Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Vosémop, 30. Kongresszusra készülve — i ii i i ........................................................................I r. Kétfős kapocs A KÖZPONTI Bizottság irányelvei a párt X. kongresszusára a többi között megállapítják: „A tömegszer- vezetek és a tömegmozgalmak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi területükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgozlak.” Az irányelvekben a tények tömőig sűrítéseként áll ez a mondat, a mindennapok Ugyanakkor a részletek gazdag tárházát is megnyitják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlésen is, amelyen a pártvezetőség dicsérte ugyan a KTSZ-tagokat aktivitásukért, bátor kezdeményezéseikért. de el is marasztalta őket, mondván, »nem mindig támaszkodhatnak” az ifjakra. A megállapításból vita kerekedett. Voltok, akik azt is kétségbe vonták, amit a vezetőség beszámolója elismerően rögzí- tet.t. mások viszont azt íir- tották, mit jelent valójában a tömegszervezetekre támaszkodás? Élvezetes és tanulságos vita volt. Élvezetes, már-már nyers őszinteségével, s tanulságos, mert kiderült belőle, hogy hol túl gyakorlatias. hol tói elvont a támaszkodás követelménye. A párt- Vezetőség — mondotta felszólalásába»! a többség derültségétől kísérve a KISZ- szervezet titkára —, hol udvart takarítani küld bennünket, mert reggel látogatóba érkezik a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes, hol meg arra ösztökél, hogy vitatkozzunk külpolitikai kérdéseken. Nem vagyunk csodagyerekek — folytatta a titkár —, akik egyik pillanatban a gyűlésterembe rohangálnak a székekkel, meg a térítőkkel, a másikban meg udvartakarítástól szurtosan vitatják a kamoodzsai eseményeket. A felszólalást sokan nagy tapssal fogadták, de akadtak, akik azt mondták, a KISZ-titkár tisztelet- len volt. Azért szóltunk ily’ részletességgel a beszámoló taggyűlések egyikén szerzett'tapasztalatokról, mert rávilágítanak: a pártalapszervezetek- ben nem egységes a szemlélet a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak szerepét, feladatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondásos, nem lehet más a gyakorlat sem. Hol „segédcsapatnak” tekintik a tömegszervezeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvar- takarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékenységet alig végző valamiként fogják fel, s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bizonytalankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken majd’ mindenütt sok szó esett a tömegszervezetekről, az ott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól. Ne kerüljük meg mi magunk se a kérdési: miben, és hogyan támaszkodjon a párt- szervezet a tömegszervezetekre? A TÖMEGSZERVEZETEK és tömegmozgalmak feladatait sajátos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti feladatokat nem láthatja el az ifjúsági szervezet, a nők problémáival aligha birkózna meg egymagában a Vöröskereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállalhatja magára, például az egészségügyi felvilágosítást. A sajátos szerepkör egyben arra is utal, hogy a párt — a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták segítségével — a tömegszervezetek útján kapcsolódik a legszélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszédet kis és nagy dolgokról, gondokról. tervekről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értelme, s felelet arra is, miben támaszkodjék a párt- szervezet a tömegszervezetekre. Ugyanakkor választ ad a hogyanra is: a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták útján. Az utóbbi években a munkahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszervezetek élete. Jó példa erre az, amit a különböző népfrontbizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek kidolgozásához, megvitatásához. s végrehajtásához adott segítséggel, vagy, amit a szakszervezeti bizottságok, vállalati szakszervezeti tanácsok, mühelybizottságok tettek a legutóbbi két évben a dolgozók érdekvédelméért. A tömegszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfokának emelkedése kedvező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbízatásként tömegszervezeti munkát végző kommunisták gazdagítsák kapcsolataikat, ne elégedjenek meg azzal, hogy közvetítik a párt politikáját, hanem gyűjtsék és továbbítsák a visszhangot, a véleményt, a javaslatokat, észrevételeket is. A KEDVEZŐ lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott, ahol még ma is csupán másodrendű teendőket bíznak a tömegszervezetekre, ahol nem tisztelik öncélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egyik I taggyűlésen szellemesen meg- | fogalmazták — nem a párt- feladatok egy részének „al- [ bérletbe adása”, hanem olyan sajátos, önálló tevé- | kenységi terület, mely végső eredményeiben a párt feladatainak, s politikájának maradéktalan teljesítését, érvényesülését szolgálja. A tömegszervezetekben, tömeg- mozgalmakban, jelölésükhöz illően, valóban tömegek tevékenykednek. Ha a munkahelyi, területi pártszervezetek nemcsak támaszkodnak a tömegszervezetekre, hanem igénylik az ott összegyűlt tapasztalatokat, véleményeket is, ha nem csak a politikai munka eszközét látják azokban, hanem egyben emberformáló iskolákat is, akkor olyan kettős kapcsot hoznak létre, mely szorosan összefogja, s a közös érdekek, célok szolgálatába állítja kommunisták és pár- tonkívüliek szavait és cselekedeteit. Még négy hónap M ind gyakrabban fordul őszies hűvösre az idő, a naptár egy-kettőre szeptembert mutat. Kerek négy hónap van még hátra ebből, a könnyűnek távolról sem toondható esztendőből; négy rövid hónap, mely alatt annyit, de annyit kell még tennünk mindannyiunknak. Hiszen december végén nemcsak 1970 után teszünk pontot, de meg kell vonnunk az utóbbi öt esztendő, a népgazdaság III. öteves tervének mérlegét is. Ahány vállalatnál csak jártunk az utóbbi időben, szinte Mindenütt együtt emlegetik már a jelen felalatait és a jövőt. Ennek a négy hónapnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy vállalataink — eredeti célkitűzéseiken felül — teljesítsék a hemzeti jövedelem növelésére tett felajánlásaikat. E négy •'ónap alatt az építőiparnak minimálisra kell csökkentenie Adósságát, át kell adnia a régen várt létesítmények — s toindenekelőtt — az új lakások sokaságát. És hosszan folytathatnánk még a sort. Igaz — és jó, hogy így van —. a III. ótéves terv eredeti célkitűzéseit már eddig is sok tekintetben túlszárnyalta népgazdaságunk. De az is igaz. hogy egy tervidőszak lezárásával, feladataink még oly sikerese teljesítésével sem érünk végére a munkának, s — akár az előzőket — a IV. ötéves tervet sem kezdheti senki „tiszta” lap- bal. Akarjuk, vagy nem, magunkkal kell vinnünk mindazt, ameddig eljutottunk; sikereinket is, de problémáinkat is. Milliók egyeteme Reflexiók a kiállításról BUDAPESTRE I boltozott ________________laz ország: í zelítőül minden megye nyújt magából valamit, a legszebbet, legjobbat; azt. amivel a kiváncsi, ám kritikus látogató elismerését kiérdemli. Már régóta tapasztaljuk, — miként már elődjeire is — nem ez a jellemző! A látogatót mái- a kiállítás főkapujában meggyőzik a tablók, képek, s a főpavilon körképe is, hogy itt az idén valami rendkívülire lehet számítani; a jubileumi évben rendezed kiállítás visszapillantás múlI .átogatók tömege keresi fel az országos mezőgazdasági kiállítást. Képünkön: a vásár be,járata. hogy a budapesti mezőgazdasági kiállítások és vásárok rendezői szakítottak a régi hagyományokkal. Mert milyenek is voltak azok a régi vásárok? A Pestre utazók előre tudták: itt láthatják majd az óriás hízót, az óriás harcsát, kövérre hizlalt gyümölcsöket, a magyar föld termésének legjavát, egyszóval mindenből a legnagyobbat, amit — már csak a szenzáció miatt is — mutogatni illik. Most is van óriás harcsa, ötmázsás hízó (ki is sorsolják őket), most is mindenből a legszebbet, legjobbat láthatjuk, de a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállításra és Vásárra tunkra, és egy kicsit előretekintés a jövőbe is. Ezzel el is érkeztem a tulajdonképpeni mondanivalóhoz: az idei mezőgazdasági kiállítást és vásárt nem lehet egy nap alatt megtekinteni. Hatalmas területét bejárni is fáradságos és nehéz: pavilonjai, szabadtéri bemutatói pedig annyi látni- és tanulni valót kínálnak, hogy az ember — bár a feje már zúg a sok élménytől, elraktározott képtől — szinte észre sem veszi, hogy még mindig az elején tart... Európának ezen a részén az NDK mack- leebergi kiállításai nyújtanak ehhez fogható élményt. Szellemesen, találóan: egyetem a zöldben — nevet adják kiálÚj út épiil Ózditn Az egyre fejlődő, városiasodé gyárvárosban, Ózdon a napokban kezdték meg az új Felszabadulás tér és a hivatalház II. előtti útburkolat cseréjét. A Gyár út rekonstrukciójának folytatásaként ezen a szakaszon is korszerű közlekedési út váltja fel a régi. megrongálódott utat. Az új út szélessége 13 méter lesz, ebből 7 méter forgalmi sáv. a többi pedig autóparkoló hely lesz. Ezzel egyidőben a pártoktatók háza mellett nyolcvan személy- gépkocsi részére készítenek parkolóhelyet, és korszerűsítik a közvilágítást. Ezt követően parkosítást végeznek, díszcserjék, díszbokrok, virágok ültetését tervezik. A beruházás értéke megközelíti az ötmillió forintot. lításaíknak. Nos, e tekintet- ben a budapesti vásárról csak felső tokon beszélhetünk: a látogató még akkor is, ha csak szórakozni utazik oda, akarva-akarallanul, olyan ismereteket szerez, amelyeket még akkor is hasznosítani tud munkájában, ha nincs közvetlen kapcsolata a mezőgazdasággal. kiállításunk ugyanis nemcsak enciklopédikusán összegez, hanem összefüggéseiben is távlatokat mutat: az elért eredmények mellett hangsúlyozza az élelmiszergazdaság, vagyis a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság további korszerűsítésének útját, lehetőségeit. A pavilonokban kiállított tárgyak, makettek, gépek, egyszóval a kiállítás egész látnivalója ennek van alárendelve. Sokakat persze kizárólag a látványosság vonz a vásárvárosba. Ebben sincs hiány: a történelmi gépfelvonulás maradandó élményt nyújt. A lovaspálya átalakul néhány órára: film pereg az ember szemei előtt, melynek élőkockái felidézik a múltat. Tehén vontatta, lőcsös szekér közeledik, rajta ekével, boronával. Ahogy ez valamikor — történelmi távlatban még nem is olyan régen — volt: a kis parcellás, széttagolt magyar mezőgazdaság jelképe, a tehén, az eketaliga és a borona. S mialatt az ember gondolatban elidőzik a múlt képe fölött, a pálya magasában mezőgazdasági helikopter húz át: a jelen! S következnek a legújabb traktorok, kombájnok, segédüzemi gépek, melyek némelyike valóságos csoda. A nézők elbűvölten ülnek vagy állnak, zúg a taps, és valami leírhatatlan érzés lesz úrrá rajtunk: 25 év alatt évszázados elmaradottságot számoltunk fel, a magyar mezőgazdaság előtt beláthatatlan távlatok állnak. S mintha csak az iménti gépfelvonulást folytatnánk, újabb élményeket ad a „korszerű falu”, amely nemcsak a paraszti életkörülményekben végbement változásokat illusztrálja. hanem képet nyújt a háztáji gazdaságok életéből, jelentőségéről, korszerűsítésének lehetőségéről és fontosságáról is. kiállításunk milliók hasznos tapasztalatcseréje, egy olyan szabadegyetem, ahol nemcsak a szakemberek, és az élelmiszergazdaságban dolgozók, hanem a munkások, értelmiségiek is megtalálják az őket érdeklő témákat. A tudósító, aki ezúttal csak összefoglaló, csupán ízelítőül szánt képeket adhat, mivel is fejezhetné be első jelentését? Ezt a kiállítást mindenkinek ajánlja: öregnek, fiatalnak, tsz-dolgozóNEMZET1 JUBILEUMI M em elkezdenünk, hanem folytatnunk kell majd a munkát január elsején, s nem mindegy: mit, milyen körülmények között folytatunk. A gazdasági reform bevetése óta eltelt, immár több mint két és fél esztendő 'Ken sok területen gyors fejlődést, számos kimagasló eredményt hozott. De egyik igen fontos célunk, az intenzív fejődés, a hatékonyabb munka, mindeddig nem valósult meg a kívánt mértékben. Kivétel, jól példa persze Borsod medvében is akad. Hiszen néhány vállalatunk, köztük a Diósgyőri Gépgyár, a Lenin Kohászati Művek, a Hejőcsabai Cementgyár sikeres erőfeszítéseket tett a belső tartalékok fel- torására, fokozni tudta a munka hatékonyságát. Az ország- Szerte sok gonddal küzdő építőiparban is említhetünk követendő kezdeményezéseket: gondoljunk csak az Északma- Syarországi Állami Építőipari Vállalni uj gépeire, korszerűbb alapozási módszereire, vagy például a BÁÉV-nél, a házgyárban megvalósult fejlesztésekre. . Es nemcsak a termelékenység növelésére említhetünk sikeres kezdeményezéseket. Nőtt és jelenleg is fejlődik a megye ipari üzemeinek termelése. A nemzeti jövedelem 1 Zúzalékos többletének elérését zászlajára író mozgalom a 'negyében is számtalan követőre talált. Sőt, például a Lenin Kohászati Művek nem 1, hanem 10 százalékos többlet elérést vállalta. A kongresszusi munkaversenyben egyre-másra fülelnek a felajánlások. Nagyobb termelési eredmény elégét, a gazdaságosság fokozásét, a minőség javítását vállaltok a kollektívák, a szocialista brigádok. Csak néhány napja, toßy hírül adtuk a bányászfiatalok több milliós, „anyag- 1pntő” akcióját. S zóval, senki nem mondhatja, hogy a megye vállalatai felett valamiféle, rossz értelemben vett nyugalom uralkodik. De tegyük hozzá, szükség is van a mostani, kongresszusi versenytől is fűtött „nyugtalanságra ”. Flanck Tibor Erdőtelepítésre készítik a talajt a Duna-Tiszaközi Talajjavító és Talajvédelmi Válla lat Sz—100-as erőgépei. A kitermelés után visszamaradt tuskókat tuskókiemelő munkagéppel szedik ki a földből, majd tolólappal tolják cl a területről. Ezután a mélyforgatá: következik, hogy az 1970 őszén és 1971 tavaszán kezdődő erdőtelepítésig megfelelő talaj álljon a telepítők rendelkezésére. nak és munkásnak, őszinte, tárgyilagos képet festünk itt önmagunkról, elért 25 éves fejlődésünkről és a jövőnek olyan lehetőségei csillannak fel. amelyekért az ember lelkesedni képes. Onodvári Miklós Újító , marósok" Nagyjavításra készülnek a/. Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerműjében. Az alkatrészeket előre elkészítik, hogy a hengerek állásidejét ezzel is csökkenthessék. V gépműhelyi „marósoknak". Peíőfalvi Gusztávnak, Szíáni Istvánnak és Fábián Istvánnak a blokkeltoló szekrényt kellett megmunkálni, s ennek normaidejét 792 órára tervezték. A három marós ötletes újítást alkalmazott, s 80 órával hamarább befejezték a munkát. A megtakarítás egy marós tíznapi munkaidejének felel meg.
