Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

ÉSZ A K - MAG Y A RORSZÁG 4 WBaw VasíVmap, T97Ű. aug. 9. Ne csak nevükben Segyenek központok! A vidéki művelődési központok fokozatos kiépítésével bővíte­ni kell a népművelési, művé­szeti intézmények és a köz­könyvtárak hálózatát. Emel­lett a meglévő intézmények működési feltételeit is javíta­ni kell”. A magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának 1970. július 15— 16-i ülésén hozott, a negyedik ötéves terv irányelveit meg­szabó határozatában olvasha. tó többék között a fenti célki­tűzés. A „vidéki művelődési köz­pont” meghatározást kellene tisztáznunk. Véleményünk szerint e fogalomkörbe tar­toznak az ilyen elnevezésű in­tézmények, másodsorban pe­dig a kultúra decentralizálá­sát szolgáló, vidéken már lét­rehozott, illetve kifejleszten­dő kulturális centrumok. Gon­dolunk itt például a körzeti színházi székhelyekre, a nagy_ színházi városokra, a nyári játékok, fesztiválok városaira, a tájegységi múzeumokkal és egyéb közművelődési intéz­ményekkel rendelkező he­lyekre, a nagy vonzásterüle­tű művésztelepek székhelyei­re, oktatása centrumokra, egyebekre. A párthatározat iránymutatásai szerint a mű­velődési központ mindkét ér­telmezésben fejlesztendő, és mindkét esetben hatékonyab­ban biztosítandók a működé­si feltételek. Amíg azonban ez az iránymutatás gyakorlati intézkedésekben is realizáló­dj, érdemes felmérnünk, va­jon központ lesz-e valóban egy művelődési intézmény pusztán attól, hogy járási székhelyen van, és így sorol­ták be? Vajon a közigazgatási centrum egyben művelődési centrumot is jelent-e? Leg­alábbis nem mindig. Tájegy­ségenként, a helyi igényeiket és lehetőségeket figyelembe­vevő, lehetne és kell is egy- egy közigazgatási egységen belül több művelődési cent­rumot kiépíteni. Nem szüksé­ges mindenütt egy-egy műve. lődési központnak a közmű­velődés, vagy a művészetek minden ágazatát felölelni, ha­nem a helyi adottságoknak és lehetőségeknek megfelelőt kell leginkább szorgalmazni. Borsodi példákkal élve. Tokaj mindenképpen a képzőművé­szeti szakkörök megyei hatá­rokon túl ható centruma le­het. Sajószentpéter az ott na­gyon régen és eredményesen működő bányász irodalmi színpad és a már nagyon sok­szor ott tartott irodalmi színpad-versenyek révén en­nek a művelődési ágazatnak lehetne megyei központja. Mezőkövesd a népi díszítő művészeké. Es így tovább. lírtfív evei. 3 központok e/.eh valóban köz­pontok legyenek, ahhoz sok­féle személyi és tárgyi fel­tétel biztosítása szükséges. Nem lehet kisebb-nagyobb te­rületre kiható központiként elkönyvelni és ilyen jellegű feladatat elvárni azoktól a közművelődési intézmények­től, amelyekben a tárgyi és a személyi ellátottság nagyon hiányos. A népművelőnek és a népművelésnek kijáró meg­becsülésről évek óta nagyon sokat beszélünk, írunk. Ennek nemcsak anyagiakban, a mű­ködő népművelők személyi megbecsülésében kellene megmutatkozni, hanem abban is. hogy népművelő ne lehes­sen bárki, aki hajlandó arra vállalkozni, vagy aki máshol nem tudott elhelyezkedni, vagy akinek éppen valami ok­nál fogva közéletinek tűnő helyet kell biztosítani. Ha szakképzett és megbecsült emberek állnak a népműve­lési központok különböző posztjain már előbbre lép­tünk afelé, hogy e központ névvel illetett intézmények vonzásterületüknek tényleges éltető, érdeklődést irányító, befolyásoló centrumai legye­nek. Jelentős központnak tekin­tendők például a járási és a körzeti könyvtá­rak. Az előbb elmondott kí­vánalmak a könyvtárakra is maradéktalanul fennállnak, hozzáteendő még az a kíván­ság, hogy a könyvtárfejlesz­tés ne lehessen a helyi költ­ségvetés utolsó, legkönnyeb­ben elhanyagolható tétele. Jóllehet, már fél évtizede érvényben van a művelődés- ügyi intézmények, illetve köz- művelődési szervek közös irányításáról szóló rendelke­zés, több helyen még mindig párhuzamosság van, tanácsi és szakszervezeti irányítású szervek működnek egy-egy kisebb területen belül, az erőik szétforgácsolódnak. Olyan nagy községben is, mint pél­dául Sajószentpéter. a köz­művelődési élet csaknem ki­zárólagosan a bányász műve. lődési központra hagyatkozik. — kivéve az itt székelő mis­kolci járási könyvtárat —, holott a községben van üveg­gyár és sok egyéb más szerv is, amelyhez tartozó ezrek igénylik a művelődési köz­pont nyújtotta művelődési és szórakozási lehetőségeket. Ének a központnak is erősöd­nie kell, sokkal inkább át kell fognia az egész községet, ugyanakkor élveznie kell a község egészének támogatá­sát. Művelődési központot jelent például Miskolcon a színház, amelynek a közönséget kell magához vonzania elsősor­ban, nem neki menni a kö­zönséghez. Az igazi színházi élvezet a színház épületében érhető el, s ezért annak a módját kell megtalálni, hogy mind többen jöjjenek be a környékről is, ne pedig for­dítva. Máskolcnak állandó művésztelepe van. Igen nagy gond, hogy ez ne csak művé­szek lakóhelye, hanem kisu­gárzó erejű művészeti cent­rum legyen. Borsodban sok fejleszthető lehetőség van. Aggteleken a barla,ngkoncert összekapcsolható valami komplexebb művészeti prog­rammal. Nem eléggé kihasz­nált Sárospatak vonzereje. Miskolc pedig, a megyeszék­hely nagyságához és rangjá­hoz képest nagyon sovány nyári programmal büszkél­kedhet. Különösen íontos a pártha­nuiunuseu tároz!atból idé­zett gondolat második mon­data, a már meglevő intézmé­nyek működési feltételeinek javítása. A Borsod megyei és Miskolc városi Népművelési Tanács a közelmúltban rend­kívül önkritikusan mérte fel a közművelődés helyzetét Borsodban és Miskolcon és már a negyedik ötéves terv téziseinek figyelembevételé­vel megszabta a teendőket. E népművelési tanácsi állásfog­lalás alapján máris hozzá­kezdhetünk hatáskörbővítés, sei, anyagi eszközök jobb biz­tosításával, a személyi ellátás javításával, hogy a borsodi népművelési központok no­csak székházuk homlokzatán és levélpapírjuk fejlécén le­gyenek központok, hanem munkájuk tartalmában is. A másik értelmezésben is hoz­záláthatunk annak felmérésé­hez, mit tehetünk területün­kön a kultúra központjainak megteremtéséért, fejlesztésé­ért, meglevő működési felté­teleinek javításáért. Benedek Miklós Hang verseny program Beethoven születésének 200.. Erkel Ferenc születésének 160. és Bartók Béla halálá­nak 25. évfordulja jegyében készültei az új hangverseny­évad programja Békés me­gyében. Békés, Gyula, Oros­háza, Szarvas és Békéscsaba komoly zene kedvelőinek a Szegedi Szimfonikus Zene­kar, a Budapesti MÁV, a Debreceni ’ MÁV és a Postá­sok Szimfonikus Zenekara, valamint a helyi zenekarok elsősorban Beethoven, Erkel és Bartók műveiből adnak hangversenyeket. BESZE IMRE: Átölelt a csend... Veled voltam. A csend fülelve átölelt, és ajkad simogatta. Rámnéztél, feszült ruhád alali szívdobogásod. Szemed lehunytad, ajkad félig kinyílt; Fogad gyöngysora fázott, Alattunk a pad pirulva görnyedt csókok súlya alatt. Könyvtártörténeti füzeteket ad ki az SZMT A munkásmozgalom az emberiség újkori történeté­nek fontos és meghatározó jellegű tényezője. Az osz­tályharcnak művelődési vo­natkozása is volt. A mun­kásmozgalomnak egyik, né­ha kizárólagos fegyvere volt a művelődés. Ennek érde­kében jöttek létre a külön­böző művelődési intézmé­nyek, köztük első helyen a munkáskönyvtárak. A nyom­dászok már 1848-ban létre­hozták saját művelődési és segélyező egyesületüket, s 1886-ban megalakították az első szakegyleti könyvtárat, az azóta is fennálló Buda­pesti Nyomdászkönyvtárat. Az 1868-ban alakult Általá­nos Munkásegylet széles körben kívánja tudatosítani és az osztályharc fegyverévé tenni a művelődést, s ezt már alapszabályaiban is le­szögezi. A magyar iparfejlődés és a munkásmozgalom történe­tében oly .jelentős helyet el­foglaló Borsod megyében is az Általános Munkásegylet megalakulását és példaacfá- sát követő időre esik az első munkáskönyvtárak és ol­vasókörök megalakulása-; 1869-ben a miskolci távírá- szok, 1884-ben az ózdi va­sasok. 1893-ban a borsod- nádasdiak, 1895-ben a diós­győriek és a sajószentpéte- riek alakították meg könyv­tárukat. E könyvtárak mind a hazai munkásmozgalom­ban, mind a művelődés- és könyvtártöténetben fontos szerepet játszottak. A tevé­kenységükre vonatkozó do­kumentumok összegyűjtése és történetük feldolgozása lényegesen hozzájárul a ma­gyar munkásmozgalom, mun­kásművelődés, a legújabb- kori magyar művelődéstör­ténet és könyvtártörténet teljesebb és hitelesebb ké­pének kialakításához. A Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsa, illetve az SZMT Központi Könyvtára ezért határozta el, hogy könyvtártörténeti füzetso­rozatban közreadja Borsod és Miskolc munkáskönyvtá­rainak hosszú évek során összegyűjtött dokumentu­mait. Ebben az évben elsőként a diósgyőri Jó szerencse Dal- és Önképzőkör könyvtárának története című füzet, Magyar András munkája jelenik meg. Magyar András hosz- szú idő óta gyűjti a mun­káskönyvtárak történeti do­kumentumait. Ezeknek egy részéből dokumentumfilm is készült, amelynek elkészíté­sében társszerzőként mű­ködött közre Kováts György mellett, és nagysikerű kiál­lításon is bemutatta gyűjté­sének legfontosabb darab­jait. Az új füzet sokoldalú képet rajzol a könyvtár mű­ködéséről, a munkásművelő­désben betöltött szerepéről. A tervek szerint 30 borso­di munkáskönyvtár anyagát dolgozzák fel és jelentetik meg a füzetsorozatban. 1971- től kezdődően évi két kiad­ványt terveznek. A jövő év­ben Ormosbánya és Borsod- nádasd szerepel a program­ban. A füzetek nagy több­ségét — korábbi gyűjtései alapján — Magyar András, az SZMT Központi Könyv­tárának vezetője írja. fbm$ Azok a kötelezők!... aj d egy hónap van még hátra a szünidőből, s a legtöbb diáié — hacsak nincs pótvizsgája — legszívesebben el­hessegeti magától az iskolának még a gondolatát is, bizony való, hogy feltartóztathatatlanul rohannak a napok. Amikor pedig megkezdődik majd az új tanév, — a maga új feladataival és erőpróbáival — sokan gondolnak vissza kicsit bűnbánóan a nyár elszalasztott nagy lehetőségeire. Mert bizony, igazság, hogy a diákok többsége — miköz­ben élvezi a szünidő minden örömét —, elfeledi az elmúlt évi fogadalmakat, a tanárok év végi intelmeit és jó taná­csait. Nevezetesen azt, hogy a nyarat ne csak a pihenésre használják, hanem arra is, hogy olvassanak el a már előre megadott kötelező olvasmányokból legalább néhányat. Régi tapasztalat ugyanis — mintha diákhagyomány len­ne —, hogy a kötelező olvasmányokat szinte mindenki az utolsó pillanatban szeretné megszerezni, elolvasni és feldol­gozni. Ez pedig egyet jelent a lehetetlennel. Hiszen elkép­zelhetetlen, hogy egy, vagy két hét alatt — s a tanmenet szerint többnyire azonos időben jutnak el egy-egy anyag tárgyalásához az iskolák — valamennyi „érintett” diák hozzá­juthasson az éppen esedékes kötelező olvasmányhoz. Ilyenkor azután megkezdődik a rohangálás, az idegeskedés, az ismerősök felkutatása, hogy valami úton-módon hozzá­juthassanak a könyvhöz. Felkutatására, beszerzésére mozgó­sítják többnyire az egész családot, sőt, az ismerősöket is, nehogy a „drága csemete” rossz jegyet kapjon. Hogy ez így van, arra a könyvtárosok tudnák felhozni a legjobb példákat. Anélkül, hogy birtokukban lenne a tan­menet, szinte napra pontosan meg tudják mindig mondani, melyik anyagrésznél járnak, mondjuk a gimnázium második, vágj’ harmadik osztályában. Az elmúlt esztendőben, amikor a negyedikeseknek például Darvas Részeg esőjéből kellett beszámolniuk, a megyei könyvtárban naponta harminc- negyven diák kereste a könyvet. S bár két tucatnyi példá­nyuk is van belőle, mégis, sokan hiába várták ... Pedig a megoldás módja igazán egyszerű. Könnyedén el­kerülhető lenne a családi rohangálás, idegeskedés. Mindössze egy kis önfegyelemre, helyes időbeosztásra van szükség. Igen, arra, hogy időben olvassák el a kötelezőket. A nyár például remek alkalmat nyújt rá, hogy kényel­mesen, minden nehézség nélkül megszerezzék diákjaink a kötelező olvasmányokat. Ilyenkor nincs tumultus, nincs kö­zelharc a könyvekért, nem ég körmükre az olvasnivaló. Hi­szen azok a könyvek, amelyekért a tanév során közelhar­cot kell vívni, szinte hiánytalanul megtalálhatók a könyv­tárak polcain. Esténként otthon, vagy délután a strandon, igazán nem okoz nagy nehézséget, hogy kényelmesen elol­vassák őket. Sőt, még arra is jutna idejük, hogy a legfőbb tudnivalókat rögzítsék. Az olvasmánynapló birtokában az­után már igazán gyerekjáték feleleveníteni a regényt vagy a drámát. A z eddigi tapasztalatok szerint a diákok inkább * rossz hagyományhoz ragaszkodtak, a nyár kínálta lehe­tőséggel kevesen éltek. De egy hónap még hátra van. Még lehet pótolni. Csutorás Annamária ^Szegény anyanyelvűnk — a boltban... szalad névért boltjához — a Győri kapuban levő föld­művesszövetkezeti áruda „Szuperett” nevet kapja a „keresztségben”, ami — való­színűleg — a szupermarkett- től lett ilyen fennkölten rá­tarti. A patika már „parasz­tosan” népivé lön. bár ere­dendően görög származású (apotheca) volt — itt a „visszamagyaritás” tűnik — nyelvérzékünk berzenkedése szerint — gőgösnek és élős­ködőnek: gyógyszertár, s' aki benne tisztét teszi, nem patikus (apothecarius), ha­nem gyógyszerész. Ügy bi­zony, le kell rúgnunk ne­veinkről a földhözragadtság sarát. Bizony mondom, eljön az idő, amikor' már a „ta­nult emberek” sem ismerik ki magukat egy város keres- kedelmi-vedéglátóiparj ne­veinek dzsungelében, s hogy el ne tévedjenek, követke­zésképp meg ne szégyenül­jenek, kéznél kell tartaniuk az idegen szavak szótárát. Javaslom tehát, hogy a fél­reértések elkerülése végett, adassék ki egy, idegen bolt- neveket ismertető-magyará­zó szótár — avagy — sze­gény anyanyelvűnk védelmé­ben — törvény hozassék a nyelvrontás megfékezésére. Gulyás Mihály Az ABC-áruház rejtélye — rejtélyes módon megoldó­dott, nyelvérzékünk mintegy az ábécé folytatását véli benne felfedezni, azaz az áruk sokfélesége található az efféle boltokban, valójá­ban azonban egy közismert­ségnek csöppet sem örvendő rövidítés végterméke: Ál­talános Bolti Cikkek. A nyugati mintára burjánzó idegenség szülte a buffe-1 azaz büfét, melyet a falu­val is igyekeztek „megetet­ni” a közkedvelt korcsma helyett, végül falatozóvá, illetve italbolttá magyaroso- dott. A „bár” immár kezd belhonossá válni, de nehogy itthon érezze egészen magát, eléje biggyeszti a kereske­delmi kozmopolitizmus az angol „dryr>k”-et A ven­déglátóipar előkelősködése nem ismer határt, úgy tű­nik. mindez a külföldi ven­dégek „megfogására” való, pedig aligha a turistafor­galom biztosítja a vendég­látóipari dolgozók tetemes borravalóját. Séta — szótárral? A modernkori nyelvújítás­ra alig találunk példát. El­képesztő, hogy egy kimon­dottan falusi eredetű keres­kedelmi társulás, a földmű­vesszövetkezet is idegenbe rét nyelvünkben, népűnk minden ellenkezés nélkül magáénak fogadta, a taxi helyébe se volt hajlandó „bevenni” a „bérfuvar gép­jármű” megnevezést. Taxi, és kész! Ellenben a fotográfia sehogyse smakkolt, ma­gyaros átültetése nyert pol­gárjogot: fénykép, annak el­lenére, hogy mostanság az idegen szó lerövidített válto­zatával jelölik a szakmát és termékeit. — fotó. Ennek változatai kerültek az erre hivatott cégek homlokzatá­ra. A „fotószalon” kétszeres idegensége a nagyzási hó­bort szüleménye, nem csoda tehát, hogy már beállítottak ilyen feliratú boltba — sza­lonnáért. Az. alkalmazottak jót derültek a tájékozatlan atyafin, bár némi testületi önkritikára nekik is .okuk volna. Mit jelent az ABC? Miskolc új ékessége az or­szág második legnagyobb áruháza. Akik a nevek oda­ítélésére hivatottak, mitsem törődtek vele, hogy lakossá­gunknak csupán elenyé­sző hányada rendelkezik az­zal a latinos műveltséggel, mely egyetlen elolvasásra megfejti a név talányát: centrum — azaz központ. A minap végigvillamosoz- tam a miskolci főutcán. Este volt, kellemes nyári este A sokszínű neonok fénye egy- befogódzott, szivárványként lebegett az emberek feje fö­lött. a gépkocsik csillogó bogárhátán újabb színekre bomlott. Álmatcigon, a napi fáradt­ságtól kicsit ‘ meghajszoltan, mégis jó hangulatban legel­tettem szemem a fények já­tékán. Csupa mozgás, eleven­ség. Aztán a színes felira­tok szövege kivált a fényzu- 'latagból. önállósult, s a úlemes közérzetre kezdett ráburjánozni egy rosszalás- sal rokon érzés. Szorult azonban belém annyi önfe­gyelem, hogy nem engedtem elhatalmasodni az érzést, nehogy belesodródjam egy nagyon is korszerűtlen nyel­vi türelmetlenség zsákutcá­jába, ahonnan nincs kiút, csak önsanyargató magyar­kodás. Kazinczy, nagy nyelvújítónk is óva intett attól, hogy szertelenül, min­den külföldi hatást elutasít­sunk — lám, a rózsa is bel­honossá lön' a hazai földben, bár idegen tájak szülötte. Autó, rádió és fotószalon Az autó, rádió, televízió egykettőre eresztett gyöke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom