Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

CsűtffrtSk, 1990. mg. 20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szocialista alkotásaink A látvány, amit kívülről nyújt, egyedi. Annyira sajá­tos, hogy a BVK-t nem is lehet máshoz, csak önmagá­hoz hasonlítani. A kombinál egymástól távoli, mégis szo­ros kapcsolatban álló üzem­épületei között fénylő csö­vek kusza, ám tervszerű há­lózata feszül. Régi ismerő­sünk, mégis — nem tudom ezt a kifejezést leküzdeni: ti­tokzatos. Mint ahogy sokunk ^Jőtt mindig is az volt, s ma >s tisztéletet parancsol a ve­gyészet tudománya. Egykori stúdiumaink jutnak eszünk­be: kémiai vegyületek, kép­letek; a matematika köny- nyebb és nehezebb szabá­lyai. Egyszerű kísérletek és kész technológiák; analízisek és szintézisek, melyek sza­bályait soka, semmilyen kö­rülmények között nem sza­bad megsérteni. Az ember csak áll e fortyogó-gőzölgő t'egyipari óriás előtt és irigy­kedve nézi azokat, akik is­merik a csövek rendeltetését, ^igazodnak a bonyolult kép­letek rendszerében és a min­dennapi élet annyi nélkülöz­hetetlen kellékét állítják elő levegőből, gázból.... Kit így, kit úgy, de vala- hiilyen módon közel hoz va­lami a vegyészeihez, nehéz­iparunknak e gyorsan fejlődő, Igen nagy jövőt sejtető ipar­ágához. Az élet, a mi korunk hiár el sem képzelhető nél­küle. Bizonyságul az is elég, ha az ember a legszűkebb környezetében, akár a saját lakásában, de ha csak önma­gán végignéz... A nylon- ’h& a nylonzokni alapanya­ga, sőt a cipőnk talpának anyaga is a Borsodi Vegyi­kombinátban készül. Kört- vályes István műszaki igaz­gatóhelyettes, aki egy kötet­re való történetet tudna fel­sorolni a BVK életéből, rö­vid Idő alatt képes meg­győzni hallgatóságát arról, hogy feladjuk a műanyagok­kal szembeni tartózkodásun­kat, tévhitünket. Talán a há­borús évek emlékei táplál­ják még azt a felfogást, hogy a műanyag — pótanyag: •.mürostos”, ahogy akkor ne­vezték. Pedig szilárdságáról, tartósságáról és rendkívül sokféle használati értékéről már annyiféleképpen meg- gVőződettünk. Tény azon­ban. hogy új anyag, lalán in­kább szokatlan. E cikkünkben gyakorlati oldalról, hogy úgy mondjuk, '■érméké'nek praktikus vo­natkozásában szeretnénk a HlVK-t bemutatni. Az olva- ; r:1: aki már találkozott az ■ "én kifejezésekkel, mint: .l'/C-por. granulátum, kap- |V’"klárp i "gyanta stb.. la­kta nem lesz érdektelen azt is tudni, hogyan lesz ezek­ből műanyagcső az öntöző- berendezésekhez, ízléses, szép kivitelű, redőny az ablakra, s nylon ing, amelyet felve­szünk. Mindenekelőtt leszögezzük:, a BVK elsősorban alap- anyaggyártó üzem. Feladata, hogy maximálisan kielégít­se a műanyag alapanyag vá­sárlókat, további feldolgozó­kat. Ahhoz azonban, hogy e feladatának eleget tegyen, az alapanyag előállításén túl, nyújtania kell a feldolgozás­hoz szükséges tapasztalato­kat, recepteket is. Ezért — a magyar vegyiparban először — a BVK-ban már évekkel ezelőtt létrehoztak egy al­kalmazástechnikai osztályt, amelyet a szükséges feldol­gozó gépekkel is elláttak. Izgalmas, változatos munka kezdődött: a kísérletek, majd a próbagyártások nyo­mán egymás után alakultak ki a legkülönfélébb készter­mékek. Ma a feldolgozási technika — mint azt Körtvé- lyes István elmondta — há­rom fő ágat ölel fel. Az el­ső az elektromos szigetelő anyagok. kábel szigetel ők gyártása, amelyekből az idén ötezer tonnányi mennyiség készül. A második fő terü­let a mezőgazdaság mű- anyagosítása. Ennek sok pél­dájával találkozunk: a kom­binát saját agroki sör leli te­lepén próbálják ki és alkal­mazzák azokat a műanyag- fóliákat, öntöző csövek»*, műtrágyákat stb., amelyeket a Sajó-parti vegyipari óriás­ban gyártanak. A harmadik, legfiatalabb, de szánté kor­látlan lehetőségeket nyújtó ágazat az építőipar. A cement, a tégla, a vas­szerkezetek előállítása, de a faanyag is közös, nagy gond­ja hazai építőiparunknak. A BVK nem gyárt cementet, a tégla-termelés fokozásába sem tud beleszólni — mond­ja Körtvélyes István — de képes gyártani olyan mű­anyag-elemeket, amelyek a cementet is. a fát is, a tég­lát is nemcsak pótolják, de különböző alkalmazási' térti- létükön jobbak is annál. Forradalmasítja, meggyorsít­ja építkezéseinket a 100 mil­liós költséggel Szekszárdon épülő műanyag-ajtó üzem. Az építkezés jó ütemben ha­lad, jövőre már termel a szekszárdi gyár. Elhangzot­tak vélemények pro és kont­ra: miért éppen Szekszárdra, a BVK-tól oly távol telepí­tették az új üzemet. Nos, a gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók. Ebben a dunántúli városban egy vi­szonylag már kész objektum­ba települt be a BVK, kihasz­nálta a felkínált lehetősége­ket, Éiú hatvanezer műanyag ajtót gyártanak majd teljesen felszerelve, s egy-egy mű­anyag ajtó helyére illesztése az építőktől mindössze 20— 30 percet vesz majd igénybe. A tervek szerint, a szekszár­di üzem tapasztalatai alapján Borsodban is épül majd egv ajtógyár, a két üzem termelé­se tehát fedezi a hazai építő­ipar szükségletét. A PVC üzemcsoport egyik önálló üzemeként felállított műanyagfeldolgozó már ed­dig is sok értékes késztermé­ket adott ki Kazincbarciká­ról. Alig egyéves működése alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket és további fej­lesztését is elkezdték. Szek­szárdon az ajtók, itt a mű­anyag ablakredőnyök készül­nek. Gál János üzemvezető irányítása mellett mintegy' nyolcvanan dolgoznak benne; mémöhök, technikusok, szak­munkások, s noha az új üzem még ki sem alakult teljesen, termékeivel már eddig is sok helyütt találkoztunk. A műanyag ablakredőny olasz licenc alapján, olasz gépso­ron készül, a mai lehetőségek mellett mintegy 17 ezer dara­bot gyártanak egy évben, de ha a tervezett új gépsorokat megvásárolják és termelésbe állítják, exportmegrendelések teljesítésére is vállalkozhat­nak. HánytfSe termék: a vékony és a kemény fólia, a lágy és a kemény cső, az ablakredőny, és a műanyag ajtóhoz a mű­anyag ablak, a sokféle alap­anyag, amelyek a kombinát termelésének még mindig csak egy részét képezik — ké­szül itt. Nem túlzás tehát, ha azt állítjuk, hogy gazdasá­gunk, életünk szerves része lett a kombinát, melyet ez a három betű: BVK — orszá­gunk határain túl is ismertté tett. A három betű ugyan a kombinát nevét rövidíti, de termékeit fémjelzi. Vásárok­ról. kiállításokról hoztak el díjakat, okleveleket, elismerő sorokat. Két BNV-nagydíjat és 2 díjat őriznek. Hisszük, hogy követi a többi is. Onodvári Miklós Képviselők a bányába n A Ilii Sí itt* kiléptek a /iiuiitm kasbó] Var_ ga Gábomé, a Borsod me­gyei képviselőcsoport ve­zetője ezt mondta: ,,Sok embernek látni kellene, hogy milyen a bánya­munka valójában.” A Borsod megyei kép­viselőcsoport augusztus 5-i ülését Alberttelepen tar­totta. Ez volt az első eset, hogy testületileg bányába látogattak a képviselők. Miután meghallgatták Mo­nos Jánosnak, a Borsodi Szénbányák igazgatójának tájékoztatóját a szénbá­nyászat helyzetéről, mód nyílt arra, hogy gyakor­lati tapasztalatokat sze­rezzenek erről a fontos munkaterületről, közelebb­ről megismerkedjenek a szénbányászattal és a bá­nyászokkal is. Alberttelep I. aknán, 140 méterre a föld alatt Sol­tész István frontbrigád- vezető, képviselőtársuk ka­lauzolta a csoportot. Pista bácsi — így nevezi itt mindenki — még csak 42 éves. de már 25 eszten­deje dolgozik a bányában. Napszámosként kezdte, az­tán csillés lett, majd se­gédvájár, vájár lett. s már jó néhány év óta frontbrigádvezető. Mun­kájáért, a fiatalok okta­tásáért és neveléséért két­szer kapta meg a Munka­érdemrend arany fokoza­tát. 1907 óta képviselő. A bányaterületen nem is tart fogadónapot, hiszen itt mindenki tudja, hol lakik, hol dolgozik, hogyan jár műszakba. És ő min­denütt szakit időt arra, hogy bányászválasztóit meghallgassa, problémáik megoldásában segítséget nyújtson. Fnnnn robbantás előtt ijppí.n értünk a dob_ sonos frontra, ahol Soltész István életének egyhar- madát tölti. A front ak­kor elég siralmas állapot­ban volt. El volt ázva a talaj, elsüllyedtek a nehéz biztosító egységek, a 1B0 centiméter vastag szénte­lepben helyenként 60—70 centiméterre kellett ösz- szehúzni magunkat, ha át akartunk jutni a bizto­sító tárnok erdejében. A megnyomorított, 95 méter hosszú frontot akkor hoz­ták helyre a bányászok. Volt munka bőven. De akadt idő arra is, hogy a képviselők szót váltsanak a frontbrigádok tagjaival. Legtöbbször ezeket a sza­vakat hallottam: bér. piac. zöldség, ellátás, lakás, közlekedés. Hiába, az em­berek a bányába is ma­gukkal viszik problémái­kat. S ha nem is lehet olyan nyugodtan megbe­szélni ezeket itt a föld alatt, rossz levegőben, me­legben. sárban. amikor nyakunkba csepeg a víz. és egyszerre kén vigyázni . f°ire *s n lábra mée's talán a bányászlámpák világánál más fényt kap­nak ezek a fogalmak. Más úgy hallgatni egy-egy em­ber panaszát, vagy kéré­sét, ha az arcára és fél­meztelen testére van írva, mit is csinált eddigi éle­tében, s ma reggeltől délig. A képviselők döntő többsége most először járt bányában. Szokatlan volt számukra minden; a kéz­ből soha el nem hagyható karbidlámpa, a gumicsiz­mában összegyűrődött kapca, a nehéz, fejet szo­rító védősisak, a sötétség, az egyszerre több helyre való figyelés. Mégis — azt mondták —, a legnagyobb élményt számukra nem a bánya, hanem a benne dolgozó emberek, a bá­nyászok nyújtották. Sok embernek látni kellene, hogyan dolgoznak a bá­nyászok — hangoztatták. És ezentúl ők is jobb kép­viselői, szószólói lesznek az ország házában annak az ügynek, amely bányász választóikkal ka pcsol a tos. A Irontrói kifelé jövet nem sokat beszéltek a képviselők. Mintha elgon­dolkoztak volna mind­azon. amit láttak. Azt-' egyszer csak valaki közü­lük elkezdte dúdolm hányászhitnnuszt Őse’- úgy monot közben a honi ‘»gvm.ás nyomába léndelv haladtak a kas fel* anr azután a napra r'’'ö" őket. O. J A BVK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom