Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

Vosémep, TWO. swBQt. 28. eSZAK-MAGYAROUSZÄG Ómadi /példa Község és tsz jó együttműködése EGY VAGY KÉT ÉVE tá­lán — pontosan már nem emlékszem —, a megyei kép­viselőcsoport értékelte terme­lőszövetkezeteink és közsé­geink általános fejlődését. Ott hangzott el, hogy közös gaz­daságainknak fokozottabb támogatást kell adniok a községi tanácsok szociális e.s kulturális céljainak megvaló­sításához. Több segítségei kell adniuk óvodák, bölcső­dék. iskolák stb. építéséhez. Hiszen mindez közös ügy. mert község és tsz elválaszt­hatatlan egymástól. A képviselőcsoport ülésén hallottak Ónodon jutottak ismét; eszembe. Csabai Jó­zsefiéi, a községi tanács vto- elnökével beszélgettünk — A község életéből? Csak jó hírrel szolgálhatok — kezdte a beszélgetést. — Statikai mérésekkel megállapították — lolvtatta — hogy a kastély-iskola emeletének olyan nagy a rez­gése a gyermekek mozgása, szaladgálása következtében. hogy az a leszakadás veszé­lyével fenyeget. Tehát ú.i is­kolát kell építeni. Pénzük nem volt. Adott másfél mil­lió forintot a Miskolci járási Tanács. De terv is kellene. Hol vállalják ilyen rövid ha- láridőre? Magyar Gyula és tervező társai, az ÉSZAK­TERV munkatársai társadal­mi munkában, soron kívül elkészítették. Kivitelező azonban még mindig nem mit. Végül a helyi TI. Rákó­czi Ferenc Tsz sietett segü - ségünkre. Mindez néhány hó­nap alatt, ez év februárjától májusáig játszódott le. NYEREGTETŐS, egyeme­letes. díszkerítéssel körül­vett, modern iskolából még csak a csupasz, ajtó- és ab- lakhíjas földszinti téglafalak látszanak, a régi kastély-is­kola udvarán. A gyermekek, a jövendő lakók, már most együtt élnek az újjal. Ide látnak a tanteremablakok- ból, el-clnézegetik munka közben, ho a politechnikai kertben dolgoznak, és akkor is, ha a miskolci Molnár Be­la Úttörő- és Ifjúsági Házból ide került repülőgépen ját­szanak. — Régen terveztük mar az epitőbrigád megalakítását sa­ját: beruházásaink kivitelezé­sére — mondja IVagy Gabor tsz-elnök. amikor az épilke- zesen jártunk. — Az új iskola építése, a vállalt feladat azonban meg­gyorsította a cél valóra vál­tását — teszi hozzá Makrai Károly főkönyvelő. — S hogy már itt tartunk, az az építőipari alapanyag- gyartö vállalatoknak köszön­hető — veszi át a szól Szőke József, a tsz melléküzemágá­nak vezetője. — Akárhová megyünk, csak annyit kel! mondani, hogy az ónodi új iskolához szeretnénk ezt. vagy azt kapni és máris ad­ják. Ha továbbra is így ma­rad. nem lesz baj a határ- j idővel. — És milyen sors vár a j regi iskolára? — Nem teljesen haszna­vehetetlen — válaszol Heisz- rnann Lajos iskolaigazgató, a község párttitkára. — Körül­belül egymillió forintból meg lehetne erősíteni az alagsort és a födémszerkeze­tet. Ez annál is inkább indo­kolt volna, mert az új iskola négy tanterme nem oldja meg teljesen gondjainkat. To­vábbra is három külön épü­letben kell majd elhelyezni az osztályokat. AZ ÓNODI II. Rákóczi Fe­renc Tsz tehát példát muta­tott abban, hogy segíthet a közös gazdaság a község gondjainak megoldásában. Megértették, hogy község és tsz édestestvérek, egy fedél í alatt. S ez az első tett bízto- | sítéka további közös eredmé- j nyéknek, sikereknek. Bíró Péter A Ik on x aíi veszedelem Nagyon sok szó esik napjainkban a kó/.lek<MJes biztonságá­ról. Sokasodnak a járművek, « rendkívüli módón szaporod­nak a balesetek. Sok fórumon tárgyalják, vitatják a szomorú országúti halál­esetek, súlyos és könnyebb sérülések, anyagi károk okait. Figyelmeztetések hangzanak el, intézkedések születnek, d«* nagyon kevés szó esik arról a két járműről, amelyek talán a legtöbb baleset okozói az alkonyati érákban. \ minap alkonyod«» után indultunk gépkocsival Éltesről Miskolc felé. Ilyenkor legnagyobb a forgalom, s talán a leg­rosszabbak a látási viszonyok. — Nagyon kell ilyenkor vigyázni — magyarázta lassú tem­pónkat gépkocsivezetőnk. — A kerékpárok és a lovas ko- csik állandó életveszélyt jelentenek. Érdemes lenne statiszti­kát készíteni róla. hogyan közlekednek. r.ncs és Miskolc között vezettük is ezt a kis „statisztikáit". Hetvennyolc kerékpárossal találkoztunk, s összesen két jár­mű volt lámpával felszerelve. Legtöbbjéről még a kis „macs­kaszem*’ is hiányzott. Kilenc esetben baladtak egymás mel­lett veszedelmes párosával a ki világ itat lan kerékpárok. A kis útszakaszon talált lovas kocsi közül - égy sem volt Kivi­lágítva. Es ez ..csak" enyi^c szabálysértés. Mégpedig olyan szabály­sértés, amelyet nagyon-nagyon ritka esetekben torolnak meg némi pénzbírsággal. Amíg c két lassú, de állandó éléivé szélyt jelentő járműtípusnál nem sikerül rendet teremteni, aligha lesznek eredményesek a biztonságosabb köziek fid ésér« folytatott erőfeszítések. tf>. a.) Részeg vonatok — Mondd csak. (o matyó vagy ? — A/, hál. — Akkor te, öregem, hü­lyébb vagy álló helyben, mint más nekifutással.. . — Ezt nekem mondtad, te szernél? A párbeszéd egyre nyer­sebb lesz, s már nem bírja el a nyomdafestéket. Áll a vonat a nyílt pályán, mert piros jelzést kapott. Va­lami hosszas közlekedési, aka­dály van. Az emberek le­szabnak, literes borosüvege te­kéi ülnek az árokparton. A vonat jó másfél órás ké­séssel ért a miskolci állomás­ra. Ezalatt több volt a ré­szeg a munkásokkal megra­kott hétvégi személyvonaton, mint a józan. Az Utasellátó nem panaszkodhatott. Elad­tak minden bort. sört. ami csak raktáron volt. Miskolc­ra már úgy futott be a sze­relvény, hogy nótától volt hangos. Megérkezett a részeg vonat. Ez a részeg vonat pénte­ken indul a fővárosból, viszi Borsodba. Nyíregyházára a hétvégére hazatérő munká­sokat. Közben pedig az Utas­ellátó gondoskodik róla, hogy mire hazaérnek a családhoz, a boríték valamivel véko­nyabb legyen. Már a Keletiben kezdődik. Literes üvegekkel vásárolják a bort, s ügy szállnak be. Ha útközben elfogy, van büfé­kocsi . Az utóbbi években sike­rült elérniük a tanácsoknak, hogy a nagyobb városokban felszámolják a piszkos kocs­mákat. A fővárosban és Mis­kolcon egyaránt; szép ered­ményeket értek el a vendég­látói pari egységek korszerű­sítésében. Meg kell azonban nézni a vasútállomásokat! Ügy tűnik, az Utasellátó, amelynek az lenne a feladata, hogy leül­te iáit szolgáltatást nyújtson az utazóközönségnek, mint­egy átvette a „köpködő” kocsmák funkcióját. A mis­kolci Tiszai pályaudvaron korán reggel úgy terjeng a szilvapálinka bűze az elő­csarnokban, hogy undor be­lépni. Semmivel sem jobb a helyzet a budapesti Keleti­ben. Mennyi baj származik u részegségből, arról a vonat­kalauzok sokat tudnának me­sélni! Balesetek, verekedé­sek. kötözködések, szinte na­pirenden. Mindazt az eredményt, amelyet a MÁV a kulturált utaztatásban eddig elért, száz százalékosan lerontja az Utasellátó bora. söre. pálin­kája! Ha az Utasellátó valóban az utazók igényeit kívánná kielégíteni, nem kellene mást árulnia,. mint élelmiszert, és üdítő italokat, esetleg az ét­kezőkocsikban sört, de az ál­ló büfékben azt sem. Vasút­jaink korszerűsítésével az utazási idő egyre rövideb b lesz. Nagyon hasznos lenne, ha ehhez a korszerűsítéshez azzal is hozzájárulnának, hogy e rövid idő alatt nem árulnának szeszes italt, s az álomáson sem, amelynek nem szükséges a hiányzó kocsmák szerepét átvenni. Mint ahogyan balesetveszély miatt lerakják a részeg em­bert a vilamosról, ugyanúgy le kellene rakni a vonatról is, nem pedig módot adni rá, hogy az állomáson, vagy ép­pen a vonaton rúgjon be. Ha a hétvégeken hazautazok közül egyszer-lcétszer lema­radna valaki egy későbbi vo­natra azért, mert ittas, leg­közelebb meggondolná, ho- gvan induljon haza. ■■Hifi A MÁV-nak érdemes len­ne megfontolnia, mi ér töb­bet, a haszon, amelyet az utasellátó a szeszes italok árusításával szerez, vagy az, hogy maradéktalanul érvé­nyesüljön mindaz az erőfe­szítés, amit a jobb. gyorsabb, i kulturáltabb utazásért kifej-1 fenek? A. I. | uv-: ;■;>*: esztendős még csak. de már négy unokája van. Eddigi élete csupa munka volt. Haja éppen olyan kékesszürke,, mint munkásőr sapkája, egyenruhája. Itt a hegytetőn nehéz a szolgálat. Ä szél szinte eldönti az embert. Hi­deg van. K Nagy Sándor csak néha pillant a szomszé­dos szőlődomb aljába, ahn! a szél szinte kiszippantja a füs­töl a takaros kis ház kémé­nyéből. Pontosan 12 órakor fejező­dött. be a gyakorlat. A felso­rakozott egység előtt a szá­zad parancsnoka értékelte a munkát. Üdvözölte a mun- kásöröket es megköszönte szolgálatukat dr. Németh Pál elvtárs. a Sátoraljaújhelyi járási Pártbizottság első tit­kára. Rövid beszédében han- súlyozta, hogy a munkásörök. Erményi Géza híradós szolgálatvezető cs Os/lans/ky Béla rajparancsnok a rádiónál. Amikor hajnali 4 órakor K. Nagy Sándor, a karcsú; Dózsa Termelőszövetkezet ál­lattenyésztési brigádvezető.i e és frissen választott parttit­kára felkelt, még csattogott az ég, dúlt a vihar. Hat óra­kor azonban, mire a mun kásőrség sátoraljaújhelyi já­rási parancsnokságának épü­letéhez ért, az eső már el­állt, de a szél nem vesztett epéjéből, A megye legjobb egységé­nek, a kiváló címmel három­szor kitüntetett járási önálló századnak a parancsnoka, lgv lai István már az előtte való nap délután hareparancso t hirdetett a törzs- és az al- egvségparancsnokok részére. A gyakorlat íeggelén az al- egységparamcsnokok szóban adták tovább ezt a harcpa­rancsot a munkásöröknek. Az évi kiképzést összefoglaló na gy gy a kort a l oi i ú tbi ztos ítás t kelleti az egységnek végre hajtania Sátoraljaújhely és Olaszlisaka között, több mint 20 kilométer hosszúságban. A feltételezés szerint diverzáns csoportok híd- és robbanó­anyagra,klar megsemmisítési kísérleteit kelleti, meghiúsíta­ni, A feladatot közvetlen őr­zési és védelmi biztosítással kellett végrehajtuniok. A hajnali szélvihar meg- megűjúló rohamainak nehe­zen állt ellen a parancsnoki sátor. Ennek közelében be lyczték el a rádió adó-vevő készüléket, amellyel a kap­csolatot tartottak a három egységgel. A gyakorlat a tervnek megfelelően zajlói: le. Eközben jutottunk cl némahegyi kőbánya robba­nóanyag-raktárához, amely e i többek között K. Nagy Kan dór őrzött. Az őrhelyről lát­szott Sátoraljaújhely bejára­ta. szemben a fűzfákkal -sze­gélyezett Bodrog, a vasút és a műül párhuzamosan, alat­tunk pedig a kőbánya. A szél esőcseppeket sodort homlo­kunkra. Amikor látótávolság­ra értünk, az őrhely felöl el­hangzott : — .leiszó? — Bodi'og. Es vissza: — Jelhang? — Bárány. A parancsnok társaságában beszélgettünk a fáradt sze­mű munkásőrrel. Ebben a hi­degben. zúgó szélben nehéz itt a szolgálat. K. Nagy Sár dór mégsem panaszkodó! Büszke rá, hogy mint kiváló munkásőr fegyverrel védhe­ti mindazt, amit kél kezével eddig épített, s amit mos! eszével és szivével, mini párt- titkár alkotni fog. ötvenkét is készülnek a párt X. kong­resszusára. és amint a gya­korlat is mutatta, jól készül­nék. Dr. Kállai László, a mun­kásőrség megyei parancsno­ka a gyakorlatról szólva ki­emelte. hogy az előkészítés es a végrehajtás lelkiismere­tes munkára vall. Kisebb hi­báktól eltekintve a szazad jól oldotta meg feladatat. Be­bizonyítottak. hogy a tanul­takat a gyakorlatban is jói tudjak alkalmazni. Egy óra tájban kisütött a nap. Fénye halvány volt, s meleget sem adott. A táradt arcok mégis felderültek. A nehéz mupka után jókedvűen és jó étvággyal fogyasztot­tak el a munkásőrök a jóízű bédel. Szöveg; Oravcc János Kép; Laczó József K. Nagy Sándor kiváló inunkásőr. A gyakorlatot megszemlélte dr. Németh Pál, a járási pártbizottság első titkára. Majoros László, a járási tanács vb-clnöke. Korozs András rendőr őrnagy, a járási kapitányság ve­zetője, Tóth József, a városi tanács vb-clnöke és dr. Kállai László, a munkásőrség megyei parancsnoka is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom