Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

CSZAK-WÄGVAÜORSZÄG 2 Kedd, 1970. szept. 1. (Folytatás as 1. oldalról) Ha ehhez mérjük mai eredményeinket, óriási válto­zásokat látunk, így kellően tudjuk be­csülni a több mint tizeu- n egyszeresére növekedett traktora llomnnyt, a 12 és fél ezer gabonakombájnt, a szövetkezeti parasztság nyugdíjrendszerét, a gomba módra szaporodó új, falusi házakat, az in­gyenes orvosi kezelést, és mindazt, amiről ez a jól rendezett kiállítás számot ad. Az élelmiszertermelésben el­ért sikerek természetesen nemcsak a mezőgazdaságot dicsérik, hanem az élelmi­szeripart is, hiszen a bűza- és kukorica-termésátlag kb. 100 százalékkal növekedett. Egész élelmiszergazdaságunk­ban azonban a termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ságok anyagi és szellemi ter­melőerőinek gyarapodását, gazdálkodásuk megszilárdí­tását tekinthetjük az elmúlt 25 év egyik legfőbb eredmé­nyének Ügy hiszem — folytatta a továbbiakban —, soha nem volt még eny- nyi új gép a kiállításon, mint a inostanín. Rohamosan hódítanak teret az új gépsorok Ebből arra következtethetünk, hogy az elkövetkezendő években is tovább korszerűsödik mező- gazdasági termelésünk, és ebből eredően növekszik ho­zama. Fehér Lajos a továbbiak­ban a szövetkezeti pavilonok­ban látottakról beszélt, alá­húzva a három szövetkezeti ágazatnak, a mezőgazdasági, a kisipari és fogyasztási szö­vetkezeteknek pótolhatatlan szerepét, a mezőgazdasági termelésben falvaink, váro­saink mindennapi életében. De szembetűnően érezhető a kiállításon az is — mon­dotta—, hogy egyre nélkü­lözhetetlenebb a gyakorlati termelők és a tudományos kutatók szorosabb együttmű­ködése. A tudomány a mezőgaz­daságban is termelőerő­vé úált. A kormány elnökhelyettese a kiállítás legfőbb tanulsága-1 nak azt tartotta, hogy jó úton halad élelmiszergazda­ságunk. A szocialista mező- gazdasági nagyüzemek zöme vonzó, s valóban korszerű gazdálkodást folytat. A me­zőgazdaság, s az élelmiszer- ipar — időnként a hús ki­vételével — ma már zavar­talanul ellátja jó minőségű és általában gazdag Választé­kú élelemmel a lakosságot. Az egy főre jutó évi hús- fogyasztás az 1934—38. évi 34 kilóról 58 kilóra növekedett. A sertéshús­fogyasztás megduplázó­dott. Zöldségből, gyümölcsbői több mint másfélszer, cukorból pe­dig háromszor annyit fo­gyasztunk. mint a felszaba­dulás előtt. A IV. ötéves terv egyik legfontosabb célkitűzé­se az élelmiszergazdaság te­rületén a nagyüzemi sertés­állomány dinamikus növelé­se. 1975. évre a sertéshús­termelés 60 százalékkal fog emelkedni. A kiállítás egyébként nagy tanulság a magyar ipar szá­mára is Bárhová lépünk itt, azt láthatjuk, hogy az ipar­nak óriási, szinte felbecsül­hetetlen piaca lehet a mező- gazdaság. Fehér Lajos nyilatkozata befejezéseként szólt a külföl­di kiállítókról, és ismételten összefoglalta véleményét az egész kiállításról, amely jó néhány évre előre jelzi a fejlődés útját. Hétfőn kora reggel piszto­lyokkal felfegyverzett indo­néz fiatalok megszállták ha­zájuk hollandiai nagykövet­ségét és eközben agyonlőt­ték az egyik őrt álló rendőrt. A támadásra közvetlenül Suhartó, indonéz elnök hol­landiai látogatása előtt ke­rült sor. „Egyenként kivégezzük a túszokat, ha Suharto elnök nem vállal visszavonhatat­lan kötelezettséget arra, hogy hivatalos hollandiai látoga­tása alatt találkozik Manu- sama mérnökkel, Dél-Malu­ku elnökével” — közölte a nagykövetséget megszálló fiatalok szóvivője telefonon a Haagsche Courant című hágai lap szerkesztőségével, amely ezt rendkívüli ki­adásban adta hírül. Az esti órákban De Jong holland miniszterelnöknek sikerült megegyeznie az in­donéz nagykövetség épületét elfoglaló harci különítmény tagjaival: a szeparatista mozgalomhoz tartozó fegy­veres fiatalok megadták magukat. Ülést tartott a SZOT elnöksége 25 éves a VDK Pham Van Dong, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kikiáltásának szeptem­ber 2-án esedékes 25. évfor­dulója alkalmából nyilatko­zatot adott a TASZSZ tudó­sítójának. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 25 esztendőt a népnek a nemzeti független­ségért és a szocializmus épí­téséért vívott küzdelme jel­lemezte. Ennek során a szo­(Folytatás az 1. oldalról) és a fizetésből élő dolgozók­nak legalább 30—35 száza­léka részesüljön évente a kedvezményes üdültetés va­lamelyik formájában, közü­lük is elsősorban az ala­csony keresetű, a nagycsa­ládos és az egészségügyi szemoontból rászoruló dol­gozók. A SZOT elnöksége meg­tárgyalta a népgazdaság első félévi helyzetéről és a kongresszusi munkaverseny tapasztalatairól összeállított tájékoztató jelentést dr. Jandek Géza, a SZOT tér­E fasizms elleni karc lapia z i zeplember elseje közismerten a második világháború kirobbantásának napja. Okkal tette tehát éppen e napot a fasizmus elleni harc, és az áldozataira való emlékezés ünnepévé a náci bűnösük üldözésével foglal­kozó tavalyi moszkvai nemzetközi értekezlet. A második világháború, a maga 20 millió halottjával, és a lelki sé­rülések máig sem gyógyuló sebeinek százmillióival, két­ségtelenül a fasizmus legszörnyűbb bűntette. A moszkvai tanácskozás nem véletlenül „aktualizálta” ezt a gyászos évfordulót: a háború mementója eladdig megmaradt az általánosságok szintjén. Mostantól a világ dolgozói nem egyszerűen a vérzivatarra emlékeznek, hanem annak ki­robbantóira és az őket hatalomra juttató társadalmi kö­rülményekre is. A fasizmus sem tűnt le második világháborús veresé­gével. „Termékeny az öl, amelyből kikelt” — intette óva az emberiséget Brecht, a fasizmus máig legsikeresebb szatírájában, az Arturo Uiban. Mint ahogy nem véletlen ennek a darabnak a magyarénál találóbb német címe: „Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése”. A felemel­kedni mindig kész fasizmus feltartózt.athatóságára utal ez a mai megemlékezés. A fasizmus a burzsoázia legvéresebb, legkegyetlenebb diktatúrája — állapította meg már 1935-ben a Komintern nevezetes VII. kongresszusán Dimitrov, a nácik lipcsei perének vádlóvá vált fővádlottja. De korunkban is szá­mos példája akad annak, mint dobja sutba a burzsoázia a demokratizmus álarcát, ha valóban veszély fenyegeti osztályuralmát. „Ha a többség balra ment. kinek kell a parlament” — faragtak rigmust múlt századi német ér­telmiségiek a burzsoá mentalitásról. Naponta olvashatunk a kapitalista országokban élő dolgozók és elnyomóik ösz- szecsapásairól. és kísért a fasizmus módszere, ha a kenti egyetemen sortűz dörren a háború ellen tüntető diákok- ra, és, ha e háború során az auschwitzokkal vetekedő lá­gereket hoznak létre, az ukrajnai falvak és Lidice, meg Oradour példáját ismétlik Dél-Vietnam ban. Nem múlt el a fasizmus veszélye, változatlanul érvé­nyes Julius Fucsik intelme: „Emberek, légy eteli ébe­rek!” Tanácskozás a Parlamentben cializmus építésében minden vonalon fontos eredménye­ket értek el. 1 — . Ezek erősítik- a szocia­lista Északot, amely mara­déktalanul teljesíti azt a kö­telességét, hogy a Dél hátor­szága legyen a jelenlegi há­borúban, amely az Egyesült Államok agressziója ellen, a nemzet megmentéséért folyik — fűzte hozzá. melési osztályának vezetője egészítette ki. A szocialista ipar — amint a jelentés megállapítja — ez év első hat hónapjában 7,6 száza­lékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A kongresszusi versenyben tovább szélesedett a szocia­lista brigádmozgaiom és a munkahelyi kollektívák ver­senye a szocialista cím el­nyeréséért. További feladat a szakszervezetek, a szak- szervezetek megyei tanácsai és a vállalati szakszervezeti bizottságok a gazdasági ve­zetőkkel és irányító szervek­kel együtt arra törekedje­nek, hogy a kongresszusi verseny az év további ré­szében még erőteljesebben segítse az eddig kibontako­zott kedvező gazdasági ten­denciák érvényesülését. A szakszervezetek és a szak­szervezetek megyei tanácsai­nak elnökségei a minisztériu­mokkal, illetve a megyei ta­nácsokkal közösen, a har­madik negyedév végén ér­tékeljék a hatáskörükbe tar­tozó vállalatok és intézmé­nyek kongresszusi versenyei­nek eredményét, ezzel is ad­janak ösztönzést a kongresz- szusi munkaverseny sikeres befejezéséhez. Kállai Gyula elnökletével hétfőn a Parlament Gobelin- termében értekezletet tartot­tak á képviselőcsoportok ve­zetői, az állandó bizottságok elnökei és a parlament tiszt­ségviselői. A tanácskozáson részt vett Vass Istvárané, az országgyűlés alelnöke, vala­mint Drecin József, dr. Gadó Ottó és Hont János, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­Irta: Andrzej Zbych — Ha szüksége van rám, főhadnagy úr... — Nem, Kurt, nem lesz rád szükségem. Kloss igyekezett felfogni helyzetének súlyos­ságát. A kérdés most az, hogy mit tud, s mit mond az az ember, aki Kruchkát idehozta? S ha beszél is az öreg, kiderül-e ebből, hogy Kruchka volt a szekéren? S ha Rhodeék ide jönnek, mi­ként magyarázza meg neki. hogy itt van a kór­házban. És Stefán, vagyis a feltételezett ügy­nök halálát? És mi lesz Évával? Hogyan állít­sák félre Kruchkát? És mi lesz a többiekkel? Védekezni itt? Képtelenség. Kloss megállapította, hogy ez már a játszma vége. Itt valamennyien elvérezhetnek. Megtapogatta kabátja hajtókájának élében a ciános fiolát, s ellenőrizte, hogy helyén van-e a tartalékfiola a pisztolytáskában. Aztán azt la­tolgatta, hogy mennyi idejük van még? Tíz perc? Egy óra? S mennyi az esély? Egy az ezer, vagy egy a száz ellenében? Egyáltalán, van-e esélyük most? — Ne felejtsd el, minden helyzetben legalább egy ezrelék lehetőség — mondta Malinovszkij annak idejében. Kloss most erre az ezrelékre tett fel mindent. Kovalszki Évánál volt. A lány sápadtan mo­solygott Hansra. amikor belépett. — Mindjárt itt lesznek a németek — mondta Kloss, és az orvos mellé ült. Kivette a tartalék­fiolát, s Éva kezébe adta: az utolsó pillanatban. Érted? Csakis az utolsó pillanatban. Ne feledd! Kovalszki tágra meresztett szemekkel nézte őket. — És ne féljen doktor, a maga páciense, Kruchka átéli ezt az ostromot. A doktor arcán bizonytalanság .látszott. Né­hány másodpercnyi gondolkodás után felpat­tant, kihúzta magát katona módra, s csak eny- nyit mondott: — Bízhat bennem. — Félek, hogy ez már késő — mondta Kloss. — Nem tudtam semmit. Miért nem volt őszin­te hozzám? Az utolsó percig azt gondoltam, hogy provokáció. — Az csak az utolsó előtti perc volt, doktor. Az utolsó még ezután következik — mondta Kloss, s az órájára nézett. — Megpróbáljuk a lehetetlent is — mondta Kloss. — Kiben bízik a legjobban? — Klárában — vágta rá az orvos. — Klára régóta mellettem van, s tud mindenről, ami itt történik. — Gondolja, hogy Krisztina, vagy Waclav a németeknek dolgozik? — Lehetetlen. Waclav szüleit letartóztatták, s ő nevet változtatott, s úgy került ide. Ö mindig félt Stefántól, mert az tudott róla valamit, — ön szerint ki ölhette meg Stefánt? — Fontos ez most, főhadnagy? — Nagyon. Tehát? — Erre nem válaszolok, csupán annyit, hogy a golyó időben és jó helyen ért célba. S most azt mondja meg, hogyan tehetünk valamit? — Iszonyatos kockázatot kell vállalnunk — mondta Kloss —, mert Rhode veszedelmes el­lenfél. Kérem hívja be Klárát. Klára igencsak meglepődött, amint így hár­masban meglátta őket. — Klára — kezdte az orvos —. segítened kell. A lány nem értette a helyzetet. — Segítened kell nekem — ismételte az or­vos. Kloss felállt. — Klára — m<mdta —, én lengyel hírszerző vagyok. Önnek most el kell játszania egy igen nehéz szerepet. Maga az én szeretőm lesz né­hány órára, s ezt nagyon őszintén kell eljátsza­nia. Átrakosgatták az ágyakat, kihordták, cserél­gették a betegeket. Gyorsan és ügyesen csinál­ták mindezt. Klára percenként kitekintett, s amikor végre azt kiáltotta, hogy jönnek, lénye­gében már minden a tervnek megfelelően volt előkészítve. Amikor Rhode ezredes az épületbe lépett, Kioss az ügyeletes szobában ült és játszadozott a fegyverével. Az orvos a kis heverőn ült, Klá­ra a sarokban, a falnál. Kloss felugrott, amikor Rhode belépett: — Ezredes úr, Kloss főhadnagy jelentem .. . — Hát így? — Rhode az oldaláról a hasához húzta a pisztolytáskát. — Ezek szerint ügyesebb volt, mint én? — Köszönöm az elismerési, ezredes úr. — Elismerést? Mindenki ki innen — kiáltott. — Várjanak a folyosón! Ketten maradtak csak a szobában. Rhode a főhadnagy pisztolyára nézett: — Na, tegye el már azt a fegyvert, főhad­nagy! — Igenis ezredes úr. Elnézést — mondta Kloss, s hanyagul a pisztolytáskába csúsztatta a fegyvert. — És engedje meg, hogy jelentsek. — Ügy gondolta, hogy válaszolni kíván a kér­déseimre? — Rhode hangjából metsző gúny áradt. — ön természetesen a felettesem — mondta Kloss sértődötten, s tudatosan hangoskodva —, de senkinek sem engedhetem meg, hogy... — Megmondtam magának, hogy a kórház hozzám tartozik — vágott a főhadnagy szavába Rhode. — ön tudja, mit jelent ez? — s kikap­csolta a pisztolytáskát. Kloss érezte, hogy most jött el a döntő pil­lanat : — ön nem enged szóhoz jutni, ezredes úr — mondta nyugodtan Kloss, s vigyázott, nehogy egyetlen mozdulattal is védekező állás elfoglalá­sára gondolhasson Rhode. — Csak gyorsan, Kloss. — Ma délután ön egy lányt talált nálam. Az a lány itt dolgozik a kórházban — És? — Amikor öntől hazamentem, Klára már várt rám. Rémülten mondta, hogy gyilkosság történt a kórházban. (Folytatjuk) lyettesei. Elsőként Párdi Im­re, az Országos Tervhivatal elnöke tájékoztatta a képvi­selőket a népgazdaság ne' gyedik ötéves tervéről szóló tol-vény javaslatról. Egyebek között leszögezték: a gazda­ságirányítás reformja szá­mottevően hozzájárult 3 harmadik ötéves terv síké- rés teljesítéséhez, ezért alap­elveinek változatlanul ha­gyásával az új ötéves terv­időszakban folytatják a re­form teljes kibontakoztatá­sát. Az Országos Tervhiva­tal elnöke részletes tájékoz­tatót adott a népgazdasági terv főbb vonásairól, az élet- színvonal tervezett alakulá­sáról, s lei emel ten foglalko­zott a nemzetközi gazdasági együttműködéssel. .Ezután dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter ismertette 3 választójogi törvény módosí­tásáról szóló törvényjavasla­tot, amelyet, mint ismeretes, a közeljövőben az ország­gyűlés elé terjesztenek. A<5 igazságügy-miniszter elmon­dotta, hogy a fennhatósága aLatt működő intézmény jogJ formulákba öntötte a kor­mány és az MSZMP Köz­ponti Bizottsága áprilisi ha­tározatát a választójogi tör­vény módosításáról, a szo­cialista demokrácia további k i bontakoztat ására. Végül Kállai Gyula, a25 országgyűlés elnöke ismer­tette a következő, őszi ülés­szak előkészítésének tenni­valóit. Újdonság Az egyik leningrádi gyaf fiataljai érdekes újdonságot készítettek. A komfortos nya­raló — két pontonra épített kényelmes házacska — két Vihr motorcsónak-motor se­gítségével 5—7 km/ó sebes­séggel haladhat a folyókon, tavakon. A világítást és aZ egyéb energiaellátást akku­mulátorok, egy autó-árani- generátor és egy szélmotof biztosítja. Támadás az indonéz nagykövetség ellen Fsktr Lajos nyilatkozata a mezőgazdasági kiállításról

Next

/
Oldalképek
Tartalom