Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Vasárnap, 1970. aug. 23. 9 ESZM-MäGYAKOKSZÄG lajkáék kisfán ai Szépen berendezett, kétszobás lukasban élnek Laj- ka Imréék. A férj részlegvetető a Miskolci Cipész Ktsz- nél. a feleség háziasszony. — Jobb, ha ő itthon van. Tiszta lakásba jövök haza, meleg étellel várnak — vallja a férj. — A gyerekeknek. .. A gyerekeknek is jobb, ha itthon vagyok. Sajnos, már csak egy kislányom van. Ez a szép kislányom... — Pálóczi Joli vagyok. Jaj, e/,ek a Lajkáék! Kétéves házasok voltak és tudták, hogy sajnos nem születhet gyerekük. Elhatároztuk hát, hogy felnevelnek esy kis árvát. Akkoriban kerültek a diósgyőri nevelő- otthonba a Pálóczi - testvérek. A 9 éves Joli, a 7 éves Kati és a 4 éves Éva. Szépek volton. ragaszkodók és megtörtek. — Természetesen • hoztam ’hind a hármat. Jaj, de szép karcsonyunk volt akkar, 67- hen! Jöttek a rokonok, hoztak az ajándékokat Évi kémbe..-, Katikámnak és Jolikám- hak. Háromgyermekes családanya lettem. •— De rossz szülőknek bizonyultunk az első hónapokban. Engedékenyek voltunk, elkényeztettük őket. Az elsöosztályos Katival s°k baj volt az iskolában. A szülői értekezletről mindig sírva tért haza a mama. Hát hogyne sírt volna szegény, amikor Kati tanító nénije is ilyeneket suttogott a fülébe: ■— Lajkáné. maga bolond, hlát hogy tehetett ilyet? Há- r°m gyereket vett a nyaká- ra. Miért nem megy inkább dolgozni? Fél talán a munkától? Kati rontja az osztásom átlageredményét. Pedig Kati nem buta kisuny, csak hát ő nem szeptemberben, hanem novemberben kezdett iskolába jár- bi. Addig hol itt, hol ott volt legény. Már majdnem teljes volt a boldogság, amikor rádöbbentek a nevelőszülők: valami nincs rendben a kislányoknál. — A körzeti orvos megnyugtatott: nem rosszak ők, csak az otthoni rossz környezet fertőzte meg a lelkűket. Felkeresték a pszichológust. A miskolci rendelőintézet kiváló gyermekpszichológusa, dl-. Körmendy Györgyi kezelte a három kislányt és a mamát. Igazi ;k> barátjuk lett. — Két hónapig jártunk a csoportos foglalkozásokra. Én mindennapos vendég voltam. A kislányok játszottak, engem pedig az anyaságra tanítottak. Fárasztó hónapok voltak, de a kislányok meggyógyultak. Kedvesek, "'tikosak lettek újra. Megfeleli! az édesanya Jolit és Katit időnként meglátogatta az édesanyjuk, Évának a mostohája ő. Egyszer a férje, vagyis Éva édesapja is eljött. Ígérgetlek, kedveskedtek a gyerekeknek, sértegették a nevelőszülőket. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Évát tavaly el is lopták az iskolából. Minden látogatás után hetek kellettek, míg visszaállt a rend. — A nehézségeket is vállaltuk, amikor magunkhoz vettük őket. De ami az idén júniusban történt, azt már nem tudtuk elviselni. Egy intézeti bélyegzővel ellátott papírral jelent meg az édesanyjuk, hogy nyaralni viszi Évát. Sajnos, az a papír nem voít igazi engedély, nem voít teljes. Lajkánét természetesen megrótta az intézet: nem kellett volna odaadnia a gyereket, miért nem nézte meg tüzetesebben a papírt? — Elkeseredésünkben döntöttünk, hogy visszavisszük a kislányokat az intézetbe, nem tudjuk vállalni a nevelésüket Joli és Kati új nevelőszülőkhöz került, Éva még mindig Budapesten nyaral. Joli kosztümöt kap Jolika nem érzete magát jól az új nevelőszülőknél. Mindent elkövetett, hogy visszakerülhessen. Lajkáék természetesen megbánták azt az elhamarkodott, elkeseredett lépést. Megpróbálták visszahozni a gyerekeket, de csak Jolit engedte vissza az intézet. — Már tudok palacsintát sütni, levest főzni, takarítani, vásárolni — meséli. — A hét végén megyünk apukával és anyukával Mályiba. — Ha visszajöttünk, megvesszük a ruhaanyagot — mondja az anyuka. — Egyforma nadrágkosztümöt szeretnénk Jolival. — Cserébe persze, jó tanulást várunk tőled a hatodik osztályban — figyelmezteti az apuka. — Jolinak jól kell tanulnia, mert énektanár, vagy gyógyszerész szeretne lertni. — Igazi anya lett a feleségem. Jól neveli a gyereket, szinte fáradhatatlan — mondja Lajka Imre, míg ők ketten ebédhez terítenek a konyhában. * Lám, nem ment el Lajkáék józan esze. Boldogok. Áldozatvállalásuk, okos szere- tetük sokak példája lehet. Lévay Györgyi Bányászfiatalok találkozója Az Ózd vidéki Szénbányák KISZ-foizottsága immár hatodszor rendezte meg augusztus 20-án a Bányász Ifjúsági Találkozol. A délelőtti ünnepi nagygyűlés szónoka Mráz Tibor or- orsaággyűlési képviselő volt. Részt vett a nagygyűlésen Tajti Gyula, az Ózdi járási Pártbizottság első titkára, olt volt a vendégek között Lőcsei Lajos, az Ózd vidéki Szénbányák igazgatója is. Ezúttal avatták fel az ózdi járási KISZ-vezetőképzö iá- ] borát, amely nem kész még teljesen, de alkalmas már a táborozásra. Elkészítéséhez a j járás fiataljainak összefogd- j sa szükséges. Találkozó a szociális otthonban Szép, kedves szokást honosítottak meg Sárospatakon a szociális otthon vezetői és la kói. Időnként együttes látogatásra hívják meg a gondozottak hozzátartozóit, hogy ilyen módon is fenntartsák, erősítsék a kapcsolatot a rokonokkal. ismerősökkel. Erre most annál is inkább sort kerítettek, mert az otthon egy új, kétemeletes épületszárnnyal bővült. így 60 fővel lehetett emelni a gondozottak szárnál Csaknem 100 hozzátartozó, ismerős látogatott el a szociális otthonba, ahol Kocsis Jánosáé vezetőnő irányításával gondozók és gondozottak nagy szeretettel készültek a várva Várt találkozóra. Boldogan mutatták meg a vendégeknek az új épület er- kélyes. összkomfortos szobáit, amelyekben négyen-né- gyen laknak. Az ünnepi alkalomra gyönyörű kézimunkáikból kiállítást rendeztek, ebéd után pedig színes műsorral kedveskedtek rokonaiknak, ismerőseiknek, akiket Feigel Mihályné. Józsa Jó- zsejné és Korócs István gondozottak köszöntöttek versben és prózában. Ezenkívül ének-, zeneszámok, szavalatok szerepeltek a délutáni műsoron. Minden szavukból érződött az elégedettség, azzal az odaadó gondoskodással és szeretettel, amellyel a szociális otthon vezetői, orvosai és dolgozói körülveszik őket. Megható mozzanata volt a kedves műsoros ünnepségnek az a pillanat, amikor a Sárospataki Áfész és a Kossuth Tsz képviselői cgy-egy kerek tortával ajándékozták meg az otthon SG legidősebb lakóját. akiknek az életkora már 80 esztendő fölött van. <h. ,i.* Lovas turisták Tihanyban Pszichológus segíthet csak a —• Lassan megtanultuk, kiként kell okosan nevelni a kerekeket — meséli a házaspár. — Szigorúak lettünk, °hállóságra, jó időbeosztásra éveltük a kislányokat. Bev°ntuk ' őket a házimunkába is. Változások az áruvásárlási kölesei cikklistáján t , A Belkereskedelmi Minisz- ;''ium — a Pénzügyminiszté- ^mal és a Magyar Nem_ ,é . bankkal egyetértésben — , ódosította az áruvásárlási “flakció cikklistáját. (A rendelkezés szerint szép 1 - töl már (az NDK jíartmányú Simsonok'kivéte- v,g®í) mopedek, kismotorok, k'úaniint (az M'Z gyártmány tételűvel) import motorke- ^Parok is vásárolhatók szietr(1, mégpedig kedvezl,,,.nn.Vel, lo százalék előleg enyhítésével. Az eddigiektől lók51*”611 ugyancsak 10 száza- előleggel hitelezik meg (/,.összes elektromos háztar- koi- '"-*1‘’szekrényt. Úgyanak- te olajtüzelésű kályha lejárói a hitelakció ci'kklistá- ezentúi már csak készéért vásárolható. I Balatoni éjszakák Elnéptelenedett a part. Kigyúltak a fények, a hatalmas víztükör, a parti villanyfüzérek és a kivilágított sokszínű sétahajók káprázatos ragyogását tükrözi vissza. Csend van. Csak a parthoz verődő kósza hullámok egyhangú csobogását hallani, s néha egy-egy hajókürt félelmetes bőgőse „borzolja” fel a vizet. A parton viszont most kezdődik az élet: a balatoni éjszakák sokszínű, forgatagos, változó élete. A neonreklámok százai csalogatják a vendégeket. Világszínvonalúak a különböző reklámfigurák, de az árak sem maradnak el mögöttük. Pipacs bár, Éden bár. Borharapó, Matróz, Keringő, Becsalj csárda, Paprika-csárda, Night klub és még sok-sok rangos mulató között lehet válogatni. Rengeteg a szórakozóhely, valamennyibe jut. vendég is. És nem is kevés. Fél tízkor a siófoki Pipacs bár előtt már hosszú sor várja a bebocsátást. Az Éden bár előtt még többen várakoznak. Türelmesek, akár fél órát is cárnak, csakhogy azon szerencsések közé jussanak, akik az éjszakát itt tölthetik, és részesei lehetnek a kifinomult vétkező számoknak. A Balaton cukrászdában egy széken ketten is ülnek. Vannak, akiknek éppen így jó... Elindulok . zsebemben kis noteszommal és ceruzámmal. Az első betérő a siófoki Borharapó. Diszkrét félhomály, pislákoló viaszgyertyák. Először úgy érzi az ember, mintha középkori templomba került volna, de csakhamar rájön, hogy tévedett. Vagy talán mégsem? Ma már a bornak is építenek templomot! Inkább sejteni lehet, mint látni. És ez néha nem is rossz... A szem lassan megszokja a halvány fényt. Ember, ember hátán, időbe telik, míg átverekszem magam a megüresedő helyre várókon. Egy székre vagy lócára hárman is várnak. így megy ez minden éjszaka. A hangulat már tíz órakor a tetőfokra hág. Van aki csak úgy tud lépést tartani vele. hogy az asztalra mászik. Egy, enyhén szólván nagydarab asszonyság az asztal tetején énekel. Énekel? Inkább ordít. A zenekar és a vendégek egymással versenyeznek. A mérkőzést a vendégelt nyerik. A bábeli zűrzavarban, a növekvő sok nyelvű hangot'-' kánban a zenekar úgy elveszett, hogy a végén már nemcsak a nótáikat, hanem a hangszerüket is keresni kellett. Egy nagy hangú megszánt, és helyet szorított a hosszú asztal sarkán. Csudajó hangulatban voltak, néha a virágvázákból is ittak. Egy erős, tagbaszakadt magyar (azért írom, hogy magyar, mert az asztalnál legalább négy nemzetiség ült) szépen megkínált. Odalökött elém egy köcsögöt, mutatta, hogy igyák. Nem szólt, csak határozottan intett. Köszönöm, nem kérek — tiltakoztam. Nem szeretem a vörös bort. — Kuss! — Mordult rám. — Nézze meg az ember, helyet kap a gy üt (mentje, és még válogat. Mit tehettem? Ijedtemben még a szomszédok borát is megittam. Félóra múlva, amikor a nagy erőlködéstői és hangpróbától vendéglátóm nyakán hajókötél vastagságra dagadtak az erek, illedelmesen kikéretőztem, és fütyültem visszamenni. Elhatároztam, hogy egyelőre nem harapok bort, legalábbis Siófokon. A fonyódi Lidó táncplac- cán akkora volt a zsúfoltság, hogy még lötyögni sem lehetett. Itt láttam egy új láncot, amiben egy lépést sem kell tenni, csak imbolyogni, rángatózni és extázisba merülni. Először azt hittem, rosszul lettek a párok, aztán rájöttem, hogy nem tömeg- betegségről, hanem tömeg- ektázisról van szó. Csudára bele lehet jönni. Egy fiatal hölgy azt sem vette észre, hogy a zene már rég elhallgató! I. a zenészek pihenőre, a vendégek a helyükre mentek, ő tovább rángatózott. A Lidó általában a fiatalok szórakozóhelye. Sokkal több a nő, mint a férfi. Sok asztalnál csak nők ülnek. Nagy a választék, valamcny- nyen táncra éhesek. Egy ötven év körüli, jól szituált hölgy négy fiatal kislányt gardírozott. S mit tesz isten, a gardemama egész éjjei táncolt, a lányokat senki sem kérte fel. Az egyik asztalnál egy magányos, csinos hölgy ül, barátnői táncolnak. Odamegy hozzá egy elegáns férfi és megkérdezi: — Mondja hölgyem, táncol? — Nem — feleli az határozottan. — Jó, akkor legyen szíves vigyázzon az orkánomra, míg lejtek egyet. 4 «infokí Pipacsban A SlUIOKl igazi bár_ hangulat van. Halk zene, összesimuló párok. A bárszékeken forgolódó, éhes tekintetű férfiak. Diszkrét és kevésbé diszkrét csókok. Szerelmes vallomások, halk sóhajok és a többi. Egyedül nem jó ilyen helyre menni. Sok a külföldi. Először engem is annak néztek. Vagy három idegen nyelven érdeklődtek, hogy mit óhajtok. Amikor megrendeltem a dupla feketét, mindjárt kiderült, hogy magyar vagyok. De ezért is tíz forintot kellett fizetni. Nem csoda, hogy kevés a magyar vendég Lassan éjfél lesz. Akik be akartak rúgni, azok berúghattak. ha ' volt pénzük. Sokan akartak. A balaton- iőldvári Borkóstolóban nehezebb józan embert találni, mint fehér hollót. A sarokban egy fiú és egy lány ül. Szerelmesen nézik egymást, aztán hosszan! csókolóznak, nem törődnek senkivel, semmivel. Mintha csak ketten lennének az egész világon. Pedig a borkóstolóban is vannak vagy százan. Többségük azonban már nem lát el a diszkrét sarokig. Éjfél után az utcák és parkok megelevenednek, visszhangzanak a szórakozásból hazatérők zajától. Nó táznak, kurjongatnak, van, aki üvölt. Mesélik az élményeiket, a sikert és a sikertelenséget. Kinek mi jutott Két férfi támogatja egymást a balatonlellei Hangulat bár előtt. Üjdonsült. ismerősök lehetnek. Nagy hangon mesélik egymásnak élményeiket. Micsoda klassz nő volt az a szőke! Melyik? Az, amelyiknek piros masni volt a hajában. Ne viccelj, mindjárt... az a feleségeim volt! Na jó, jó. Azért még piros masni lehetett a hajában. Van, akinek hosszú az út hazáig, és mit lehet ilyenkor tenni? Megpihenni valamelyik pádon. Ha nincs, akkor a földön. Onnét legalább nem lehet leesni. Az egyik pádon részeg ember nyújtózkodik, alszik, hadonászik és beszél magában. Egyszer csak dühösen megcsapja a pad támláját: — Hányszor mondjam, hogy ne húzd le a takarót! Hajnalödik. A “ latók bezárnak. A neonfények sem vibrálnak már. Lassan elcsendesedik a szórakozóhelyek környéke. Nyugovóra térnek az éjszakai élet szereplői. A noteszt én is összehajtom, elteszem. Sokat „látott” és sok mindent megörökített a balatoni éjszakákból: jókedvet, vidámságot. gondtalanságot, virtuskodást, egyszóval, ami az emberi életből természetszerűleg fakad. Wirth Lajos
