Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Műszerészek a dobozok között Kinőtte helyét a miskolci GELKA KaiIvps köszöntéssel fo­m;u t CS gadnak minden­kit, aki az ajtón belép. Fi­gyelmesen meghallgatják a panaszt — és többször is el­nézést kérve, közük a ténye­ket: — Sajnos, csak három hét múlva tudjuk megjavítani a készüléket. — Ha méltatlankodik az ügyfél, még a raktárba is be­tessékelik: nézzen körül, sok a munka. A bepillantás a legtürelmetlenebb embert is jobb belátásra bírja. A GELKA miskolci televí­ziószervizében a munkásvé­delem és a tűzrendészet alapvető szabályai! mellőzve dolgoznak. A műszerészek feje felett, egészen a meny- nyezetig ér a tv-készülékek- ből épített halom. — Tíz éve dolgozunk ezen a helyen — mondja Kormos László, a szerviz vezetője. — Egy évtized a mi szakmánk­ban nagyon sok idő, hiszen évente több mint 30 száza­lékkal emelkedik a forga­lom. Manapság már 3500 te­levíziót javítunk havonta. A raktár és a szerelőmű­hely alapterülete 50 négyzet- méter. Valahol a dobozok között hét munkaasztal mel­lett javítanak. — Huszonöt rádió- és tv- műszerészünk van. Ez a lét­szám elegendő lenne, hogy akár 10—15 munkaasztalon is dolgozhassunk. Ember van, csak hely nincs. Előfordul néha, hogy egy-két ember nem tud dolgozni, mert meg kell várni, míg az asztal fel­szabadul. Minden évben fel­keres minket néhány fiatal szakember. Szükség lenne rájuk, hiszen egyre öregeb­bek lesznek a készülékek, egyre több munka vár ránk. Státuszunk is lenne ... De ezeket az okokat nem Köszönő sorok Szabolcsból „Hálásan köszönjük azt a felejthetetlen tizennégy na­pot, amelyet vidáman, boldo­gan töltöttünk el, feledve községünk májusi katasztró­fáját. A gyár dolgozóinak tá­mogatását sohase fogjuk el­feledni.” Király Katalin, Deák Jó­zsef maga, s nyolc társa ne­vében az Ongai Csavaráru­gyár igazgatójához ú'Ott leve­lében olvashatók e megkapó sorok. Az üzem dolgozói ugyanis az árvízkárosultak anyagi segítségén túl 10 sza­bolcsi gyermeket üdültettek Szilvásváradon, hogy enyhít­sék az őket ért megrázkód­tatás okozta hatásokat Új iskola Felsővadászon Felsővadászon már korábban is szerepelt a tervek kö­zött egy új általános iskola megépítése, a tervet azonban eddig különböző okok miatt nem sikerült valóra váltani. Minden remény megvan azonban arra, hogy a közel­jövőben elkészül a község új létesítménye. Az új, négy­tantermes iskola építését a tervek szerint még az idén elkezdik, és jövő szeptem­berre adják át rendeltetésé­nek. mindenki ismeri. A nagykö­zönség csak annyit vesz ész­re, hogy három hetet kell várni, míg megjavítanak egy hibás televíziót, vagy háztar­tási gépet. — Az ideális javítási idő két-három, esetleg négy nap lenne. A jótállásos készülé­keké még kevesebb. Megfe­lelő helyiségben el is tud­nánk ezt érni. — Mikorra várható megol­dás? — ígéretet kaptunk már, hogy ez év július elsejére rendelkezésünkre bocsátanak egy nagyobb helyiséget. Ez a határidő szeptember l-re mó­dosult, de bővebb értesítést még nem kaptunk — mondja lemondóan a szerviz vezető­je. — A távlati fejlesztési tervben, tudomásom szerint, négy új szerviz építése szere­pel. De az még messze van! A mi gondunk pedig napról napra égetőbb. Tliflkn kedvesek a félfo­JfldlM gadók, hiába ügyesek a műszerészek, a gépek és készülékek javítási ideje csak növekedhet ezen a korszerűtlen 50 négyzet- méteren. A Rónai Művelődési Központból jelentjük AZ ŐSZI ÉVAD ELŐTT « Népi együttes Belorussziából • Jubileumi koncertek • Audio-színház A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ­ban látszólag még a csendes nyár uralkodik, s a legfőbb tevékenység a gyermekfoglal­koztatás, a munkatársak azonban már az ősz előké­szítésén fáradoznak. Mint Kováts György igazgató tá­jékoztatott, már megtartot­ták az első munkaértekezle­tet, hogy az évi terv alapján miként folytassák munkáju­kat. Változatlanul folytató­dik a szocialista brigádok fó­ruma, az újítók klubja, és a. politikai kerékasztal rendez­vénysorozata, azonkívül né­hány kiemelkedőbb rendez­vényt is terveznek. Október 30-ra várják a belorussz né­pi együttest, tárgyalások folynak KÖllő Miklós panto­mim-csoportjának vendég- szerepléséről is. A Beetho­ven- és Bartók-jubileumok megünneplésére koncerteket terveznek. A Beethoven-év- fordulóra budapesti művé­szekkel, a Bartók-jubileumot pedig helyi zeneművészekkel kívánják megünnepelni. A művelődési központ tervei között szerepel egy audio­színház szervezése: opera és próza kombinációjával — hanglemez, hangszalag, eset­leg film felhasználásával — hivatásos színművészek köz­reműködésével mutatnának be olyan darabokat, amelyek mind prózai, mind operai változatban ismeretesek. Foto: Berenhaut Zsellérházaktól a Kispipáig... Az egykori Vágóhíd-köze házainak rövidebh-hosszahb története Az a iörléneí, Római vakáció ame­lyet az elmúlt vasárnap közöl­tünk a Rákóczi u. 14. számú házzal kapcsolatban, csak egy fejezet volt a gazdag Grabovszkrakkal kapcsolat­ban. A házhely eredetileg az ősi piac térség,, még III. Béla idejéből, vagy korábbról. Hiszen ekkor már állott innen nem messze egy sár- és vesszőfalú csárda, amelyet 1241-ben a tatárok porig éget­tek. A piactérséget a város tanácsa később felparcelláz­ta. A patakparton egy zsel­lérházsor alakult ki, de előbb végleg megszüntették azokat a kalmárboltokat, amelyeket itt, a vízimalom innenső partján, névről is ismerünk. 1548-ban Orbán és Máté kal­márok gerendából-pallókból rótt boltjai álltak itt. Akkor „apotékának”, „repositorium- nak”, „venditoriumnak”, „ta- berna ínstitorisnak” hívták az ilyen boltokat. A zsellérek apró házai 1563-ban még a Papszer, a Tót utca, a Pece mentén so­rakoztak. Ehhez csatlakozott ez az új zsellérsor. Mindjárt nevet is kapott. Egyház-szer lett a negyedik, valószínűleg féltucatnyi zsellérház új neve. Az egyházi zselléreknek ez a növekedése valószínűleg a város protestánssá történt át­térésével függ össze. A vá­ros öreg jegyzőkönyvében, az említett három zsellér-szer így álfa „kaec trés piatea ha- bent dxrmws imptzRnmumnm 53.” Társadalomtörténeti leg ér­dekes adat abból a szem­pontból, hogy ez az 53, s ké­sőbb a negyediknek felépült Egyház-szer összesen még 60 fő körüli zsellérréteget mu­tat. Bizonyos mértékig mu­tatja az avasi templom gaz­dasági hatalmát, hiszen ezek a zsellérek szinte kizárólag az egyház földjeit, szőlőit, jószágállományát, rétjeit gon­dozták. FtPÍI a zse®érsoron újabb L£b!l adatot csak 1641-ből találtunk. Ekkor adott „...a böcsülletes Tanács az Egyház szerin egy házhelyet, az Al­sómalom mellett, északról Katona Benedeknek,... Nagy Tamásnak pedig egy másik házhelyet az Város alsó vé­gin, az alsó malomnál, melly- nek északrul való szomszéd­ja Katona Benedek, délről az Szinyva és az Lőrinc Deák­néiül maradt malom” volt. Ez az új Egyház-szer Busa Mihály uram főbírósága ide­jén 1690 előtt már megszűnt. A főbíró tette rá kezét. így alakult ki a 12. számú ház- telek. Ezen most készült el a Magyar Honvédelmi Szövet­ség új székhaza. Busa Mihály uram később a Czikó utcára költözött. Első házának helyén, a 12. szám alatt, 1817-ből kapunk újabb adatot. Ekkor a ház SvarcZ Jánosé és Retter Györgyé- 1837-ben megalakul a Mis­kolci Polgáregylet, és ezt a házat átalakítja magának, tjjabb alakítása 1924-ben tör­tént. Ekkor Polgári Casino- nak hívják. 650-nél több tag­ja volt, könyvtára. A mis­kolci „középosztályhoz tarto­zó polgárokat” tömörítette. A székházukban helyet ka­pott az építőipari, élelmezési és a bőripari munkások szakszervezetének vezetősége is. A felszabadulás után a szabadságharcosok székháza lett. Egy rövid zsákutca alakú® ki. Egy időben Vágóhíd-közi- nek nevezték. Egy harmadik lakóépülethez is biztosított bejárást, ez volt 1817-ben Zsupán Mihály 314 négyszög- öles háza, ezt később a biz­tosítóépület 1912-ben saját telkéhez csatolta. Meg kell még említeni 3 Grabovszki-házzal kapcso­latban (14. sz.) a polgári Mis­kolc egyik színes egyénisé­gét, Csáthi Szabó István ne­vét. Gyógyszerész volt, de agilitása megnyilvánult 3 háziipari egyesület 1879. évi alapításában — műhelyfő' nőkké a neves pedagógus Ferenczi Idát tette —, a ma> Zrínyi Gimnázium épülete 1898. évi felépítésében, ál­landó munkatársa volt a Bor- sodmegyei Lapok-nak. Ö építi meg a ház északkeleti szár­nyát emeletesre. Ennek a köznek északi vo­nalán most négy ház áll’ 1.702-ben még egy telek volL Vetésy Sámuel városi jegyző, majd hites ügyvédé. 1760 után ez négy görög kereske­dő birtokába kerül. így 1811' ben a 10-es szám Dona Naurát a 8-as Anion Kozmiczki, 3 6-os Paul Szonte, a 4-e* Gerga György nevén áll. az isméig ,,Kispipá’ vendéglő. Az idős Májer Jó' zsef, a szomszédos Polgár­egylet főpincére alapította, amikor a házat Láng Ká­rolyiéi megvette, 1890 után. Májer közismert kisvendég' lős volt, a város hetekig em­legette szüreteit. A „kispip3 cégér ma is áll, Tiszavirág halászcsárda lett belőle. H3 a régiek elneveznék, „taber- na piscinae”-nek hívnák, ás ma egyszerűen csak — föld' művesszövetkezeti vendég)3' tóipari eavség . . . Komáromy József A ’4-ís már melynek széle halvány fénytől vilá­gított. Itt előttünk is, kicsit arrébb is, majd azon túl is. Apró lángocskák világolnak, valamennyi bányász kar­bidlámpától való. Körülöttünk, mö­göttünk bányászok szundikálnak, vagy halkan beszélgetnek, egy-egy tekinte­tet vetve néha a botokra, a zsinórokra, nem billen-e a „Jancsi”. Friss, tiszta levegő van, végtelen tágasság és csend. — Jártak a faluban? — kérdi a bá­nyász. — Jártunk. Szép házak épülnek itt is. Szépek... Itt, a közelben, azon az úton, amelyiken befele kell menni, van öt új ház. Az egyik, a középső az enyém. Mármint a családomé. Most építettük, még be sem költöztünk, né­hány tennivaló még hátra van. — Kölcsönből épült? — Vettem fel kölcsönt is, de keve­set. A ház értékének körülbelül ne­gyedrészét. Ér vagy 180—200 ezer fo­rintot. — Nem fél a törlesztéstől? — Miért félnék? Ki tudjuk fizetni, mint ahogy mindenki más ki tudja. Persze, egy kicsit húzni kell magun­kon. A házépítés nagy munka. Renge­teg gonddal, bajjal jár. De aztán nagy örömmel is. Ha már kész. — Bútor? — Még a régi van meg. Majd lesz új is, de csak lassacskán. Nem lehet mindent egyszerre. Mozdul a bot, tJSTOí fogás. Felemeli a karbidlámpát, ma­gasra tartja, hogy lássa a zsinórokat. A víz tükre most egész messze is meg­csillan a rávetődő fénytől. Priska Tibor Szép, két kiló körüH ponty, a horog­ra új csali kerül, a lángot lecsavar­juk, elhelyezkedünk a kunyhó előtt. Zörren a bokor, idősebb < ember érke­zik a szomszédos tisztásról, megszó­lal: — Eloltották már? — Mit? — A tüzet. Olyan kiabálás volt itt, hogy azt hittem, ég a ház... Megnézi a halat, bólogat majd visz- szaballag a helyére. Hátha megin­dult a hal járás! „Házigazdánk” cigarettára gyújt a karbid lángjánál, kínál bennünket is, majd a tóra int. — Nem rossz ez a víz, csak türe­lem kell hozzá! — Sokat fogott már? — Ma ez az első. Lehet, hogy az utolsó is. De máskor már fogtam töb­bet. Visszaül a helyére, betakarózik, majd folytatja. — Különben talán nem is annyira a hal a fontos... — Hát mi? Vár egy kicsit, mélyet szív a ciga­rettából, alaposabban megnéz ben­nünket, majd folytatja. — Bányász vagyok... Mindennap a föld alatt dolgozom... Önkéntelenül vegőből. a szikrázó, csillagos égre né­zünk, majd a békésen alvó víztükörre, r'cztlr tA c^iátnc éBeli neszek, V-'SaK d bd |dlOo hangok hallat­szanak itt, a kurityáni tó partján, de ezek a neszek, hangok hozzá tartoznak a csendhez. Éjfél körül jár az idő, semmi nem mozdul, a víz tükre sö­tét, csak a partokon, a hangulatos, kis halászkunyhók előtt fénylik né­hány karbidlámpa, apró fényt szórva az ágasokra támasztott horgászbotok­ra. melyeknek zsinórjai belevesznek a sötétbe, a vízbe. — Feri bácsi! Hű! A mindenit. Jöj­jön gyorsan! Az egyik karbidlámpa mellől hang­zik a kiáltás, de akárhányszor is hang­zik, Feri bácsihoz valószínűleg nem jut el, mert a szomszédos lámpafény mellett semmi, senki sem mozdul. Fe­ri bácsit minden bizonnyal elnyomta a buzgóság. Lesietünk a partra, a kunyhóhoz, hogy segítsünk. Középkorú bányász fogja a horgászbotot, próbálja irányí­tani a zsinórt, mármint a zsinórral futkosó halat — Mit fogott? — Nem tudom! Biztosan ponty, de jókora, mert igen viszi a zsinórt! Van merítőhálójuk? — Van! Hozza csak közelebb azt a cethalat! Felcsavarjuk a karbidlámpa láng­ját. — „Ne engedje a sáshoz! Vissza” „Húzza meg!” „Eressze meg!” „Ne sürgessenek!” „Nyugalom.” „Itt van, most alá a hálót!” „Megvan!” Lángocskák

Next

/
Oldalképek
Tartalom