Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
Péntek, 1970. szept. 11. ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 I u n uií*í» o/í/rt .v NAGYON sok, régi kolónián, vagy külvárosban élő niunkáscsalád és nyugdíjas házaspár tart ma is aprójó- szágot: néhány tyúkot, kacsát. Többnyire nem is a hasznuk miatt, hiszen az a heti néhány tojás, évi néhány kiló friss hús pénzben csekély érték. Oka inkább a panaszt] múltból hozott megszokásban, s az aprójószág- Sal való foglalatoskodás naponta ismétlődő kis örömei- hen keresendő. A gyárimunkás- és bányászfeleségek, nagymamák — nem lévén földjük, ahol megteremne — a piacon kénytelenek beszerezni időről időre azt a néhány kiló árpát, kukoricát, amire az állattartáshoz szükségük van. El is szaporodtak az utóbbi években az ipari települések piacain a literes fazékkal, félliteres bögrével mérő terményárusok. A baj ott kezdődik, hogy ezek a legtöbb esetben viszonteladók. Ál-őstermelők, akik a hivatalos áraknál 20—30 százalékkal drágábban árulnak. ®ves átlagban számolva — különösen, ha a „kískupec” család több tagja is piaco- ük — sok ezer forintra rúg a jogtalan és törvénytelen haszon. Sa j ászén tpéterrői kaptunk legutóbb az ottani és környékbeli nyerészkedő termén yku pecek terjedelmes Névsorát is tartalmazó, ingerült hangú, szigorú eljárást követelő levelet. Sajnos, <*iási , ^szépséghibával”: név- istenül. Emiatt az egyébként sok igazságot tartalmazó le- t^Hel nem áll módunkban érdemben foglalkozni. Mivel azonban általános érdekű problémára irányítja a figyelmet, mégis szólunk róla. A kiskupecek azért élhetnek meg, azért juthatnak jogtalan haszonhoz, mert ipari településeinken még ilyen formában is igény van működésükre. Igaz, hogy néhány forinttal többet fizet a vevő, de még mindig jobban jár, mintha ugyancsak pénzt, ráadásul időt is áldozna; s Miskolcra, esetleg a lakóhelyétől távolesö gabonafelvásárló vállalati telepre utazna, vagy gyalogolna kilométereket, tömött szatyorral a karján. Másrészt: a viszonteladó „li- terező” kupecek egy része őstermelő is, ezért; nagyon nehéz „rajtacsípni” őket, végső soron társadalmilag káros kis üzekneiken. TERMÉSZETESEN van megoldás. Az állami és a sző- j vetkezeti kereskedelem piaci j árszabályozó szerepe közis- ; mert. Az lenne a legjobb, ha l a sa.jószentpéleri. diósgyőri és a többi piacon az állami | és a szövetkezeti szervek is í bevezetnék a „literezést” — j hivatalos árakon! —, s ezzel rövid idő alatt teljesen lehe- | tétlenné tennék az üzérkedő kiskupeceket. A gabonafelvásárló vállalat több telephelyén már eddig is volt kicsiben is terményeladás. Tudjuk, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem számára ez egyáltalán nem előnyös üzlet; azonban a lakosság szükségleteinek kielégítése és a piaci visszaélések megszüntetése csak így lenne lehetséges. T. E. „Elrejtett” tízezrek a mezőgazdasági üzemekben Megyénk jó néhány mezőgazdasági nagyüzemében találhatók még ma is „elrejtett” értékele A gazdasági udvarok sarkaiban, gépszínek mögött, gazzal benőve, hodá- lyok mélyén rejtőznek a sok esetben tízezres értékek: különböző hasznos hulladékok. Egy-egy nagytakarítás, ud- varrend-csínálás az idén számos termelőszövetkezetben és állami gazdaságban járt kettős haszonnal. Megszépült Forgalom és „tenger a Zsigmondi utcában i A legutóbbi zápor több hullámban söpört végig Miskolc utcáin. Vizét a legtöbb helyen elnyelték a kanálisok, aszfalt gödreiből pedig eltüntette a napfény és a | 52él. A Zsigmondi utca alsó I felének gödrei azonban még sokáig „magas víz-, illetve sorállást” mutattak. A víz, a sár és az ennek ^lenére igen nagy forgalom 'blatt írtak panaszos levelet szerkesztőségünknek a Zsigmondi utca lakói. Ebben többek között ez áll: Rossz utunkon igen nagy a forgalom. Erre járnak a teher- és személyautók a mű- a*iyaggyárba, a TÜZÉP-hez, a vágóhídra és a propán- hután gáz cseretelepre. Balesetveszélytől félünk mindennap, mert a motorosok, a kerékpárosok legtöbbje járdánkon közlekedik, mondván: az üttest járhatatlan. Kérjük a tanácsot, intézkedjék, hogy az utcából tiltsák ki a forgalmat. 1 A panasszal felkerestük az h kerületi Tanács építési és közlekedési osztályát, ahol a következő felvilágosítást kaptuk f A Borsod megyei Rendőr- j°kapitányság és az I. lterü- Tanács illetékes osztásának együttes határozata kitiltja az utcából az átmenő 'prgalmat. A Miskolci Köz- ''®2tasági Vállalat hamarosan felszerel i a szüksége'RÉSZ-táblákat. , ideiglenesei; cilát orvosoljak a Zsigmondi utca lakói- Panaszát. Az utat később építik át. A városi tanácson most készítik a- jövő évi írtépítési tervet. B. P. a környezet, nem akadályozza a hulladék a közlekedést» nem jelent állandó baleset- veszélyt a sok roncs, kimustrált gép, s tetemes összeget is kapott a gazdaság ezekért a másodlagos nyersanyagokért A Szendrői Állami Gazdaság idei bevételei között például már megközelíti a 150 ezer forintot az a tétel, amit különböző hasznos hulladékokért. elsősorban a több mint 60 tonna ócskavasért kaptak a MÉH Vállalattól. A mezőkövesdi Búzakalász Tsz csupán állatbőrökért 30 ezer forintot, az encsi Zója Tsz egy nagytakarítás után a vashulladékokért 38 ezer, a laktaharkányi Petőfi Tsz 40 ezer forintot kapott. És nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek származik hasznuk ezekből a nagytakarításokból: jól jár az ipar is, amely számára nélkülözhetetlenek ezek a hasznos nyersanyagok. A burgonya szerelmese A MINDENNAPI KENYÉR mellett egyik legfontosabb népélelmezési cikkünkről, a burgonyáról aránylag keveset tudnak a fogyasztói. Megtermelik, megvásároljuk és megesszük. Pedig a sok néven emlegetett burgonyáról, elterjedéséről, nemesítéséről és megvédéséről akár regényt lehetne írni. Napjainkban a burgonya megvédése, azaz fajtafenntartása mezőgazdaságunk egyik legfontosabb teendője. Legalább olyan kényes ez a növény, mint a szőlő. Minden burgonyát veszélyeztetnek a vírusbetegségek, amelyek elsősorban termőképességét és tárolhatóságát teszik tönkre. Európai viszonyok között csupán szántóföldi szelekcióval lehet a burgonyát egészségesen fenntartani. A kutatóintézetekben és néhány alaposan felkészült gazdaságban folyik ez a nélkülözhetetlen fajtafenntartó munka, amely alapos hozzáértést, szaktudást és sokszor kitartó türelmet követel. Megyénknek is van egv gazdasága, amely rengeteget tett a burgonya megvédéséért. A göncruszkai Dobó István Termelőszövetkezet már hosszú esztendőit óta végzi a kisvárdai rózsa és a gül- baba burgonya fajtafenntartását. A Nyírségi Mezőgazdasági ' Kutatóintézet kisvárdai j Teichmann-telepének irányi- j jósával végzik itt a fajta- j fenntartó nemesítést. Minden j esztendőben nagy mennyiségű vírusmentes alapanyagot ■ szolgáltatnak az egészséges vetőgumó termesztéséhez. A burgonya évente két és fél, hárommillió forintot hoz a gazdaságnak. Szerencséjük van ezzel a növénnyel. Már csak azért is, mert Ruszkai Pál növénytermesztési brigádvezető személyében a burgonya valóságos szerelmesére ] bízták ezt a nagy szakértelmet követelő munkát. — Ha Pali bácsival beszélget — figyelmeztettek tréfásan —, készüljön fel rá, hogy magával is megszeretteti a burgonyát. VALÓBAN így történt. Ebédnél találtam. Kanalaz- gatás közben is olvasott. És persze, a burgonyáról. Dr. Borús József egyik szakcikkét a klónozásról és a törzsanyag-előállításról. Vagy két órát töltöttünk együtt. Elvitt büszkeségébe, a tenyészkertbe, megmutatta a vetőgumót termő táblákat, majd a laboratóriumi munkákról tartott valóságos szakelő ' ist. A legszebb virágokról, dísznövényekről *j Üzemcsarnok építés — lassan sem hallottam még olyan lelkesen szólni, mint ahogyan Ruszkai Pál beszélt a burgonyáról. Pedig néhány esztendővel ezelőtt még ő sem tudott többet erről a hasznos növényről, mint gazda társai. Elültette az ekével húzott barázdába, vágj' a kapa vágta kis gödörbe, megka- pálta, töltögette, amikor megjelent a burgonyabogár, akkor porozta, majd ősszel kiásta. Ma már szakembere a növénynek. Kutatókkal folytat levelezést, járt több belföldi, sőt, külföldi tapasztalatcserén is. Valóságos értekezést hallottam tőle arról, hogyan küszöbölik ki a te- nyészkerti munkában, a szelekció során a kontaktvírusokat. És Göncruszkán ma már nemcsak ő, a növény szerelmese ért a burgonyához, a tenyészkerti munka minden csínjához-bínjához. Akad jó néhány társa, akikben elsősorban ö keltette fel az érdeklődést e nagyon hasznos és szép munka iránt. A kis laboratóriumban dolgozó asszonyok, akik a szerológiai vizsgálatokat végzik, akik ma mikroszkóp fölé hajolnak, vegyszerekkel dolgoznak, a legnagyobb pontosságot követelő valóságos törzsköny- veket vezetnek, nemrég még csak annyit tudtak a burgonyáról, hogy több fajta is van belőle, s melyik milyen étel készítéséhez alkalmasabb. AMIKOR jóízű burgonyát eszem, emlékezni fogok a Dobó Tsz-re, Ruszkai Pálra és társaira, akiknek nagy részük van abban, hogy mind többet, mind jobban terem ez a kényes növényféleség. Pozsonyi Sándor Az elmúlt hétfő délelőttjén a Tiszai pályaudvarnál levő Y-híd javítóiról, s az új villa- mosmozdony-javító műhely építőiről szerettünk volna fényképet készíteni munka közben. Sajnos, az Y-hidon déli 12 óráig egyetlen építővel se találkoztunk, s mint képünk ábrázolja, a lassan épülő villamosmozdony-javító műhelyen se tolonganak az építőmunkások. Nem túl hosszú a szabad szombat? Fotó: Szabados György. Korszerű csúcsforgalom V éget ért a nyári csúcsforgalom, kezdődik az őszi. A modern társadalom bonyolult hazai és országhatárokon túli munkamegosztása, a termelés növekedése és a fogyasztási szokások változása évről évre növeli az elszállításra váró áruk millió tonnáit. S ha ezzel nem is mindig arányosan nő a tehergépkocsik, vontatók, vasúti kocsik és mozdonyok száma, a nagy feladattal meg kell birkózni. , Mostanában többször hallottam ezt a fogalmat: korszerű csúcsforgalom! Mögötte az az egyszerű feltételezés húzódik, hogy össze kell kapcsolni a modern szállítóeszközök — amelyekből azért egyre tötjb lesz — fölhasználását a kor követelményeinek megfelelő szervezéssel, gazdasági törvényekkel. A népgazdaság e fontos érrendszerének, a szállításnak zavartalan működése mindenkinek érdeke. A földekről időben kell a magtárba juttatni a gabonát, az ország kenyerét; nem mindegy, mikor dolgozhatják fel a gyümölcsöt a konzervgyárak; fontos, hogy a cementüzemekből, téglaégető kemencékből pontosan érkezzék az építkezésekre az anyag; a külföldi megrendelők sem kaphatják késve a terméket; Budapest óriás éléskamráit, a piacokat is minden nap friss áruval kell ellátni... — s ki tudná felsorolni, hány helyen várják az árut, sürgetik a szállítást. Nagy az áruszállítók feladata és egyben nagy a felelősségük is! De azonnal tegyük hozza: a legjobb szándékuk is sutává válik, ha nem kapnak mellé segítséget, ha nem találnak azonosan gondolkodó társakat! Nem véletlenül született nemrégiben az a rendelet, amely szigorúan bünteti a kényszerpihenőre ítélt vagonok „őreit”, méghozzá a hatványozottan jelentkező büntetéspénz a nyereséget csökkenti. Túlzás lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy egyetlen intézkedés — még ha anyagi kihatásai is vannak — napok alatt átalakítja a megcsontosodott felfogást; de hatása mégis jelentősen mérhető. Sokkal kevesebb vagon áll félretolva, gyorsultak a kocsifordulók. ami azt jelenti, hogy ugyanannyi kocsival jóval több árut lehetett és lehel elszállítani rendeltetési helyére. A tehergépkocsik „parancsszóra” történő irányítása is hasznot ígér. De ismét és ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy: az igazi eredmény kulcsa a vállalatok és a szállítók kezében van. Emlegettünk eddig vállalatokat, vagonok és a gépjármüvek regimentjét, feszegettük a szervezettséget és a közgazdasági gondolkodást, de érdemes visszatérnünk azokhoz is, akik mindezt minden nap végrehajtják: az áruszállítás névtelen százezeréihez!... Mert rajtuk múlik minden. Az őszi csúcsforgalom nehéz — és egyre nehezebb — napjai jönnek. Olyan napok, amikor az egyes emberek munkája mögött is látnunk kell a többiekét. Az erőltetéstől piros szemű mozdonyvezető mellett az árut rakodó segédmunkást, az utat éberen leső gépkocsivezető mögött a szervizben dolgozó névtelen szerelőt.... vagyis az áruszállítást lebonyolító emberek százezreit, R ajtuk múlik, hogy az ország e fontos érrendszere mennyire működik zavartalanul. Hiszen tény, hogy a korszerű csúcsforgalomhoz mindháromra szükség van: a megfelelő szállítóeszközökre, a sok haszonnal kecsegtető munkaszervezésre, de legfőképpen az őszi csúcsforgalon*» ban részt vevő emberelv helytállására. „Literező” kiskupecek
