Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

^Maaaa».C$titttrt5k, «tfflTO.«*pt. TL ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Albérlet gy 0 i^iyi 0 |<e le k e I Furcsa asszonyok. Már jó órája ülnek és panaszkodnak a szerkesztőségi szobában, s szóba seiri hozzák, hogy la­kást szeretnének. Évek óta élnek albérletben, s a föbér- leti lakás olyan elérhetetlen­nek tűnik, hogy meg sem említik. Egyetlen kérdésre kérnek választ, az hozta ide őket. A .szerkesztőségben — Ki védi meg az albér­lőt? Hová fordulhat segítség­ért ? Két kisgyerek a szőnyegen játszik. Olyan egyéves for­mák. Papírt tépdesnek, s hol az egyik, hol a másik mama akadályozza meg, hogy meg ne kóstolják. — Tűrhetetlen a helyze­tünk. Már folyton a bírósá­got fogom járni? — kesereg Véghné, s már-már sírva fa­kad. — Elmennék én, de hol kapok albérletet három gye­rekkel ? — Én még ezzel az eggyel sem kapok — mondja Csor- dásné. — Mászkálok a címek után, de mikor meghallják, hogy gyerek van ... A Csordás házaspár még ezt a gondot is vállalta, ami­kor a kis Katit örökbe fo­gadta. Mert a fiatalasszony nem édesanyja a kislánynak, de ha az lenne, akkor sem gondozhatná jobban. Véletle­nül derül ki, hogy a gyerek örökbe fogadott. Nem hivat­kozik rá, nem sorakoztatja fel lakásszerzési érvként. Boldog, hogy végre anyának mondhatja magát. A hírősá agon Az albérlők és a háztulaj­donos közti perek egyikét hallgattuk meg a bíróságon. — Mennyiért adta ki a la­kást Csordáséknak? — ötszázért. De nem akar­nak fizetni csuk négyszázat. A bíróság egy tartozás fejé­ben letiltotta a lakbért, s a végrehajtásnál Csordásék csat: négyszázat vallottak be, s annyit is fizettek'a letil­tásba. Most már ismét a házigaz­dának kell fizetni a lakbért, letelt az adósság. A házigaz­da azt állítja, hogy annak idején ötszázért adta ki a szuterént, annyit kér most is, továbbá azt követeli, hogy sürgősen költözzenek el. Már többször felmondott mindkét családnak, de nem tud tőlük szabadulni. Egy legközelebbi perben kérni fogja kilakol­tatásukat. A peres akták várhatóan tovább sorakoznak még: van már becsületsértés, van testi sértés, s ki tudja, milyen lesz ezután. A háztulajdonos szabadulni akar az albérlőktől. Joga van felmondani nekik? Természe­tesen. Csakhogy az utcára nem teheti ki őket. Másik la­kást szerezni nem segít, így folytatódik a torzsalkodás. A Béla utca 5. szám alatti házban Kertes családi ház. Három szoba, s alatta szuterén. A házigazda, Zselenc Gyuláné szintén panaszkodik. Micsoda népek. Ha ő azt tudta volna! — Amikor Véghék idejöt­tek, már volt két gyerekük, mégis adott nekik lakást. Ak­kor most mi a baj? — Azt akarom, hogy el­menjenek. Mind a kettő menjen el. A kisfiam zene­karban játszik, kell a gyere­keknek gyakorolni a szute­rén. Nem kell nekem többet lakó! A ház alatti szuterénban egy szoba, konyha, előszobá­ban lakik a Csordás házas­pár, az örökbe fogadott kis­lánnyal. Fizetnek négy, vagy ötszáz forintot, ezen most éppen vitáznak, kinek van igaza. A másik külön bejára­tú szuterén üres, egy öreg­asszony lakott benne,! de nemrég meghalt. Az udvaron kirakatban van, üzletben nincs ? A történtek tulajdonkép­pen szót sem 'emelnének, ha Miskolcon, illetve me­gyénkben nagyon-nagvon sok család úgy nem járt volna, mint magam és családom. A „közügy”, helyesebben a kö­zös ügy a következő. Megnyílt Miskolcon — nem >s olyan régen — a Gólya gyermekruházati bolt. Ennek ki„p’:atában — ha az utca felől nézzük —, jobb szélső kirakatában egy kis próba­baba uralja a mezőnyt. Na­gyon szép és réges-réges na­gyon keresett kötött garnitú- rába öltöztették a kirakat- rendezők, és beültették kö­zépre. Észre is veszi minden­ki. Mi több. rögtön be is lérnek azok a boltba, akik már régóta szerettek volna ilyet venni gyermeküknek. Az öröm és a felbuzdulás azonban hiábavaló. Mert alig valamivel a megnyitás után. már mindenki ezt a választ kapta: Sajnos, elfogyott ké­rem! Ja. ami a kirakatban van? Már azt is eladtuk. Eladták? Akkor miért csá- bil'a még most is a vevőket? Aliért nem vitte el, aki meg­vette? Ha nem firet# még ki. akkor hogyan adták el? Egyáltalán erkölcsös rek­lám-e olyasmit tartani a ki­rakatban. ami az üzletben nincs'” Szerintünk nem! A baby-garnitúrát nagyon fnkan nem kaptuk meg. Le­ket, hogy holnap az első sze­rencsés vásárlónak már nem kell veszekednie? Lehet. Mindenesetre a boltvezető elejét vehette volna a sok „incidensnek”, ha az árut be­veszi. miután eladták! B. P. különálló épületben egy égre | nyíló szobácska, ebben lakik i Végh Sándor feleségével és i három gyermekével, havi négyszázért — saját bútor­ral! — Mióta laknak Miskol- ' con? — kérdezzük az asz- szonyt, aki a kicsivel most í gyermekgondozási szabadsá- j gon van otthon. — Tizennégy-tizenöt éve. j Azóta mindig albérletben. — Adtak be lakásigény- i lést? — Nem. — Ezért a kis szobáért va- \ lóban sok négyszáz forint. — Ennyit szoktam fizetni, laktam már kisebben is. Nem ez a legnagyobb baj, bár na­gyon nehéz most már, hiszen a gyerekek nőnek, a nagyobb 13, a középső 10 éves. Csak azt a sok szitkozód ást ne kellene hallgatnom! Mennék én, az uram is folyton albéiv let után jár, de mitévők le­gyünk? Ki védi me« az albérlőt? A jogszabályok értelmében a szabadrendelkezésű házat, mint amilyen ez is, a tulaj­donos tetszése szerint maga használhatja, albérletbe ki­adhatja, vagy használatra át­engedheti. Nem lehet tehát beleszólni, ha házát pincé­től a padlásig megtölti al­bérlőkkel. Aztán ha meggon­dolja magát, felmond. Le is út, fel is út. Jön a bíróság, rendőrségi feljelentések, rá­galmazások, verekedések. A ház a tulajdonosé. — De ki védi az albérlőt? — kérdezi kétségbeesetten a két fiatalasszony, a szoknyá­jukba kapaszkodó gyerekek­kel. Ilyen értelemben senki — csak ezt tudjuk válaszolni, hiszen a házigazdával való kapcsolatuk szabad elhatáro­zásukon múlik. Bármelyik­nek joga van ezt a kapcso­latot felbontani. Ki ad albérletet újra a gyermekes családoknak? KI segít rajtuk? Bármilyen szomorú, erre nem tudunk felelni. Az al­bérlet a felek szabad akara­tán múlik, de ebben a sza­bad akaratban akár a fel­mondásnál, akár a befoga­dásnál mégis a főbérlő szava a döntő. Bízunk benne, talán akad még ebben a városban albérlet az olyan családoknak is, amelyekben annyira sze­retik a gyereket, hogy a la­kásszerzés nagy tortúráját is vállalják értük. Adamovics Ilona Porlepte, hepehupás úton zölyög a gépkocsi a Miskolc háta mögött fekvő Kisgyőr felé. Hiába integetnek az útmenti fák, s a nyár végi napfényben fürdő dombok — az utas csak egyet érez: a lelkét majd’ kirázza a jófor­mán csak lépésben haladó autó. Ám az első. kellemetlen benyomást egy-kettőre fele­di az ember, amint átlépi a község határát. Dombon, völgyben futó házsorok, gon­dozott kertek a porták előtt: terméskőből kirakott szép buszváró, rendben tartott, barátságos külsejű középüle­tek. A visszatérő vendég azt is észreveszi nyomban, hogy néhány esztendő alatt sokat fejlődött a falu, néhol nehéz ráismerni a korábbi képhez viszonyítva. Gyűi tőívek vándorútia — Valami, vagyis inkább valaki még nagyon hiányzik innen. Orvost szeretnénk hívni a faluba. Persze, ah­hoz korszerű egészségházat kell építenünk, meg az or­vosnak lakást. — Beszélgeté­sünk legelején a kisgyőriek legfontosabb problémáját említette meg Kun Sándor, a tanács vb-elnöke. Hogy Kisgyőr és a közigaz­gatásilag hozzá tartozó, szom­szédos Mocsolyás számára mennyire létkérdés ez, an­nak bizonyítására a járási vezetők előtt is azt az ese­tet emlegették a község kül­döttei: egy alkalommal a té­li, járhatatlan úton sem az j orvos, sem a mentők nem tudtak bejutni Kisgyőrbe egy szülő kismamához. Szó sze­rint a jó szerencsének, no meg néhány helyi, tapasztalt asszonynak köszönhette, hogy baj nélkül világra hozta J gyermekét. — Ezen a helyzeten akar- ván változtatni, elindultak a községünkben és a szomszé­dos településen is a gyűjtő- ívek. _ n t — Szokatlanul hangzik? Nos, mi a meglevő erőforrá­saink maximális kihasználá­sával sem tudnánk belátható időn belül egy ilyen nagy beruházáshoz hozzákezdeni. Ezért segítséget, anyagi hoz­zájárulást kértünk a lakos­ságtól. A helyét már kijelölték A korábbi nagy körzetet felosztotta nemrég a járás. Ugyanakkor vetődött fel az ötlet, s nyomában a konkrét ígéret: amelyik településen hamarább biztosítják a be­ruházáshoz szükséges pénz­összeg felét, a többit a járási tanács adja. s ott lesz majd orvosi körzet. Bükkaranyos es Kisgyőr a két esélyes.. — Községi tanácsunk ta­valy egyik ülésén arra az ál­láspontra jutott: ha mintegy 200 ezer forintot összeadna, felajánlana a lakosság, a többit a községfejlesztési ala­punk terhére, és esetleges bankhitellel már előteremt­hetjük. És akkor a huszonnégy választókörzetben vándorút­ra keltek a gyűjtőívek, vit­ték a tanácstagok. De nem­csak a cédulát vitték a csa­ladokhoz, hanem meggyőző érveket, emberi szót, kérést valamennyi ember nevében. Nos, az eltelt hónapokban kevés házból érkezett vissza a gyüjtőív kitöltetlenül. So­rakoznak az aláírások, álta­lában 500 forintot adnak családonként. Kevesebbet azok ajánlanak fel, akik szo­ciális helyzetüknél fogva többre nem lennének képe­sek. Ma már ott tartanak, hogy a jövendő létesítmény helyét is kijelölték. Rendkí­vül ideális a környezet, hisz a falu központjában, a víz­vezeték mellett fekvő telket sikerült kisajátítania a ta­nácsnak. A tanácselnök örömmel említi, hogy a lakosság zöme — a családoknak csaknem a háromnegyed része — bizto- sitotta a község vezetőit, hoz­zájárulásáról. Kíváncsi kér­désemre — miszerint hogyan segít ebben a mindenki szá­mára egyformán fontos fej­lesztési feladat megvalósítá­sában a helyi közös gazdaság — azt a választ kaptam: ed­dig még nem ígért ehhez se­gítséget ... íz első lépések A reális helyzetet és az adottságokat figyelembe vé­vé a tanács úgy tervezi: ha­marosan elkészíttetik a ren­delő tanácsadó és orvosi la­kás építéséhez szükséges ter­veket, s ha lehet, jövőre már szeretnék elkezdeni az ala­pozást. Kisgyőrben tehát valami elkezdődött. Egy egészséges, ma még nem mindennapos­nak mondható folyamat. Az első lépések azon az úton, melynek célja: az igazi, szo­cialista faluközösség kialaku­lása. Gyárfás Katalin A kongresszusi versenyben 21 ezer tonna többletacél Teljesítik vállalásukat az ózdi martinászok Az Özdi Kohászati Üze­mekben 629 szocialista bri­gád csaknem 12 ezer tagja köszönti jobb munkával a párt X. kongresszusát. A kü­lönböző gyáregységek dolgo­zói elhatározták, hogy az ár­vízkárok miatt kiesett nem­zeti jövedelem pótlásához eredeti éves tervükön felül nyersvasból 9 ezer, acélból 30 ezer, finom hengerelt készáruból pedig 10 ezer ton­nával járulnak hozzá. A vállalások esedékes ré­szét már 520 szocialista brigád tel­jesítette és a nagyszerű eredményeket 100 száza­lékig a munka termelé­kenységének növelésével érték cl. így például a nagyolvasztó­ban a Borsodi Ércelőkészítő- müből szállított tömörítvény- nyel nemcsak több, hanem jobb minőségű nyersvasat csapolnak. Az acélműben a martinkemencék egy órára eső teljesítményét — a tech­nológiai fegyelem szigorú be­tartásával — csaknem egy tonnával növelték, a henger- dékben pedig a főjavítások idejének lerövidítésével érték el az eddigi plusz tonnákat. A durvahengermű nagy­javítását előreláthatóan 40 órával előbb fejezik be. Ez azt jelenti, hogy az igy nyert öt műszakon 2060 tonna többlet hengereltárut gyárt­hatnak, ami 867 ezer forint nyereséget hoz az üzemnek. A gyár vezetői most érté­kelték a kongresszusi verseny állását. Megállapították, hogy a jobb munkaszervezéssel és a lermelékenvség növelésé­vel szerda reggelig esedékes tervükhöz viszonyítva, nyersvasból 13 ezer "12. acélból csaknem 21 ezer és finom-készáruból 8 ezer 416 tonnával adlak niár többel terven felül a népgazdaság­nak. A Lőrinci Vattagyárban korszerű technológiával, a hagyományos szövetnél lé­nyegesen olcsóbban, nagy mennyiségben gyártják a szövés nélküli kelméket. 1970-ben egymillió méter szövés nélküli frottírt ad­nak át a konfekcióiparnak, ahol férfi-, női köntösöket, campingcikkeket készíte­nek belőle. Az így előál­lított frottír 35 százalékkal olcsóbb a hagyományosnál. ..Steppex” eljárással két szintetikus szövet közé egv hőszigetelő bundaréteget tűznek, ebből az anyagból készülnek a nylon pongyo­lák. köntösök, ágykabátok. A gyárban készített kelmé­ből varrják a kiválóan ex­portálható magyar hálózsá­kokat. Képünkön: ellenőr­zik a nylon pongyola alap­anyagút. Nemigen emlékeznek ra még a legöregebbek sem, hogy szeptember második felében aralatlan búza lett volna a Bodrogközben, kü­lönösen pedig az egyébkén l is kevés szántóterülettel ren­delkező Hegyközben. Sajnos, az idén néhány kisebb táb­lán még ma is láthatunk kalászosokat. Megbámulták, megfeketedtek, a dudva, a gaz, túlnőtt a szárukon, s a kalászok többnyire a földön hevernek, egy részük már ki is csírázott. Kevés kivételtől eltekintve, azért a termelőszövetkezetek befejezték az aratást. Gond­jaikat fokozza, hogy a csa­padékos időjárás miatt igen nagy a gabona nedvesség­tartalma, ami a tárolásnál és az értékesítésnél egy­aránt nehézséget jelent. Min­denesetre az idei kellemet­len tapasztalatokból levon­ták a tanulságot: növelniük kell az eró- es munkagépek számát, mégpedig olyan mér­tékben, hogy kedvezőtlen időjárás esetén is biztosíta­ni tudják a termény gyors betakarítását. Elsősorban több kombájnra es szárító­berendezésre van szükség. hiszen ez utóbbiból például éppen csak mutatóban akad egynéhány a járásban. Az idő előrehaladásával sürgetővé vált az őszi mezei munkák meggyorsítása is, már amennyire természete­sen az időjárás engedi. A burgonya, a napraforgó, a cukorrépa betakarításával párhuzamosan történik az őszi vetések előkészítése is. Mivel a megkésett nyári munkák miatt kevés volt a tarlóhántás, most egyene­sen a magágyhoz szükséges vetőszántással vannak elfog­lalva h. j. Kisgyőrben valami elkezdődött i Őszi munkák a Bodrogközben Szövés nélküli kelmék

Next

/
Oldalképek
Tartalom