Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Szombat, 1970. szepi. 10. ES ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Sokan és joggal kérdezik: hogyan lehet lényegesen korszerűbben, jobban, más­ként termelni, ha a beruhá­zási lehetőségek nem bővül­nek az igényekkel arányo­san? Sőt, a vállalatok saját fejlesztési eszközei az új szabályozós következtében valamelyest valószínűleg még csökkennek is a negyedik ötéves terv első felében. Per­sze, csak viszonylagosan, a nyereség tömegéhez képest. Ezt részben a beruházási pi­acon uralkodó feszültség eny­hítése, részben pedig a terv­szerű fejlesztéshez szükséges központi felhalmozási alapok növelése indokolja. A nép­gazdaság negyedik ötéves tervének egyik új vonása, hogy a nem termelő beru­házásokra, főként a lakásépí­tésre és a közművesítésre fordított összegek gyorsab­ban növekednek a termelést fejlesztő befektetéseknél. A népgazdaság szintién A termelés bővítésére szánt központi eszközök jelentős részét a kiemelt feladatok, az országos programok meg­valósítására koncentrálják. A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei hangsú­lyozzák: „Az erőket minde­nekelőtt a népgazdaság energiaszerkezetének korsze­rűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles körű felhaszná­láséra, a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modem építési módok és épületszerkezetek elterjeszté­sére, a ruházati ipar re­konstrukciójára, az állatte­nyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítás- technika alkalmazására kell összpontosítani”. Az új ötéves terv e súly­pontok képzésével a szüksé­ges nagyszabású szerkezeti átalakításokat, a hatékonyság népgazdasági szintű növelé­sét- szolgálja. Ez a vállalati beruházási politika számára példamutatás, ösztönzés, hogy helyileg se forgácsolják szét a saját fejlesztési eszközö­ket, hanem koncentrálják azokat a legfontosabb fel­adatok végrehajtására. Jólle­het, a beruházási eszközök hiánya eleve bátorít a kor­szerűtlen félmegoldásokra, mégsem szabad engedni a csábításnak, az ötletszerű kényszermegoldásoknak. A kapkodásnál célravezetőbb az eszközök meggondolt felhal­mozása, több vállalat össze­fogása, gazdasági társulások létrehozása. A vállalati beruházásokban növekszik a bankhitelek, ese­tenként az állami hozzájáru­lások aránya. Ezzel a kor­mányzati szervek jobban be­folyásolhatják a vállalati eszközök tervszerű felhasz­nálását is. A helyi beruházá­si elhatározásoknál is kény­telenek tehát a vállalatok a . népgazdasági célkitűzésekkel reálisan számolni, mert csak így kaphatnak hitelt és köz­ponti támogatást saját esz­közeik kiegészítésére. Kötelező mérce A korszerűség, a hatékony­ság, mondhatjuk, kötelező érvényű mérce a jövőt je­lentő elhatározásoknál. A vállalati fejlesztési alapok célszerű hasznosításában vál­tozatlanul kiinduló követel­mény a forgóeszközök növe­kedési ütemének mérséklése', a felesleges anyag-, alkat­rész- és készáru-készletek megszüntetése. Mert a jövő­ben is érvényben marad a tartós vállalati készletnöve­kedések önfinanszírozásának I elve. Vagyis, a forgóeszközök forgási sebességének növeke- I close nemcsak népgazdasági I szinten, liánom a vállalatok­nál is bővili a beruházások forrásait. És fordítva: a nö­vekvő készletek a -beruházá­sokat csorbítják. A vállalatok álló- és forgó­eszközeik után 5 százalék eszközlekötési járulékot fizet­nek. Ez a nyereséget csök­kentő járulék az állóeszkö­zökkel való gazdálkodásban és azok gyarapításában fe­gyelmet, tervszerűséget, kö­rültekintő számító-elemző munkát követel. Azok a vál­lalatok fejlődhetnék gyorsab­ban és számíthatnak bank­hitelekre, amelyek fejlesztési alapjaik növekvő hányadát gyorsan megtérülő, nagy nye­reséget hozó beruházásokra fordítják. A vállalat beruhá­zási lehetőségei egyrészt függnek a nyereség alakulá­sától, a képződő fejlesztési alap hatékony felhasználásá­tól, másrészt vissza is hatnak, meggyorsíthatják mind a ré­szesedési, mind a fejlesztési alapok növekedési ütemét. Az is elképzelhető — ezt az új szabályozás 1971-től le­hetővé teszi —, hogy a ré­szesedési alap egy részét szintén fejlesztésre fordít­ják, megalapozva a holnap nagyobb szerriélyi jövedel­meit. A beruházáspolitika akkor biztosítéka a vállalat növek­vő jövedelmezőségének, ha szerves része a jövő fejlesz­tési elképzeléseinek. Ha szá­mol a gyártmány és techno­lógia fejlesztésével, a minő­ség javításával, a korszerű, keresett, nagy nyereséghá­nyadú termékek arányának növekedésével. Ha úgy te­kint évtizedekkel előre, hogy számol napjaink pénzügyi, műszaki-gazdasági adottsá­gaival. Ezért is kívánatos, hogy a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglevő kapacitások hatékonyabb hasznosítását szolgáló re­konstrukciókra és technoló­giai korszerűsítésekre fordít­sák. A ieszüitségek feloldása Szükséges a beruházások gépi hányadát növelni, épít­kezési arányát pedig mérsé­kelni. így az építőipar te­hermentesítésével, a beruhá­zás gyors üzembe helyezésé­vel közvetve is növelhető a Borsod megyében — a ta­nács által kidolgozott tervek alapján — 1975-ig újabb 60 települést kapcsolnak be a vezetékes ivóvízszolgáltatás­ba. Így a negyedik ötéves terv időszakában a törpe víz­műveken kívül több nagyobb Szeptember közepétől ok­tóber közepéig a borsodi szénmedencéből 30 ezer ton­na szenet továbbítanak az árvízsújtotta területre. A be- rentei Központi Szénosztá­lyozótól naponta indulnak 50 vagonból álló irányvonatok, Putnokról és Királdról pedig naponta 25 vagon szenet szál­lítanak a nyíregyházi TÜ­befekletések hatékonysága. Az a körülmény viszont, hogy az épitő-szerelő tevé­kenységet a népgazdasági át­lagot meghaladó mértékben, 41—43 százalékkal fejlesztik, a negyedik ötéves tervben lehetővé teszi a beruházások gyorsabb kivitelezését, üzem­be helyezését. Csak az építő­ipar korszerűbb, eredménye­sebb munkája, kapacitásának számottevő bővítése oldhatja fel véglegesen a beruházási piac feszültségeit, s teszi le­hetővé az ipar és a népgaz­daság állóeszközeinek gyor­sabb ütemű gyarapítását. Kovács József (Következik: Elsősorban a vezetőktől függ.) A munkára félmilliárd forintot költenek és a beruházások megvalósí­tását az érdekelt közsé­gek lakossága anyagi hozzájárulással Is segíti. A naponta 10 ezer köbmé­ter kristálytiszta karsztvizet adó sályi és kácsi források foglalásával alakítják ki a dél-borsodi vízrendszert, amely kilenc községben 50 ZÉP-kirendeltségre. Itt a TÜZÉP továbbítja a szenet, mégpedig úgy, hogy a legrö­videbb úton és minél gyor­sabb ütemben jusson el a la­kossághoz. A feladatra fel­készült a MÁV is. Arra töre­kednek, hogy az irányvona­lok forgalma folyamatos és zökkenőmentes legyen. építé­sében a IX. kongresszus óta elért eredmények, a párt politiká­jának következetes megvaló­sítása, a nyugodt alkotó­munka eredményei éreztetik hatásukat ideológiai és kul­turális életünk területén is. „A kulturális élet fejlődését, mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti al­kotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősö­dése jellemzi" — állapítja meg a X. kongresszusra ki­adott irányelvek 25. pontja, s a 26. pontban pedig ideo­lógiai életünkre vonatkozóan is a marxizmus—leninizmus hegemóniájának erősödését említi. Anélkül is, hogy ezeken a területeken számba vennénk az országos vagy megyei eredményeket, egyértelműen ezer ember ivóvízszükségle­tét biztosítja. Építése során 45 kilométer hosszú gerinc­vezetéket és mintegy 120 ki­lométernyi elosztóhálózatot létesítenek. A vízmű a lakosság ösz- sascfogásával 1973-ra ké­szül el. Ugyancsak regionális víz­művel oldják meg Bodrog­köz 20 ezer lakosának gond­ját. A bodrogközi vízrend­szer a Riese környéki mély­fúrású kutakból Zemplén- agárdnak, Kis- és Nagyroz- vágynak, Dámócnak, Révle- ányvárnak, Lácacsékének és Semlyénnek szolgáltat majd vezetékes hálózaton ivóvizet. Ezenkívül kisebb regio­nális vízmüvet alakíta­nak ki Szikszón, Szirma- besenyőn és Felsödob- szán. Az utóbbi a Hernád kavics­teraszán telepített kutakból öt község ivóvízellátását old­ja meg. Az új regionális víz­művek felépítése után a me­gye községeinek 55 százalé­ka rendelkezik majd vezeté­kes ivívóz-hálózattal. Csapolás a diósgyőri kohóknál. Fotó: Kőbőr Pál. A negyedik ötéves terv idősszakában í regionális vízmüvek épülnek Boraidban regionális vízrendszert is ki építenek. 30 ezer tonna szén az árvízsújtotta területekre irány vonatok Borsodból A SZOCIALIZMUS állíthatjuk, hogy a fenti meg­állapítások helytállóak. Pár­tunk helyes politikáját a kul­túra és az ideológia kérdéseit illetően ugyanis nem „egyes példák" igazolják, vagy bizo­nyítják, hanem társadal­munk egész közszelleme, közgondolkodásunk tanúsko­dik erről. Az ideológia és a kultúra egyébként a legérzé­kenyebb terület, amely min­den torzításra, helytelen el­járásra vagv módszerre azon­nal reagál és visszahat a po­litikára. A párt kulturális, ideoló­giai munkája nem független az általános politikai vonal­tól. És ha nem voltak — mert nem voltak — zavaró körülmények ideológiai-kul­turális vonatkozásban, ez ab­ból is ered, hogy nem voltak jelentősebb hibák, problémák az általános politikában sem. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy ideológiai, kultu­rális munkánk sajátos terü­let, amely formájában, mód­szereiben eltér a többi gya­korlati feladatoktól. Az esz­méket, a nézeteket, de még a műalkotásokat sem lehet kilóban, mázsában, százalék­ban mérni. Nagyon nagy hi­bát követnénk el, ha tudo­mányos, kulturális életünk eredményeit számszerűségek­re, mennyiségi vonatkozások­ra korlátoznánk, s ezen ke­resztül értékelnénk azok ha­tását, eredményességét. négy évben ideológiai, kulturális életünk egész te­vékenységi területén fokozó­dott a hozzáértés és a szak­szerűség az irányító munká­ban, a párt bátorította az al­kotó vitákat, a széles körű véleménycserét. „Ez segítet­te a. fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását és ked­vezően befolyásolta a szocia­lista közgondolkodás terje­dését” — olvasható az irány­elvekben. S valóban — bár egyáltalán nem arról van szó, hogy a kulturális élet­ben nincsenek negatív jelen­ségek — irodalmunk és mű­vészetünk egy sor nehéz, bo­nyolult kérdéssel birkózik, olyanokkal is, amelyre ma még nem tud, s részben nem is tudhat egyértelmű és vég­leges választ adni, noha a megközelítés a legtöbb eset­ben pozitív, a tisztázás remé­nyével biztat. Nem azt mond­juk tehát, hogy minden rendben van, nagyon jól tud­juk. hogy alig vannak kifo­gástalan alkotások, de egy- egy vitatható vers, könyv, színpadi mű, film, tévémű­sor. vagy nyilatkozat nyo­mán nem szabad tüstént va­lamiféle felforgató, sőt ellen- forradalmi szándékra és kö­vetkezményekre gondolni. Az MSZMP kulturális po­litikáját alapvetően az jel­lemzi, hogy figyelembe veszi a kultúra — ezen belül kü­lönösen a művészetek — tár­sadalmi szerepének sajátos­ságait, támogatja az egyes tudományágak és művészeti műfajok pozitív, a politikára közvetlenül is ható törekvé­seit. A kultúra komplex tár­sadalmi-ideológiai funkcióját azonban nem korlátozza a közvetlen politikai szerepre, hanem megadja a lehetősé­gét, hogy közvetett, áttételes formában, „eszmei tartalmá­val", a gondolkodásra, az ér­zelemre gyakorolt hatásával szolgálja a napi politika meg­valósításának ügyét. Ebben a vonatkozásban tekintettel kell lenni arra is, hogy ese­tenként minden igyekezet és jóakarat ellenére sem sike­rül teljes összhangba kerül­ni a politikai célkitűzésekkel. Ilyen esetben sem szabad tü­relmetlennek lennünk, s eset­leges adminisztratív intézke­dések kilátásba helyezésével ..pozitív eredményeket kicsi­karni”. A kongresszusi i rányelvekben a következő­ket olvashatjuk erről: „A párt formai, stiláris kérdé­sekbe szervezeti rendszabá­lyokkal nem avatkozik be. de a közízlés formálását fon­tos politikai és ideológiai fel­adatnak tekinti. Továbbra is a népünk ás az emberiség alapvető kérdéseiben párto­AZ ELMÚLT san állás: foglaló szocialista realista, közéleti érdekű, el­kötelezett művészetet támo­gatjuk.” Azt pedig, hogv az eddigieknél határozottabban kell fellépni a különböző helytelen nézetek ellen, a párt a marxista kritika, a kulturális, művészeti fóru­mok feladatává teszi, hang­súlyozva, hogy azok „megfe­lelő elvi. válaszban részesül­jenek”. (!.: 30. pont). Kulturális és művészeti életünk az ideológiai harc egyik fontos, egyben legbo­nyolultabb frontja. Fejlődése és ellentmondásai egész tár­sadalmunk ellentmondásait tükrözi. Ezzel kapcsolatban az irányelv utal azokra a ne­hézségekre. amelyek hátrál­tatják a társadalom íeilödé- sét. és eszmei-politikai egysé­gének erősödését. Mindenek­előtt a reakciós, nacionalista, idealista nézeteknek, a kis­polgári gondolkodásmódnak jeli egzetes megnyilvánul ásai t említi, amelyek a kommu­nista eszmék térhódítása mellett a társadalom átme­neti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak s részben újratermelődnek. az irány­elvek azt tűzik ki feladatul, hogy első­sorban ideológiai eszközök­kel. érvekkel, az új kérdések marxista megoldásával, tehát a meggyőzés, a bizonyítás módszerével, a szocialista esz­mék, erkölcs hatékony ter­jesztésével harcoljunk, erősít­sük a marxista—leninista ideológia hegemón helyzetét. Rendkívül jelentős, ahogyan utalás történik társadalmi rendünk vívmányainak, épi- tőmunkánk eredményeinek valósághű propagandájára, a jogos nemzeti, hazafias érzés, s ezzel együtt az internacio­nalista nevelés fejlesztésé­nek, erősítésének érdekében. Az irányelvek felhívják a figyelmet az imperializmus ideológiai fellazító tevékeny­ségére, amelynek fő törekvé­se. hogy kételyt hintsen, köz­véleményünket szembefordít­sa a szocializmus, a kommu­nizmus eszményével, hangu­latot keltsen társadalmi ren­dünk, a szocialista országok ellen. „Kommunista ideoló­giánkat, világnézetünket a reakciós, burzsoá nézetekkel, azok maradványaival vívott harcban hirdetjük, képvisel­jük” — s ebben a harcban nincs fegyverszünet, az esz­méket nem lehet összebékí- teni! -A'em engedjük — nem engedhetjük — kérdésessé tenni a. marxizmus—leniniz­mus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő tör­vényszerűségeit, szemléletét és tudományos módszerét" — fogalmazódnak meg rendkí­vüli tömörséggel a párt. köve­telményei az ideológiai harcra vonatkozóan. S miközben el­utasítjuk s. marxizmus—leni- nizmus pluralizálását, a mar­xizmuson belüli külön irány­zatok szükségességét hirdető nézeteket, egyidejűleg harco­lunk a marxizmus—leniniz­mus elméletének dogmaként való felfogása ellen is. A pártnak ez az álláspont­ja szilárd, elvi álláspont. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ezen elvi szilárdság nélkül, különösen az ideoló­gia és a kultúra területén nem tudnánk jelentős ered­ményeket elérni. Az irány­elvek kulturális-ideológiai vo­natkozásai ismételten bizo­nyítják pártunk helyes poli­tikáját, a szocializmus teljes felépítéséért, népünk kultu­ráltságának és anyagi jólété­nek megteremtéséért folyta­tott következetes harcát. ! sorra kerülő X. kongresszustól éppen ez­ért a közreadott irányelvek­nek megfelelő határozatokat és az eddig is helyesnek bi­zonyult gyakorlati-politikai tevékenység jóváhagyásút várjuk. Totó Sándor A NOVEMBERBEN ____________________ EZEN A TÉREN Legfőbb; a hatékonyság Előrelátó, j öve delmező bér uházasokát I Az irányelvek tükrében Az eszmei harc kérdései

Next

/
Oldalképek
Tartalom