Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Csütörtök, 1970. aug. 20. Aiiífh !»íia van o ember az ország­ban, ai-d legalább a nevét ne ismerné. Utcák, terek, szob­rok emlékeztetnek rá — de mindezeknél jobban az, hogy neve mind a mai napig a leggyakoribb keresztnév Ma­gyarországon. Pontosan ezer- esztendeje született, 970-ben. Alig ne­hány évtizede élt még csak akkor a magyarság a Duna- medencében, s 15 év telt el azóta, hogy Ottó német csá­szár seregei döntő vereséget mértek a kalandozó magya­rokra, a bajorországi Lech mezején. István király egész életét, uralkodói munkássá­gát ez a két esemény hatá­rozta meg: a honfoglalás, amelynek munkáját be kel­lett fejeznie úgy, hogy álla­mot alakít a törzsek között felosztott országban és a ka­landozók leverése, amely sú­lyos történelmi tanulságul szolgált a magyarság jövőjét illetően. István — eredeti nevén Vajk — még a pogány- magyar vallásban született. Bajor papok keresztelték Step turnusnak (= István), a passaui székesegyház védő- szentjéről. Géza fejedelem hozta a bajor papokat Pan­nóniába, amikor feleségül kérte fia számára Gizella bajor hercegnőt. A honfoglalás 101. évében, 997-ben, apja halála után foglalta el a fejedelmi szé­ket. Már a kezdet kezdetén meg kellett vívnia a vissza­húzó erőkkel. Koppány ve­zér, országrésznyi területek ura, az ősmagyar szokások jogán magának követelte a fejedelemséget és az elözve- gyült Saroltának, István anyjának kezét. A tét még a hatalomnál is nagyabb volt. István átlátta: ha Koppány tervei valóra válnak, s a ka­landozások ismét elkezdőd­nék. akkor a magyarságra, amelyet a korábbi rablások, erőszakosságok miatt egész Európa népei gyűlöltek, a végső pusztulás vár. Érezte, vagy tudta, hpgy az újnak kell győznie a régi felett, így indult harcba Koppány el­len és győzött. tartoznak beszolgáltatni az egyháznak. A kifelé most már egysé­ges országban azonban be­iül még sokféle ellentét élt. Gyula, aki még ősi jogon az erdélyi részek ura volt — Saroltának, István anyjának testvére — magához fogadta a megölt Koppány fiát, Va­zult és újabb felkelésre ké­szült a kialakuló központi hatalom ellen. Röviddel ké­sőbb Ajtony, aki szinte ki­rályként uralkodott a dél­keleti országrész felett, szin­tén lázadást szított. Mind­kettőjüket — tanáccsal és fegyverrel is — a bizánci Természetesen az ispánok magukkal vitték családjukat és — kisebb vagy nagyobb létszámú — szolgahadukat is. Ez a módszer megfelelő­nek látszott arra is, hogy megelőzze a helyi hatalmas­ságok újabb összeesküvési kísérleteit. A világi megyékkel — eppen a könnyebb igazgat- hatóság érdekében — nagy­jából azonos területekre ter­jedtek ki az egyházmegyék. Az előbbiek élén ispánok, az utóbbiakén érsekek, illetve püspökök álltak. A kétféle megyerendszert úgy is ösz- szekapcsolták István törvé­nyei, hogy az egyházi tilal­mak megszegőit, a. templom­kerülőket az ispánok büntet­ték. Bölcs uralkodóhoz mél­tóan, törvénykönyvekben foglalta össze főbb intézke­Elérkezettnek látta az időt. hogy Magyarországot most már egész Európa által elis­mertesse. Uralkodásának har­madik évében követeket in­dított Rómába. II. Szilvesz­ter pápához. Királyi koronát kért tőle. A rangos. népes küldöttség az 1000. évben tért vissza az akkor még felmérhetetlenül távolinak tartott Rómából. A pápa el­küldte a várt adományt, s az időszámításunk szerinti ezredik esztendő karácso­nyán Istvánt Székesfehérvá­rott királlyá koronázták. A nánátál kai»0« ko~ '* P‘*p<llul rónának el­sősorban külpolitikai jelen­tősége volt: a- fiatal, akkor mindössze 30 éves király ezzel Európa tudomására hozta, hogy ő „Isten kegyel­méből való” uralkodó, aki nem függ semmilyen földi hatalomtól. Mindez elsősor­ban a német császár terjesz­kedési vágyai elé kívánt gá­tat vetni: Ottó és utódai vazalius-államukká akarták tenni Magyarországot, s en­nek szimbólumaként a csá­szár már korábban akart koronát küldeni Istvánnak. A császári „ajándék” elfo­gadása azonban azt jelen­tette volna, hogy a magyar király hűbérese lesz a csá­szárnak. Be István egyházi ügyek­ben is megőrizte független­ségét. Írott törvényeiben is kihirdette, hogy a főpapok kinevezését fenntartja ma­gának. Egyébként minden intézkedésével segítette a római egyház megerősödését Magyarországon. Elrendelte, hogy tíz falu köteles egy templomot építeni, s a pa­rasztok termékük egytizedét császár támogatta. Gyula és Ajtony országrészeiben ez- időtájt a bizánci egyház hittérítői járták a falvakat, rajtuk keresztül kívánta a kelet-római birodalom Ma­gyarországot hatáskörébe vonni. Gyulával szemben a roko­ni kímélet vezette Istvánt: anyja testvérét nem ölette meg, hanem népével együtt az ország északnyugati tá­jaira száműzte. Ajtonnyal gyorsan és ke­gyetlenül számolt le István. Most már — viszonylagos békében — hozzáláthatott nagy tervei megvalósításá­hoz: megteremteni az egy­séges országot. Lóháton jár­ta be többször is az ország egész területét, személyesen ismerkedett meg az embe­rekkel és ügyeikkel-bajaik- kal. Akkori szokás szerint a királyi adókat is akkor haj­tották be: a király kíséreté­ben levő adószedők termé­szetben követelték meg az adót, amit ott helyben az uralkodó és kísérete fel is élt. Ezeken az útjain gondol­ta ki azt is a király, hogy hogyan lehetne az országot nagyjából egyforma részek­re osztani úgy, hogy a fel­osztás is az egységet szol­gálja, a helyi vezetők a ki­rály rendelkezéseit továb­bítsák és a királynak tar­tozzanak felelősséggel. így született meg a mindmáig érvényben levő megyerend­szer. Egy-egy terület köz­pontjába várat építtetett — egyes helyeken korábban is voltak várak, a honfoglalás előttről. vagy a saját hátai- mukát védő helyi nemzet­ségfők emelték azokat — és ezek körül alakította ki a vármegyéket. Az egyesítést szolgálta az az intézkedése is. hogy a keleti vidékekre a nyugati, vagy az északi részek nemzetségfőit nevezte ki ispánokká és megfordítva. déseit István. A törzsi-nem­zetségi széttagoltságról a feudális birtokrendszerre át­térés jegyében, természete­sen a magántulajdon és el­sősorban a királyi tulajdon áll I. István mindkét tör­vénykönyvének középpontjá­ban. A büntetési tételek rendkívül — a kor szokásá­nak megfelelően — szigorú­ak: lopásért általában ha­lálbüntetést vagy testcson­kítást írtak elő. Széles kör­ben alkalmazták I. István törvényei a vagyoni elégté­tel fizetését is, mint a bün­tetés egyik módját jogtalan eltulajdonítások, sőt — az addig szokásban volt vér­bosszú esetére is. A rab­szolgaság megszűnőben volt már. de hogy létezett István idejében, azt bizonyítja tör­vénykönyvének egyik ren­delkezése: pénzben vagy jó­szágban kellett megtéríteni a földesúr kárát, ha valaki egyik rabszolgáját megölte. A legtöbb bűncselekményt a világi büntetés mellett egy­házi vezekléssel is jóvá kellett tennie a bűnösnek. A törvénykezés“ a feudális be­rendezkedésnek megfelelő­en történt: jobbágyok és szabad parasztok fölött az ispán, egyházi méltóságok, nemzetségfők és ispánok ügvében a király volt jogo- sijH r>-/ ítélkezésbe. A (örvények sához, az ország belső rend­jének fenntartásához a ki­rálynak olyan erős szerve­zetre volt szüksége, amely teljes egészében az ő szolgá­latában állt. Erre, a kornak megfelelően, a katolikus egy­ház volt a legmegfelelőbb. István maga is — nem. any­nyira szülei, mint nevelői részéről — hitbuzgó keresz­tény nevelésben részesült, s azt akarta, hogy az or­szág egész lakossága az ő hitét kövesse. A vele szem­beszegült íőurak leverése után papok egész serege jár­ta az országot. Térítettek szép szóval, prédikációkkal, a szentek életéről szóló le­gendák terjesztésével — és fegyverrel is. Az ősmagyar hit papjait, a táltosokat és varázslókat elűzték, vagy nyilvánosan, híveik szeme- láttára ölték meg. A rend­házaknak, kolostoroknak, apátságoknak térítésük ju­talmául nagy birtokokat adományozott István. Leg­gazdagabb a pannonhalmi apátság volt: Koppány ne- gyedországnyi birtokát nekik adományozta a győztes ki­rály. Megerősödött az ország' Ist­ván uralkodása alatt. Annyi­ra, hogy amikor — 1030-ban — a német-római császár sereggel tört be a nyugati gyepükön (így nevezték ak­kor a lakatlan határöveze­tet), már szervezett magyar hadsereggel találta magát szemben. Néhány, máig élő monda őrzi ennek a hadjá­ratnak emlékét: a nehéz fegyverzeti! német vérteseket a magyarok erdőbe csalogat­ták, ott mértek rájuk meg­semmisítő vereséget — ek­kor kapta nevét a Vértes­hegység. A császári flottilla a Dunán a második főváros, Esztergom felé tartott, de ha­jóit egy éjszaka — a monda és Vörösmarty örökszép köl­teménye szerint — a búvár Kund elsüllyesztette. Magyarország nemzetközi tekintélyét öregbítette azzal is I. István, hogy pénzt vere­tett. Ezüstjeit még a, távoli skandináv országokban is el­fogadták. Több mint negyven eszten­deig uralkodott I. István, eb­ből 38 évig, mint Magyaror­szág első királya. Történel­mi nagysága abban állt, hogy a „vad Pannóniában” kor­szerű, egységes államot ala­pított. Feudális államot, amelynek élén a teljhatalmú uralkodó állott — noha Ist­ván, és utódai is, a legfonto­sabb kérdésekben kikérték a leggazdagabb főurak, arisz­tokraták véleményét. A ki­rály lett — István törvényei értelmében — a leggazda­gabb földesúr, s ez biztosí­totta hatalmát. A keresz­ténység általánossá tételével új erkölcsöket és törvényeket honosított meg, s ezzel be­illeszkedett a középkori Eu­rópába. Születésének ezredik év­fordulóján tisztelettel emlé­kezik I. Istvánról a magyar nép. Sokféleképpen igyekez­tek már képet rajzolni róla, régi történelemkönyvekben úgy szerepel, ahogyan a fe- renejózsefi, vagy az ellenfor­radalmi idők szellemének megfelelt: jámbor, imádkozó királyként. I. István valóban v^: sós volt, de államépítő el­képzeléseiben az egyháztól sem hagyta magát befolyá- soltatni. Nagy államférfi volt, aki egységes állammá tudta szervezni a számtalan nem­zetségi, törzsi részre tagozó­dott Magyarországot. Kitűnő szervezőnek bizonyult: me­gyerendszere az akkori Eu­rópában a legmodernebbek közé tartozott. Törvényköny­ve jogalkotói képességéről tanúskodik, katonai győzel­mei pedig a vívmányait meg­védeni is tudó államférfi ké­pességeit bizonyítják. Ezt az államférfit, a magyar állam megalapítóját ünnepeljük most, születésének millen­niumán. Várkonyi Endre Kitűnt etettek Mirnt lapunk más helyén hírül adjuk, tegnap, augusztus 19-é*i népművelőket tüntettek ki a Borsod megyei Tanácsnál és a Mis­kolci városi Tanácsnál egyaránt. A két helyen húszán kapták meg a szocialista kultúráért kitüntetést, többen részesültek másféle el* ismerésben. A kitüntetettek közül szeretnénk néhányra ráirányítani az érdeklődés refiektorsugarát. A vb-elnök Prágay István, a Mezőke­resztesi községi Tanács vb- elnöke nagy kiterjedésű és nagy lélekszámú, több tele­pülés központját jelentő község élén áll. Munkaköre szerint nem a közművelődés a feladata. Mégis elválaszt­hatatlanok egymástól. Tizennyolc éve él Mező- keresztesen. Akkor került ide, amikor ezt a vidéket a magyar Bakunak emlegették, amikor a határ tele volt fú­rótornyokkal. A végrehajtó bizottság titkára volt tizenöt éven át, majd a legutóbbi választáskor vb-elnökké vá­lasztották. A község híres ter­melőszövetkezeti kórusa, a Röpülj, páva/-együttes or­szágszerte ismert, de van másfajta közművelődési élet is Mezőkeresztesen. Sajnos, a meglevő művelődési ház már régóta nem felel meg a nagy település igényeinek, ráadásul évek óta személyi problémák is voltak, gyakori volt a művelődési házban az igazgatóváltozás, most is ke­resnek megfelelő vezetőt. Eveken, át a vb-elnöknek kel­lett a változó igazgatók ke­Mura Péternek, a Miskolci Szimfonikus Zenekar zene- igazgatójának neve jól is­mert a művészetek és a köz­művelődés barátai előtt. Nemcsak nagy sikerű koncer­tek kiváló dirigenseként is­merhetjük, hanem mint a zene széles körű megszeret­tetésének, a zenei ismeretter­jesztésnek, a zenei művelt­ség terjesztésének lelkes apostolát is. . Zenei iuuu'prc- tátori .. tevékenységéi kor­mányzatunk 1966-bán lÁáit Ferenc-díjjal honorálta. Az értékes közművelődési mun­kát elismerő Szocialista kul­túráért kitüntetést most má­sodszor kapta meg. Először 1954-ben nyújtották át neki a miskolci operatársulat szer­vezésének elismeréseként. A tizenhat évvel később ka­pott második Szocialista kul­túráért kitüntetés az újabb nagymértékű szervező-nép­művelő munka honorálása. Tizenegyen vannak, va­lamennyién elektroműszeré­szek, s a V1ME-LUX auto­matika üzemében dolgoznak. 1988 novemberében alakult meg a brigád, melynek neve: Lendület. S bár múltjuk cpp hogy van, már elnyerték a szocialista brigád címei, augusztus 19-én pedig meg­kapták a Szocialista kultú­ráért megtisztelő kitüntetést. Amikor a hivatalos érte­sítő megérkezett, első reak­ciójuk a csodálkozás volt. Mi? De hát miért? Mit csi­náltunk? Nem többet és nem keve­sebbet tettek, mint társadal­sét fogni, hogy a községi közművelődés szekere mégis .jó úton haladjon. Ha meg nem volt igazgató, s ez nem volt ritka, valósággal neki kellett ezt a feladatot is el­látni. Nem lebecsülendő az a tevékenység sem, amit Prágay István a községben nemrégen megnyitott álta­lános iskolai kollégium meg­teremtése érdekében kifejteti, vagy amit a pedagóguslaká­sok építése körül végzett. Közvetve ezek is közművelő­dési ténykedések. Most nö­vekszenek a gondok, mert hiszen a nagyközséggé fej­lesztés ezt is magával hozza. A legelső teendő a művelő­dési ház további korszerűsí­tése és az új könyvtár meg­teremtése. A tervek már ké­szen állnak, megvan a költ­ség is. A könyvtár most 12 ezer kötetes. Évente átlag 16—18 ezer forintot költenek beszerzésre. Ebben az évben elérik a 20 ezer forintot. Prágay István vb-elnök közművelődést segítő tevé­kenysége magas szintű el­ismerésének jele a tegnap kapott kitüntetés. Az ellenforradalmat, majd a miskolci operatársulat kényszerű megszüntetését követően a baráti Lengyel- országban működött, májé 1962-ben újra Miskolcra jött. Egy év múlva már megte­remtette azt az együttest, amely az ország első vidéki szimfonikus zenekara lett, S amelynek azóta is vezetője. De lelkes szervezője egyben a szakszervezeti művelődési házak, munkásszállások kon­certjeinek, a koínoly zene tö­megekhez való eljuttatásának is. (Ezt a munkát honorálta tavaly az SZMT művészeti díja is.) A diósgyőri várkon- certek megteremtésében is .jelentős szerepet vállalt, és gyakran láthatjuk az aggte­leki barlangkoncertek kar­mesteri pulpitusán. Az újabb kitüntetés sokirányú munka elismerése. mi munkában megcsinálták az avasi harangjátékot. Azt, amelyet a régiek olyan szí­vesen emlegettek, de amely néma volt egy ideje. Most negyedóránként újra fel­hangzik az ismert dallam — a város lakosságának örö­mére. A Lendület szocialista ifjúsági brigád „programjá­ban” elsősorban a város mű­emlékei kaptak helyet. Most például az avasi templomto­rony felső óráját készítik el. hasonlóképpen társadalmi munkában. Sőt. az avasi templom, orgonájának meg­világítása is nevükhöz fűző­dik. A karmester A brigád A könyvtáros — Szeretem a könyveket, szeretem az embereket, akik olvasnak. Jó érzés segíteni, ha a könyveken keresztül is, de adni valamit az emberek­nek — vallott könyvtárosi hivatásáról Juhász Ferenc. Az alsózsolcai általános is­kola volt igazgatóhelyettese, jelenleg a község tisztelet­díjas könyvtárosa szintén ott volt tegnap a kitüntetettek között. Nehéz körülmények között végzi munkáját. Alsózsolcán, ahol egyelőre még híjával vannak a művelődési háznak csak a könyvtárban nyílt al­kalma a lakosoknak, a fiata­loknak a művelődésre. A hat­vankét éves Juhász Ferenc — a nehéz körülmények el­lenére is — életet teremtett a könyvtárban. Három évvel ezelőtt életre hívta a könyv- barátok klubját, azokat a fiatalokat gyűjtötte egybe, akik szeretik a könyveket. a verseket, az irodalmat. S & a kis csoport nemcsak egy­más között vitatkozott, ha­nem az ünnepi könyvhéten, az ünnepségeken, az író-ol­vasó találkozókon is fellé­pett. — A fiatalok szeretnek ol­vasni. És szórakozni is. Csak alkalmat kell biztosítani ne­kik, és irányítani kell őkei­Juhász Ferenc a könyvköl- csönzés mellett ezt a felada­tot is vállalta. (beuedek—csutorás) István király születésének millenniumán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom