Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

Péntek, 1970. aug. 28. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hűtőgép, hálóing, cipő Ezermester szövetkezet a lakosság szolgálatában Tizenöt esztendeje alakult meg a Sajőmcnti Vegyesipari Ktsz. A Tardona-parti tizem ma százötven ember számára biztosít munkaalkalmat, részlegeiben végzi a kazincbarcikai lakosság számára a szolgáltató-, javítómunka zömét. Mosta­nában egyre gyakrabban emlegetik „ezermester szövetkezet" •lévén. Safitól Barbadosig Hogy e találó elnevezésre mennyire rászolgál a szö­vetkezet kollektívája, annak jellemzésére érdemes meg­említeni: szinte minden szakipari munkát el tudnak végezni. A haláron túl is márka A szövetkezet munkáját nemcsak Kazincbarcikán is­merik. Konfekciós ruhákat készítő üzeme egyre inkább ismertté válik a határokon túl is. Több ezres tételekben indítják útnak a pizsamá­kat, hálóingeket. A legna­gyobb exportmegrendelések a Szovjetunióból, Jugoszlá­viából érkeznek. Hogy mennyire jövedelmező ez a részleg, annak bizonyítására éppen a napokban megtar­tott mérlegzáró gyűlésen hangzott el: idén, az első fél évben több mint 4 millió forint értékű árut termelt e részleg. A varroda szalagjain lá­nyok. asszonyok dolgoznak — gépeken. Csupán a vasa­lást végzik még a hagyomá­nyos módon. Az ügyes kezű. fürge ujjú nők munkájáról elismerően beszélnek a szö­vetkezet vezetői. Ám ugyan­akkor hozzáteszik azt is, hogy a gazdaságosabb ter­melés érdekében a jövő a gépesítésé és a modernizálá­sé. Már ebben az esztendő­ben is több százezer forintot Autóbuszok a mezőgazdaságban A miskolci 3. számú Autó- közlekedési Vállalat a mező- gazdaság megsegítésére 15 úgynevezett nullára futott autóbuszt felújítva átad a tsz-eknek és az állami gaz­daságoknak. Ezt a legna­gyobb mezőgazdasági mun­kák — Szabolcsban gyü- hiölcsszedés — idején veszik igénybe. Az említett jármű- 1 vekből öt kocsit kértek a szabolcsi, és ötöt a borsodi állami gazdaságokba és tsz- ekbe. A járművek útbaindí- tásánál gondot okoz, hogy eddig kevés nyugdíjas gép­kocsivezető jelentkezett erre a munkára 22 ezer pár cipő A sátoraljaújhelyi járási c‘pész ktsz a különféle já­rtasokon túlmenően, új ci­pők termelésével is foglalko­zik. Iván László, a szövetké­nt elnöke elmondotta, hogy vőben az évben 22 000 pár c‘Pőt készítenek, s ezt kisebb Miértekben a Tdskereskede- lem, nagyobb mértékben a cipőnagykereskedelmi válla­it közreműködésével juttat­ják el a lakossághoz. Húsz új kislakás Szabolcsban Az árvízkárosultak meg­segítése érdekében a Mező­kövesdi járási Építőipari Szövetkezet terven, — vagy ahogy ők mondják „erőn'1 — felül 20 kislakás építését vállalta. A kislakásokat Méh­telek községben készítik. Gáspár András, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy az építést mintegy 70-en végzik. Az építők között 40 diák van, akik két műszakban segítik a mezőkövesdi szakembere­ket. Az elnök úgy véli, ha minden sikerül, november első napjaiban a húsz kisla­kást átadják. költ gépek vásárlására a szövetkezet. Kél új gyors­varrógép már munkába is állt. Elkészült a távlati gé­pesítési program — ennek megvalósításához szeretné­nek hitelt kérni az OK1SZ- alapból. A ongresszusi felajánlás Az árutermelés mellett egyenrangúnak, sőt, fonto­sabbnak tartja a szövetkezet a javító, szolgáltató tevé­kenység további bővítését, színvonalának javítását. Sze­retnék továbbra is kivívni a barcikai lakosság elismeré­sét, dicsérő szavait. Éppen ezért született egy jelentős felajánlás a párt X. kong­resszusa tiszteletére. A szö­vetkezet vállalja: mintegy 20 százalékkal növeli a szol­gáltató részlegek kapacitá­sát. Még egy jó hír: a kisgép­szerelők — az egyik legin­kább keresett részleg — ezentúl a város szívében várják a megrendelést. Az iljú részleg jól vizsgázott Az idén alakult meg a szövetkezet egyik speciális üzeme. A hűtőgépszerelők egyelőre bérmunkát végez­nek, a Diósgyőri Gépgyár al­vállalkozójaként vesznek részt a sárospataki hűtőház szerelésében. A legfiatalabb részleg munkásainak felké- j szültségével elégedett a fő-' vállalkozó, s ennek nyomán ' nemrég egy újabb szerződés is létrejött. A DIGÉP a kö­vetkező öt esztendőben ily- módon egy huszonöt tagú szerelőbrigádot kíván fog­lalkoztatni. A részleg további bővíté­sére tehát szükség van, hi­szen jelenleg még csak ki­lenc embert foglalkoztat. A szövetkezet vezetői azonban megállapították: a vegyes­ipari hírnevének további öregbítéséért ezt érdemes lesz megtenni. Gyárfás Katalin A Ra II. kalandos útja az Atlanti-óceánon Föld, föld!... 5200 kilométeres út után, az árboc tetejéről már feltűnt Barbados szigete. A kísérlet sikerült! ötvenhet napon át rekedt hang érkezett rendszeresen az éterből: „Itt LI II B, itt L1 II B, — kérem jelentkezni!” A hang a fia papirusz-hajó­ról érkezett, amely nyolc em­berrel a fedélzetén haladt az Atlanti-óceánon. „Itt hl 111 A. — kérem je­lentkezni!” — érkezett a vá­lasz minden hívásra. A hang Qslóból jött, Ott ült rövidhul­lámú adókészüléke előtt há­zának padlásszobájában a 34 éves Chris Bockelie. „A le hangod a kilencedik ember a fedélzeten” — üzente Thor Heyerdahl az óceánról. És Chris válaszolt: „Köszönöm.'' HÍásodik kísérlet öt nappal a nyugat-afrikai Safi-toól történt start után adták Heyerdahlék az első helyzetjelentést: „Minden rendben. Naponta 170 kilo­métert haladunk. Mintha ál- latkcrtben lennénk.” Miért, mi történt? Egy madárraj pillantotta meg a nyílt tengeren a kő- korszakbeli hajót. Az úszó nádsziget vendégszerető pihe­nőhelynek bizonyult. A ma­darak barátságot kötöttek Sindbad II-vel, a fedélzeti kacsával és Safi majommal. Ez utóbbit a marokkói start­helyről nevezték el és már Heyerdahl első útján is részt vett. Mert ez az út a második kísérlet. Pontosan egy évvel ezelőtt már elindult egyszer Thor Heyerdahl egy másik Ra-val Amerika irányába. Hatfőnyi legénységével 4300 kilométert vitorlázott, és 800 kilométerre a cél előtt egy vihar tönkretette a hajóját. Az utolsó pillanatban érke­zett meg a mentőhajó. A Ra vizes zsákként süllyedt el. Alig érzett Heyerdahl száraz talajt a lába alatt, ezt mond­ta: „És jövőre újra megpró­bálom.” így is történt. Az 55 éves Thor Heyerdahl, akit 23 év­vel ezelőtt egy csapásra vi­lághírűvé tett útja a „Kon- Tiki” nevű tutajon, amellyel Peruból a Csendes-óceánon keresztül Tahitiba hajózott, igy akarta bizonyítani, hogy Polinézia Dél-Amerikából né­pesült be. A Ra nevű papiruszcsónak­kal egy másik elméletet akar alátámasztani Heyerdahl. Azt ugyanis, hogy a régi egyip­tomiak már Kolumbusz előtt jártak Amerikában. Az egyip­tomiak 4000 évvel ezelőtt ugyanilyen csónakokkal köz­lekedtek, mint a Ra. „LI II B hívja U 111 A-t — vételi nehézségeink van­nak — jelentette a Ra május 26-án, 9 nappal az indulás ulán. — Mit tegyünk?” A rádiókészülék hibája a vál­lalkozás egész sikerét fenye­gette. Chris Bockelie rövid gondolkodás után így vála­szolt: „Generátort vizsgálni... Generátort vizsgálni...” És egyszercsak újra jelentkezett a Ra: „Köszönjük, értettük. A generátor volt a hibás.” Norman Baker egy ameri­kai rádiós. Ö az egyetlen kép­zett tengerész a fedélzeten. Ezért ő a kapitány. Szigorú fegyelmet tart. Az első nap elmagyarázta, mi a teendő, ha valaki a tengerbe esik. „A legfontosabb, hogy ne le­gyen pánik. A második leg­fontosabb a kiáltás: Minden­ki a fedélzetre!” — „Nem lenne jobb mindjárt kidobni egy mentőövet?” — szakította félbe Georges Sourial, az egyiptomi. „Nem, ez az én feladatom” — válaszolta az amerikai. A Ra legénységé­nek többi tagjai: Jurij Sen- kevics szovjet orvos, Santia­go Genovés mexikói antropo­lógus. Carlo Mauri olasz hegymászó. Kei Ohara japán filmoperatőr és Ait Otman Medani marokkói hotel-al­kalmazott. Az út első tizenöt napja zavartalan volt. JúniiK 2-án kacsahápogás érkezett az éterből. Norman Baker je­lentkezett: Sindbad kacsa jól van, a legénység szántén. Három napja szélcsend vám.” Hordók szemléje---------- . ■■ i * szőlősgazdák Hegyközség Szakszövetkezete Badacsony- 5jo';j-'°n 150 hold közös szőlőn gazdálkodik, a tagok pedig b0l. 1ci'd szőlőt művelnek. Évi forgalmuk 12 ezer hektoliter s2eti készülnek a szüretre, kapálják a szőlőt, a pincé­ben pedig előkészítik a hordókat az új bor fogadására. Csöndesen és szívósan Viharban Mindenki végezte nwpi te­endőjét, amikor egyszercsak feltámadt a szél. A hullámok egyre emelkedtek négy-öt­hat métert. A Ra mélyen me­rült a vízbe. Cápák, cethalak és óriási tintahalak bukkan­lak elő. ..örült utunk von” — jelenti Baker, a rádiós. A Ra Il-neflc most kellett bizo­nyítania. A Ra I-c* 34 nád- kötégből kötözték, a Ra H. csupán kiét hatalmas nádkö- tegből állt De a legmagasabb hullámok közepette is szilárd maradt. A s»& egyn erősö­dött. Június 13-a és I6-a között 560 kilométert tett meg a Ra. Június 19-én Heyerdahl nagy izgalommal jelenti: „A bal kormányrudtmk eltörött. A hullámok 12 méteresek, mint játékszert dobálnak bennün­ket. A kormány gyufaszál­ként tört össze.” Három napig semmi hrr nem érkezett a veszélyben forgó hajóról. A negyedik napon végre jelentkezett He­yerdahl: „Megjavítottuk a kormányt. Reméljük, kitart. A szelünk ismét jó.” Június 30-án, másfél hó­nappal az indulás után hajó tűnt fel a horizonton: a „Calamarx”, az ENSZ hajó­ja. A Ra — nemzetközi le- eénységével — ugyancsak az ENSZ zászlaja alatt hajózott. A hajók legénysége üdvözöl­te egymást. Két repülőgép megadta a Ra-nak a pontos helyzetét. A kapitány módo­sította az irányt. A papirusz­hajó egyenesen az Antillák egyik szigete, Barbados felé tartott. A Ra mélyen merül a vízbe. A nád telítődött... Vasárnap, július 12-én fel­tűnik a szárazföld 5200 kilo­métert hagyott a Ra II maga mögött. A „Culpeper” moto­ros fedélzetén megérkezik Yvonne. Heyerdahl felesége. Átkarolják egymást, s a vak­merő hajós csak ennyit mond' JSzép volt!” S- i­Napjainkban gyakori, hogy az ember nem az lesz, ami akar lenni. Az élet más területeire kerül, szájíze megkeseredik, mun­káját nem örömből teszi, hanem a mindennapiért. Nosztalgiával gondol álmai­ra, vagy nem is gondol rá, igyekszik elfeledni. Egy ilyen emberrel, egy fiatallal szerettem volna is­mét beszélni. El is indultam Diósgyőrbe, hogy megkeres­sem Nagy István lakatost, aki a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott. — Sajnos elköltözött — mondta az édesanyja, mi­közben széket hozott, hely- lyel kínált. A fiatalember már a fő­városban dolgozik. Nagy István története azonban így teljes. A most 25 éves fiatalem­ber Diósgyőrben született, a faluban — mert hisz egy része ma is az. Már gyer­mekkorában ki-kijárt az er­dőbe, néha messzire is el­gyalogolt. Csak vázlatfüzet, ceruza, festék vagy kréta volt nála. Nagy István szen­vedélye a képzőművészei volt. A Kilián Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. De a középiskolában is csak a rajzolásnak, jövendő hivatá­sának élt. Ismerkedett az anyagokkal is. Hónapokig csak a fa tulajdonságait vizsgálta és domborműve­ket faragott. Hol meg a fémmel dolgozott, ehhez ér­tett legjobban, mert édesap­ja lakatos, és ő kora gyer­mekségétől segített, látta, hogyan engedelmeskedik a fém az ember akaratának. — Készültél? — kérdezte tőle a tanár az iskolában. Nem — mondta Nagy Ist­ván — Festettem. — S mind­ezt úgy mondta, mint más, ha beteget jelent. Érettségi után az iparmű­vészeti főiskolára jelentke­zett. Nem vették fel. Egy esztendő múlva ismét felvé­telizett. Újra csak nem vet­ték fel, de akik megelőzték, mind ötvösök voltak már. — Tanulja ki az ötvössé­get — tanácsolták a főisko­lán, hiszen két hét alatt meg­ismerték a képessegeit. És Nagy István kitanulta. Mes­, tere már a tanulóideje alatt i fizetést adott neki, annyira meg volt elégedve munkái- l val. Aztán bevonult katoná­nak, közben megnősült és fia született. Ekkortól csak a családnak élt. Itthon mun­kába állt a gyárban — s csak szabad idejében foglal­kozott álmaival. Rézből dom­borított maszkok, szép tük­rök, megkapó gyertyatartók kerültek ki keze alól. Láttam nagyanyjáról ké­szített portréját. Jól sike­rült. Több kiállításon részt vett rézlemezből készült szobrokkal. De hát minderre kevés ideje volt, hiszen édesapjának is segített dél­utánonként. Elégedett volt sorsával Nagy István? Nem. Ezt ő is mondta, mikor utoljára ta­lálkoztam vele. A fiatalember pestre került. Ötvösként dolgozik, remekművei idővel eljutnak az ország minden területére. S ki tudja, talán szobrát is megcsodálhatjuk valaha. Mert olyan ember ő, aki több mint egy évtizede készül a tehetsége által meghatározott útra. Csönde­sen és szívósan. Nem hang­jával bizonyítva igazát, ha­nem felkészültségével, mun­kájával, a kezében szelíddé simuló anyaggal. Pongrácz Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom