Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Vasárnap, 1970. szept. 13. ESZAK-MAGYARORbZAo 3 Egy százalék BÁRMELYIK nagyüzemben, építő- szervezetben, ipari szövetkezetben járunk, azonos tendenciával találkozunk. A munkáról, az eredményekről, a gondokról való beszélgetés közben mindenütt kicsendül a cél: — A kormány elnökének javaslata alapján mi is hozzá akarunk járulni a nemzeti jövedelem növeléséhez. Több helyen hozzáteszik: — Az árvíz idején, még a felhívást megelőzően mi már gondoltunk rá. hogy a nemzeti veszteség kiegyensúlyozása érdekében mire is van nagy szükség, s miből tudunk többet adni. Nem első eset ez, amikor a lentről, a közösségért való törődésből kicsorduló spontán kezdeményezés találkozik a párt-, az állami vezetés tudatosan irányított célkitűzésével. A közgazdászok sze- egy ország fejlettségének színvonalát, gazdasági erejét legjobban a nemzeti jövedelem, pontosabban az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatója fejezi ki. A mi viszonyainkra alkalmazva hozzátehetjük, egy nép hu- zafiságát, szocialista öntudatát, politikai érettségét, köz- gazdasági szemléletét az tükrözi : mennyiben érzi magáénak a nemzet gondjait, s mit ! tesz egyénenként, közösségenként a nemzeti jövedelemért. A javaslat borsodi visszhangja, a nemzeti jövedelem növelése érdekében kibontakozó széles körű mozgalom, ígéretek és vállalások, a kezdeti sikerek azt mutatják, hogy jó, gazdag termést ígérő talajba hullott .az okos szó. A Lenin Kohászati Művekben például 300 millió, az ÉMV-ben 150 millió forinttal több új érték termelést tűzték ki célul. Itt és másutt — általában — olyan termékből akarnak többletet, amely hiányzik az árvíz sújtotta területeken, s a népgazdaság vérkeringésében. A nemzeti jövedelem növelésének ütemében kifejezésre jutnak a gazdálkodás legfontosabb mutatói: a munka termelékenysége, az önköltség, és a felhasznált anyag,csökkentése. Az LKM- ben a nemzeti jövedelem növelésének egyik erőssége a termelékenység növekedése. Érdemes elmondani, hogy az év első felében például a magyar kohászatban 8,3 százalékkal termeltek többet, a termelékenység hat százalékkal nőtt, a diósgyőri kohászat 12,9 százalékkal adott többet, s 14,2 százalékkal növelte a termelékenységet. A jelenlegi kis és a nagy fejlesztések azt mutatják, hogy a termelékenység a jövőben még gyorsabb ütemben nő. Az új csiszoló üzemben például — amely részben üzemel — az ott dolgozó nők a félautomaták segítségével a réginél sokkal könnyebb munkával hatszor-nyolcszor annvi htteacsi szólást végezne V o ’EMLÍTETTÜK. j hogy a vál_______________I lalatok e lvan áruból adnak többet, amikre különösen nagy szükség van. Ez különösen jellemzi a Borsod megyei Epítóanyagipar: Vállalat tevékenységét. A kollektíva kétmillió forint értékkel több anyag mész. betonáru. kályhacsempe gyártására tett ígéretet. És e termékeket közvetlenül az árvízsújtotta vidékekre szállítják. És hogyan biztosítják a többletet? — a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével — mondja a vállalat igazgatója. Érdemes feljegyezni, hogy két év alatt itt a termelés 50 százalékkal nőtt, s mindössze 15 emberrel növekedett a létszám. Most megint talállak lehetőséget a termelés növelésére. Szalonnán például a mészkő termelést korábban ősi módon, csákánnyal, lapáttal, villával végezlek, s csillével szállították tovább. A meglevő két bagger jobb kihasználásával, két új dömper beszerzésével most e munkát gépekkel, lényegesen kisebb önköltséggel, nagyobb eredménnyel végzik. Az ilyen megoldások eredménye, hogy az év első felében 5 millió forint értékkel több építőanyagot adtak, mint a múlt év azonos időszakában. S az év második felében fokozódott a termelés üteme. A többnyire elöregedett berendezések ellenére a hasonló üzemek közül leggyorsabb a termelés növekedése az On- gai Csavargyárban. Az idén forint értékben tíz, darab- számban harminc százalékkal adnak többet, mint a múlt év azonos időszakában. A közösség — a javaslatra — másfélmillió forint értékben akar több csavart gyártani, s olyan terméket, amelyre igen nagy szüksége van az országnak. Az árvíz- védelem, az újjáépítés például erősen igénybe vette a járműveket, az utak szaggatják a csavarokat. A gyár ezekből is jelentős mennyiséget akar készíteni. (S itt bukkan elő az egyik probléma : az alapanyaggyárt ó üzem a hozzávaló anyagot drágábban akarja adni a korábbitól.) És milyen módszerrel akarnak többet gyártani az ongaiak? Rendkívül nagy figyelmet fordítanak a megelőző karbantartásra, a hibák igen gyors kijavítására. Ennek eredményeképpen a múlt év azonos időszakához viszonyítva 15 ezer órával csökkent a gépállási idő. S ez jó kihatással van a termelési érték és a termelékenység növekedésére, az önköltség csökkenésére. Az ongaiakat az alapanyag árak növekedése nyugtalanítja. Az Eszakmagyarországi Vegyiművekben viszont augusztustól kezdve 3 százalékkal csökkentették a po- liuretán hab órát. Erre az adott lehetőséget, hogy jelentősen növelhették a poli- uretón termelést, s ez előnyösen hat az önköltség alakulására is. Több üzemben kisebb fejlesztéssel növelik a terméktömeget, ugyanakkor javítják a minőséget is. tartozik, AZ IGAZSÁGHOZ hogy a vállalatok célkitűzései sok gond, töprengés, erőfeszítés közepette valósulnak meg. Itt az anyaghiány okoz gondot, ott kevés a szakember, máshol meg a szállítás akadozik. Előfordul, hogy a hónapokon keresztül ragyogóan dolgozó berendezések sorra felmondják a szolgálatot Van, ahol az információt ilyen allegorikus kijelentés előzi meg: „nem rózsaszirmokkal van kirakva az utunk, sok a tövis, a tüske”. Ez igaz. És az is, hogy olykor a legnagyobb erőfeszítés sem hozza meg a kívánt eredményt. Dehát. hosszú hetek, hónapok állnak még előttünk az év végéig. Sok ezer, sok tízezer ember dolgozik azonos, nagyszerű célkitűzéssel. Az országos mozgalom, amelynek mi is részesei vagyunk, már eddig is sok-sok millió forintnyi új értéket hozott. Segített gyógyítani az árvíz okozta sebeket. Nemzeti üggyé lett nálunk, s a végeredmény minden emberi szónál szebben beszél majd. Csorba Barna „Bizakodva nézünk a jövő elé’’ A forrói építők taggyűlése Földtani kiállítás és vándorgyűlés Miskolcon A Magyarhoni Földtani Társulat észak-magyarországi területi szakosztálya szeptember 21-e és 23-a között háromnapos vándorgyűlést rendez Miskolcon. A felszabadulásunk jubileumi esztendejének tiszteletére rendezett vándorgyűlést országszerte nagy érdeklődés előzi meg a geológusok körében. Az ország minden részéből várnak • érdeklődőket a különböző érdekes előadásokra, a tanulmányi kirándulásokra és a miskolci MTESZ-ben megnyíló nagyszabású kiállításra. A földtan 25 éve az északkeleti országrész fejlődéséért című kiállítás szeptember 21-én délután nyílik meg ünnepélyes külsőségek között, s szeptember 22-től várja az érdeklődőket. A kiállítás nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség, elsősorban a diákság részéve tartogat sok érdekességet. A két tanulmányi kirándulás során Tokaj-Hegyalja és Ru- dabánya, valamint a Bükk és a búkkaljai szénmedence földtani érdekességeivel, a legújabb kutatások eredményeivel ismerkednek meg a szakemberek. „A lakáshelyzet — a nagy építkezések ellenére — változatlanul nagy társadalmi gond... A következő néhány évben erőnket a lakásépítés meggyorsítására, ezen belül a munkások lakáshelyzetének javítására kell összpontosítani. Biztosítani kell, hogy 1971—15 között 400 000 lakás épüljön fel, s ezzel teljesítsük a 15 éves lakásépítési tervet: 1915-ig az egymillió új lakás felépítését" — olvashatjuk a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben. Nyilvánvaló, hogy a lakás- építési program megvalósítása jórészt az állami építőipar feladata. De az is bizonyos, hogy e program valóra váltásában a párt és a kormány számit az építőipari szövetkezetek munkájára is. Az utóbbiak tevékenysége főleg a lakosságnak nyújtott közvetlen szolgáltatások, a társasházak, a kislakás-építések, a kisebb beruházások megvalósítása terén jelentő®. !\agy munka vár ránk... Mindezek tudatában és szem előtt tartásával vitatták meg a kongresszusi okmányokat Forrón szeptember 10-én, pénteken délután a Hernádmenti Építőipari Szövetkezet pártalapszervezeté- nek tagjai. A kis létszámú — kilencfős — pártszervezet titkára Krupár Endre, a vitaindító beszámolóban is főleg az építőipar feladataira és problémáira hívta fel a párttagság figyelmét, összefüggésben a szocialista épitőmunka nagy programjának egészével, negyedik ötéves tervünk feladataival. Hangsúlyozta, hogy a,r elkövetkezendő évek során az építőkre különösen nagy feladatok hárulnak. A vitaindító természetesen foglalkozott az irányelvek más — politikai, társadalompolitikai —- kérdéseivel, s a módosított szervezeti szabályzat-tervezet új vonásaival is — a legnagyobb hangsúlyt azonban kétségtelenül a pórt gazdaságpolitikája, ezen belül az építőipar problematikája kapta. Jobb munkaerő és bérgazdálkodást! A vitában elsőként Szemén Lajos, a taggyűlés elnöke szólalt fel. Több vonatkozásban kiegészítette a beszámolót, elsősorban azonban a szövetkezet helyzetével és a negyedik ötéves terv feladatai során várható feladataival foglalkozott. Felhívta a taggyűlés figyelmét a műszaki fejlesztés, az élő munkával való hatékonyabb gazdálkodás feladataira, amelyek — mint mondotta’ — fontos feltételei a munka termelékenysége, a gazdaságosság növelésének, olyan mértékben, ahogyan ezt a neA Martin-kcmcncék örökké éhes Izzó száját táplálja a Simkó- Üzemekben. brigád az Ózdi Kohászati Foló: Mizerák. gyedik ötéves terv előirányzatai szükségessé teszik. Hernádi Pál visszapillantva a reform bejelentése óta eltelt időszak tapasztalataira, a munkaerő- és bérgazdálkodás gondjaival foglalkozott, — Sajnálatos, hogy az általunk nevelt fiatal szakemberek közill sokan hátat fordítanak a szövetkezetnek, kiváltják az ipart, vagy másutt helyezkednek el, ahol többet ígérnek nekik, vagy többet is tudnak fizetni. Bérgazdálkodásunk kötöttségei sajnos nem teszik lehetővé, hogy ellensúlyozzuk a munkacrőcsábítást. Munkaerőgondjainkat növelte a tsz építöbrigádok és a „kontárok" elszaporodása is. Feszesebb állami ellenőrzésre lenne szükség az adózás területén — mondotta többek közölt —. hangsúlyozva, hogy a gondok ellenére is bizakodva tekinthetünk az elkövetkezendő évek, a jövő elé. mivel a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei reálisan vázolják a jelenlegi helyzetünket, s a tennivalókat is. /i iáiIni érié.., Olenyík Lajos felszólalása során hangsúlyozta: az élet gyakran produkál olyan körülményeket, hogy eredményeinket lebecsülik. Néha a közvetlen környezetünkben is találkozunk negatív megnyilvánulásokkal. Ilyen helyzetekben is gerinces kiállásra, a párt politikájának türelmes magyarázására és megvédésére van szükség, mivel pártunk politikája a közösség, mindannyiunk érdekeit képviseli. Fehér Imre csúcstitkár felszólalásában főként a szeri'c- zeti szabályzat módosításának lényeges vonásaival, a párttagok, az alapszervezet taggyűlésének növekvő jogkörével. és fokozottabb felelősségével foglalkozott. A vitát az alapszervezet titkára összegezte, majd második napirendi pontként az elnöklő Szemán Lajos előterjesztette javaslatát a titkár. ezt követően pedig a titkárhelyetes személyére. A taggyűlés — titkos szavazással — ismét Krupár Endrét választotta meg titkárnak, a helyettese pedig Hernádi Pál lett. A titkos szavazás eredményéből is kiderült, hogy a bizalom irántuk teljes. Ez a bizalom azonban annak a politikának is szól. amelyet képviselnek, s amelynek megvalósítását a Hernádmenti Építőipari Szövetkezet egész, tevékenységében igyekeznek biztosítani az elkövetkezendő évek során. Csépányi Lajos T ársadalmunk íö célkitűzéseit az ország lakóinak döntő többsége magáénak vallja, s nyugodtan mondhatjuk, hogy e célok megvalósítása, a szocializmus felépítése valamennyiünk közös érdeke. Hiszen — tudjuk — nem elvont dolgokról, hanem a mi, nagyon is kézzel fogható világunk jobbá tételéről van itt szó. Az ország javai- nak gyarapításáról, a dolgozó emberek életszínvonalának szakadatlan növeléséről. Nem véletlen, hogy az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei igen nagy teret szentelnek a III. ötéves terv gazdasági eredményeinek, és a IV. ötéves tervben megvalósítandó feladatoknak. Az Irányelvekben elolvashatjuk, hogy a most záruló tervidőszak végére a nemzeti jövedelem körülbelül 39—40 százalékkal emelkedik. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 30—32 százalékkal, reálbérük pedig mintegy 17 százalékkal haladja meg az öt esztendővel ezelőttit. A IV. ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelmet legalább 30—32 százalékkal, a reáljövedelmeket 25—27 százalékkal, a reálbéreket 16—18 százalékkal szeretnénk növelni. Ez a program — már e néhány kiragadott adatával is — önmagáért beszél. Tulajdonképpen nem is vitatja senki, hogy megvalósítása egyformán érdeke a társadalom egészének, kisebb-nagyobb csoportjainak és minden becsületesen dolgozó tagjának egyénileg is. Az érdekek azonosságának elvi elismerése azonban önmagában nem elég. A mindennapok gyakorlatában előfordulhat — s elő is fordult —, hogy a pillanatnyi előnyök lehetősége hamis tükörben mutatja, eltorzítja a valóságos érdekeket. A gazdasági mechanizmus reformjának ezért egyik igen fontos célkitűzése volt, és marad is, hogy megszilárdítsa az érdekek összhangját. A reform bevezetése óta ezen a téren — mint a Központi Bizottság irányelvei rámutatnak — sokat haladtunk előre. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy már minden a legnagyobb rendben van. A pillanatnyi előnyök, a vélt érdekek még ma is néha összeütköznek a társadalom valóságos érdekeivel. A szabályozó, ösztönző rendszer kezdeti gyengéi, a hézagok, a kiskapuk nemegyszer csábítják a vállalatokat olyan utakra, amelyek nemcsak a társadalom távlati céljait, de saját jövőjüket sem szolgálják megfelelően. A valóságos érdekek, pillanatnyi előnyök kedvéért való feladásának talán legszembetűnőbb példája a vállalatok létszámpolitikája. Hiszen melyik gazdasági vezető ne tudná, hogy a fejlődést, a nemzeti jövedelem, s ezzel együtt az élet- színvonal gyorsabb növekedését csali a hatékonyabb gazdálkodás segítheti? Hogy egyedül a fejlesztés, a munka jobb megszervezése, a tartalékok feltárása, az egy dolgozó által megtermelt javak mennyiségének fokozása növelheti az elosztható javak mennyiségét? A szabályozó rendszer könnyebb utakat is kínált. S igen sokan rá is'léptek ezekre az utakra. Az eredmény közismert. A termelékenység a kívánatosnál sokkal lassabban növekedett. A mesterséges létszámnövelések súlyos problémákhoz, teljesen indokolatlan munkaerőhiányhoz vezettek. Soroljuk tovább? A IV ötéves terv kezdetére — ismeretes — tökéletesítjük a közgazdasági szabályozók rendszerét. A módosítások egyik Igen fontos célja, hogy az eddiginél Hatékonyabban segítse ez a rendszer a valóságos, a társadalmi, vállalati-szövetkezeti és egyéni szinten azonos érdekek érvényesülését. Azonban a szabályozó rendszeren túl. minden vezetőnek és beosztottnak ismernie kell. s munkájával segítenie kell közös céljaink megvalósítását Hiszen a fontos itányítóposztokat betöltő vezetők, s a dolgozó kollektívák felelősségérzetét semmiféle szabályozó rendszer nem helyettesítheti. l iánok Tibof
