Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1970. slept. 6.

Q

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9

(luiládi KOR

Miiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii

Kettős nevelés nélkül

A kettős nevelés fogalmába eredetileg a család vallásos befolyása és a tudományos alapokon nyugvó iskolai nevelés összeütközéséből eredő veszélyek tartoztak. A fogalom értelmezése csak utóbb terjedt ki a haladó, 'lletve a konzervatív világnézeti, politikai, valamint erkölcsi nevelés egyidejű alkalmazásának konfliktusaira. Egyesek még tovább akarlak bővíteni a kört, s az otthoni és az iskolai nevelés módszerbeli különbségeit is idesorolják. Csakhogy a kettős nevelés nem módszerbeli, bánén1 tartalmi kérdés. Nem beszélhetünk ugyanis kettős nevelésről, ha azonos politikai, erkölcsi, világnézeti célt követve tér el egymástól a családi meg az iskolai nevelés. Ebben az esetben az örök jól vagy rosszul, ered- tnényesen vagy kevésbé célravezetőén — de azonos irányba hatnak.

Aki egy kicsit is ismeri a niai nevelési viszonyokat, tudja, hogy — ha általában nem is politikai ellenzékiségből, „csupán” maradiság- ból, konzervatív világnézeti és erkölcsi felfogásból eredően — jelentős tartalmi különbségek vannak még a családbeli meg az iskolai nevelés között. S ebből szinte ni ind >g konfliktusok származnak.

Példa erre, ha a szülők vallásosak, a gyereket templomba járatják, sőt, tatán hittanra is beíratják. Jogilag persze nincs ebben semmi kivetnivaló, a törvény minden állampolgárnak biztosítja a vallásszabadságot. A felnőtteknél még csak magatartásbeli konfliktusokat se igen okoz a vallásosság. Am a gyerek más, nála ezek a kérdések is egészen másként vetődnek fel.

Ö még nem tud összetettebb, bonyolultabb dolgokban eligazodni, ráadásul nála a jelenségek vagy fehérek vagy feketék. S az egyiket teljesen elfogadja, a másikat teljesen elutasítja. Így van ez akkor is, amikor az iskolában megismert tudományos világkép és a vallás tanítása között választ. S éppen ebből támadnak a konfliktusok.

Nem szabad a gyereket olyan helyzetbe hozni, amelyben választásra kényszerül az iskola és a szülő között. Az egyetlen helyes szülői magatartás: az iskolával összhangban nevelni. Így elkerülhető, hogy a serdülőben konfliktus, meghasonlás támadjon.

S ez nem csupán a vallásos és a természettudományos nevelés vonatkozásában igazság, hanem minden politikai, erkölcsi és magatartásbeli kérdésben. A serdülőkorban kezdik kitapogatni a gyerekek helyüket szűkebb és tágabb környezetükben, ekkor kezdenek érdeklődni a világ dolgai iránt. Szinte ösztönösen vonzzák őket az erkölcsi és a politikai kérdések: ebben a korban állandóan van kérdezni és vitatni valójuk. S ezek elől nem térhetnék ki a szülők. Még kevésbé ad halnak rájuk rossz, tudománytalan, konzervatív — tehát az iskolában hallottakkal ellentétes — válaszokat. Különben az eredmény ugyanaz lesz, mint a vallásosság esetében.

Ezért is oly fontos, hogy a szülői ház szorosan együttműködjön az iskolával a nevelésben. S érért nélkülözhetetlen, hogy a szülői értekezleteken és a pedagógusokkal folytatott négyszemközti beszélgetések alkalmával szó essék erkölcsi, magatartásbeli, sőt politikai dolgokról is — mint a nevelés sarkalatos, tartalmi kérdéseiről.

Divat

a nadrágkosztüm

Láttam, hallottam, olvastam

Géppisztolyos kisfiú

Kisfiú halad át a főutcán. Bátran, peckesen, gőgösen lépked. Autóbuszok, darus kocsik zúgnák el mögötte, villamos csörömpöl előtte.

A kisfiú villámgyorsan oldalt fordul, a nyakában lógó géppisztoly csövét a robogó járműre szegezi.

— Prrrrr — pattog is- fura játék.

Az utcán járók megdermednek. Fékcsikorgás, a „pilóta” az utolsó pillanatban rántja félre a kormányt, s a kocsi csak éppen elcsúszik a járművek között csámborgó gyerek mögött. Egy pillanatra még látni a gépkocsivezető dühös arcát, fenyegető öklét, s saját gyermekeire gondolva valamit mond a szülőkről, meg a szerkentyűről, de ezt lehetetlen leírni.

A kisfiú megint oldalra fordul, s a „pilótát” veszi célba fegyverével.

— Prrrrr — pattog ismét az automata játékgéppisztoly, s a gyerek fölényesen lépked tovább a veszélyes úton.

Néni tudom, kik a szülők, s miért adnak ilyen borzalmat keltő valamit igazi gyerekjáték helyett csemetéjük kezébe. De szerelném, ha egy pillanatig is éreznék azt a rémületet, amit a járművek között — nyakában igazinak ható géppisztollyal — bukdácsoló kisfiú látása váltott ki a járókelőkből.

Csengéinek

— Elromlottak lakásomban a vízcsapok — meséli az egyik közéleti vezető. — Telefonálok a javítóüzembe, hogy jöjjenek ki, hozzák rendbe a csaptelepeket.

— ígéretben nem volt hiba.

— Abban nem. Csak nem jöttek ki. Várok egy hétig, nem jönnek. Jön a következő hét, ismét szóltam telefonon, Udvariasan közölték: nem feledkeztek meg róla. Legyek nyugodt. Jó, én nyugodt vagyok, csak a vízcsapok egyre jobban folynak.

— Gondolom, örült neki a feleséged is.

— De még mennyire! No, jött a harmadik hét, az én embereim nem jönnek. Vége a hétnek, szombat délután víkend helyett elő a szerszámokat, bőrdarabkákat, és sorra megjavítom a csapokat. Amikor éppen végzek az utolsóval, csengetnek.

— Jött a postás.

— Nem, Két fiatalember állt ott szerszámostáskpval. Közölték, hogy soron kívül kijöttek szerelni. Itt minden a legnagyobb rendben van, mondtam nekik, nem jöttek, hát megcsináltam magam.

— Erre ők természetesen bocsánatot kértek a késésért.

— Nem. Húsz forintot kértek.

— !?!

— A kiszállásért.

Bűnhődés

Csúcsforgalom. A villamos ablakai teljesen felhúzva. A vasgyári végállomáson fotóriporterünk a vezetőhöz lép. Tettetett felháborodással mutat az egyik ablakra.

— Nézze csak! Ott vau egy ujjnyi rés. így nem főhetünk teljesen meg. Nem lehetne még feljebb húzni? Ügy, hogy egy csöpp levegő se jöjjön be.

— Lehetni. lehelne — vonja meg vállát emberünk —, de hát nem állhat minden megállóban egy üzemlakatos.

— Üzemlakatos!? Az meg minek?

— Nekünk nem adnak hozzá kulcsol. A lakatos szokta beállítani az ablakot.

Hiba lenne bírálni a közlekedési. vállalatot. Hiba lenne olyasmit mondogatni, hogy lám, a vezetőre rá mernek bízni egy villamosszerelvényt, de egy kulcsot már nem?

A vállalatot csak dicsérni lehet. Makacsul következetes. Még akkor is, ha ez a vaskalaposság évek óta a köz- derültség tárgya.

Csorba Barnabás

Falidísz a lakásban

SZÜLÉINK lakásában egykét régi fénykép, olcsó festmény megfelelő, korszerű díszítményt jelentett. A modern lakberendezés azonban sokféle módon, sokféle formában díszíti a lakás falait.

A kép — a reprodukció, “z akvarell, a rézkarc nem drága és igényes lakásdísz- Uek számít. De ne rakjuk blondel keretbe. Inkább sima, fekete lakkozott lécek közé, vagy natúr színben ha- áyolt képkeretbe kerüljenek. Iqv jobban érvényesül a kép szépsége és színhatása. A fényképeket ma már nem teszik a falra, egyszerűen nem divat,

A kerámia. Kedvelt és ízléses lakásdísz. Ezer és egy változata kapható olcsón az üzletekben, a legkeresettebbek a színes kerámiatálak, amelyek a régi cseréptányc- rok korszerű változatai. De vannak kerámiaképek, maszkokat formáló falidíszek és olyan falika,spók, amelyekbe örökzöldet vagy vágott virágot is lehet tenni,

A textikép. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a különlegességet, igénylik, hogy komink iparművészeinek alkotásaival díszítsék lakásukat. Étkezőasztal mellé, lakószobába, könyvespolc mellé való. igen stílusos lakásdíszítő dem.

A használati tárgyak számos változata, fajtája is felkerülhet a falra, s ott nemcsak díszítő funkciója, ha- uem. hasznos „tennivalója'’ is [ehet. Például egy-egy régi okának, vagy modern időjelző szerkezetnek, Praktikus dísztárgy egy kis kovácsoltvas könyv- vagy folyóiratát tó, amelyet nemcsak azért ^kunk a fekhely fölé, mert

elalvás előtt, még olvasunk, időben felkapott szokás. A

hanem azért is, mert a vas szülök olykor tiltakoznak az

anyaga megkapó formává, dí- ilyesmi ellen, Pedig egy-egy

szító elemmé vált. De ötlete- Ízléses kép. csinos baba, jó

sen felhasználható a modern plakát valóban meghitté telakásban egy-egy régi falitü- heti a gyermek kuckóját. Ne

kör, gyertyatartó, mázas kor- tiltsuk, inkább közösen sesó is. gitsük kiválasztani az ízléseKÜLÖNFÉLE gyűjtemé- set, és segítsünk mértéket

nyék falra aggatása a serdülő tartani a gyűjtési buzgalomgyerekek körében az utóbbi ban.

0 férfiasság forrásvize

VillilLi csöngetett. Biztos

r aid lit voltam benne,

hogy a feleségem jött meg a nyaralásból és vidáman, ugrálva futottam az ajtóhoz. Kinyitottam. Egy szakállas- bajuszos alak állt előttem és felém tárta karját.

Mielőtt megkérdezhettem volna tőle. hogy mit akar, már magához ölelt és csókolgatni kezdett.

— Jaj, cicuskám — mondta kedves bariton hangon — már úgy vágyakoztam. utánad.

— Bocsáttat — dadogtam kibontakozva karjából — miről van szó. uram, egyáltalán: ki maga, az ördög vigye el? — kérdeztem és közben tö- rölgettem az arcomat a szakállas nyálától.

— Te uramnak nevezel engem? — nevetett a szakállas.

— Kérem, én egyáltalán nem ismerem önt.

— Hogyhogy? Én vagyok Danuska, a te édes Danus- kád! A feleségedet nem ismered meg?

Elbambultam és azt hiszem, csak annyit rebegtem. hogy: „Hee?”

— Na, hát nem érted, én vagyok a te kincsecskéd. Látod, elküldtél a Swiefokrzys- ka hegyekbe, ahol tudod, a férfiasság forrásvize win. ittam belőle, amennyit bírtam, és egy kicsit elváltoztam, de te azért szeretsz engem, Mindig azt mondtad, szeretni fogsz, bármi is történik...

— Bármi? — ismételtem meg. — Nem is tudom, mit mondjak. Igen, legyen szíves uram, akarom mondani: gyere lelkem, hadd nézzelek meg közelebbről is.

— Na, hallod, úgy bámulsz rám, mint a farkas Piroskára.

— Mint a farkas az erdészre.

— Na, na... ne nézz már olyan fenyegetően a te Da- nuskádra. Rögtön megcsinálom a kedvenc borsós omlettedet és megvetem az ágyat.

— ligen — dadogtam — valóban kedvem kerekedett a borsós omlettre.

\„/? nv pillanat múlva

í miaut már Qtt voU

előttem az asztalon egy tányér, a tányéron valami, ami a leégett lábas fenekére emlékeztetett.

— Mi ez? — kérdeztem, amikor a megszenesedett valami megcsikordult a fogam alatt.

— Egy kicsit odaégett, ugye? De tudod, én most férfiasabban főzök Egyél csak. egyél... A szén nagyon egészséges és értékes. Tudod mennyi devizát kapunk a szénért?

— De hol van a borsó? — kérdeztem.

— Ne légy olyan kicsinyes, mint valami vén agglegény. Menj. feküdj le, rögtön jövök én is, csak letussolok.

— Talán inkább a nyugágyban alszom — javasoltam.

— Na, hallod — mondta a szakállas — Így fogadod a feleségedet, amikor a nyaralásból megérkezett? Érzem, hogy megcsaltál.

Amikor a szakállas befészkelte magát, az ágyba. így szólt:

— Tudod mit... nem szeretném. ha nem egymáshoz illő pár lennénk, Kryutcában, ha nem tévedek, van egy forrás, amelynek a vize a nőiességre hat. Utazz el oda és idd tele magadat, ahogy csak bírod, talán akkor valami változás áll be nálad és kedvesebb leszel a te Da- nusádlios.

Felugrottam és egy óra múlva már cl is utaztam. Krynicában egy huszonöt literes demizsont megtöltöttem aszal a forrásvízzel és mivel nyugtalan voltam, másnap már inssza is utaztam.

A feleségemet egy pasassal találtam, csak az leborotvál- tatta szakállát, bajuszát.

— ő a Franio — mondta a feleségem. — Ismerkedjetek meg. Köszönd meg Franio úrnak.

— Köszönöm — mondtam udvariasan —. de még nem tudom, mit köszöntem meg.

— Hogyhogy? Franio úr ismét asszonyt csinált belőlem. Hozott nekem abból a forrásvízből. Megittam, és látod, hogy milyen lettem.

— Nagyszerű — mondtam — de Franio úr nagyon sá- padt,

— Mert nagyon sokat fáradozott! Köszönd meg Franio úrnak.

— Thank you — mondtam

— Akkor már én megyek is — mondta Franio úr és sietet* az ajtó felé.

integettem neki az ablakból a hudroterápiai csodáért. Megmentette a házasságunkat.

MAREK A. WASILEWSK1