Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

Csütörtök, 1970. okt. 15. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Isiét az elsőségért Szinte már hagyom' vnak számít, hogy a Tisza L -ír- ipari Vállalat gyárainak ver­senyében a sátoraljaújhelyiek viszik el a pálmát. Az el­múlt évben elért eredmé­nyeikkel az újhelyiek har­madszor szerezték meg az élüzem címet, s elnyerték a szocialista gyárnak járó ki­tüntetést is. Az idei első fél­év értékelése alapján to­vábbra is az élen állnak. A X. pártkongresszus tisz­teletére a Sátoraljaújhelyi Bútorgyár szocialista brigád­jai vállalták, hogy az eddi­ginél is jobb eredménnyel zárják az esztendőt. Felaján­lották. hogy — a házgyári la­kások kisbútor igényeinek ki­elégítésére — eredeti prog­ramjukon felül 400 konyhai faliszekrényt adnak a keres­kedelemnek. A komplett konyhagarnitúrákból 2 szá­zalékkal többet gyártanak a tervezettnél. A bútorgyár felajánlásai­nak fontos eleme, hogy a többletet létszámnövelés nél­kül, teljes egészében a ter­melékenység fokozásával tel­jesítik. Új (ej por gyár A Hajdú megyei Tejipari Vállalat Gyo’án tejpor előállító üzemel létesített Az üzem gépi kapar'* ,a naponta 100 000 liter tej sűrítését eszi lehetővé, amely 20 000 kilogramm tej­por előállításához szükséges. Jelenleg próbagyártást folytat­nak. az üzemszerű termelést október végén kezdik meg. Ké­pünkön: Csiffáry János művezető ellenőrzi a tejporzsákoló berendezés működését. Kövesden vették, nem volt masnit — Halló! Mezőkövesd... Igen, a nagyáruház... A vonal túlsó végén pe­dig Pécs. Pontosabban egy pécsi vásárló aki vasárnap Mezőkövesden járt, és az áruház kirakatában osztrák autógumit látott. Szeretné, ha elküldenénk neki utánvét­tel. Semmi akadálya. Néhány nap múlva a gumi ott lesz. Nyilván véletlen, hogy ott- jártunkkor éppen a pécsi te­lefon „futott be”, de tény, hogy a kövesdi földműves­szövetkezeti áruházat nem­csak a környékről, hanem távoli helységekből is mind gyakrabban keresik. Telefo­non is, személyesen is. Gyor­san elterjedt ugyanis a híre ennek az áruháznak a né­hány éyvel ezelőtti nyitást követően is, ma pedig már a legrangosabbak között tart­ják számon. Miskolcon is gyakran elhangzik a tanács, ha valaki itt már nem talál­ta meg a keresett árut: ..Néz­ze meg Kövesden! Ha ott sincs, akkor ne is keresse se­hol!” — Örömmel mondhatom, hogy valóban sokan keres­nek bennünket — közli Dem- jén László, az áruház igaz­gatója. — Forgalmunk pél­dául 23,6 százalékkal na­gyobb, mint a tavalyi három- negyedévi Pénzben ez 15 millió forint többlet! — Milyen áruk növelték meg így a forgalmat? — Főleg a műszaki cik­kek. Motorok, televíziók, rá­diók. háztartási gépek, szó­val a tartós fogyasztási cik­kek Sok autótulajdonos is keres bennünket, mive) a YOlgához, a Moszkvicshoz, a Trabanthoz és a Wartburg­hoz alkatrészt árusítunk. De érdemes körülnézni a t'ibbi osztályon is. Rendkívül C nos alig. vagy egyáltalán s h ü nem iátott anyagú, fa- ■ tú női kabátok is találha­tó;, itt 1 Némelyikből csak ®g.y-két darab. Egyébként is észrevehető a törekvés: mi­dé] változatosabb legyen a készlet, minél kevesebb le- kven az „egyenruha”. Néhány kTai de főleg a kisipari *Srm?löszövetkezetek sokasa­ival tartják a kapcsolatot, ^enopolcikkeik is vannak, jhelyek csak itt találhatók, 'yen lesz például az egyik budapesti cég készítménye­ként a francia művelúrból készített női és férfikabát is. Ezeket a termékeket az első negyedévben árusítják. — Igazgató elvtárs, mit tart legfontosabbnak egy áruházban? A kalap, a matyó hímzeses szép kabát szintén az áru­házból való. (Sz. Gy.) — A megfelelő készletet és a megfelelő udvariasságot. Raktárunkban 21 millió fo­rintnál nagyobb készletünk van, a gyárak, a ktsz-ek megfelelő üzleti partnerek, jól szállítanak. Csak szak­képzett elárusítókat foglalkoz­tatunk, akik valóban szere­tik ezt a szakmát. A türel­metlenségnek itt nincs helye. Megfigyelhetik, hogyha va­laki nem vásárol, akkor is foglalkoznak vele. Próbálja csak nyugodtan fel a kabá­tot, nézegesse. Hátha megtet­szik neki! És legközelebb majd mint vásárló jön be. — Es ha mondjuk vala­melyik ruhának mégsem tet­szik a fazonja? — Áruházunknak szabósá­ga is van, ahol méret után és jutányos áron készítik el a kiválasztott anyagból az igényelt fazont. Nem az úgy­nevezett igazító munkáról van szó. ahhoz ugyancsak biztosítjuk a szabót. Szolgál­tatásaink között természete­sen a házhoz szállítás is sze­repel, az elektromos cikke­ket üzembe is helyezzük. Hosszú ideig lehet bók­lászni a sok, szép áru kö­zött, még annak is, aki nem vásárol. De, aki vásárol, an­nak valóban érdemes „meg­nézni Kövesden”. Priska Tibor AKKOR OKTÓBERBEN szép hosszúra nyúlt a vénasz- szonyok nyara. A hűvösödő éjszakákat napsütéses órák váltogatták. Az éjszakai hű­vösség belopózott a barakk­ba, beszökött a hitvány ta­karók alá is, de a nappalok kellemesek voltak. Igaz, na­gyon sokszor tarkázták a fé­nyes égboltot a bombázók kondenzcsíkjai, sűrűn hulltaík a bombák is a fővárosra, meg a gyártelepekre, de Bu- dakalászon viszonylag kevés bajt okoztak. A harmadik októberi va­sárnapon jókedvvel ébredt a század. Kivonulás, munka nem volt, sütött a nap, lehe­tett mosakodni. Mások azt nézegették, miként lehetne átjutni a kukoricáson a szén ti s tvá n telepi H ÉV- meg a 1 - lóhoz, hogy egy kis engedély nélküli eltávozással Buda­pestre juthassanak híreket szerezni, Tíz óra lehetett, amikor va­laki futva jött a parancsnoki épület felől: , — Kitört a béke! Mehetünk haza! — kiáltotta és min­denkinek a nyakába borult. — Gyertek! Hallgassátok ti is! A parancsnoksági épület ablakában rádió szólt. Egv is­meretlen férfihang felolvasta Horthy Miklós szózatát. Nem figyeltünk a szöveg minden szavára, nem is próbáltuk még értékelni a fordulatot, csak egy csengett a fülünk­ben, dörömbölt ng\ sejtjeink­ben: vége a háborúnak. Sapkák repültek a magas­ba, nóta csendült, másoknál meg a sok esztendei megaláz­tatás csapódott ki, szidták a parancsnokot, a keretlegény­séget. Egy erdélyi fiú felfrics- kázt-a a nyilasokkal cimborá­ié szolgálatvezető őrmester Nyíri mozaik Akivek szerencséje van, s Telkibánya felöl jövet, nyitva nagyon gyengén fizető kalá- találja a nyíri Rákóczi Tsz körülkerített almáskertjének kapuját. az a rendes országút nál egy közelebbi, amolyan magánúton léphet be Nyíribe. A gyümölcsös tetejéről olyan a kilátás, hogy akár órákig is érdemes lenne kattogtatnl a fényképezőgépet. A leggyönyörűbb hegyközi panoráma. Dim- bes-dombos táj, csodálatos szí vek. vízmosások szaggatta fennsík, s a háttérben az egész környéket szinte uraló fii zéri várrom. — Igen. Turistának, va- dászgató embernek valóságos gyönyörűség, a gazdálkodó­nak inkább gond, keserűség — mondja kissé fanyar mo­sollyal Futó Miklós, a Rá­kóczi Tsz elnöke. — Nagyon szegényes itt a határ, mos­tohák a körülmények, de azért megpróbáljuk, s meg is teremtjük ezen a tájon a jobb boldogulási lehetősége­ket. Persze máról holnapra nem várhatunk csodákat. A bizakodással,, tervekkel teli elnök alig fél esztendeje áll ezen a poszton, öt kis te­lepülés tsz-tagjainak bizal­mából. Nem a legjobbkor vette át az irányítást. Még a legidősebbek sem emlékez­nek ilyen mostoha esztendő­re. Az almáskertet három­szor verte a jég, több, mint 90 százalékos a kár. A ka­lászosok odalenn a völgyek- , ben sem fizettek jól, hát j még itt, a vadvizes fennsíko- : kon, a vízmosásos lejtőkön?! * Gond akad bőven. Az előző esztendőkben nem használták j ki kellően az építkezésekhez nyújtott állami támogatást, s most már elkéstek. A tsz te­rületét vadaskertek, rezervá­tumok fogják körül. A vad­disznók, a szar-vasak egész csapatokban járva pusztít­ják a termést. Enyhe becs­lések szerint is vagy 900 ezer forint kárt okoztak az idén. Nagyon rosszul sikerült a tsz kategóriába sorolása is. A dotáció szempontjából ez sú­lyosan érinti a gazdaságot. A gondokról, bajokról azonban csak néhány percig esik szó. Annál többet be­szél az elnök a kivezető út­ról, a lehetőségekről, a ter­vekről. * — Itt van például a 850 holdnyi saját erdőnk — me­séli. — Igaz. a faállomány nem a leghíresebb, de azért az évi 1400—1500 köbméter­nyi kitermelés egy részét jobban, gazdaságosabban is lehet értékesíteni. És kinn a tanyán már láthattuk is Hunyadi And­rás bácsinak, az ügyes kezű kádármesternek remekeit, az illatos tölgyfadongákból ké­szült boroshordókat, ame­lyekből nem győznek eleget gyártani; De a két szalagfű­rész segítségével készíthet­nek parkettalécet, ládát, s más faárukat is. * A gazdaság egyik legszá­mottevőbb távlati terve az állatállomány növelése. Két­százról mintegy hatszázra növelik a jószágállományt. Ez persze azt jelenti, hogy a Hangok és rádiók Foto: Sz. Gy. szosok rovására növelik a szá lastaka rm a nyolc, elsősor- ban a pillangósok termelé­sét. Ezt a tervet jelentősen elősegíti az állami támoga­tással végrehajtott valóságos természetátalakítás. 18 millió forintos termőtalaj nagyob- bítási munkákra kerül sor a tsz határában. Sajnos, az el­múlt években nem a leg­jobban haladtak ezek a mun­kák. de jövőre például már 110 hold gyepesítése, 80 hold- nyi erdősítés. 400 hold kémiai talajjavítás, a Szonta patak vízrendezése és sok egyéb is szerepel a tervekben. * Es nemcsak az új elnök, nemcsak a tsz vezetői bíz­nak ezekben a tervekben, el­képzelésekben. Mi sem bizo- nyítja ezt jobban, mint az, hogy a tsz-re eddig jellemző „elvándorlás” helyett, az idei ’gondok, bajok ellenére tíz új belépővel gyarapodtak az utóbbi időben. <P. s.) Ritka fémek Grönfandon N. Andersen, az ismert ku­tató nemrégen fejezte be a Grönland nyugati részén le­vő Disko szigetről származó ásványok elemzését. Kide­rült, hogy a szigetien igen jelentős réz-, ezüst-, cink-, kobalt- és más ritkafém-le- lőhelvek vannak. Számítások szerint a Disko szigeten fel­fedezett értékes ásványkin­csek kiaknázása évi 500 mil­lió dán korona jövedelmet hozna. A vizsgálatok azt mutatják, hogy Grönlandon vannak a nyugati világ leg­gazdagabb r i tkafiém-lelőhe ­lyei, és hogy tíz-tizenöt éven belül évi 350 millió dollár értékben lehetne exportálni az itt bányászott ritkaféme­ket. orrát. — Mit szól ehhez, fa­ter? — kérdezte, s az tanács­talanul hallgatott, várta, mit mond a parancsnok. Az őr­nagy, aki mérnökkari tiszt volt, józanságra akart inteni, felemlegette, mennyi jót tett ő az elmúlt években, de le­hurrogták. — Nincs pofázás! — szólt rá egyT a hirtelen jött szabadságtól ittas, toprongyos munkaszolgálatos. EBÉDNÉL már a század fele hiányzott. Bementek a HÉV-vel Budapestre. Az örök búcsú szándékával. Sza­badság van, vége a háború­nak, nem dirigál mér a pa­rancsnok, vége a sok eszten­dei kínnak! Szinte hihetetlennek tűnt minden. Lehetséges, hogy vé­ge a háborúnak? Lehetséges, hogy újra emberek leszünk? Hogy hazamehetünk? Már, akinek van még hová, ki­hez ... Lehet, hogy egy új világ jön?... Nehéz volt a boldogsággal betelni. Budakalász sváb falu volt. A déli órákban a kukorica­táblák megteltek emberekkel. A megrémült Todt-szervezeti tagok a kukoricásokon ke­resztül menekültek, s vitték magukkal a falu lakosságát is. Nem hagyta a lelkiisme­retűk, hogy maradjanak. De sok besúgás, de sok kártevés, s de sok kínzatás is száradt a lelkükön! A reggel még rabként ébredt munkaszolgá­latosoknak a svábok mene­külésének látványa felért egy kisebb győzelemmel. Bombázás nem volt, az ég­bolt tisztán ragyogott. A fa­luban kihalt az élet. S újra kitették a rádiót a parancsnoki épület ablakába. Ugyanaz a férfihang, amely korábban a fegyverszünetet jelentette be, most Szálasi hatalomátvételéről adott hírt. Egy másik felhívás Beregffy vezérezredest, a hírhedt nyi­las tábornokot hívta Buda­pestre. Rövid volt a szabad­ság. Csak egy felvillanó szép álomkép, amely után még zordabb, még borzasztóbb a valóság. A viszonylagos, a helyzet engedte liberalizmus­sal kacérkodó Lakatos-kor­mányzat helyett az évek óta rettegett nyilasvilág! A KUKORICÁSBAN újra emberek mozogtak. A délben Budapestre szökött társaink lopakodtak vissza. Már, aki tudott, akit útközben fel nem tartóztattak. A falusi svábok nótaszóval, zárt sorokban, vi­dáman masíroztak haza. Né­hány SS-legény biztosította útjukat. i Á,kik visszajöttek, Buda­pestről meséltek. A néhány órára magához tért, az eljö­vendő szabadság ízeit kóstol­gató. örömmámorban úszó városról. S a hirtelen min­denhonnan előbukkanó fegy­veres nyilas alakulatokról, az őrségekről, a letartóztatások­ról, elhurcolásokról, nyilvá­nos gyilkolásokról, amik már akkor, az első délután meg­kezdődtek. Már alkonyodolt, amikor sorakoztattak. ötszázegyné­hányan álltunk ötös sorok- I ban a barakk előtti térségen. A szolgálatvezető őrmester karján már nyilas karszalag volt. Azt a fiút kereste, aki délelőtt felfricskázta az or­rát. Már nem volt köztünk. A keretlegénység új embe­rekkel töltődött fel. Az őr­mester egy téglakupácra állt, s előadást tartott a változás­ról. A nyilaskeresztes párt megbízásából ő lett a század parancsnoka, mondotta, s megjósolta, hogy bizony itt kutyavilág lesz. Aztán fegyel­mező csuklógyakorlatokat kezdett velünk. Nem tudom, meddig tartott, hányadik fe­küdj öt vertük a porba, ami­kor lódobogás jelezte a há­tunk mögött, hogy lovasok érkeztek. Néhány SS-katona jött ló­val, hogy átvegye a száza­dot. Az őrmester meghök­kent: hol lesz ő parancsnok, ha minket elvisz az SS? Két SS-el elment valami felsőbb parancsnokságra, a többi lo­vas velünk maradt. Körbe­vették a századot. Félősen húzódtunk össze. Jelt adtak a lovaknak. Azok pár lépésnyit közeledtek egymáshoz, össze­szorultunk. Újra taroltak a lovak. Újra összébb szorul­tunk. Még néhányszor. Mi­lyen kis helyre össze tud bújni ötszáz megalázott em­ber! Mint a birkák. FEKETE LOVAK koszorú­ja. Mindegyiken fekete ruhás, fegyveres, fekete lelkű ter- "orlegén.rck. Alulról látva, mintha ránk borultak volna. Mint egy nagy fekete kupola. Az alkonyt az est váltotta fel. körös-körül besötétedett. 1944. október 15-e volt. S a sötétség meg hónapokig tar­tott. De ezt a századból már nagyon sokan nem élték meg. | Benedek Miklós Körös-körül besötétedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom