Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
eSZÄK-MAOYARORSZÄG 6 Vosőrnop, 1970. szept. 6, MMmm&P Jó íelébredni ELHAGYOTT, betemetett, gazzal benőtt bányabejáratnál állunk. Lábunk alatt betontörmelék, a gazban rozsdás drótkötél tekerődzik. Tőlünk nem messze elhagyott üvegtetőn ablakú épület áll. „A/, egész ország megmozdult értünk.” Az utat, amelyen Vabrik Lajos tizenhat társával 1952. december 22-én délben a bányából kijövet a felolvasóba ment, már régen benőtte a fű. — Itt már nem járnak bányászok, ezt az aknát mór bezárták — mondja mellettem, aki egykori lábnyomát hiába keresi itt. — Ez a bánya már meghalt. Csak mi élünk, akiket annak idején vizével 156 órán keresztül fogságban tartott. Az egész ország megmozdult értünk, ennek köszönhetjük az életünket. Ezért szoktam mondani, hogy én kétszer születtem: 1922-ben, és 1952-ben. És azóta, hogy azon a bágyadt fényű téli napon ismét napvilágot láttunk, s újra kezdhettük az életünket, ugyanazt tettük, mint előtte való életünkben. Többségünkben bányászok maradtunk. Pedig az emlékek taszítanak, de szerencsére már egyre ritkábban járnak vissza. Néha álmodok a nehéz napokról. \ Vabrik Lajos 1937-ben merült meg először a bánya sötétjében. Csillésként kezdte, segédvájár, majd vájár lett. Tanfolyamokon tanult, s mint frontaknász szállt le 1952. december 16-án, este 10 órakor a szuhakállói bányába. Egy kis zsíros kenyeret és" fekete kávét vitt magával, hiszen éjszaka nem nagyon eszik az ember. Ahogy ballagott. a Winter-telepről a bánya felé, a lucsokká olvadt frissen esett hóban, ötéves kisfiára és a közeledő karácsonyra gondolt. Hajnali öt órakor jelezték, hogy elöntötte a bányát a víz. Sokan kimenekültek, de ők tizenheten bennrekedtek. Vabrik Lajos frontaknász, egy piros ceruzával felírta tizenhat társának nevét, s tizenhetediknek a magáét... Ahogy telt az idő, úgy lett Kevesebb a levegő. A víz pedig szorította őket a vágatban egyre feljebb, míg azután a hátuk falba ütközött. Nem volt tovább hova menni. Elfogyott a magukkal vitt élelem, elfogyott a lámpákban a karbid. elfogyott a gyér világosság, s lassan elfogyott a türelem, az emberi kitartás. Egy közülük halál- félelmében ordítani kezdett. Csak a pofon segített. .. A kihunyt remények akkor éledtek újjá. amikor le- l'úrtak hozzájuk, s levegőt, élelmet kaptak a fúrólyukon. — Mintha cigarettaszipkán keresztül láttam volna az eget, olyan volt a világ onnan bentről — mondja. -— Ezt az eget "láttam akkor is — hunyorít, a magasba, aztán ott felejti a tekintetét. Galambcsapat húz el fölöttünk. árnyékuk ránk vetődik. aztán tovább hullámzik a földön. — A fehér galamb is sötét árnyékot vet. ha rásüt a nap — mondja elgondolkozva. — Megmenekültünk, megmentették az életünket, mert mi is vigyáztunk rá. De annak a 156 órának az emlékét soha nem lehet kitörölni az emlékezésből ... — Mégis lementek utána ismét. Sokszor, nap mint nap — szólok közbe óvatosan. Összehúzott szemmel néz rám, szinte haragosan. A homlokát is ráncolja. Tesz egy tétova mozdulatot a kezével, aztán a betemetett bá- nyabejóratot nézi. — Az első leszállás nehéz volt. Hiába akartam másra gondolni, nem tudtam, csak arra, hogy egyszer már majdnem itt hagytam a fogam, Aztán, hogy elkezdtünk dolgozni, elmúlott minden szorongás. A munka elmulasztja a félelem keserű ízét. Azon az úton lépdelünk, amelyen éveken keresztül sietett a bányába és ballagó) t haza. Azon gondolkozom, mi kényszeríthette arra, hogy erről az útról ne térjen le, hogy ne legyen hűtlen a bányához, amely az életére tört. Mi az az erő, amely a többieket sem engedte el innen? Mi az az erő, amely legyőzte bennük és sokuk utódjában a halálfélelmet? Vabrik Lajos fia, — aki akkor ötéves volt — most bányalakatos. Ugyanabban a szénmezőben viszi az útja, amelyben az apja dolgozott. nyár. A múltkor az egyik letört gallyából szipkát faragtam. Ki is fúrtam. Az ég felé fordítottam, átlátni-e rajta? Nagyon kevés fény jutott le a szememig. De annyi mégis, hogy láttam az eget... Szótlanul lépdelünk egymás mellett. Amikor hirtelen megáll, már mondja is, amire talán egész beszélgetésünk alatt készült: — Ha fáradt vagyok, néha álmomban előjön az a bányában töltött néhány nap. Hallom, amint kiabálnak: „Jön a víz! Jön a víz!” Látom, amint menekülnek, köIMVMl SMaBmm „A z első volt.” leszállás nehéz S a kisebbik gyerek is apja, bátyja útját, akarja járni. — Tudja, — mondja mellettem, miközben a cipője elé néz —, van nekem egy meggyfám. Én ültettem, én gondozom. Szép nagy termése van. Ezzel kezdődik a gyümölcs, ezzel kezdődik a ...... van nekem egy meggyfám.” z öttük látom magam is. Érzem, hogy alig tudom emelni a lábam, a karom, visszahúz a víz, a sár. Visszaálmodom, ahogy utolsót lobban az utolsó karbidlámpa lángja, hallom a lehetetlen csendben szapora szívdobogásom. S álmomban látom, amint kiérünk a napra, s érzem, hogy a szemembe szúr a fény. Sok ember vár minket, mindenki sír, s valahol ott van közöttük a feleségem és a kisfiam is . .. Állunk az úton, szoborme- reven. Homlokán megcsillannak az izzadságcseppek. Félúton vagyunk a régi bánya és a telep között. Körülöttünk nagy nyári csend. — VEREJTÉKEZVE, fáradtan riadok fel ilyenkor, — mondja csendesen és nagy lélegzetet vesz. — Ilyenkor csak fekszem a hátamon mozdulatlanul, érzem, ahogy meglassul a szívverésem és kihűl homlokomon a verejték. Jó érzés ilyenkor felébredni ... Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József Textiltervezés és más témák Az Iparművészeti Tanács kiadványában, az Ipari Művészetben a Magyar Képzőművészek Szövetsége textil szakosztályának ankétjárói olvashatunk többek között. Közreadja a kiadvány Ko- ezogh Ákosnak A nagyipari textiltervezés művészi színvonalának emelése című bevezetőjét, továbbá Tóth Istvánná, dr. Soós Imréné és Perczel Erzsébet hozzászólását. Kovács Zsuzsa tollából viszapillantást olvashatunk a Magyar Iparművészek Szabad Szakszervezete huszonöt év előtti megalakulására. Beszámolót kapunk a 12. kölni nemzetközi bútorvásárról. Olvashatunk egy rövid tanulmányt az ipari formatervezés alakulásáról az új mechanizmusban. A művelődésügyi miniszter szerzői díjra vonatkozó rendelkezése, a Kner Imrére történő emlékezés, kiállítási napló, valamint több információ egészíti ki az Ipari Művészet új számának tartalmát. Tűnődések rövid póri» E. Kovács Kálmán aforizmáiból Ha hűséges barátokat akarsz, légy hűséges barátaidhoz! * Aki mindig utazik, annak számos ismerőse, de kevés barátja van. * Aki egyformán ért mindenhez, az semmihez sem ért. * Amit te tudsz, azt más is tudhatja. Sí Nem tudhatunk annyit, amennyit szeretnénk, de sose érjük be annyival, amennyit tudunk! Az él jólétben, aki mindazzal bír, amire .szüksége van. * Számos szerelő nélkülözi a szeretelet. * Aki mindenbe belekezd, de semmit sem fejez be, annak az akarata, ereje, bátorsága, illetőleg a tehetsége hiányzik. & Annak is van előnye, ha jóléted és befolyásod elenyészik: megtudod, kik a hűséges barátaid * Könnyű a szerepléseket elhárítani, ha nem vagy a tiszteletdíj rabszolgája. * Boldogulásunkat nem szabad senki hatalmára, befolyására alapítani. * Aki csak a véletlenben bízik, az homokra alapoz. * A szép élethez és a nyugodt halálhoz bölcsesség is kell. Szupernóvák: robbanó csillagok A napilapok ról, hogy a Mátrában levő piszkéstetői csillagászati obszervatóriumban Lovass Miklós csillagász már a hetedik szupernóvát fedezte fel a csillagos égen. Mik ezek a szupernóvák? A nova magyarul új csillagot jelent. Szupernóva: azok közül a kiemelkedő nagyságú. Időszámításunk után. 1054-ben egy rendkívül fényes, új csillag jelent meg az égbolton. Fényereje olyan hatalmas volt, hogy az égbolt valamennyi csillagát felülmúlta. Nappal is láthatták pár héten keresztül. Majd halványodni kezdett és néhány hónap, múlva már nem látták. Feljegyezték e rendkívüli esetet a kínai, a japán és az arab csillagászok. Megjelölték az új csillag fellángolásának pontos helyét is a Bika csillagképben. És ez lényeges. A téli égbolton minden ember felismeri a Kaszás-csillagot. Ez az Orion öve. Az Orion fölött aztán talál egy vöröslő csillagot, a Bika csillagkép legfényesebb csil- ’ lagát, az Aldebarant Már közel is járunk az 1054-ben feltűnt szupernóva helyéhez. Évszázadunkban a csillagászok átkutatták a Bika csillagkép környékét, a robbanás Táj. (Rózsik István rajza) vélt irányát. Nagy meglepetés érte őket, mert a megadott irányban egy kiterjedőben levő, a rák alakjára emlékeztető, csápokban végződő formát, gáztömeget pillantottak meg. El is nevezték Rák-ködnek. Jó távcsővel megtalálható a téli égbolton. Aki keres, talál. Tycho Brache, dán származású csillagász, aki Prágában Rudolf császár udvari csillagásza volt, szintén felismert egy szupernóvát 1572-ben. E robbanó csillag a Cassiopeia csillagképben tűnt föl. Ez az északi égbolt egyik legszebb csillagképe, egész éven át látható.* Elnyújtott „W” alakja a Nagy-Göncöllel szemben helyezkedik el. De Tycho Brache-tól. Kepler sem maradt el, aki követte Tychot a prágai udvari-csillagászi állásban. Kepler 1604-ben ismert fel egy szupernóvát, az Ophiuchus csillagképben. Ezek a mi „csillagvárosunk”- ban, a Tejútrendszerben tűntek föl. a távcsövek tökéLTlIOld letesedtek. jobban figyelemmel kísérhetők a. távoli csillagvárosok, ún. extragalakszisok is. 1805-ben az Andromeda-ködnek nevezett spirális galaxisban jelent meg egy szupernóva. Ekkor már ki tudták számítani, hogy annak távolsága 2.2 millió fényév. (Fényév az a távolság, amennyi utat tesz meg a fény egy év alatt.) Az abszolút fényessége 400 mii- liószor nagyobb volt a Nap fényességénél. Mi okozza a szupernóvák (novak) fellángolását? Megfejtése még nem végleges. de elmélet több is olvasható. A kitörések oka a csillag belső szerkezetében rejlik. Az átlagos novak kezdetben rendkívüli sűrűségű fehértörpe csillagok. Nem sejthető előre a t'ellobbanásuk. Burkolatuk hőmérséklete hirtelen emelkedik, a fénynyomás. olyan rendkívüli arányban megnövekedik, hogy a külső rétegeit valósággal elsöpri. Ekkor a sűrűbb ás izzó gázokból álló burok villámgyorsan terjeszkedni kezd, mintha a csillag egész gömbje megduzzadna, akar egy izzó szappanbuborék, melyet valaki nagy erővel fúj. A sugara növekszik, a felülete pedig több ezerszeresére nő. A csillag fényessége hallatlanul felerősödik. Majd a burok felpattan és hatalmas anyagmennyiséget szór minden irányban. Ekkor éri el fénye a csúcsértéket. A miß tart az utánpótlás anyagban, energiában, a szóródás addif folytatódik. Ha a terjeszkedő anyagot, már nem pótolj® semmi, megszűnik a fen)” nyomás, a gömb alakú felhő áttetszővé lesz. A esi 1 laß megszabadult némi feleslege® anyagtól. A robbanás sok esetben csak a külső rétege' két érinti. A csillag a t.űltei' melt energia kisugárzásával jut ismét egyensúlyba. Más megvilágítás is isme' retes. Két csillagász: Baadc ‘ és Minkovszky színképelem; ző eszközökkel, különböző fgnyszűrők alkalmazásával tanulmányozták a Rák-ködök Fontos megállapításra és k®' vetkeztetésí-e jutottak. A gáz' gömb izzó állapotban vane' nagy sebességgel terjeszkedik; Nincs benne hidrogén, an11 más csillagban nagy bőséggé* található. Lehel, hogy a hid' rogén hiánya idézi elő a szO' pemovákban a robbanás'; Ha ugyanis valamely csíH3'’ középpontjában hidrogén-h1' any lép fel, a termonukle®' ris reakció hirtelen megsZ8' kad. Vagy új energiaforrás0® lépnek működésbe, vagy meg' szűnik a sugárzás áramlás® A csillag anyaga bezúdul 8 középpontba, közben őrié®* energiát szabadít fel. arnek felrobbantja a csillagot. Azt is emlegetik az asztfO' fizikusok, hogy a szupern0' váknál az anyagnak valam1' lyen alapvető átalakulás® játszik közre, az elemi re' szecskéknek különleges a ' alakulási tormája. Az sincs kizárva, hogy ** szupernóva teljesen szétreh' ban. A gázburok évszáz®' dók múlva is látható. Ily®8 maradvány a Rák-köd is. 1 ködlény erősen polarizált, he' vés radio- és röntgensug"’' zás forrása. Távolsága 32® fényév. Hozzáadva az észle' lés idejét, az 1054 évet. 43• evvel ezelőtt történt, a |c'' lobbanás ténye Mán P0V érdekes elm®' lMe?í let olvasható 8 szupernóvák kitörésével kaP csői atban. Ugv vélik, hogy 8 felrobbanás a kaliforniai” 254. sz. elem maghasadás®; val függ össze. Egy régeb" feltevés ($ arra utal. hogy i szupernóvák több millió*( fokos belsőiében képződnek * közepes és nehéz eleme ^ (platina, urán). A szupern0' vak nagy tömegű fehér peróriás csillagok. A mi punk nem ezen típusba í8; to/.ik. A Naphoz hasunk- s;i' ga törpéket ez a veszély ncn - fenyegeti. (Zátony«)
