Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
\ Wrnömop, im óki. m BZÄ-I«#ÖYÄ80RSZÄ0 7 B nagr siker Barnád menti egiismégügyi napok Megnyitó: 20-án Hagyománnyá válik, hogy Oktober második, illetve november első felében az ellesi járásban merrrendezik a Hern ád menti egészségügyi napokat. Az idén október 20-án, kedden délelőtt, az Encsi járási Tanács dísztermében kerül sor a rendezvénysorozat megnyitójára, a Magyar Vöröskereszt járási vezetősége által rendezett véradó ünnepségre. Dr. Molnár György járási főorvos Véradásunk tíz éves eredményei címmel tart előadást. majd Varga József, a Vöröskereszt megyei titkára adja át a többszörös véradóknak és a legjobb szervezőknek járó kitüntetéseket, jutalmakat. Ezt követően a járási művelődési központ ajándékműsora köszönti a megjelenteket. A harmadik Hennád menti egészséigügyi napok idején Encsen kívül a járás számos községében rendeznek továbbképző, illetve tájékoztató előadásokat, találkozókat; mind az orvosok, az egészségügyi középkáderek, a védőnők, mind pedig a lakosság számára. Oscar Wilde, a sziporkázván szellemes angol író, költő és drámaíró Észak-Amerikában járt, nagy felolvasó körúton. Amikor hazatért Angliába, egy újságíró megkérdezte, hogy vajon odaát is sikere volt-e? — Siker? — mondta Oscar Wilde sugárzó arccal —, az nem is kifejezés. Például három titkárt kellett tartanom, hogy válaszoljanak azoknak a hölgyeknek a leveleire, akik egy fürtöt kértek a hajamból! — Három titkárt? — csodálkozott az újságíró —, nem tudta volna ezt a munkát egy titkár elvégezni? — Képtelenség — rázta energikusan a fejét Oscar Wilde. — A legjobb titkárnak sem nő olyan gyorsan a haja. Új házsor Méhteleken Kiss Attila rajza A szabolcsi falu túlsó végén víz rombolta vályogházak omladékai. A hajdan gyermekkacajtól hangos udvarokat már felverte a gyom. Árva kútágas ostorát cibálja a hideg szél, s a himbálódzó vödör keservesen nyikorog. A kietlenség, az elhagya- tottság éles, felemelő ellen- ttsteként a község túlsó oldalán a székesfehérvári, a hevesi, a nógrádi, a békési és a borsodi szövetkezeti építők összefogása révén már kialakulóban van az új, a modern Méhtelekes. A községjelző táblánál, a szántóföldből kinövő új házsor a Mezőkövesdi járási Építőipari Szövetkezet dolgozóinak kezevizsgázott. Ez az első nagy próba. Remekül állják a sa- rat. A villanyszerelők a kőmű. veseket sarkallják. —• Csináljátok már a válaszfalakat! Nem tudjuk mire akasztani a vezetéket. — Húzzatok ki egy spárgát, és kössétek hozzá addig! A házsor vége felé két ács, Androvics János és Varga Lajos makacs szorgalommal dolgozik. Itt vannak a látogatók, a KISZÖV elnöke, a ktsz elnöke. Talán jólesne velük szót váltani, de hát a két ács ennyi időt sem akar elszakítani a munkától. Gáspár András, az építők elnöke így értékeli a munkát; munkáját, szorgalmát dicséri. ^A kőművesek brigádveze- tője, Ittes Endre így kezdi a húsz ház, s a nagy emberi segítség krónikáját: — Augusztus 7-én egyedül jöttem ide. Negyven derék diákkal a friss tarlón kutat, meszesgödröt ástunk, s megkezdtük az alapozást. Aztán jött a brigádom. Kormos Kálmán, Hegyi Vilmos, Fo- dor Márton és a többi 17 ember. Augusztus közepe óta az építők bogácsi részlege — 3 szocialista brigád —, 33 ember, látástól vakulásig dolgozott. — Itt nem számít az. idő, a fáradtság, és a hét tíz napos — mondják az építők. Eíz-tíz napot dolgoznak folyamatosan, utána a szövetkezet autóbusza hozza az egyik brigádot, s hazaviszi négy napi pihenésre a máikat. Most éppen Farkas ^r,'gyes kőművesbrigádja van otthon. Hitkán tapasztalható ilyen '''Unkatempó. — Gazsi! Az hányas? Segédmunkások hiányában ifjú ácslegény, Péter ptön és Bajzáth János hety- Se évődéssel, vetélkedve cipelik a szarufákat. Mindkét l*íú még csak a nyáron — Ha otthon normális körülmények között egy brigád egész évben megépít tíz házat, azt mondjuk rá, hogy kiválóan dolgozott. Itt mega három brigád úgy küzd, hogy a húsz házba már november 7-én beköltözhessenek a lakók. Az építőket meleg emberi szívük, a segíteni akarás hozta ide. Sokat vállaltak, hiszen a tervezettől húsz házzal többet építeni, igen nagy fészítést jelent. És a . húsz háznál több mint negyedmillió forintról mondanak le. Péter Zoltán a körülményekről beszél. Egy részük az iskolában tanyázik, néhá- nyan az épülő lakásokban alszanak. Az étkezde jó fél kilométerre van. Az ebéd rendben van, a reggeli és a vacsora hideg élelem. Többen maguknak főznek. A baj az, hogy alig lehet valamit vásárolni, mosakodni sem tudnak rendesen, nincs hol. A nagy ..hajtásban” már kezdenek kifáradni, mégis ezt mondja:-— Amit a brigád vállalt, teljesítjük. November 7-re elkészülünk. A leendő lakók' közül itt van G. Nagy Sándor. Gar- bolcon laktak, ott pusztult [ el értékük, ök a mellékhe-' Hiísz éve a tanács szolgálatában A cselédháztól a járási tanácsig lyiségeket építgetik. Sorra mutogatja: — Az a ház ott, elől, a sógoré, amaz a fiamé, itt az enyém, aztán megen a sógor háza következik... Bár már költözhetnénk... Addig a fiamékkal együtt laktunk — ők hatan, mi ketten az asz- szonnyal —, most neki is lesz sajátja. Az egész országból áradó segítség nagy felemelkedést jelent a vidéknek. Érthetetlen ok miatt az itteniek törődnek legkevésbé a jövővel. A húsz ház leendő lakói közül egyetlen család segít az építőknek. Ezt bőkezűen honorálják. Ezt a házat építik fel leghamarabb, és teljesen elkészítik. Segédmunkás kel lene, a ktsz fizetné, de nem nagyon jelentkeznek. Több fiatalt idő előtt, leszereltek a honvédségtől, bogv segítsen az építésben. Vannak, aki’ szívesen dolgoznak, de hát több akad, áld hol betegségre, hol másra hivatkozva kimarad. Pedig nagyon „feszit” már az idő. Más borsodi szövetkezetek több építő szervezetet segítettek és segítenek szállítóeszközzel, emberi erővel. Jó lenne, ha ebből a segítségből most a mezőkövesdi építőknek is jutna. Csorba Barnabas Fotó: Szabados György Ha vannak egy nyelvnek prófétái, úgy az eszperantóé feltétlenül a vasutasok. Miskolcon a járműjavítóban, a MÁV-igazgatóságon művelik régóta a nyelvet, legújabban pedig a vasutasok művelődési otthonában is megalakult a szakkör. Itt 1968-ban szerveztek nyelvtanfolyamot, majd a végzőik megalakították a szakkört, melynek tagjai hetente rendszeresen összegyűlnek, hogy fejlesz- szék, gyarapítsák ismeretkörüket. — Miért szeretik a vasutasok éppen az eszperantót? — Mert ez a legkönnyebb nyelv. — Bárki megtanulhatja? — Bárki, aki rászán egy Ids időt szorgalommal, valóban tanulni akarással. — Mennyi időt? — Négy hónapot. Négy hónap alatt már el lehet sajátítani annyit a nyelvből, hogy a legfontosabb dolgokról beszélgetni tudjunk. Kis csoporttal, köztük Te- mesi István szakkörvezetővel ülünk a vasutasok művelődési otthonában. Az asztalon lengyel, holland, magyar — Húsz év? Szinte lehetetlen! Valahogy sosem éreztem az éveket. Talán nem nagyon jutott idő az évek múlását ügyeim, vagy észrevenni ... Dr. Szilágyi János, a Mezőkövesdi járási Tanács vb- elnöke is azok közé tartozik, akik bizony, nemigen mondhatták az elmúlt húsz évben: befejeztem munkámat, készen vagyok! Minden napnak meg volt a maga feladata, a maga tennivalója, folyamatosan, következetesen, soha el nem fogyóan. Mindig az emberekért, a faluért, márpedig ezen a területen sosem szűnik meg a munka. Tisza valkon kezdődött, ahol 1949-ben községi veztőés más országok eszperantó nyelvű újságjai, folyóiratai. Levélek Japánból, Finnországból és ki tudja még honnan, pedig a szakkör fiatal. — Jártunk már Finnországban is. a Finn Államvasutasok Alkoholellenes Ligájának meghívására. A 16 magyar eszperantístából négy a mi szakkörünkből került ki. Felejthetetlen napok voltak, finn barátaink vendéglátása minden várakozást felülmúlt. Nagyszerű emberek! — Részt vettünk a vasutas eszperantisták országos találkozóján Debrecenben, ott voltunk a leányfalui találkozón, általában mindenütt, ahol eszperantó rendezvényeket szerveztek. — Nekünk, vasutasoknak is okvetlenül szükségünk van egy nemzetközi nyelvre. Gyakran utazhatunk külföldre, és minden országban találunk eszperantistákat. Címeik szerepelnek az évkönyvekben. — Különös érzés részt venni egy ilyen találkozón. Gyulán például, ahol több ország képviselője is jelen jegyző lett-Ott, abban a faluban, amelyben született, melynek egyik cselédházában nevelkedett. 1950-ben Bogácson dolgozott vezetőjegyzőként, a tanácsválasztások után is itt maradt vb-eänök- ként. Később a járási tanács vb-el nökhelyettese, majd titkára, a Mezőkövesdi községi Tanács vb-elnöke, most pedig a járási tanács vb-elnöke. •— Tudtam, hogy tanulnom kell — mondja. — Mind nagyobb feladatokkal kellett megbirkóznom, ez csak megfelelő politikai, szakmai fel- készültséggel lehetséges. Elvégeztem a tanácsakadémiát, a jogi egyetemet, a pártfőis- kolét. És dolgozni, dolgozni volt. többek között az eszperantó világszövetség elnöke is, több előadás elhangzott magyar témákból, A legkülönbözőbb nemzetiségű emberek hallgatták például a magyar népdalkultúráról szóló előadást. Valahogy kö- j zel kerülünk egymáshoz. És j talán nem is csak arra a né- hány órára, vagy napra. — A vasutas eszperantók ’ jelszava okvetlenül igaz. Így hangzik: a vasút összeköti az országokat, az eszperantó a | népeket. Kopogtatnak, újabb embe- : rek érkeznek az otthonba. Felöltőben, összehúzott vállal, kinn hideg, őszi idő van. í Az őszi-téli szezon eszperantóóknál lényegében a szervezés, a tanulás ideje. A nyár a programoké. Most újabb nyelvtanfolyamot indítanak. Novemberben kezdik. Főleg a vasutas dolgozókat! várják, de jöhetnek mások is. j Az első tanfolyam jól sikerült. Valószínű, hogy néhány hónap múltán a szakkör foglalkozásaira még többen be- j kopogtatnak majd. (Pi) 1 szüntelenül, hiszen — szeretném. ha nem hatna frázisként — azok az emberek, akik közé tartozom, figyelték, várták, tudok-e megfelelően tenni valamit. .— Sok emlék összegyűlhetett a húsz év alatt. Melyik tűnik a legmaradandóbbnak? — Talán a tiszavalki jegy- zősködésem. Féltem a megbízatástól. Vajon meg tudok-e mindenben felelni a várakozásnak? El tudom-e látni tisztességesen a munkát? Hogyan fogadnak engem, 26 éves „kölyköt” az emberek abban a községben, ahol születtem? Mindenki ismert. Mezőgazdasági cseléd voltam, és most vezető jegyző legyek? Szépen berendezett, tágas irodában beszélgetünk. Az íróasztal előtt tárgyalóasztal, a falnál könyvszekrény, a sarokban asztal, fotelek, a hatalmas ablakok függönyein áthull az októberi napsütés. — Azután, amikor megérkezett a teherautó, hogy Bogácsra hurcolkodjam. a ti- szavalkiaknak apraja-nagyja eljött a bűcsúzkodásra. Kezet szorítani, megölelgetni. Most sem szégyellem, hogy elbőgtem magam. Kék füst gomolyog köröttünk. rendületlenül szívjuk a cigarettát. Az elnökkel különben sem lehetett még úgy találkozni, hogy ne lett volna kezében egv rövid szipka. abban cigaretta. Ma már ki tudja, hányadikat szívja: a pártbizottságról jött. több óráig tartó, rendszeres, heti megbeszélésről. — Húsz éve történt... — Húsz. — Most óira a járás következik. Mit tart legnagyobb feladatának? — Megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyeknek birtokában az önálló tanácsok a leetöbbet tehetik falujukért. Ügy szervezni, úgy kialakítani az erőket, hogy valóban élni tudjanak az önállósággal. Számlálatlanul sok feladat van továbbra is a községekben. Szeretnénk minél gazdagabb, minél kulturáltabb falvakat kialakítani, mint ahogyan eddig is ezekért a célokért munkálkodtunk. Priska Tibor A vasút összeköti az országokat, az eszperantó a népeket
