Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Műszerészek a dobozok között Kinőtte helyét a miskolci GELKA KaiIvps köszöntéssel fom;u t CS gadnak mindenkit, aki az ajtón belép. Figyelmesen meghallgatják a panaszt — és többször is elnézést kérve, közük a tényeket: — Sajnos, csak három hét múlva tudjuk megjavítani a készüléket. — Ha méltatlankodik az ügyfél, még a raktárba is betessékelik: nézzen körül, sok a munka. A bepillantás a legtürelmetlenebb embert is jobb belátásra bírja. A GELKA miskolci televíziószervizében a munkásvédelem és a tűzrendészet alapvető szabályai! mellőzve dolgoznak. A műszerészek feje felett, egészen a meny- nyezetig ér a tv-készülékek- ből épített halom. — Tíz éve dolgozunk ezen a helyen — mondja Kormos László, a szerviz vezetője. — Egy évtized a mi szakmánkban nagyon sok idő, hiszen évente több mint 30 százalékkal emelkedik a forgalom. Manapság már 3500 televíziót javítunk havonta. A raktár és a szerelőműhely alapterülete 50 négyzet- méter. Valahol a dobozok között hét munkaasztal mellett javítanak. — Huszonöt rádió- és tv- műszerészünk van. Ez a létszám elegendő lenne, hogy akár 10—15 munkaasztalon is dolgozhassunk. Ember van, csak hely nincs. Előfordul néha, hogy egy-két ember nem tud dolgozni, mert meg kell várni, míg az asztal felszabadul. Minden évben felkeres minket néhány fiatal szakember. Szükség lenne rájuk, hiszen egyre öregebbek lesznek a készülékek, egyre több munka vár ránk. Státuszunk is lenne ... De ezeket az okokat nem Köszönő sorok Szabolcsból „Hálásan köszönjük azt a felejthetetlen tizennégy napot, amelyet vidáman, boldogan töltöttünk el, feledve községünk májusi katasztrófáját. A gyár dolgozóinak támogatását sohase fogjuk elfeledni.” Király Katalin, Deák József maga, s nyolc társa nevében az Ongai Csavarárugyár igazgatójához ú'Ott levelében olvashatók e megkapó sorok. Az üzem dolgozói ugyanis az árvízkárosultak anyagi segítségén túl 10 szabolcsi gyermeket üdültettek Szilvásváradon, hogy enyhítsék az őket ért megrázkódtatás okozta hatásokat Új iskola Felsővadászon Felsővadászon már korábban is szerepelt a tervek között egy új általános iskola megépítése, a tervet azonban eddig különböző okok miatt nem sikerült valóra váltani. Minden remény megvan azonban arra, hogy a közeljövőben elkészül a község új létesítménye. Az új, négytantermes iskola építését a tervek szerint még az idén elkezdik, és jövő szeptemberre adják át rendeltetésének. mindenki ismeri. A nagyközönség csak annyit vesz észre, hogy három hetet kell várni, míg megjavítanak egy hibás televíziót, vagy háztartási gépet. — Az ideális javítási idő két-három, esetleg négy nap lenne. A jótállásos készülékeké még kevesebb. Megfelelő helyiségben el is tudnánk ezt érni. — Mikorra várható megoldás? — ígéretet kaptunk már, hogy ez év július elsejére rendelkezésünkre bocsátanak egy nagyobb helyiséget. Ez a határidő szeptember l-re módosult, de bővebb értesítést még nem kaptunk — mondja lemondóan a szerviz vezetője. — A távlati fejlesztési tervben, tudomásom szerint, négy új szerviz építése szerepel. De az még messze van! A mi gondunk pedig napról napra égetőbb. Tliflkn kedvesek a félfoJfldlM gadók, hiába ügyesek a műszerészek, a gépek és készülékek javítási ideje csak növekedhet ezen a korszerűtlen 50 négyzet- méteren. A Rónai Művelődési Központból jelentjük AZ ŐSZI ÉVAD ELŐTT « Népi együttes Belorussziából • Jubileumi koncertek • Audio-színház A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban látszólag még a csendes nyár uralkodik, s a legfőbb tevékenység a gyermekfoglalkoztatás, a munkatársak azonban már az ősz előkészítésén fáradoznak. Mint Kováts György igazgató tájékoztatott, már megtartották az első munkaértekezletet, hogy az évi terv alapján miként folytassák munkájukat. Változatlanul folytatódik a szocialista brigádok fóruma, az újítók klubja, és a. politikai kerékasztal rendezvénysorozata, azonkívül néhány kiemelkedőbb rendezvényt is terveznek. Október 30-ra várják a belorussz népi együttest, tárgyalások folynak KÖllő Miklós pantomim-csoportjának vendég- szerepléséről is. A Beethoven- és Bartók-jubileumok megünneplésére koncerteket terveznek. A Beethoven-év- fordulóra budapesti művészekkel, a Bartók-jubileumot pedig helyi zeneművészekkel kívánják megünnepelni. A művelődési központ tervei között szerepel egy audioszínház szervezése: opera és próza kombinációjával — hanglemez, hangszalag, esetleg film felhasználásával — hivatásos színművészek közreműködésével mutatnának be olyan darabokat, amelyek mind prózai, mind operai változatban ismeretesek. Foto: Berenhaut Zsellérházaktól a Kispipáig... Az egykori Vágóhíd-köze házainak rövidebh-hosszahb története Az a iörléneí, Római vakáció amelyet az elmúlt vasárnap közöltünk a Rákóczi u. 14. számú házzal kapcsolatban, csak egy fejezet volt a gazdag Grabovszkrakkal kapcsolatban. A házhely eredetileg az ősi piac térség,, még III. Béla idejéből, vagy korábbról. Hiszen ekkor már állott innen nem messze egy sár- és vesszőfalú csárda, amelyet 1241-ben a tatárok porig égettek. A piactérséget a város tanácsa később felparcellázta. A patakparton egy zsellérházsor alakult ki, de előbb végleg megszüntették azokat a kalmárboltokat, amelyeket itt, a vízimalom innenső partján, névről is ismerünk. 1548-ban Orbán és Máté kalmárok gerendából-pallókból rótt boltjai álltak itt. Akkor „apotékának”, „repositorium- nak”, „venditoriumnak”, „ta- berna ínstitorisnak” hívták az ilyen boltokat. A zsellérek apró házai 1563-ban még a Papszer, a Tót utca, a Pece mentén sorakoztak. Ehhez csatlakozott ez az új zsellérsor. Mindjárt nevet is kapott. Egyház-szer lett a negyedik, valószínűleg féltucatnyi zsellérház új neve. Az egyházi zselléreknek ez a növekedése valószínűleg a város protestánssá történt áttérésével függ össze. A város öreg jegyzőkönyvében, az említett három zsellér-szer így álfa „kaec trés piatea ha- bent dxrmws imptzRnmumnm 53.” Társadalomtörténeti leg érdekes adat abból a szempontból, hogy ez az 53, s később a negyediknek felépült Egyház-szer összesen még 60 fő körüli zsellérréteget mutat. Bizonyos mértékig mutatja az avasi templom gazdasági hatalmát, hiszen ezek a zsellérek szinte kizárólag az egyház földjeit, szőlőit, jószágállományát, rétjeit gondozták. FtPÍI a zse®érsoron újabb L£b!l adatot csak 1641-ből találtunk. Ekkor adott „...a böcsülletes Tanács az Egyház szerin egy házhelyet, az Alsómalom mellett, északról Katona Benedeknek,... Nagy Tamásnak pedig egy másik házhelyet az Város alsó végin, az alsó malomnál, melly- nek északrul való szomszédja Katona Benedek, délről az Szinyva és az Lőrinc Deáknéiül maradt malom” volt. Ez az új Egyház-szer Busa Mihály uram főbírósága idején 1690 előtt már megszűnt. A főbíró tette rá kezét. így alakult ki a 12. számú ház- telek. Ezen most készült el a Magyar Honvédelmi Szövetség új székhaza. Busa Mihály uram később a Czikó utcára költözött. Első házának helyén, a 12. szám alatt, 1817-ből kapunk újabb adatot. Ekkor a ház SvarcZ Jánosé és Retter Györgyé- 1837-ben megalakul a Miskolci Polgáregylet, és ezt a házat átalakítja magának, tjjabb alakítása 1924-ben történt. Ekkor Polgári Casino- nak hívják. 650-nél több tagja volt, könyvtára. A miskolci „középosztályhoz tartozó polgárokat” tömörítette. A székházukban helyet kapott az építőipari, élelmezési és a bőripari munkások szakszervezetének vezetősége is. A felszabadulás után a szabadságharcosok székháza lett. Egy rövid zsákutca alakú® ki. Egy időben Vágóhíd-közi- nek nevezték. Egy harmadik lakóépülethez is biztosított bejárást, ez volt 1817-ben Zsupán Mihály 314 négyszög- öles háza, ezt később a biztosítóépület 1912-ben saját telkéhez csatolta. Meg kell még említeni 3 Grabovszki-házzal kapcsolatban (14. sz.) a polgári Miskolc egyik színes egyéniségét, Csáthi Szabó István nevét. Gyógyszerész volt, de agilitása megnyilvánult 3 háziipari egyesület 1879. évi alapításában — műhelyfő' nőkké a neves pedagógus Ferenczi Idát tette —, a ma> Zrínyi Gimnázium épülete 1898. évi felépítésében, állandó munkatársa volt a Bor- sodmegyei Lapok-nak. Ö építi meg a ház északkeleti szárnyát emeletesre. Ennek a köznek északi vonalán most négy ház áll’ 1.702-ben még egy telek volL Vetésy Sámuel városi jegyző, majd hites ügyvédé. 1760 után ez négy görög kereskedő birtokába kerül. így 1811' ben a 10-es szám Dona Naurát a 8-as Anion Kozmiczki, 3 6-os Paul Szonte, a 4-e* Gerga György nevén áll. az isméig ,,Kispipá’ vendéglő. Az idős Májer Jó' zsef, a szomszédos Polgáregylet főpincére alapította, amikor a házat Láng Károlyiéi megvette, 1890 után. Májer közismert kisvendég' lős volt, a város hetekig emlegette szüreteit. A „kispip3 cégér ma is áll, Tiszavirág halászcsárda lett belőle. H3 a régiek elneveznék, „taber- na piscinae”-nek hívnák, ás ma egyszerűen csak — föld' művesszövetkezeti vendég)3' tóipari eavség . . . Komáromy József A ’4-ís már melynek széle halvány fénytől világított. Itt előttünk is, kicsit arrébb is, majd azon túl is. Apró lángocskák világolnak, valamennyi bányász karbidlámpától való. Körülöttünk, mögöttünk bányászok szundikálnak, vagy halkan beszélgetnek, egy-egy tekintetet vetve néha a botokra, a zsinórokra, nem billen-e a „Jancsi”. Friss, tiszta levegő van, végtelen tágasság és csend. — Jártak a faluban? — kérdi a bányász. — Jártunk. Szép házak épülnek itt is. Szépek... Itt, a közelben, azon az úton, amelyiken befele kell menni, van öt új ház. Az egyik, a középső az enyém. Mármint a családomé. Most építettük, még be sem költöztünk, néhány tennivaló még hátra van. — Kölcsönből épült? — Vettem fel kölcsönt is, de keveset. A ház értékének körülbelül negyedrészét. Ér vagy 180—200 ezer forintot. — Nem fél a törlesztéstől? — Miért félnék? Ki tudjuk fizetni, mint ahogy mindenki más ki tudja. Persze, egy kicsit húzni kell magunkon. A házépítés nagy munka. Rengeteg gonddal, bajjal jár. De aztán nagy örömmel is. Ha már kész. — Bútor? — Még a régi van meg. Majd lesz új is, de csak lassacskán. Nem lehet mindent egyszerre. Mozdul a bot, tJSTOí fogás. Felemeli a karbidlámpát, magasra tartja, hogy lássa a zsinórokat. A víz tükre most egész messze is megcsillan a rávetődő fénytől. Priska Tibor Szép, két kiló körüH ponty, a horogra új csali kerül, a lángot lecsavarjuk, elhelyezkedünk a kunyhó előtt. Zörren a bokor, idősebb < ember érkezik a szomszédos tisztásról, megszólal: — Eloltották már? — Mit? — A tüzet. Olyan kiabálás volt itt, hogy azt hittem, ég a ház... Megnézi a halat, bólogat majd visz- szaballag a helyére. Hátha megindult a hal járás! „Házigazdánk” cigarettára gyújt a karbid lángjánál, kínál bennünket is, majd a tóra int. — Nem rossz ez a víz, csak türelem kell hozzá! — Sokat fogott már? — Ma ez az első. Lehet, hogy az utolsó is. De máskor már fogtam többet. Visszaül a helyére, betakarózik, majd folytatja. — Különben talán nem is annyira a hal a fontos... — Hát mi? Vár egy kicsit, mélyet szív a cigarettából, alaposabban megnéz bennünket, majd folytatja. — Bányász vagyok... Mindennap a föld alatt dolgozom... Önkéntelenül vegőből. a szikrázó, csillagos égre nézünk, majd a békésen alvó víztükörre, r'cztlr tA c^iátnc éBeli neszek, V-'SaK d bd |dlOo hangok hallatszanak itt, a kurityáni tó partján, de ezek a neszek, hangok hozzá tartoznak a csendhez. Éjfél körül jár az idő, semmi nem mozdul, a víz tükre sötét, csak a partokon, a hangulatos, kis halászkunyhók előtt fénylik néhány karbidlámpa, apró fényt szórva az ágasokra támasztott horgászbotokra. melyeknek zsinórjai belevesznek a sötétbe, a vízbe. — Feri bácsi! Hű! A mindenit. Jöjjön gyorsan! Az egyik karbidlámpa mellől hangzik a kiáltás, de akárhányszor is hangzik, Feri bácsihoz valószínűleg nem jut el, mert a szomszédos lámpafény mellett semmi, senki sem mozdul. Feri bácsit minden bizonnyal elnyomta a buzgóság. Lesietünk a partra, a kunyhóhoz, hogy segítsünk. Középkorú bányász fogja a horgászbotot, próbálja irányítani a zsinórt, mármint a zsinórral futkosó halat — Mit fogott? — Nem tudom! Biztosan ponty, de jókora, mert igen viszi a zsinórt! Van merítőhálójuk? — Van! Hozza csak közelebb azt a cethalat! Felcsavarjuk a karbidlámpa lángját. — „Ne engedje a sáshoz! Vissza” „Húzza meg!” „Eressze meg!” „Ne sürgessenek!” „Nyugalom.” „Itt van, most alá a hálót!” „Megvan!” Lángocskák
