Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
ÉS2AK-MAGVARORSZÁG 2 Péntek, 1970, oug. 28. Eltemették dr. Szántó Rezsőt Csütörtökön délután a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában mély részvéttel, katonai tiszteletadással kísérték utolsó útjára dr. Szántó Rezsőt, a párt régi tagját, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. A ravatalnál díszőrséget állt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, eljötl a végső tiszteletadásra a párt Központi Bizottságának több tagja; a tábornoki kar delegációja Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével, továbbá a Partizán Szövetség, a Külügyminisztérium és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviselői. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Partizán Szövetség nevében úszta Gyula, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Partizán Szövetség főtitkára mondott búcsúbeszédet. A koporsót az Intemacio- nálé hangjai és díszszázad sortüze közben bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a kegyelet és a gyász virágai. •• Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1, oldalról) tést. A Minisztertanács mindkét beszámolót elfogadta. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a nyári mezőgazdasági munkák menetéről, a gabonafelvásárlás, valamint a gép- és alkatrészellátás helyzetéről tájékoztatta a kormányt. A jelentés szerint az esedékes nyári mezőgazdasági munkák közül a gabona betakarítása okozza a legtöbb gondot. A mezőgazdasági üzemek tavaly augusztus közepéig gyakorlatilag befejezték a betakarítást, míg idén ugyaneddig az időpontig a gabonaterületnek mintegy 80 százalékáról takarították be a termést. A késés fő oka az, hogy a kalászos gabonák a szokásosnál tíz-tizenöt nappal ké- s'őbb értek be, ezenkívül a sok évi átlagnak közel kétszeresét kitevő csapadék, valamint a nagymérvű gyo- mosodás igen hátrányosan befolyásolja a kombájnok napi teljesítményét, jelentősen növeli a betakarítási veszteségeket. A szárítókapacitás elégtelensége és az alkatrészellátás hiányosságai ugyancsak hátráltatják a munkákat. A gépek és alkatrészek iránti kereslet állandóan növekszik. Az utóbbi két hónapban valyame- lyest javult az ellátás, de a gondok véglegesen nem szűntek meg, az igényeket a kereskedelem nem tudja maradéktalanul kielégíteni. A kormány felhívta a mezőgazdasági dolgozókat, hogy a rendelkezésre álló erők és az idő minél jobb kihasználásával, továbbá a munka jobb szervezésével, egymás segítésével törekedjenek a betakarítás minél gyorsabb befejezésére. A Minisztertanács ezután — megbízatásuk lejártával —• felmentette a tudományos minősítő bizottságnak elnökét és tagjait, s az 1970 —73-as időtartamra kinevezte a bizottsági tagokat. A tudományos minősítő bizottság elnökévé újra Tolnai Gábor akadémikust nevezte ki, majd egyéb ügyeket tárgyait. Nixon levele Kosziginhez A San Clemente-i, úgynevezett nyugati Fehér Ház csütörtökön nyilvánosságra hozta Richard Nixon elnöknek Kosziginhez intézett levelét. Nixon levele válasz arra az üzenetre, amelyet Alekszej Koszigin augusztus t-én, a potsdami szerződés 25. évfordulója alkalmából küldött neki. Nixon levelében hangsúlyozza; „Egyetértek önnel annak foiftosságában, hogy megfelelő tárgyalások révén keressük a kölcsönösen elfogadható és igazságos megoldásokat az időszerű nemzetközi problémákra. Ennélfogva üdvözlöm — és osztom — azt a hangsúlyozott véleményét, hogy fokozni kell kölcsönös megértésünket és együttműködésünket a béke és biztonság alapjának kiszélesítése végett.” Magyar felszólalás Genf ben Az Egyesült Nemzetek kereskedelmi és fejlesztési értekezlete (MCTAD) tanácsának szerdán megnyílt 10. ülésszakán a szocialista országok csoportja nevében Nyerges János, a magyar kormánynak a nemzetközi gazdasági szervezetek mellé rendelt külön megbízottja, hazánk küldöttségének vezetője szólalt fel. Kijelentette, hogy a szocialista országok az ENSZ megalapítását kezdeményező államok sorában foglaltak helyet, bíztak benne, hogy a szervezet, amely alapokmányában a nemzetek egyenlőségének biztosítását fektette le, hozzájárul a nemzetközi béke, a társadalmi haladás, a még elnyomott nemzetek felszabadításának ügyéhez. Az UNCTAO létrehozását is ebből a meggondolásból segítették elő a szocialista országok, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése, az igazságosabb nemzetközi munkamegosztás kialakítása az egységesen elfogadott elvek alapján hozzájárul a fenti célok megvalósításához. Amerikai Az Egyesült Államok kész a Szovjetunióval együtt amerikai és szovjet egységekből álló békefenntartó katonai erőt létrehozni, amelynek az lenne a feladata, hogy a közel-keleti konfliktus politikai rendezését követően a megállapodás betartását biztosítsa. Ezt az elgondolást a Fehér Ház egy magas rangú tanácsadója fejtette ki amerikai lapszerkesztőknek. A tájékoztató szerint a javaslat Fehér Ház úgy véli, hogy a közel-keleti helyzetért a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió felelős. A fehér házi forrás hangsúlyozta, amennyiben a Szovjetunió érdeklődést mutat az elgondolás iránt, csak a közel-keleti rendezésben történt megállapodást követően. és csakis a közvetlenül érdekelt arab országok és Izrael hozzájárulásával kerülhet sor erre. Az eyyséies Miért A ddisz Abebában, Etiópia fővárosában ülésezik néhány napja az Afrikai Államok Egységszervezetének minisztertanácsa. Van valami jelképes abban, hogy a súlyos politikai problémáktól zaklatott Afrika e városban hozta létre legfőbb politikai tanácskozó testületét. Nyolcvan évvel ezelőtt az egész hatalmas kontinensen mindössze két független állam volt, Etiópia és az amerikaiak által kreált, formailag önálló Libéria. Az afrikai gyarmatbirodalom — melyen főképp Anglia és Francia- ország osztozott — szinte érintetlenül vészelte át az imperializmus második, egyben végleges válságát eredményező első világháborúi. A második világháború utáni nemzetközi helyzetnek kellett eljönnie ahhoz, szocialista világrendszernek kellett kialakulni, hogy 1956-ban három arab ország — Marokkó, Szudán, Tunézia — felülről való felszabadításával meginduljon az a feltartóztathatatlan láncreakció, mely napjainkig csaknem negyven ország függetlenségét eredményezte. Az igazi függetlenség az afrikai országok jó részében ma még illúzió. Elég az egyetlen, de korszakot meghatározó kongói példára gondolni, hogy bizonyíthassuk; a volt gyarmattartók nemcsak a végsőkig ragaszkodnak egykor megszerzett területeikhez, de az ő kezükből kapott függetlenség mindig nagy veszélyeket rejt magában. Az elmúlt négy év fekete-afrikai államcsínyei is jól példázzák ezt. A mostani értekezleten nincs ott minden afrikai ország. Hiányoznak azok az országok, amelyek vagy maguk is gyarmattartók, vagy saját területükön belül olyan belpolitikai légkört alakítottak ki, ami a fehér lakosság egyeduralmán alapul. Közel három évtizede fertőzi Afrika, és jóformán az egész világ amúgy is kavargó politikai vizeit a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság, és fél évtizede annak, hogy egykori gyarmattartójának gyámkodását lerázva önálló, „fehér függetlenséget” teremtett Rhodesiában Jan Smith. Nem lehetnek ott az értekezleten — mint önálló országok — azok az államok sem, melyeknek még nem sikerült lerázni a mai világ legnagyobb gyarmattarlójának, a még ma is „salazari” Portugáliának az uralmát. Néhány héttel ezelőtt — az új összetételű parlament szinte első intézkedéseként — az angol alsóházban született döntés, melynek értelmében Anglia újra szállít fegyvereket Dél-Afrikának. Ez a döntés nem igényel kommentárt, teljesen nyilvánvalóvá teszi viszont az egykori gyarmattartók ma is élő szándékait, azt, hogy jó, ha van a területen egy ország, amelyiktől a függetlenséget ízlelgetők katonai, gazdasági értelemmel, szinte állandóan félnek. Az Afrikai Egységszervezet ülésének is, mint megannyinak, legfőbb témája az egységes Afrika. S ezt csak a legodaadóbb összefogással, a korszellem valódi érvényesítésével érhetik el mindazok az országok, amelyek maguk is igénylik, s amelyek ebben Afrikának segíteni akarnak. Hegyes Zoltán olvasó találkozót rendezett. A hangulatos, színvonalas találkozó részvevői Tímár Máté, József Attila-díjaS íróval beszélgettek. Irta: Andrzej Zbych 76. Von Kruchka ismét visszanyerte eszméletét. Meglátta maga mellett az orvost, kérte, hogy hajoljon közelebb hozzá, beszélni akar. Minden szó, minden apró mozdulat nehezére esett, de suttogva mégis elszótagolta az orvosnak; — A nevem Johann Kruchka. Értesítse azonnal a német hatóságot. Az orvos hallgatott. — Kérem, értesítse azonnal a német hatóságot — ismételte a tudós. — Ért engem? — kérdezte. amikor az orvos tovább hallgatott. — Értem. Hogyne érteném. Holnap értesítem. — Nem holnap. Ma, most, azonnal — suttogta Kruchka. Es azt is mondja meg, hogy az a lány... — Milyen lány? — villant fel az orvos tekintete. — Az a lány, akit az előbb vittek a műtőbe, a a... Sebesülés volt... Az a lány... A beteg becsukta a szemét, de az orvos látta, hogy eszméleténél van. Kovalszki magára hagyta a beteget. Kisétált az udvarra, ki egészen a kapuig. Sötét volt. A közelben német járőr ütemes léptei kopogtak. Az orvos ösztönösen megfordult, s az épület ajtajában női alakot látott egy pillanatig. Klára volt, vagy Krisztina? — villant fel agyában a kérdés, aztán megállapodott abban, hogy csak Klára lehetett, hiszen Krisztina alacsonyabb. Elindult vissza az épületbe. Klára már eltűnt, s a portás nem tudott válaszolni a kérdésre, hogy ki járt ott. Ö nem látott senkit. Waclav a folyosói ablaknál állt. Klára nesztelenül lépett mellé, s a fiú megrezzent: — Engem hivat? — intett fejével a szoba felé, -ahol Kloss folytatta a kihallgatást. — Nyugodj meg — mondta Klára, s igazán sajnálta most ezt. a minden porcikájában remegő fiút. Néhány percig szótlanul álltak egymás mellett, aztán Waclav idegesen fordult a lányhoz: — Ide hallgass! Ez a német valamiféle kivizsgálást folytat? Nefn tartozik sem a csendőrséghez, sem a Gestapóhoz. — Gondolod — nézett Waclavra a lány —, hogy komoly vizsgálatot folytat? Azt hiszed, hogy érdekli őt, őket egy lengyel halála? Itt volt, hát valami látszatvizsgálatot elvégez, s megállapítja, hogy ninqs meg a gyilkos. — De ez komolyan végzi — mondta a fiú. — A folyosón voltál. — Egyedül .voltál a folyosón, amikor lelőtték. Neked látnod kellett a gyilkost. Mondd meg nekem, csak nekem, ki lőtte le? — Nem tudom — mondta kis szünet után Waclav. — Te nem nagyon kedvelted őt — nézett a szemébe Klára. Nem tiltakozott. Úgy nézte a lányt, mint, a hurokba került vad a közeledő vadászt. — Ne félj — súgta a lány. — Én se nagyon kedveltem. Waclav ügyetlen mozdulattal a lány derekára csúsztatta a kezét, de Klára elhúzódott tőle: — Hagyj — tiltakozott a lány. — Tudod. Klára, hogy régen. . , — Nem akarok semmiről se tudni. — Ki tudja, mi lesz velünk. Talán ez az utolsó éjszakánk — súgta megint a fiú. — Magamért én felelek, te ne félts. Waclav elengedte a lényt, s újra az ablakhoz lépett. — Tudom, te egyedül csak az orvosodat félted. — Igazad van, de ez nem tartozik rád — felelte a lány, aztán hirtelen megfordult, megérezte, hogy a fiú, akinek háttal állt e pillanatba, ismét közeledik hozzá. Waclav dühösen lépett a lányhoz: — Ennek a doktorkának ki tudnám tekerni a nyakát. Az ajtóban Krisztina jelent meg, így Klára már nem válaszolhatott. — Téged hívnak — mondta Krisztina a fiúnak. — Légy óvatos. * Hans egyre fáradtabban, s egyre elszántab- ban folytatta a kihallgatást, s a nemlétező szálak gombolyítósát. Egy valamiben már biztos volt. Az M—18-as még nem jelentkezett von Rhode ezredesnél, hiszen az öreg már réges- régen a kórházra uszította volna az egész Ab- wehrt, ha valami jelzést kap Néhányszor már az a képtelen elképzelés is felmerült benne, hogy esetleg Stefán volt az áruló, de ezt mindannyiszor elhessegette, hiszen az ellenállócsoport utasítás nélkül nem likvidál senkit. De e pillanatban ennél okosabbat nem tudott mondani önmagának sem. A ki- hallgatottak sorra nyugodtan beszéltek, viselkedésükben nem volt semmi gyanús. Hacsak ez a Waclav nem tette, aki e pillanatban lépett be a szobába, s aki kezdettől fogva elég gyanúsan viselkedik? — A lövés pillanatában ön a folyosón volt? — tette fel a kérdést ma már vagy ötödször az asszisztensnek. — Igen. — Mit csinált akkor? — Ültem a beteg mellett. — Nem fordult meg a lövésre? Hiszen azt ösztönösen teszi az ember. S ha megfordult, látnia kellett, ki lép ki a szobából. — Nem fordultam meg. Nem láttam senkit. Kloss felnevetett. — Maga azt gondolja, hogy ezt a mesét valaki el is hiszi? Csak két lehetőség van — mondta Kloss, s keményen a fiú szemébe nézett. — Vagy maga ölte meg, vagy tudja ki a gyilkos Waclav hallgatott. Kloss idegesen állt a kis asztalnál támaszkodva. Kit véd ez a fickó? Ha nem ő az áruló, akkor képtelenség elképzelni hogy német spiclit védene. (Folytatjuk) Augusztus 29-én este kerül sor a bükkaljai ünnepi heteik következő rendezvényére: klubhangversenyt adnak Ernődön a miskolci zeneiskola növendékei. Vasárnap, 30-án, délután a szabadtéri színpadon tánczeneivarok vetélkednek a „Bükk- aljai ünnepi hetek-kupa” elnyeréséért. Apácalohorzús Busás hasznot zsebeltek be egyes „szervezők” nyugat- európai apácarendek megbízásából Indiában, a novíciák toborzása során. A botrány elsősorban olasz és angliai rendeket érint, ahova az apácanövendékek kerültek. A Vatikán is vizsgálatot ind»' tolt az ügyben. ‘ Képünkön: az indiai Kerala államban „toborzott” apácanövendékek egy csoportja Angliában. Bükkaljai ünnepi hetek Találkozás Timár Mátéval Augusztus 25-én este az emődi művelődési otthon a könyvtárral közösen író—
