Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

ta*.AK-MAGYAROKÉAo 2 Péntek, 1970. aug. 7. Kádár János fogadta az izraeli KP főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommu­nista Párt főtitkárát. A ta­lálkozó alkalmával tájékoz­tatásra és eszmecserére ke­rült sor az időszerű nemzet­közi kérdésekről, a kommu­nista és munkásmozgalom helyzetéről, valamint az im­perializmus elleni küzdelem előterében álló problémáiról. Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön látogatást tett az MSZMP VIII. kerületi Bizottságán. A látogatáson részt vett Né­meth Károly, az MSZMP PB póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Kádár János a pártbizott­ság Baross utcai új székhá­zában találkozott a végre­hajtó bizottság tagjaival. Nagy Richárd, a kerületi pártbizottság első titkára, Su- hajda József, a kerületi párt- bizottság tagja, a kerületi ta­nács vb-elnöke tájékozta­Korszerűsítik a polgárivédelmi Jl cj oktatást A találkozó során megvita­tott kérdésekben ismételten kifejezésre jutott a két test­vérpártnak a marxizmus— leninizmus, a proletár inter­nacionalizmus elvein nyug­vó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. tást adott a kerület helyze­téről. a gazdaságpolitikai munkáról, a kerület fejlesz­tésének terveiről, a párt X kongresszusára való készü­lődésről. A tájékoztatót több órás eszmecsere követte, amelyben a végrehajtó bi­zottság tagjain kívül részti vett és felszólalt Kádár Já-, nos is. majd megtekintette a ^ kerület ipari üzemeinek, vál­lalatainak jellegzetes terme-1 keiből összeállított 'kiállítást,! valamint a kerület fejlesztési tervének néhány makettjét. A lakosságnak a polgári védelemmel összefüggő kor­szerű felkészítését biztosító oktatómunkáról, az. ezzel kapcsolatos további' tervek­ről. feladatokról kért tájé­koztatást dr. Sajnovics János vezérőrnagytól a polgári vé­delem országos törzsparancs­nokától Vágó Tibor, az MTI munkatársa. A törzsparanes- nok a többi között elmondta, hogy a lakosság további pol­gári védelmi felkészítését 1971-től a következőképpen szabályozzák: A honvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelező lesz a részvétel a polgári védelmi oktatásban minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló lakos részére, férfiaknál 14-től 65. nőknél 14-től 60 éves korig. — Az a tervünk — mon dotta —, hogy 1975 végéi' befejezzük a lakosság polgá­ri védelmi felkészítését. Az ezt követő időkben nem tart­juk szükségesnek, hogy a la­kosság' szervezett polgári vé­delmi oktatásban részesüljön. Úgy tervezzük, hogy a felké­szítési időszak után, tehát 1976-tól a tömegkommuniká­ciós eszközök (televízió, rá­dió, film), továbbá különböző kiadványok segítségével ele­venítjük fel a mindenkor aktuális ismeretanyagot. Ké­nyesében — és ez az állam­polgárok számára nyilván megnyugtató — be akarjuk fejezni a végnélküli oktatást. Ezzel összefüggésben szeret­né megjegyezni, hogy az 1971-es évvel kezdődő ötéves felkészítési időszak alatt a lakosság összesen 10—30 órás kiképzésben' vesz részt az államigazgatásban, a terme­lésben elfoglalt helyének, szerepének megfelelően. De nem öt éáen át, hanem úgy, hogy ha valaki például 1971- ben részt vett a 10 órás ki­képzésben. felkészítését befe­jezettnek tekintjük és rá is érvényes az előzőekben tett megállapítás: 1976-tól már csak „emlékeztető” felkészí­tésben részesül. Nem csupán az olajról, ha­nem az algériai—francia kapcsolatok, és ezen belül is elsősorban az algériai bor franciaországi eladásának problémájáról van szó a je­lenlegi válságban Párizs és Algír között — állapítja meg több francia lap is. Az Humanité csütörtöki számában Robert Lambotte azt írja, semmi sem mutat arra, hogy a francia—algé­riai válság kijutott volna már a veszélyes zsákutcából. Az egyoldalú algériai hatá­rozat a francia olajvállala­tokra kivetett adó növelésé­ről, csak aláhúzza az együtt­működés egészében meglevő nézeteltérések általános vol­tát. A lap a továbbiakban rá­mutat, hogy a gyarmati rendszerből Algéria hatalmas szőlőterületeket örökölt, ame­lyek átállítása más termékek termelésére rendkívül költsé­ges. Algéria viszont nem tud­ja eladni azt a hatalmas mennyiségű bort, mert a francia kormány megszegte ez irányú korábbi kötelezett- | ségeit. i Semmi újat nem hozott N aponta új, meg új és'jelentős eseményeket sod< f magával a rohanó idő, ugyanakkor sűrűn jelen­nek meg megemlékezések is a közelmúlt történé­seinek hátteréről. Ezek nemcsak történeti szempontból érdekesek, de erősebb fényt vetnek napjaink esemény- áradatára is. Most például szenzációt kellett Luis Hegen, a londoni Times New Yoyk-i tudósítójának minap Amerikában megjelent könyve. Címe: Nincs éltetés, nincs búcsú. Kü­lönösen azt a részt emelik ki politikai csemegeként a könyv méltató!, amelyben Hegen megírja: Johnson el­nök gyűlölte Wilson brit miniszterelnököt. És miért? Mert a munkáspárti kormány csak szavakban, katonai­lag azonban nem támogatta Washington vietnami ag­resszióját, holott az USA akkori elnöke brit katonai se­gítséget is elvái l volna. Egy másik, nem kis port felvert emlékezés: John Ken­nedy elnök egyik New York-i bizalmasa most hozta napvilágra, hogy Kennedy 1965-ig minden amerikai ka­tonát vissza akart vonni Vietnamból. Mi történt? Kennedyt csaknem hét esztendeje meg­gyilkolták, Johnson követte, majd Nixon, igen sok ígé­ret elhangzott már az amerikai katonák visszavonásáról, s mégis: még mindig több százezer jenki egyenruhás tar­tózkodik Vietnamban. Hát vajon a párizsi tárgyalóasztalnál fokozza-e béke­erőfeszítéseit az Egyesült Államok? Nos, éppen csü­törtökön tartotta meg „szűzbeszédé! ” az Avenue Kiche­ren levő tárgyalóteremben az amerikai delegáció új ve­zetője, David Bruce. Az MTI párizsi tudósítója szerint! az új tárgyaló megjelenése, felszólalásából ítélve, sem­mi újat nem hozott. Bruce gyakorlatilag csak megismé­telte; összefoglalta, amit elődei az elmúlt 16 hónap alatt lezajlott 77 ülésen elmondtak”. De a Figaró című burzsoá párizsj lap is azt írja: „ne­héz elképzelni, hogy az új vezető megérkezése a Kleber sugáréira, fellendítheti a tárgyalásokat”. Hacsak — fűzi hozzá a lap — Nixon nem adott korábbi, elsősorban Sai­gonnak szánt, nyilvános kijelentéseitől eltérő, titkos instrukciókat Bruce-nak. Egyelőre ennek nem látszott jele Párizsban, a Viet­nammal foglalkozó értekezlet 76. tárgyalási napján. Öl-izeibe vette a rendőrség Köbért Kennedyt (a képen bal ra), a meggyilkolt Kennedy szenátor 16 éves fiát és ba­rátját, R. Sergcnt Shrivolt párizsi nagykövet fiát. A két fiúnál és társaiknál kábítószert találtak. Az uruguayi belügymi­nisztérium hétfői közlemé­nyében megerősítette: szilár­dan eltökélte, hogy nem en­ged a gerillák követeléseinek es nem hajlandó velük tár­gyalni. Ugyanakkor a gerillák ked­den este, az általuk szaba­Irta : Andrzej Z!byeh Ahhoz, hogy valóban végre is hajthassák ezt az ítéletet. Klossnak fel kellett öltözködnie ci­vilbe, hogy a vonaton és az erdőben egyszerű polgári személynek Játszódjék, s átcsúszhasson a partizáncsoport ellenőrző gyűrűjén. Tudta: az erdőben gondolkodás nélkül tüzelnek a némei tiszti egyenruhára Vajon sikerült-e Filipnek megszöknie — me­ditált, s majdnem elszunyókált a vonat mono­ton zakatolásától. A mellette ülő öregasszony, aki az állomáson Janekért. ezért a sarokban gubbasztó kölyökéri kiáltozott oldalba lökte kö­nyökével : — Tessék — nyújtóit egy almát Klossnak. — Kóstolja meg — biztatta, aztán érdeklődve kér­dezte: — Szintén Trokisekbe utazik? Morogva válaszolt valamk s úgy látszik, ebből az öregasszony megértette, hogy nincs kedve társalogni. Ehelyett elővette cigarettatárcáját, s rágyújtott. Megállapította, hogy már csak két cigarettája maradt, s azt is, hogy Kurt, a tiszti­szolgája mostanában a szokásosnál is. többet do­hányzik, és sajnos, ezt az ő tárcája bánja meg. De Kloss nem sajnálta Kurttól sem a cigarettát, sem a bizalmat. Kurtra lőhetett számítani, an­nak ellenére, hogy Hans soha nem avatta bele semmilyen tervébe. Kurtnak viszont jó szeme volt. Ma reggel is, amikor a pályaudvarra in dúlt, s az előszobában Kurtba botlott, a fiú egy általán nem mutatott meglepetést. — Ügy néz ki, mint egy igazi partizán — mondta Kurt, s végigmustrálta parancsnokát. — Hogy őszinte legyek — tette még hozzá elég pi masz hangon —, jobban is néz ki ebben főhad­nagy úr, mint az angyalbőrben. Kedveskedni akart Kurt, vagy sejt valamit? — gondolkodott Kloss, s eszébe jutott a tegnap reggeli kirándulás, amikor egy terepjáróval men­tek ketten a gyár felé, s a gyakorlótér közelé­ben megállította a kocsit, hogy a derékszíjának csatjába épített felvevőjével néhány képet ké­szítsen a prototípusról. Amikor a bokrok mögül visszament a kocsihoz, alibiként sliccgombjai­val bajlódott. Kurt vigyorogva fogadta: — Előlem elment főhadnagy űr a bokrok kö­zé, a túloldalról meg egy egész jiarckocsi sze­mélyzete megbámulhatta. Ezt egyébként rám­bízhatta volna .. — Mit bízhattam volna rád? —- kérdezte rend- reutasítóan Kloss. Kurt nem felelt, csak erősen a főhadnagy sze­mébe nézett. Kloss tudta, hogy nem kell tartania Kurttól, mégsem szerette volna, ha a csicskás bármit is felfedez. Kurt viszont úgy tett. mintha az imént maga sem tudta volna, mit beszél. Tudta, hogy alkalmazkodnia kell, hiszen a főhadnagy mini­mum a keleti fronttól mentette meg egy évvel ezelőtt. Ügy történt, hogy négy évvel ezelőtt Kloss feladatként kapta: foglalkozzon néhány német katona ügyével, akiknél németeket gyalázó. né­met nyelvű, lengyel illegális gunyiratot találtak A vizsgálati anyagban Kurt neve is szerepeli. Kloss kiemelte Kurt papírjait, aztán behívatta magához, s közölte vele, hogy nem szereti a meg­gondolásán embereket, de vele szemben kivé telt tesz, tekintettel családjára, s megparancsol ta Kurtnak, hogy soha senkinek nem beszélne' erről a röpirat-ügyről: — Nézd, Kurt. Én sem születtem katonának, s tudom, hogy olykor még önmagán is szívesen nevet az ember. De a Gestapónál és az Abwehr- nél zömében katonának született emberek van­nak. s ők könnyebben röpítenek a fejedbe egy golyót, mintsem elnevetik magukat egy-egy jó viccen. Egyébként nem történt semmi. Értetted? Hogyne értette volna. Megköszönte a főhad­nagy szívességét, s attól kezdve hűséges és be­csületes altisztje volt.. Janek felállt, s eltűnt a kocsiból. Kloss szem­mel tartotta a gyereket, annál is inkább, mert a vonat most hegynek felfelé ment, s szinte lé­pésben kapaszkodott előre. S mert nem történt semmi különös, Kloss ismét Filipre gondolt. Mi lehet vele? Figyelmeztette a Geibelnél hallot­takra, s átadta neki a prototípus befejezéséről szóló jelentést. Aztán, amikor távozni akart, rá­szólt, hogy ordítson egyet. Kloss értetlenül né­zett rá, mire a mindig titokzatosan mosolygó Filip figyelmeztette: — Ne feledd el, hogy fogorvosnál vagy, s akár­milyen karakán német tiszt vagy is, a fogorvos­nál ordítani kell. Ez az élet törvénye. Ezért a hihetetlenül körültekintő nyugalmáért csodálta Kloss a fogorvost. Azért, hogy mindig, minden körülmények között ember tudott ma­radni. Legutóbb is, amikor végre elordította ma­gát, elkapta a vállát: — A jobb felső hármas tényleg rossz. Nem ártana egyszer, ha betegként jönnél el. Tudod, egy rossz fog a munkájában is zavarja az em­bert .. Nem időzhetett tovább gondolatainál. Janek, az öregasszony unokája visszatért a kocsiba, s elkiáltotta magát: — Trokinszkben csendőrök várják a vonalot. — Razzia! — kiáltotta valaki más. — Húzzák meg a vészféket. — Csend! — nyugtatta a kölyök a népet. —- Mindjárt az erdőben leszünk, s akkor megállít­juk a vonatot. Néhány perc múlva valaki megrántotta a vész- féket. Kloss azonnal az ajtónál termett, s lei ug­rott az éjszakába. Átvágott az úton, s villám­gyorsan meglapult egy gödörben. Itt várta meg, amíg a többiek eltűnnek a város irányába. A vonat néhány percnyi várakozás után el­indult. Kloss elővette a zseblámpát, megvilágí­totta a térképet és az iránytűt, megállapította i pontos irányt, s elindult. Éles fény csapott az arcába, s Filip ösztön- szérűén lehunyta szemét. — Gyere — szólt a gestapós. A falnak támaszkodva indun felfelé a lépcsőn Az őr kabátgallérjánál fogva ráncigálta volna de Filip eltaszítotte magétól - egyedül vánszor- gott felfelé. (Folytat jiűíj dón bocsátott Dániel Perevra Manelli vizsgálóbíró útján a hatóságokhoz eljuttatott üze­netükben szintén megerősí­tették, hogy Dias Gomi de brazil konzult és Dán Mit- rione amerikai titkosszolgála­ti ügynököt csak akkor haj­landók szabadon bocsátani, ha a montevideói kormány kiengedi az őrizetben tartott összes politikai foglyot, akik­nek számát mintegy százhat- vanra becsülik. Megfigyelők szerint e két összeegyeztethetetlen állás­pont között az a megoldás kínálkoznék, hogy a kormány száműzetés büntetésére vál­toztatja át az összes politikai foglyok börtönbüntetését, lg}' teljesülne a gerillák követe­lése és a kormány sem len­ne kénytelen tárgyalni au „emberrablókkal”, tehát • a kecske is jóllakna és a ká­poszta is megmaradna. Egyébként a Tupamaros- gerillák kedd esti üzenetük­ben hétfőig adtak „gondolko­dási időt” a kormánynak- Közölték, hogy a két foglyot megölik, ha köve! elésüket nem teljesítik. A Xt’jiamaros nevű uruguayi ellenállást i • zgalom •-zabá­don bocsátotta Dániel Pare»", ra Manelli bírót. Továbbra lógva tartja azonban az eb fogott amerikai és brazil flb>- tnmp.tát, mert a kormái'.1 nem hajlandó teljesíteni kö­vetelését, valamennyi politi­kai fogoly szabadon bocsátá­si: I. A Tupamaros-gerillált 'hétfőig adtak gondolkodási időt Algéria uora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom