Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
>391 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1970. okt. 18. A filmklubok a közművelődésben „Kulturális, szellemi életünk gazdagodásával egyre növekszik a kulturális-művészeti fórumok, alkotóműhelyek jelentősége. Feladatukat önállósággal és nagy felelősséggel kell végezniük.” Ez az iránymutatós a párt kongresszusi tézisei között olvasható, majd valamivel később ugyanott ezt találjuk: „Társadalmi, ideológiai életünk fontos kérdése a kultúra és a tömegek kapcsolatának további szélesítése, elmélyítése.” Jóllehet a filmklubok nem alkotóműhelyek, de a műalkotás és a közönség találkozásainak fontos fórumai, s a párt kongresszusi téziseinek fentebb idézett útmutatásai szempontjából különös figyelmet érdemelnek. Megfejtették a z inkák írását „Ősz húrja zsong... Szinte hihetetlen, hogy a mai világban, amikor majd- hogy nem naponta történik valami szenzáció, akadjon ember, aki két évig teljes visszavonultságban ^azzal foglalkozzék, hogy az inkák írásjeleit megfejtse. Ez az eset Tübingenben történt, a megszállott tudós pedig dr. Thomas Barthel, az etnológia professzora volt. Barthel professzor bebizonyította, hogy az ősi perui díszítések nem mások, mint az inkák szótagírása, s részben meg is fejtette e jeleket. Az az eddig egyedül ismeretes mód, ahogy az inkák megértették magukat egymással, a „quipu”-nak nevezett „csomóírás” volt. A csomózott zsinór azonban nem kizárólag írás volt. Bizonyos fokig az emlékezést is segítette, hiszen a küldönc mindig szóbeli üzenetet is fűzött hozzá. Barthel professzort azonban nem is annyira ezek a már régóta ismert quipuk érdekelték, mint amennyire a díszítéseknek egy olyan fajtája, amelyet „tocapus”-nak neveznek. A „tocapus”-t mind vázákon, mind pedig falakon meg lehetett találni, s 'olyan geometrikus mintákból állt, amelyek végül is mindig négyzet formákba. rendeződtek. Barthel felfedezte, hogy a díszítmények mögött 300— 400 szimbólumot kifejező szótagírás rejlik. A felfedezőnek sikerült az első 50 jelet teljesen egyedül megfejtenie, s ezzel a peruiaknak újabb bizonyítékot ajándékoznia arra, hogy elődeik a kultúra milyen magas fokán álltak. Pásztorkodás, pásztorélet Értékes tanulmánykötet a magyar extenzív állattenyésztésről Műveltség mel október elején jött ki a nyomdából a debreceni egyetem Néprajzi Intézetének példás rendszerességgel megjelenő, immár 12. évkönyve. A sorozatban, mely váltakozva tartalmaz cikkgyűjteményeket és önálló műveket, ezúttal dr. Szabadfalvi József kötete jelent meg Az extenzív állattenyésztés Magyarországon címmel. „A pásztorkodás, az állat- tenyésztés extenzív megnyilatkozása, a magyar népnek évszázadokon át életét meghatározó gazdálkodási ága volt. A XVIII—XIX. századi honismereti irodalom, majd az etnográfia is hamar felfigyelt a jelentős gazdasági ágazatra; s Herman Ottó áldozatos munkásságát számtalan tanulmány és önálló munka követte.” Herman Ottó és Györffy István kutatásai alapján a XX. század első felében kialakult a magyar nép pásztorkodásáról, „ősfogialkozá- sáról” az a romantikus kép, mely szerint őseink az ún. „szila jpásztorkodás” „rideg1' módján legeltették állataikat. Az az idillikus kép jutott a köztudatba, hogy „szilaj pásztoraink” mindenféle építmény és készített takarmány nélkül éltették nagyszámú jószágaikat. Szabadfalvi kötete számos részlet- kérdést tisztáz, s eloszlatva a korábbi romantikus képet elénk állítja a magyarság külterjes állattartásának valós rendszerét. Tisztázza a szilaj és a rideg kifejezések jelentéstartalmát. Az előbbi szó gyors, fékezhetetlen, munkába nem fogott, az utóbbi pedig nőtlen, maga nyos, páratlan jelentéssel bírt. Egyik sem jelentett tehát — mint ahogyan azt Herman O. állította — té- len-nyáron szabadon legeltetett állatot, vagy állományt. A külterjes tésnek lényeges jellemzője az, hogy nem fordít gondot az állatok fajtanemesítésére. Bizonyos kiválasztódás persze végbement, hiszen a hideg telek és a kevés takarmány miatt nagy- volt az állatelhullás. Foglalkozik a szerző a természetes enyhe- lyekkel és építményekkel Természetes enyhelyül a pásztorok a dombok, buckák, nádasok és erdők védelmét használták fel, hegyes területeken pedig a szakadékok alját és a barlangokat. Az emberi kéz által emelt eny- helyek között területünkön a nádból készült védőfalazatok (szárnyékok), a különböző falas karámok és akiok nagy száma volt ismert és .használt. Az adatokból az a következtetés vonható le. hogy a magyar állattenyésztésben a minden védelem, enyhely felhasználása nélküli állattelel tetés gyakorlatilag ismeretlen volt. Nem fogadható el a külterjes pásztorkodásról állított tétel, éspedig a takarmányozás teljes hiánya sem. A nyaraló-telelő legeltetési rendszer, a téli-nyári szállásváltás éppen a takarmányforrások legteljesebb figyelembevételével történt A nyári üde füvű legelők után télen a pásztorok nyájaikat vízjárta területekre, dús növényzetű, nyáron nehezen megközelíthető legelőhelyekre vezették. Emellett később a külterjesen teleltetett állatállomány téli takarmányozását kaszált, gyűjtött szénafélékkel is biztosítani igyekeztek. Altnvptn jellegzetesséxmídJlYLlü ge a külterjes állattenyésztésnek a munkabefektetés és a termelékenység alacsony mértéke is. Megvizsgálva más európai népek állattartási rendszerét, megállapítja a szerző, hogy az állattenyésztésben a külterjes sajátosságok a XIX. és XX. században Európa-szerte fennmaradtak. Nem egyedülálló tehát a korábbi tévedések folytán romantikus színezetet nyert magyar „szilajpásztorkodás”. A mű, jóllehet az egész országot veszi vizsgálat alá. elsősorban a Dunán. inneni területre támaszkodik. Rendkívül értékes és nagy meny- n^iségű adatot tartalmaz Borsod-Abaúj-Zemplén helységeire vonatkozóan is, s így a kötetet haszonnal forgathatják mind helytörténeti kutatóink, mind pedig az érdeklődők. Botló Sándor Kantáta Leninről Lenin emlékének szentelte legújabb alkotását Karen Hacsaturján szovjet zeneszerző. A „Történelmi pillanat” című kantáta néhány mozzanatot villant fel a proletariátus vezérének életéből, az ellene 1918-ban elkövetett merénylettől kezdve. A kantáta narrátorra, kórusra és szimfonikus zenekarra íródott. Karen Hacsaturján unoka- testvére a népszerű szovjet zeneszerzőnek, Aram Hacsa- turjánnak. Elöljáróban azt kell elmondani. hogy a filmklubok fogalmát nem szabad összekevernünk — mégha a valóságban gyakran össze is keverik — a „nosztalgiák mozijával”, a múltbaforduló, kispolgári ízlést szolgáló több évtizedes filmek újra- vetítését szorgalmazó, filmmúzeum és egyéb zászló alatt működő laza társulásokkal. Sajnálatos, hogy sok filmklub még ma is inkább régi filmek mozija, mintsem a kortársi filmművészet propagálóra, a szocialista ízlésfejlesztés fóruma lenne, (A filmklub vezetők országos tanácskozásán ismertettek egy levelet, amelyben egy filmklub néven működő intézmény vezetője erélyesen követeli a Filmtudományi Intézettől, hogy négy esztendeje fennálló követelésének végre tegyen eleget, és küldjön számára egy sorozatra valót Szeleczky Zita és Karády Katalin hajdani filmjeiből, továbbá küldje el a Meseautót is. Ez persze szélsőséges _ példa, de e tendencia kevésbé penetráns jelentkezésével sokfelé találkozhatunk, mert a „régi, jó filmek” vetítésének elvárása, valamint a fenntartó üzemeknek, intézményeknek gazdaságossági törekvés címszó alatti „iránymutatása” ilyesmire sarkallhatja a legjobb szándékú klubvezetőt is. Szerencsére vannak jócskán olyan filmklubok jelentkeznek a velük rokon artkinok, amelyek nem a gazdaságossági törekvéseket, hanem a népművelési, ízlésfejlesztési, művészet-megismerési szerepet tekintik elsődlegesnek, s mint ilyenek, valóban ízlés- és tudatformáló műhelyek. A filmklubmozgalom — amely nem egyszerűen szervezeti kérdés napjainkban, hanem ízlésfejlesztő program kérdése — az elmúlt években igen solcat tett a filmtörténeti ismeretterjesztés hatásfokának emeléséért, az általános filmművészeti tájékozottság kiszélesedéséért, most azonban új szellemű filmklubokra van szükség. Olyanokra, amelyek elvetik a múzeumi szemléletet, és figyelmüket elsősorban a kortársi művészet felé fordítják, irányítani tudják az ízlést, s úrrá tudnak lenni a gazdasági követelmények gyakran eszmei engedményeket kívánó szorításán. Szükségesnek mutatkozik, hogy országosai- megváltozzék , a filmklubok irányításának mai kaotikus, a fenntartó szervek sokféleségéből adódóan teljesen széteső gyakorlata, a koncepciók sokfélesége, s helyette egy központi, nem adminisztratív, inkább tanácsadó vezetés jelentkezzék. Az új szellemű filmklubok fő feladataként kell, hogy jelentkezzék a kortársi modern filmművészet értő nézőtáborának nevelése, a szocialista töltésű gondolkodás- és ízlésvilág terjesztése, Franciaországban a filmkluboknak saját forgalmazási hálózatuk is van. amely beszerzéssel is foglalkozik, egyben ellátja az archív és a kortársi filmek bemutatását egyaránt. A Szovjetunióban viszont társadalmi irányítással működik a filmklubhálózat. amely a mozihálózattal működik együtt, s fő tevékenysége az új filmeknek a premier előtt három hónappal történő bemutatása. A íilmízlés fejlesztéséről, mint a szocialista tudatformálás részéről szólva, néhány dolgot azonban figyelembe kell vennünk. Például azt, hogy ennek az ízlésnek gyor- sítotlabb formálása lenne a klubok feladata, azonban néha-néha bátortalanok vagyunk a világ, sőt még a ba- x’áti országok filmművészetével való lépéstartásban is. Időnként kimaradnak nálunk filmismereteinkből korszakok, alkotói időszakok, esetleg irányzatok, s mire nagy késéssel eljutnak hozzánk, nem ritkán túlhaladottak. Jobban lépést kell tartanunk, a korral, az alkotásokkal, kritikusan fogadni, de megismerni az új művészeti áramlatokat, mert ha a filmklubtól a széles körű ízlés- fejlesztést várjuk, paradox dolog ma felkészíteni a klubtagokat a tegnapi és tegnap- előtti megismerésére, hogy ők holnap adják azt tovább a nagyközönségnek, akkor, amikor a megismernivalójuk talán már a holnaputánnál tart. A filmklubokra, mint a kultúra és a tömegek jobb találkozásainak biztosítására hivatott közművelődési fórumokra ezért vár igen fontos, jelentős feladat a kongresszus téziseinek mindennapos gyakorlattá váltásában. Még akkor is, ha esetleg elszoknak a filmklubokból azok, akik ott csak „a régi szép idők” visszaidézést keresik. Benedek Miklós delkező oktatókat felvértezzék a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges pedagógiai ismeretekkel. Örvendetes az is, hogy a levelező formában megoldott oktatásukat országosan koordinálják: a Budapesti Műszaki Egyetem pedagógiai tanszéke adja meg a tematikát, ezzel is biztosítva az egyforma, azonos színvonalú képzést. A szeptemberben beindult tanfolyamról még nem lehet egy minden szempontból helytálló következtetést levonni. Ügy véljük azonban, hogy csak javíthatja a szakmunkásképző intézetekben és a középiskolákban folyó gyakorlati képzést. Az oktatókon és a hallgatók szorgalmán, hozzáállásán múlik, hogy milyen mértékben. Cs. A. Neveléstan és didaktika Műszaki-iktatói taalolyaii az egyetemen Hosszú-hosszú évek óta vajúdó problémánk, hogy szakközépiskoláinkban, gimnáziumainkban és ipari szakmunkásképző intézeteinkben a gyakorlati foglalkozásokat pedagógiai képzettség nélküli oktatók vezetik. Most sikerült megnyugtató megoldást találni. Budapesten, Győrött, Baján, Dunaújvárosban és Miskolcon megszervezték és már be is indították a három féléves műszaki-oktatói szaktanfolyamokat. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem vállalkozott arra, hogy otthont és helyet biztosítson e tanfolyamoknak. Miskolcról, Borsodból, Szabolcs-Szatmárból és Hajdú-Biharból négy csoportban 120 szakoktató sajá.- títja el az oktató-nevelő munkához nélkülözhetetlen pedagógiai, neveléstan! és didaktikai ismereteket. Szalánczy Sámuel, a Nehézipari Műszaki Egyetem műszaki-oktatói szaktanfolyam szervezésével megbízott adjunktusa elmondotta, hogy örvendetesen szép segítséget kaptak a városi, tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi osztályától, s így sikerült biztosítani a tanfolyam megfelelő pedagógiai képzettséggel rendelkező oktatóit. A filozófiai és a matematikai órákat pedig az egyetem tanszékei által meghívott előadók tartják. Többszörösen is örvendetes, hogy beindult a műszakioktatói szaktanfolyam. A korábbi. többnyire helyi jellegű továbbképzések ugyanis nem tudják biztosítani azt, hogy az érettségizett, illetve szakmunkás bizonyítvánnyal ren-
