Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
Péntek, 1970. aug. 28. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hűtőgép, hálóing, cipő Ezermester szövetkezet a lakosság szolgálatában Tizenöt esztendeje alakult meg a Sajőmcnti Vegyesipari Ktsz. A Tardona-parti tizem ma százötven ember számára biztosít munkaalkalmat, részlegeiben végzi a kazincbarcikai lakosság számára a szolgáltató-, javítómunka zömét. Mostanában egyre gyakrabban emlegetik „ezermester szövetkezet" •lévén. Safitól Barbadosig Hogy e találó elnevezésre mennyire rászolgál a szövetkezet kollektívája, annak jellemzésére érdemes megemlíteni: szinte minden szakipari munkát el tudnak végezni. A haláron túl is márka A szövetkezet munkáját nemcsak Kazincbarcikán ismerik. Konfekciós ruhákat készítő üzeme egyre inkább ismertté válik a határokon túl is. Több ezres tételekben indítják útnak a pizsamákat, hálóingeket. A legnagyobb exportmegrendelések a Szovjetunióból, Jugoszláviából érkeznek. Hogy mennyire jövedelmező ez a részleg, annak bizonyítására éppen a napokban megtartott mérlegzáró gyűlésen hangzott el: idén, az első fél évben több mint 4 millió forint értékű árut termelt e részleg. A varroda szalagjain lányok. asszonyok dolgoznak — gépeken. Csupán a vasalást végzik még a hagyományos módon. Az ügyes kezű. fürge ujjú nők munkájáról elismerően beszélnek a szövetkezet vezetői. Ám ugyanakkor hozzáteszik azt is, hogy a gazdaságosabb termelés érdekében a jövő a gépesítésé és a modernizálásé. Már ebben az esztendőben is több százezer forintot Autóbuszok a mezőgazdaságban A miskolci 3. számú Autó- közlekedési Vállalat a mező- gazdaság megsegítésére 15 úgynevezett nullára futott autóbuszt felújítva átad a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak. Ezt a legnagyobb mezőgazdasági munkák — Szabolcsban gyü- hiölcsszedés — idején veszik igénybe. Az említett jármű- 1 vekből öt kocsit kértek a szabolcsi, és ötöt a borsodi állami gazdaságokba és tsz- ekbe. A járművek útbaindí- tásánál gondot okoz, hogy eddig kevés nyugdíjas gépkocsivezető jelentkezett erre a munkára 22 ezer pár cipő A sátoraljaújhelyi járási c‘pész ktsz a különféle jártasokon túlmenően, új cipők termelésével is foglalkozik. Iván László, a szövetként elnöke elmondotta, hogy vőben az évben 22 000 pár c‘Pőt készítenek, s ezt kisebb Miértekben a Tdskereskede- lem, nagyobb mértékben a cipőnagykereskedelmi vállait közreműködésével juttatják el a lakossághoz. Húsz új kislakás Szabolcsban Az árvízkárosultak megsegítése érdekében a Mezőkövesdi járási Építőipari Szövetkezet terven, — vagy ahogy ők mondják „erőn'1 — felül 20 kislakás építését vállalta. A kislakásokat Méhtelek községben készítik. Gáspár András, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy az építést mintegy 70-en végzik. Az építők között 40 diák van, akik két műszakban segítik a mezőkövesdi szakembereket. Az elnök úgy véli, ha minden sikerül, november első napjaiban a húsz kislakást átadják. költ gépek vásárlására a szövetkezet. Kél új gyorsvarrógép már munkába is állt. Elkészült a távlati gépesítési program — ennek megvalósításához szeretnének hitelt kérni az OK1SZ- alapból. A ongresszusi felajánlás Az árutermelés mellett egyenrangúnak, sőt, fontosabbnak tartja a szövetkezet a javító, szolgáltató tevékenység további bővítését, színvonalának javítását. Szeretnék továbbra is kivívni a barcikai lakosság elismerését, dicsérő szavait. Éppen ezért született egy jelentős felajánlás a párt X. kongresszusa tiszteletére. A szövetkezet vállalja: mintegy 20 százalékkal növeli a szolgáltató részlegek kapacitását. Még egy jó hír: a kisgépszerelők — az egyik leginkább keresett részleg — ezentúl a város szívében várják a megrendelést. Az iljú részleg jól vizsgázott Az idén alakult meg a szövetkezet egyik speciális üzeme. A hűtőgépszerelők egyelőre bérmunkát végeznek, a Diósgyőri Gépgyár alvállalkozójaként vesznek részt a sárospataki hűtőház szerelésében. A legfiatalabb részleg munkásainak felké- j szültségével elégedett a fő-' vállalkozó, s ennek nyomán ' nemrég egy újabb szerződés is létrejött. A DIGÉP a következő öt esztendőben ily- módon egy huszonöt tagú szerelőbrigádot kíván foglalkoztatni. A részleg további bővítésére tehát szükség van, hiszen jelenleg még csak kilenc embert foglalkoztat. A szövetkezet vezetői azonban megállapították: a vegyesipari hírnevének további öregbítéséért ezt érdemes lesz megtenni. Gyárfás Katalin A Ra II. kalandos útja az Atlanti-óceánon Föld, föld!... 5200 kilométeres út után, az árboc tetejéről már feltűnt Barbados szigete. A kísérlet sikerült! ötvenhet napon át rekedt hang érkezett rendszeresen az éterből: „Itt LI II B, itt L1 II B, — kérem jelentkezni!” A hang a fia papirusz-hajóról érkezett, amely nyolc emberrel a fedélzetén haladt az Atlanti-óceánon. „Itt hl 111 A. — kérem jelentkezni!” — érkezett a válasz minden hívásra. A hang Qslóból jött, Ott ült rövidhullámú adókészüléke előtt házának padlásszobájában a 34 éves Chris Bockelie. „A le hangod a kilencedik ember a fedélzeten” — üzente Thor Heyerdahl az óceánról. És Chris válaszolt: „Köszönöm.'' HÍásodik kísérlet öt nappal a nyugat-afrikai Safi-toól történt start után adták Heyerdahlék az első helyzetjelentést: „Minden rendben. Naponta 170 kilométert haladunk. Mintha ál- latkcrtben lennénk.” Miért, mi történt? Egy madárraj pillantotta meg a nyílt tengeren a kő- korszakbeli hajót. Az úszó nádsziget vendégszerető pihenőhelynek bizonyult. A madarak barátságot kötöttek Sindbad II-vel, a fedélzeti kacsával és Safi majommal. Ez utóbbit a marokkói starthelyről nevezték el és már Heyerdahl első útján is részt vett. Mert ez az út a második kísérlet. Pontosan egy évvel ezelőtt már elindult egyszer Thor Heyerdahl egy másik Ra-val Amerika irányába. Hatfőnyi legénységével 4300 kilométert vitorlázott, és 800 kilométerre a cél előtt egy vihar tönkretette a hajóját. Az utolsó pillanatban érkezett meg a mentőhajó. A Ra vizes zsákként süllyedt el. Alig érzett Heyerdahl száraz talajt a lába alatt, ezt mondta: „És jövőre újra megpróbálom.” így is történt. Az 55 éves Thor Heyerdahl, akit 23 évvel ezelőtt egy csapásra világhírűvé tett útja a „Kon- Tiki” nevű tutajon, amellyel Peruból a Csendes-óceánon keresztül Tahitiba hajózott, igy akarta bizonyítani, hogy Polinézia Dél-Amerikából népesült be. A Ra nevű papiruszcsónakkal egy másik elméletet akar alátámasztani Heyerdahl. Azt ugyanis, hogy a régi egyiptomiak már Kolumbusz előtt jártak Amerikában. Az egyiptomiak 4000 évvel ezelőtt ugyanilyen csónakokkal közlekedtek, mint a Ra. „LI II B hívja U 111 A-t — vételi nehézségeink vannak — jelentette a Ra május 26-án, 9 nappal az indulás ulán. — Mit tegyünk?” A rádiókészülék hibája a vállalkozás egész sikerét fenyegette. Chris Bockelie rövid gondolkodás után így válaszolt: „Generátort vizsgálni... Generátort vizsgálni...” És egyszercsak újra jelentkezett a Ra: „Köszönjük, értettük. A generátor volt a hibás.” Norman Baker egy amerikai rádiós. Ö az egyetlen képzett tengerész a fedélzeten. Ezért ő a kapitány. Szigorú fegyelmet tart. Az első nap elmagyarázta, mi a teendő, ha valaki a tengerbe esik. „A legfontosabb, hogy ne legyen pánik. A második legfontosabb a kiáltás: Mindenki a fedélzetre!” — „Nem lenne jobb mindjárt kidobni egy mentőövet?” — szakította félbe Georges Sourial, az egyiptomi. „Nem, ez az én feladatom” — válaszolta az amerikai. A Ra legénységének többi tagjai: Jurij Sen- kevics szovjet orvos, Santiago Genovés mexikói antropológus. Carlo Mauri olasz hegymászó. Kei Ohara japán filmoperatőr és Ait Otman Medani marokkói hotel-alkalmazott. Az út első tizenöt napja zavartalan volt. JúniiK 2-án kacsahápogás érkezett az éterből. Norman Baker jelentkezett: Sindbad kacsa jól van, a legénység szántén. Három napja szélcsend vám.” Hordók szemléje---------- . ■■ i * szőlősgazdák Hegyközség Szakszövetkezete Badacsony- 5jo';j-'°n 150 hold közös szőlőn gazdálkodik, a tagok pedig b0l. 1ci'd szőlőt művelnek. Évi forgalmuk 12 ezer hektoliter s2eti készülnek a szüretre, kapálják a szőlőt, a pincében pedig előkészítik a hordókat az új bor fogadására. Csöndesen és szívósan Viharban Mindenki végezte nwpi teendőjét, amikor egyszercsak feltámadt a szél. A hullámok egyre emelkedtek négy-öthat métert. A Ra mélyen merült a vízbe. Cápák, cethalak és óriási tintahalak bukkanlak elő. ..örült utunk von” — jelenti Baker, a rádiós. A Ra Il-neflc most kellett bizonyítania. A Ra I-c* 34 nád- kötégből kötözték, a Ra H. csupán kiét hatalmas nádkö- tegből állt De a legmagasabb hullámok közepette is szilárd maradt. A s»& egyn erősödött. Június 13-a és I6-a között 560 kilométert tett meg a Ra. Június 19-én Heyerdahl nagy izgalommal jelenti: „A bal kormányrudtmk eltörött. A hullámok 12 méteresek, mint játékszert dobálnak bennünket. A kormány gyufaszálként tört össze.” Három napig semmi hrr nem érkezett a veszélyben forgó hajóról. A negyedik napon végre jelentkezett Heyerdahl: „Megjavítottuk a kormányt. Reméljük, kitart. A szelünk ismét jó.” Június 30-án, másfél hónappal az indulás után hajó tűnt fel a horizonton: a „Calamarx”, az ENSZ hajója. A Ra — nemzetközi le- eénységével — ugyancsak az ENSZ zászlaja alatt hajózott. A hajók legénysége üdvözölte egymást. Két repülőgép megadta a Ra-nak a pontos helyzetét. A kapitány módosította az irányt. A papiruszhajó egyenesen az Antillák egyik szigete, Barbados felé tartott. A Ra mélyen merül a vízbe. A nád telítődött... Vasárnap, július 12-én feltűnik a szárazföld 5200 kilométert hagyott a Ra II maga mögött. A „Culpeper” motoros fedélzetén megérkezik Yvonne. Heyerdahl felesége. Átkarolják egymást, s a vakmerő hajós csak ennyit mond' JSzép volt!” S- iNapjainkban gyakori, hogy az ember nem az lesz, ami akar lenni. Az élet más területeire kerül, szájíze megkeseredik, munkáját nem örömből teszi, hanem a mindennapiért. Nosztalgiával gondol álmaira, vagy nem is gondol rá, igyekszik elfeledni. Egy ilyen emberrel, egy fiatallal szerettem volna ismét beszélni. El is indultam Diósgyőrbe, hogy megkeressem Nagy István lakatost, aki a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott. — Sajnos elköltözött — mondta az édesanyja, miközben széket hozott, hely- lyel kínált. A fiatalember már a fővárosban dolgozik. Nagy István története azonban így teljes. A most 25 éves fiatalember Diósgyőrben született, a faluban — mert hisz egy része ma is az. Már gyermekkorában ki-kijárt az erdőbe, néha messzire is elgyalogolt. Csak vázlatfüzet, ceruza, festék vagy kréta volt nála. Nagy István szenvedélye a képzőművészei volt. A Kilián Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. De a középiskolában is csak a rajzolásnak, jövendő hivatásának élt. Ismerkedett az anyagokkal is. Hónapokig csak a fa tulajdonságait vizsgálta és domborműveket faragott. Hol meg a fémmel dolgozott, ehhez értett legjobban, mert édesapja lakatos, és ő kora gyermekségétől segített, látta, hogyan engedelmeskedik a fém az ember akaratának. — Készültél? — kérdezte tőle a tanár az iskolában. Nem — mondta Nagy István — Festettem. — S mindezt úgy mondta, mint más, ha beteget jelent. Érettségi után az iparművészeti főiskolára jelentkezett. Nem vették fel. Egy esztendő múlva ismét felvételizett. Újra csak nem vették fel, de akik megelőzték, mind ötvösök voltak már. — Tanulja ki az ötvösséget — tanácsolták a főiskolán, hiszen két hét alatt megismerték a képessegeit. És Nagy István kitanulta. Mes, tere már a tanulóideje alatt i fizetést adott neki, annyira meg volt elégedve munkái- l val. Aztán bevonult katonának, közben megnősült és fia született. Ekkortól csak a családnak élt. Itthon munkába állt a gyárban — s csak szabad idejében foglalkozott álmaival. Rézből domborított maszkok, szép tükrök, megkapó gyertyatartók kerültek ki keze alól. Láttam nagyanyjáról készített portréját. Jól sikerült. Több kiállításon részt vett rézlemezből készült szobrokkal. De hát minderre kevés ideje volt, hiszen édesapjának is segített délutánonként. Elégedett volt sorsával Nagy István? Nem. Ezt ő is mondta, mikor utoljára találkoztam vele. A fiatalember pestre került. Ötvösként dolgozik, remekművei idővel eljutnak az ország minden területére. S ki tudja, talán szobrát is megcsodálhatjuk valaha. Mert olyan ember ő, aki több mint egy évtizede készül a tehetsége által meghatározott útra. Csöndesen és szívósan. Nem hangjával bizonyítva igazát, hanem felkészültségével, munkájával, a kezében szelíddé simuló anyaggal. Pongrácz Judit
