Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

Yesórnop, 1970. slept. 20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tudomány — technika Narancsszínű ing Veszteségmentes műtrágya-tárolás Az Ongai Állami Gazdaság ammóniatclcpc. A műtrágyákat tárolás alatt jelentős károsodás ér­heti. A többször megismé­telt vizsgálatok szerint a szabadban tárolt műtrágyák hatóanyag tartalmának 5—20 százaléka kárbavész. Ezenkí­vül az is kárnak számít, hogy összetapadhatnak, megcsomó­sodhatnak, mert a kiszórás előtti szétverésük vagy meg­törésük emeli a műtrágyázás költségét. Ezért fontos, hogy a műtrágyákat megfelelő mó­don tároljuk a felhasználá­sig. Szilárd műtrá<fyáli A szilárd, tehát por alakú vagy szemcsézett műtrágyák akkor károsodnak legkevés­bé, ha azokat műtrágya tá­rolására épített raktárakban helyezik el. Mivel erre leg­többször nincs lehetőség, a szakemberek egyéb, ■ köny- nyebben megoldható és ugyanakkor lehetőleg minél kevesebb veszteséggel járó tárolási módokat keresnek. A műtrágyák ömlesztett tá­rolása esetén javasolják, hogy műanyagfólia palástok­kal fedjék be, mert ez jelen­tős védelmet nyújt az időjá­rás viszontagságai ellen. Ha­sonlóképpen óvhatok meg a zsákolt műtrágyák is. Az így csomagolt műtrágyák szállí­tása, rakodása, felhasználása viszont nehézkesebb, mint az ömlesztetté, ezért bármeny­nyire csökken a műanyag­zsákok ára, a műtrágyák je­lentős részét továbbra is öm­lesztve fogják szállítani, tá­rolni. Várható tehát, hogy a műanyagzsákos csomagolás és tárolás helyett a szabad­ban, a levegő kiszívatásával légmentesen záródó mű­anyagfólia alatti tárolás fog elterjedni a jövőben. Ennél a tárolási módnál is fontos, hogy szemcsézett, másnéven granulált legyen a műtrágya, és ne por alakú, amely könnyen összeáll, megcsomó- sodik. Ez az igény viszont jelentős többletfeladatot okoz a műtrágyagyáraknak. A jóvá útja Különös gondot okoz a fo­lyékony műtrágyák tárolása. Már 11142-ben kísérleteztek folyékony műtrágyákkal, de csak az utóbbi évtizedekben kezdték ezeket nagyobb mér­tékben felhasználni. Előnyük, hogy egyszerűen gravitáció­val vagy szivattyúval továb­bíthatók, és sokkal gyorsab­ban kiszórhatok, mint a szi­lárd műtrágyák. Ezenkívül olcsóbbak is. Ezért ma már egyes országokban a felhasz­nált nitrogénműtrágya meny- nviség több, mint egyharma- dát folyékonyan adagolják, leggyakrabban 20—44 száza­lék nitrogént tartalmazó vi­zes ammóniaoldat formájá­ban. Emellett használják — jelenleg ugyan még ritkáb­ban — a nagy nyomású am- móniagázt. a cseppfolyós am­móniát is. Ennek nitrogén- tartalma 82,5 százalék, és így ma ez a legtöményebb nitro­gén műtrágya. Ezeken kívül foglalkoznak a kevert, tehát többféle hatóanyagot tartal­mazó folyékony műtrágyák előállításával és felhasználá­sával is. A folyékony műtrágyák használatához azonban meg­felelő tároló, és elosztótele­pek kellenek, ahol erre a célra felállított tartályokban tárolják a műtrá - oldato­kat. A tartályok többnyire gömb alakúak, és több ezer köbméter űrtartaimúak is le­hetnek. Ahol viszont külön­böző összetételű folyékony műtrágyákat tárolnak, elő­nyösebbnek bizonyulnak a kisebb, hengeres tartályok. A tartályokat rendszerint folyt- acélból vagy rozsdamentes acélból készítik, mert a vizs­gálatok szerint ezek állnak ellen legjobban a műtrágya­oldatok korróziós hatásának. De készítettek már rugalmas műanyagfóliából is három­ezer literes folyékony műtrá­gya-tárolókat. Hazánkban az első A cseppfolyós ammónia-tű- i rolóknál a korrózió-veszélyen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy ennek a nagy nitrogéntartalmú műtrágyá­nak a nyomása 20 C hőmér­sékleten 7,7 atmoszféra. A tartályoknak tehát a nagy nyomást is állniuk kell. Ha­zánkban is építettek már cseppfolyós ammóniatároló telepet az Ongai Állami Gaz­daságban. Ez az egyik alap- létesítmény a folyékony mű­trágyák hazai üzemi alkal­mazásához. A tárolótelep tartályaiból a folyékony műtrágyát tar­tálykocsival szállítják a mű- trágyaoldatok kijuttatására alkalmas gépekhez. Ezeknek a gépeknek egyik fő része ugyancsak egy tartály, amely­be a tartálykocsiból átszi­vattyúzható a folyékony mű­trágya. Innen elosztó szer­kezeten át gumitömlőkbe ke­rül a műtrágyaoldat. A gu­mitömlők a gépek talajmű­velő szerszámai — a kapa­testek, a tárcsalemezek — aló, tehát nyolc-tíz cm mé­lyen a talajba vezetik a fo­lyékony műtrágyát, hogy el ne illanhasson. A folyékony műtrágyák al­kalmazásánál feltétlen fi­gyelembe kell venni azt, hogy robbanást okozhatnak, és a velük dolgozó emberek egészségére is károsak lehet­nek, ha nem tartják be az elővigyázatossági rendszabá­lyokat. Ezek közül a legfon­tosabbak: használatuk köz­ben dohányozni, nyílt, lángot használni tilos, gázálarcot, gumikesztyűt, védőszemüve­get kell viselni, és az esetleg bőrre kerülő folyékony mű­trágya-oldatot erős vízsugár­ral azonnal le kell mosni! Terjed a képtelefon A jövő telefonjához a képernyő is hozzátartozik majd. A hívást nem a tárcsa elforgatásával, hanem megszámozott gombok megfelelő sorrendben történő lenyomásával hajtjuk majd végre. Amerikai mérnökök a felvételen látható módon alakitollák ki a videotelefont. Az Egyesült Államokban ez év elején he­lyezték üzembe az első „képesített” telefonhálózatot (a Szov­jetunióban már korábban létrehozták a képtelefon-hálózatot Moszkva, Leningrád és több más nagyváros között). A képtelefonnak nemcsak az a „hivatása", hogy a beszélő partnerek kölcsönösen láthassák egymás arcát. Hasznosítá­sára egyéb lehetőségek is vannak: rajzok, fényképek, levelek, dokumentumok, táblázatok stb. „közvetíthetők” vele gyorsan és egyszerűen. Sőt. ha elektronikus számítógéppel kötik össze a videotelefon-hálózatot, arra is mód nyílik, hogy a kompu­ter .,memóriájában” tárolt adatokat, képeket, számításokat, értékeléseket egyetlen gombnyomással „lehívják” a készü­lék képernyőjére. A videotelefon először nyújt lehetőséget a süketnémáknak arra, hogy nagy távolságból is „beszélgethessenek” ngymással. Néhány hete Ausztriában jártam. Személyes ügy, eb­ben semmi érdekes nincs, megtettem máskor is. A szomszédék sem lettek szegé­nyebbek, és én sem lettem egy-egy úttól gazdagabb. Él­ményben igen, de zsebileg nem. Pedig sokan úgy gon­dolják, hogy egy ilyen uta­záskor annyi mindent vásá­rol odakint az ember, ruhát, inget, toronyórát láncostul. hogy hazaérve feltétlenül ő lesz a „menő fej” ... Lehet, hogy másokkal előfordul, ve­lem nem. Az én fejem egyelőre nem menő, hanem sajgó, mert vonják tőlem az OTP-t, amit az l tra felvettem . .. No, de üsse kő, ha az ember élmé­nyeket hoz haza bőröndjé­ben, az mindennél többel ér. így volt most is. Sohasem mini kép - maxi múltja Nemcsak a könyveknek, hanem a festményeknek is megvan a maguk históriája. A budapesti Szépművészeti Múzeum Francesco Gvardi gyűjteménye ugyancsak meg­lehetősen hányatott, viszon­tagságos múlttal dicsekedhet. Bizonyára zaklatott volt a jeles, tizennyolcadik századi piktor képeinek útja már ad­dig is, amíg a múzeum bir­tokába jutottak. A neves ve­lencei manierista veduta fes­tőiskola Canaletto utáni leg­nagyobb mesterétől négy, le­velezőlapnál alig nagyobb miniatűrt tartottak számon a múzeum leltárában. Ügy tűnt, végleges otthonra lá- láltak az épület falain mind­addig, amíg a világháború szele ide is be nem tört... Amikor a Szépművészeti Múzeum anyagát a fasiszta hatóságok „kimenekítették” az országból, egyszerre nyo­ma veszett a Gvardi-mun- káknak, illetve a négy kis tájképből mindössze egyetlen maradt meg, ami vissza is került a többi értékkel együtt Münchenből. Másik kettőre is ráakadtak az ötvenes évek­ben a múzeum munkatársai. E miniatűrök annak idején a költözködés fejetlenségében „találtak gazdára’’. Az ello­pott és megkerült két képpel immár majdnem teljes volt a híres Gvardi-sorozat, ám a negyedik hiánya sokat levont jelentőségéből. Sokáig úgy tűnt, a negyedik darab már nem is bukkan elő soha. Nemrég a Bizományi Áru­ház átvevőhelyén megvétel­re kínáltak egy kis méretű, velencei tájat ábrázoló fest­ményt. A tulajdonos szerint, aki maga is negyedkézböl vette a müvet, az „ismeret­len festő” képe egyszerű rep­rodukció, amely nem rendel­kezik különösebb értékkel. Természetesen nagy volt a meglepetés, amikor a szak­emberek megállapították, hogy a majdnem harminc esztendeje hányódó, kallódó Gvardi-munkára bukkant a múzeum. És ennek értéke már korántsem 1000 forint, amennyit a mit sem sejtő eladó kért, hanem még óva­tos becslés szerint is legalább 50 ezer dollár... fogom elfelejteni a Semme­ring hegyeinek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókarambolját a sztrádán..: A grinzingi borivóversenyt, és az ottani Beethoven-há- zat... De minek soroljam. Mindenkinek megvannak a saját útiemlckci. Nekem vi­szont van valamim, ami nem engem, hanem másokat em­lékeztet legutóbbi utamru Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű ingem. Igen. néhány naDja rikító nyári sárga ingem kelt sárga irigységet néhány kollégám­ban. honfitársamban. Ha sárga ingemmel előfordulok, azonnal megkapom a jóin­dulatú. baráti szúrást. — Jól megy neked. Lát­szik, hogy a bőröd alatt is konvertábilis valuta van. — Ezt az inget biztos, hogv külföldön vetted. Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogv Becsben jár­tál ... Lassan már unni kezdem, hogy ennyit foglalkoznak leg­újabb szerzeményemmel, ezért kénytelen vagyok el­árulni ingem eredetét Be­csületemre á 11 ítony hog'' nem is odakint vásároltam, ha­nem itthon a Használt Cikk Boltban. „Leértékelt áru” — hirdette rajta a tábla. Őszin­tén szólva, inkább ez tetszett meg nekem, mint az ing. Szó­val mindegy, azóta járok na­rancsszínű ingben és glóriá­ban ... Fö az udvariasság Nem ég a hátsó LOBOT VETETI' az ég alja, ahogy a nap utolsó su­garai eltűntek egy távoli domb mögött. A camion motorja egyhan­gúan dorombolt. Egy pillan­tást vetettem a kilométer­órára: 85. A város még száz­húsz kilométerre van. Szerel­nék meginni egy kávét, és vagy ■ egy-két órát pihenni. Lejjebb nyomtam a gázpe­dált. Az országút nyílegyene­sen veszett el a félhomály­ban. Halk, majd erősödő sziréna vijjogására riadtam. A visz- szapillantó tükörben feltűnt egy erős fényű motorkerék­pár-lámpa. A hang onnan jött. Egy fejvadász! összeszorult a szívem. Las­san, nagyon óvatosan eresz­tettem vissza a gázpedált. 105—103—97... De hát ez most már úgysem segít, kese­redett el a szám ize. Ha ugyan erről van szó... Nézzük csak: menetlevél rendben, lámpák rendben ... De a fék, az istenit... No nem, én ezt nem csi­nálom tovább. Nyolc év, elég volt. Visszamegyek a műhelybe szerelni, vagy át­megyek a taxihoz. Igaz, az is autó. De hát mit csináljak, ha semmi máshoz nem ér­tek ... Minden mindegy elkesere­déssel kanyarodok a padkára. Gyere csak. teljesítsd a kö­telességed ... A motoros elémfarol. Már nem siet. Legalábbis látszó­lag, nyugodtan ülök a volán mögött. Ö komótos mozdulatokkal leállítja a motort, leszáll, odajön hozzám, kezében tás­ka. Int. hogy nyissam ki az ajtót, — Adjon isten ... Morgok valamit. — Szép esténk van . . . Neked. — Hova megy? Nyúlok a menetlevél utón. — Hagyja csak. Külföld? — Görögország. — Görögország. . Hej. de szép életük van maguknak! Látja, én is mindig nagyon szerettem volna utazni ... A tengerparton járt már? — Marseilles, Amsterdam. Ogyessza . .. — Mondja, igaz az, hogy már száz kilométerről lehet érezni a tenger szagát? Sok útikönyvem van, ott olvas­tam valahol — halkan elne­veti magát. — Tudja, én most legszívesebben felülnék maga mellé, aztán 120-szal irány Athén . .. Pedzi már... — ... De hát ez nem megy Majd a fiam. Azt majd egy ilyen camionra ültetem, az­tán ha hazajött, összeülünk otthon, elővesszük a térké­pet. ö mondja, hol járt. mit látott, én követem a térké­pen, és akkor én is utazom . . No, de ne haragudjon, hogy itt feltartottam magát, bizto­san siet, és hát’tulajdonkép­pen nem is azért állítottam meg magát, hogy itt elfecseg­jem az időt — kinvitotta táskáját, és kivett belőle egy termoszt — . de ma szüle­tett a fiam. tudja, a leendő camionoilóta. és hát. ha meg nem sérteném, isvon velem egv korty kávét a fiam egész­ségére . Aztán igazítsa mos sürgősen a hátsó lámpájáé mert nem ég Nagyon jó. nagyon erős. nagyon forró kávé volt. Lámpám fényében az országi'*, mint '■"■il mu tatot* Görögortyáo .

Next

/
Oldalképek
Tartalom