Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1970. aug. T6. Holnap, augusztus 17-én délelőtt először szólal meg az 1970—1971-es színházi évadban a Miskolci Nemzeti Színház csengője. Még nem a közönséget szólítja, hanem a színház tagjait — színművészeket, zenészeket, táncosokat; énekeseket, műszaki dolgozókat egyaránt — évadnyitó társulati ülésre. Ez az ülés lesz az új évad hivatalos nyitánya. Üj évad lesz-e valóban? Űj, mert friss, újonnan meghirdetett műsortervre épül. Űj, mert az előzőt július elején formailag is lezárták. S új. mert ősz elején a művészeti életben általában mindig új évad kezdődik. De nem egészen új mégsem. Nem, mert a színház vezetésében nincsen változás, a művészgárdájában — bár néhányan eltávoztak és néhányan jöttek — lényeges változás nincsen, s mert a színház műsorpolitikája, a színházvezetés és műsortervezés koncepciója változatlan. A színház csak nyári szünetet tartott, s megújult, friss erővel fogja tovább járni az előző két évben megkezdett, a korszerű népszínház félé vivő utat. Mint már a színház iránt érdeklődő közönség előtt ismeretes, az 1970—1971-es évadban a Miskolci Nemzeti Színház tizenegy darabot készül bemutatni bérletben. Bemutat ezenkívül egy politikai kabaréműsort, és a Játékszínben több kamaraprodukciót. A meghirdetett bérleti műsorterv Ígéretes, bizalom előlegezésére késztető. Az évadot nyitó Bródy Sándor-színmű, A tanítónő már nem szorul különösebb méltatásra. Nem először szerepel a miskolci színpadon, de hisszük, hogy most hosz- szú ideig marad majd a színház programjában. A most kezdődő évad egyik feladata lesz egy olyan repertoár kialakítása is, amely lassan felsorakoztatja magában azokat a színpadi műveket, amelyek nem hiányozhatnak a színházból, amelyeket a felnövekvő generációknak látniuk kell, s ezért időnként elő-elő kell venni azokat. Ezek egyike A tanítónő kell. hogy legyen. Csakúgy, mint a műsortervben szintén szereplő Bánk bán, nagy nemzeti drámánk, Katona József halhatatlan munkája. És bizalommal tekint a közönség a meghirdetett más művek elé is. Az évadnak a magyar vígjátékok sorozata lesz a legfőbb jellemzője. Három író kifejezetten a miskolci színház részére ír vígjátékot. Mindhárom szinte már-már háziszerzője Mis- kolcnak: Darvas József több drámájával szerepelt eddig nálunk, most első vígjátéka is innen indul e! A kegyelmes úr hozománya lesz Darvas vígjátékénak címe Gyárfás Miklóst, sok szál fűzi Miskolchoz, többek között szerzői szál is. Űj — nekünk írt — vígjátékának címe: Dinasztia. Kállai István neve sem ismeretlen nálunk. Vígjátékot, színművet egyaránt mutattunk be tőle. Most Segítség, nyertünk! címmel ír vígjátékot Miskolcnak. Szakonyi Károly komédiáját, az Adáshibát az eimúlt évad végén mutatták be Budapesten. Nemsokára mi is láthatjuk. S hogy vígjátékokból ne fogyjunk ki, még a szovjet dráma ünnepén is ezzel a műfajjal találkozunk: Zorin szovjet író Koronázás című művét láthatjuk. Theodor Dreiser regénye, az Amerikai tragédia jól ismert mű Miskolcon is. A regényből Erwin Piscator alkotott színeid! művet. Ezzel is találkozunk az idényben. És végül a három zenés mű — a Péntek Rézi. a Haway rózsát« és a Pompadour — is hozzájárul, hogy bizalommal fogadjuk az évadot. A bérleti műsorterv ismertetése ismételten sem volt szükségtelen, mert bizonyítja, hogy a színház törekszik a differenciált műsortervezésre — anélkül, hogy a nagyon szűk számú sznob színházlátogató csoportocska kedvéért a nagy tömegek színházát veszélyeztetné. Ugyanakkor arra is ügyel, hogy a tömegvonzásban se éljen olcsó eszközökkel. Nemcsak a különlegesen csiszolt ízlésű keveseknek, nemcsak a színházi ínyencségekre vágyóknak akar játszani a színház — azokat is kielégíti a Játékszín előadásaival! —, hanem sok embernek, a társadalom különböző rétegei sok és sokféle képviselőjének, színesen, többféle igényt kielégítő módon. Sajnos, az új évadban is hiányozni fog még a kamara- színház. A Játékszín néven tavaly elkezdett stúdió-előadássorozat némileg könnyít a gondon, ahhoz azonban, hogy a színház valóban sokszínűén, mind többféle közönségigényt kielégítve láthassa el a nagyváros egyetlen. de több profilú intézményének feladatát, kívánatos lenne a kamaraszínház megteremtése. És később esetleg az operatársulat visz- szaállításának gondolatát is elő lehetne venni. (A vidéki színházak új szervezeti rendje szerinti négy nagyszínház közül egyedül a miskolcinak, nincsen operája!) Várja a Miskolci Nemzeti Színház előadásait a szomszédos megyeszékhely, Eger közönsége, és várja a mintegy . tucatnyi tájhely — de csúnya, idejét múlta elnevezés! — Borsod és Heves megyében, Érdeklődéssel várjuk a bérleten kívüli előadásokat, és az évad végére hirdetett vígjáték fesztivált. Érdeklődéssel várjuk az egész színházi évadot, mert hisszük és valljuk, nem először hirdetjük, hogy a színház varázsa mitsem csökkent a technikai eszközökkel operáló művészeti ágazatok, a tömegkommunikáció keretében nyújtott művészeti élmények döm- pingje ellenére sem. Sem a rádió közvetítése, sem a televízió nyújtotta sokféle, színházhoz hasonló produkció, sem a mozivásznon és a képernyőn egyaránt jelentkező film nem pótolhatja az élő színházat, nem nyújthatja a nézőnek azt az élményt, amit a szeme előtt estéről estére megújuló újraalkotás jelent. Talán lesznek, akik a műsortervet nem fogadják lelkesen. Feltehető, hogy nem mindenkinek egyformán tetszik, de véleményünk szerint — ismerve a színház sokrétű feladatait, és a színházlátogató közönség döntő többségének összetételét — a színházvezetés jó úton jár, ami- kor az előző két esztendő | közönségbázisára alapoz, amikor a nehezen visszaszerzett közönséget akarja megtartani, neki és a még megszerzendő nézőknek akar választékos, népszerű és egyben igényes darabokból összeállított műsort nyújtani. Bozsík István rajza Á darabok egy része még ismeretlen előttünk, s a már ismertek színpadi megvalósulása is nagyon sokféle lehet. Egyik-másik ősbemutató vállalkozása netán kudarccal is járhat Bizonyos kockázatot azonban vállalni kell. Mi a tervet fogadjuk bizalommal, s szeretnénk hinni annak jó megvalósulásában. És bizalommal fogadjuk' a Miskolci Nemzeti Színház egész társulatát — a régi és új tagokat egyaránt —, a színházi élet új szakaszának, az 1970—1971-es évadnak kezdetén. Benedek Miklós A magyar zene már több, mint százötven éve meghódította a világot. A verbunkos ritmusa fel-felbukkan Gluck, Mozart, Haydn és Beethoven műveiben, Brahms magyar táncaiban. Schubert darabjaiban. Liszt rapszódiái és késői magyaros művei éppoly ismertek, mint az újabb időkben Kodály Háry-szvitje, Galántai táncai. Bartók Bélával pedig muzsikánk elérkezett az igazi, a teljes világhírhez, elismertetéshez. Szinte máj- közhely — bár bizonyos vonatkozásban erősen helyesbítésre szorul —, hogy századunk első felében a világzene centruma Kőzép-Ke- leteurópa lett. Bartók nyomában Zeneszerzőinknek mindenek előtt be kell hozniuk azt a nagy lemaradást, amely a háborús évek elzártsága, majd később a dogmatikus kultúrpolitika következtében fejlődésüket körülbelül a harmincas évek stílusvilágában megrekesztet- te. Az ötvenes évek végén — leginkább a lengyel zene előretörésétől ösztönözve — komponistáink megismertek minden korszerű kompozíci- ós módszert, technikát, stílust — éppúgy, mint annakidején Bartók és generációja. Kezdettől fogva felmerült a probléma: nemzetközi vagy magyar stílust kövessenek zeneszerzőink? S ha magyart, milyen eszközökkel szólaltassák meg azt? Tudni kell mindehhez, hogy korunkban, körülbelül 1950 óta az egész világon megfigyelhető egyfajta egységei zenei világnyelv kialakulása. Norvégiától Egyiptomig, Koreától Spanyolországig, a Szovjetuniótól Dél-Amerikáig az alkotóművészek többé- kevésbé ugyanazt a zenei nyelvet beszélik, s hasonló zenei kifejezőeszközöket és technikákat alkalmadnak. Kiderült, hogy a népdal műzenei feldolgozása nem az egyedüli mód a sajátosan magyar zenei stílus megszólaltatására. Sőt; ma már megállapíthatjuk, hogy ez a metódus a múlté. Magyar hangon Az új elv tehát az lett, hogy a nemzeti hangot magasabb szinten szólaltassák meg a zeneszerzők, például a temperamentum, a színek világában. Nehéz ezeket a Találkozás a jelennel mmmm A |l í) / j/jf | ahol lakftUlTk., " t6/ , l<m' kilazultak a járdakövek. Amikor versenyeztünk, hogy ki bír tovább egyensúlyozni a szegélyen, nagyon oda kellett figyelni. Könnyen elcsúsztunk rajta ... Azóta már biztosan megcsinálták. Nemcsak a köveket, hanem a járdát is... De a fenyők a tanácsháza körül egész biztos, hogy még magasabbra nőttek. Pedig akkor, gyerekfejjel is úgy tűnt, hogy az égig érnek... A Hernádban tanultam meg úszni. Van ott egy kis holtág. Először abban, később a folyóban fürödtünk. A szigetet olyan finom homok borítja, amilyet csak a tengerparton találhat az ember. A kocsiban hárman ültek. Hivatalos ügyben mentek az egyik falucskába. Ügy alakult, hogy ketten először készültek a faluba, a mesélő pedig, aki ott született, már 15 esztendeje nem járt arra. Gyerek volt még* amikor elkerült. Városokban élt, felnőtt közben, de a gyermekkor emlékeit szívesen idézte. — Csuda klassz kis falu. Ismerem minden épületét. Tudom, hol volt az iskola, jártam mind a két épületbe, a kisközön telente táskánkon csúsztunk lefelé. Az iskolaudvar is nagy volt. Egy kerekes kút volt az udvaron ... — Na, merre-? — Fordul hátra hirtelen a gépkocsi vezetője. Álmos csöndbe burkolózott kis falucskában jártak. __ 9 — Megérkeztünk, itt vagyunk. Merre kell menni? A kocsi két utasa csendesen figyelt. — Egy pillanat. Tájékozódom. Kell itt lenni egy elágazásnak. Utána volt a bolt, azután az iskola, azután pedig a kisköz. Na, várjunk csak.... — Az elágazást már elhagytuk. — Akkor odéb lesz egy kicsit. A kocsi újra nekilódult. A mesélő dermedten nézett ki az ablakon. Elhagyták az utolsó házat is. — Tovább már nincs — mondta a „vezér”. — Menjünk vissza — szólt zavartan a kis község szülötte. — Egészen azT elágazásig. A többiek kajánul mosolyogtak. — Na, mi van, nem találod meg az utat? — gonoszkodott az egyik. Közben viszaértek az elágazáshoz. Megfordultak, s lépésben indultak visszafelé. Közben néhányan a lakosok közül kíváncsian néztek ki a kerítések mögül. — Itt a bolt, — kiáltott fel diadalmasan a másik utas. — Itt lesz az iskola... jobbra, azután balra a kisköz. De baloldalt, emlékeiben nem rögzített házak sorakoztak. — Nem megy. Menjünk el az állomáshoz. Talán visszafelé... Egyre növekvő zavart érzett. Lehetséges, hogy ez az ő faluja ? Itt született? Hiszen olyan jól emlékszik mindenre. Észre sem vette zavarában, hogy a kocsi megállt és a vezető megkérdezte az állomásra vezető utat az egyik járókelőtől. Vadonatúj házak között vezetett az út. — Dehát itt nem voltak házak, csak házhelyek, meg szántóföld — gondolta fájdalmasan magában. Egészen biztos, hogy nem voltak. Tudom. Az állomástól, a faluba menet csak a jobb oldalon voltak épületek. S a kolónia végén, a bal oldalon, a tanácsház, a fenyőkkel. De a mostani faluban, az út bal oldalán valóságos új község nőtt fel. A kocsi megállt. Megérkeztek a tanácsházához. — Hol vannak a fenyők? — Nem tudom. Pedig egészen biztosan voltak. Hatalmas fenyők, de kivághatták. Igen, egészen biztosan kivágták. Nincsenek. A falu, amelyik emlékeiben olyan szép és nagy volt, a fenyőkkel, a kis- közzel, a nagy iskolaudvarral, eltűnt. Olyan pici volt a valóságban, amilyen pici ő volt, amikor itt élt. De felnőtt egy másik falu, sok új épülettel, új utakkal és iskolával, amelyet nem ismert. A csillogó emlékek megfakultak. A 15 év múltán való szembesítés így hozta magával. De találkozott a jelennel: - a tágas épületekkel, nagy üvegablakos, sok tantermes iskolával. IWpIvÍIí Vftlf az iSaz> Mind- lueiyin um kettő Egyik a múlté, a naásik pedig a jelené. S ez a jelen legalább olyan szép. olyan csillogó, mint a gyerekkor emlékei. Csutorás Annamária jellegzetességeket szavakban meghatározni, de tény az, hogy számos esetben olvashatunk a külföldi sajtóban arról, hogy egy-egy fiatal magyar szerző alkotása félreismerhetetlenül magyar hangot üt meg, noha eszközeiben semmiben sem tér ei. mondjuk, egy német, vagy svéd kolléga művétől. Muzsikánk mai világvisszhangja szempontjából döntő, hogy szinte valamennyi külföldön is elismert komponistánk a fiatalabb évjáratokhoz tartozik. Persze, nem mind. A középgenerációhoz tartozik például Maros Rudolf, a modem magyar zene úttörője, akinél': nevét és műveit világszerte ismerik. Tagja az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) vezetőségének, darabjait többször műsorra tűzték a Társaság nemzetközi zeneünnepélyein. Kurtág György talán a legismertebb név ma az új magyar muzsikában. Kevés darabot írt, de ezek — hallatlan érzelmi feszültségük, őszinteségük és szépségük révén — bejárták a nagyvilágot. A legnevesebb előadómévá- szék játsszák vonósnégyesét, zongoradarabjait, hegedűcimbalom duóit; néhány művét Bartók és Kodály kiadója, a bécsi Universal bocsátja közre. Durkó Zsolt ugyan-, csak a „harmincasok” köze tartozik. Latin formakultúrával megírt, drámai töltetű alkotásai közül kiválik a Vonósnégyese, amelyet díjazták a montreali világkiállítás zeneszerzői versenyénNemzetközi sikerek Az új magyar operamüvé- szét is jelentős sikereket könyvelhet el. Petrovics Emil: ,,C’ est la guerre” című egyfelvonásos a többi között Nizzában, az NSZK-baű és Jugoszláviában adták elő. Szokolay Sándor ,,Vérnásza’' sikert aratott Helsinkitől Bolognáig, a „Hamlet” külföldi bemutatójáért pedig valóságos verseny indult, amelyet végül is a kölni operaház „nyert meg.” Űj operáinkban a válságban levő műfaj kivezető útjait látták meg a külföldi szakemberek, magával ragadó drámaiságuk pedig a közönség körébe« talált visszhangra. Tehát joggal és büszkén mondhatjuk: a mai magyal muzsika a legjobb úton va« afelé, hogy nyomába lépjed a Bartók-nemzedék nemzetközi hírnevének. Ehhez azonban szükség van propagandaszerveink összehangoltabb munkájára, meg arra, hog- a kiadás, a lemezgyártás, * a külföldet járó magyar előadóművészek is teljes mei téliben tudatában legyen0' új zenénk iránti felelős# güknek. Komponistáink megteszik a magukét. <r»jrnai Pctcr / Muzsikánk a nagyvilágban
