Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1970. aug. 16. India Jészomszédságra törekszik Fontos kül- és belpolitikai kérdéseket érintett Indira Gandhi szombati beszédében. Az indiai miniszterelnök­asszony a Delhi óvárosának közepén emelkedő Vörös Erőd szószékéről beszélt a nemze­ti ünnep alkalmából: a Vörös Erődben húzták fel először, 1947. augusztus 15-én az In­diai Köztársaság zászlaját. „India békésen — a meg­becsülés és méltóság megőr­zésével — kívánja rendezni problémáit szomszédaival” — mondotta az indiai kormány­tő, nyilvánvaló célzással Kí­nára és Pakisztánra. Éreztet­te azonban, hogy India nem hajlandó engedményekre az említett országokkal szem­ben. Gandhi asszony kormánya megelégedésének adott han­got a közel-keleti tűzszünetet és a szovjet—nyugatnémet szerződést illetően. Bírálta azt, hogy Nagy-Britannia fegyvereket akar eladni a Dél-afrikai Köztársaságnak, mivel „a fegyverüzlet az apartheidet erősíti ebben az országban’. A miniszterelnök-asszony beszéde nagyobb részét bel­politikai kérdéseknek szentel­te. „India óriási gazdasági át­alakuláson fog keresztülmen­ni; ez nemzeti hagyomá­nyainkhoz híven, békés esz­közökkel, erőszak nélkül tör­ténik majd” — mondta, bár óvatosan szólt a kommunis­ták és szocialisták földfog­laló kampányáról, Gandhi asszony megjegyezte: „igaz­ságtalan, hogy a földek na­gyobb része maroknyi sze­mély tulajdonában van”, hozzátette, hogy „akármilyen módszert alkalmazzunk is, lehetetlen mindenkinek föl­det adni". Kemény bírálattal illette a jobboldali ellenzéket. „Ami­kor az egész emberiség válto­zás küszöbén áll, nem tűrhet­jük, hogy szűk látókörű kon­zervatívizmus késleltesse In- I dia haladását” — jelentette ki. Leningrad — Washington A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti polgári légiforgalom fejlesztése szem­pontjából nagy jelentőségű tárgyalások zajlottak le júli­us második felében Washing­tonban. A megállapodások értelmé­ben lehetővé válik a két or­szág közötti légiforgalom szinte ugrásszerű bővítése a járatok irányát és számát il­letően. Arról van szó, hogy a szerződések értelmében, a légijáratok ezután nemcsak Moszkvái és New Yorkot kötik össze egymással, hanem Washingtont és Leningrádoi is bekötik a forgalomba. A mindkét fél által igénybe­vehető európai repülőterek számának növelésével lénye­ges könnyítéseket vezetnek be a légi áruszállításban is. Hervadhatatlan rózsák (Folytatás az 1 .oldalról) Sárosi Mihályné és Csúcs . stvánné hódmezővásárhelyi. . zepesvári Lászlóné és Szabó ■ izsefné szerencsi pályázók. Netten kaptak első díjat, ösz- szesen 16 pályadíjat, 20 alko­tói díjat ítéltek oda. Az ünnepségen hárman kapták mega Szocialista Kul­iéért kitüntetést és jel­vényt, ketten pedig miniszte­ri dicséretet kaptak. A kitün­tetések átadása után a Ma­tyó Népművészeti Szövet­kezet menyecske énekkara és az ózdi Liszt Ferenc Művelő­dési .központ népi gyermek­együttese adott műsort. A VIII. országos Kis Jankó Bo­ri hímzőpályázat és emlék- kiállítás alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Mol­nár András, a Mezőkövesdi járási Pártbizottság első tit­kára, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára, va­lamint a megye, a járás, Me­zőkövesd párt-, állami és tö­megszervezeti vezetői és a rendező szervek képviselői. Az ünnepség után a rész­vevők megtekintették az eme­leti nagyteremben megrende­zett kiállítást. Futók, falikár­pitok, asztalterítők és dísz- párnák sorakoztak egymás mellett a vitrinekben, a falon, mintegy példázva, hogy a népművészet kimeríthetetlen kincsesbányája a mai ember alkotó fantáziájának. Itt, a kiállításon megbizonyosod­hattunk arról, amiről Varga Gáborné ünnepi beszédében szólt: A népművészet motí­vumai, mintái és elemei he­lyet kérnek mai életünkben is. Viabb xa varrások Észak-Írországban Szép, gazdag anyag repre­zentálja ez alkalommal is népművészeink, népi iparmű­vészeink. a díszítőművészeti szakkörökben és otthon hím­ző asszonyaink kimeríthetet­len fantáziáját. Kas Jankó Bori néninek, a mezőkövesdi íróasszonynak hervadhatatlan rózsáit — akarva, akaratlanul — ott éreztük az alkotások mögött, akár Mezőkövesdről, akár Kalocsáról, akár más vidé­kekről származtak. Mert a látogatót hatalmába kerítette, megfogta az újra meg újra megújuló népművészet. Az emlékkiállítás alkalmá­ból megrendezett díszítőmű­vészeti, honismereti tanács­kozás és népi gyermekjáték bemptató részvevői ma, augusztus 16-án, vasárnap gyakorlati gyűjtőmunkán vesznek részt Bodonyban, Mátraderecskén, Szentistvá- non és Tardon. A tegnapi na­pon délután tartották meg a népi gyermekjáték-bemutatót is. Incidens robbant ki szom­baton hajnalban Észak-Iror- szág és az ír Köztársaság ha­tárán. A hatósági ellenőrző- ponton egy gépkocsi nem állt meg a jelzésre, elsodort három terelőoszlopot, és csak azután fékezett, hogy a szol­gálatot teljesítő angol kato­nák tüzet nyitottak. A gép­kocsin utazó házaspár meg­sebesült. Egyelőre nem kö­zöltek felvilágosítást az inci­dens hátteréről. Belfastban szombatra vir­radóra bomba vetette szét egy észak-írországi parla­menti képviselőnő házát. A képviselő neve Anne Dickson és az Unionista Párt tagja. Az utóbbi időben a Baisley- féle protestáns szélsőségesek többször bírálták élesen, állí­tólag „megalkuvó” álláspont­ja miatt. A képviselőnő sé­rülés nélkül vészelte át a bombarobbanást. A londoni Times szombati számában arról tájékoztatott, hogy a Scotland Yard ren­delkezésére álló bizonyítékok szerint a betiltot!, szélsősé­ges ír republikánus hadse­reg. szeptemberben összpon­tosított terrorhadjáratot akar kezdeni Angliában és Észak- írországban. Pénteken közöl­ték, hogy London Tooting ne­gyedében valóságos ír arze­nált foglalt le a rendőrség. A Times arról tudósít, hogy a rendőrség megszigorította az Írországgal összeköttetésben álló angol repülőterek őrzé­sét. Közben az észak-írországi kormány lezárt néhány ha­tárvidéki útvonalat, amely a tartományt az Ir Köztársa­sággal köti össze. A UPI úgy értesült, hogy az összekötő útvonalakon akadályokat he­lyeznek el, biztonsági erőket rendelnek ki az útakadályok őrzésére, és a forgalmat a könnyebben ellenőrizhető fő­útvonalakra terelik. Ez a fejlemény összefüggésben áll a pénteken elkövetett bom­bamerénylettel, amely Lon­donderry közelében a vám­őrséget rongálta meg. I 1 fi BCPQ betiltásának évfordulója M iközben a nemzetközi figyelem a Szovjetunió és * j Német Szövetségi Köztársaság között létrejött, i;S Moszkvában aláírt szerződésre irányul, kiemelve, hogy a bonni kormány végre elindult az európai realit®" j sokat figyelembe vevő úton — augusztus 17-én egy olya® évfordulóhoz érkezünk, amely egészen más oldalról vr lágítja meg a hivatalos nyugatnémet, politikát. Ezen 3 napon tizennégy éve, hogy a karlsruhei alkotmányjog bíróság törvénytelennek nyilvánította Németország Kom­munista Pártját (KPD), azaz betiltotta annak működését Nem felesleges emlékeztetni az akkori időkre. A nem­zetközi imperializmus világszerte görcsös erőfeszítések®1 tett, hogy csírájába fojtsa az öt kontinensen rohamosat fejlődő kommunista és munkásmozgalmat, felszámol)3 pártjait és szervezeteit. Nyugat-Németországban az ad®" nauerl rezsim hatalmának csúcsán volt, de szüntelent erősödtek a baloldal szervezetei is. Ugyanebben az id°" ben a Német Demokratikus Köztársaság újabb és újad3 sikereket ért el a szocialista építésben. A tettek ereje bi­zonyította a kommunisták vezette társadalom fölényét. Ilyen helyzetben az adenaueri államgépezet elérkezett" nek látta az időt, hogy göbbelsi módszereket vezessen a politikai harcban. Nyugat-Németországban ezután tizenkét évig nem v°j legális szervezetük a kommunistáknak. A kommunis*3 párt betiltását durva és gátlástalan politikai terror követ­te. A párt tagjait és vezetőit üldözték, börtönbe vetette1'1 szervezeteit szétverték, a működéséhez szükséges felsze" reléseket elkobozták, megsemmisítették — de mind®3 hiába, mert a pártot nem tudták felszámolni. Közben a világ sokat változott, letűnt az adenaU®11 korszak is. Az illegalitásban dolgozó kommunisták fokoz­ni tudták harcukat a tömegek érdekében, és a fejlőd®5' nem lehetett feltartóztatni: 19611. szeptemberében a met Kommunista Párt (DKP) néven megalakult a kom­munisták új harci csapata. A küzdelem azonban nem fejeződött be a Néme törsz® Kommunista Pártját betiltó bírósági döntés mensem*11)" sítéséért, mert az a döntés antidemokratikus és törvén!" ellenes. A jelenlegi bonni kormány, amely már sok e1’0’ feszítést telt jószándékának, úgynevezett megbékélési P3. Unkájának, állítólagos demokratizálási törekvésein®3 porpagálására, mind ez ideig elzárkózott a betiltó hat3 rozat megsemmisítése elől. A másik kérdés: hogJ'3, egyeztethető össze a bonni külpolitika — amely álld3^ lag valamennyi szocialista országgal hosszú távra sze,’ retné rendezni viszonyát — egy olyan belpolitikává1’ amelyben a reális külpolitikai törekvések valódi 3 őszinte híveit elnyomják, törvényekkel és bírósági dönté­sekkel sújtják. Legádázabb ellenfelei pedig teljes szabad­ságot élveznek. Ha elhihetjük, hogy Brandt nemcsUP1” taktikázásból követi ezt a külpolitikai vonalat, akkor bonni kormány általános koncepciói szerfelett ellentm011 dásosnak tűnnek. Irta: Andrzej Zbyc'i 67. Megállapították, hogy szerencséjük is volt, még­pedig nem is kevés. Brunnemek persze néhány keserű órát szereztek, Geibel dühöngött, mint egy megsebzett vadállat, de aztán megkönyörült Brun- neren — és persze önmagán is! — és elküldte a soron kívüli jelentést Varsóba, amely szerint a Filipják nevű ügynököt szökési kísérlet közben lelőtték Az egészből — természetesen Filipéket leszá­mítva — Geibel húzta a legtöbb hasznot. Az el­menekült Kobasova asszony lakásából magához vette a legértékesebb műkincseket, amelyeket aztán gondosan becsomagolva elpostázott Magde- burgba, Geibelné asszony címére. — Sajnálom — fejezte be Kiáss az elmélke­dést, hogy nem tudom mi is lett Iréna asszonnyal. Meg kell hagyni, bátran viselkedett, s nem kevés Múlott i»jta azokbam az órákban. — Nyugodj meg — mondta az orvos. — Bar- tek elvitte magával az erdőbe, s néhány hetet ott töltött. Aztán Varsóba ment, új papírokkal. Szer­zett lakást, s most használt ruha kereskedő a cég­táblája szerint, s fegyverkereskedő a mi megbí­zásunkból. Meg kell hagyni, nagyszerű asszony, és határozottan üzleti zseni. Már ismét megsze­rezte a maga kis vagyonát. * A legrosszabb időszak kezdődött: várni, csak várni, percenként az órára nézve várni, hogy jel­zés érkezzen az akció befejezéséről. Ha minden simán megy — gondolta Kloss — s az akció 16 órakor megkezdődik, Évának 18 órára már vissza kell érnie, S 19 órára már elin­dulhat a megbeszélt találkozási helyre. Az akció sikere után azonnal meg kell változtatni a talál­kozási pontokat, s lehetőleg az összekötőket is. Sajnos, Éva nem a legóvatosabb lány. Túlságo­san merész, az igaz, de óvatosságból nem ártana jobban kioktatni — fűzte tovább a gondolatokat Kloss, s egyre idegesebben tekintgetett az órára. — Főhadnagy úr, nem is figyel arra, amit mon­dok? — kérdezte Rhode, épp abban a pillanat­ban, amikor Kloss megállapította, hogy mór mindössze 5 óra van vissza az akcióig. — Dehogynem. Hallgatom ezredes úr. ön ép­pen Kruchkáról beszél. — Igen, róla —, s most Rhode tekintett órájá­ra. — Azt hiszem, már elindultak Kiéiből. Este találkozom vele. önt pedig kérem, hogy két órán belül ellenőrizze Kruchka mérnök iratait. S rö­vid jellemzést készítsen róla számomra. — Két órán belül az asztalán lesz a jelentés — állt fel Kloss, s örült, hogy végre kiszabadulhat a főnöktől. A szobájába sietett. Elővette Kruchka dosszié­ját, de közben arra a másik ügyre gondolt foly­ton. Vajon megfontoltak-e eléggé mindent? Az akció elég rövid idő alatt lett előkészítve, hiszen Kloss csak tegnap reggel tudta meg, hogy Kruch­ka elhagyja Kielt, ma délután két óra körül. Ösz- szesen 24 órájuk volt előkészíteni a tudós elrab­lásának akcióját. Kruchka volt ugyanis az egyet­len ember, akitől mindent meg lehetett tudni ar­ról a bizonyos X—8-as fegyverről, amelyről mos­tanában legendákat szőttek, még a hadvezetésen belül is. Igaz, Rhode is sokat tudott erről a fegyverről, hiszen személyesen őrködött a tudós biztonsága felett, de Rhodeből még úthengerrel se lehetett volna kipréselni semmit. Igazi katona volt, aki sokszor nézett már farkas-szemet a hátúik*!, s mindannyiszor bátran. Kloss gyakran sajnálta, hogy Rhode az ellenség embere. Más, emberibb politikai meggyőződéssel a „Nagy föld”-nek is hasznára válna — állapította meg róla a főhad­nagy. A feladattal Lis csoportja lett megbízva. Tíz férfi és Éva lapult most az erdőszegélyen, várva, hogy feltűnjön Kiel felől a tudós gépkocsija. S latolgatva, hogy vajon milyen erős kísérettel ér­kezik Kruchka? Lis és Éva titokban remélték, hogy Kloss csak óvatosságra intésből jelzett kö­rülbelül két szakasznyi SS-t, Kruchka kíséreté­nek. Kloss ismét az órájára nézett, s belső feszült­ség szorította a mellét. Most kezdődik az akció, s éppen most semmi kedve nem volt az evéshez, de tudta, hogy a rend kedvéért be kell térnie a kaszinóba. Meg aztán ott várja Wolf hadnagy is, akivel persze a Don-menti harcok sikereiről kell eszmecserézni, meg arról, hogy most már vég­képp be kell venni Sztálingrádot. , * öt perccel múlott három óra. Rekkenő hőséget árasztott ez az augusztusi délután. Birszuk, az idősebb partizán német egyenruhá­ban már kiállt a hegyoldalban kanyargó útra. Éva az árokparton szeméhez emelte a látcsövet. Kiel felől feltűnt az úton egy lassan mozgó fe­kete pont. Még messze vannak — állapította meg Éva, s a távcsövet közelebbi pontra, egy magas­latra fordította. Ott volt az előőrs, akinek jeleznie kellett, ha áthaladnak előtte. Jeleznie azt is, hogy egy kocsi van csak, vagy több is. Néhány perc múlva megkapták a jelzést: egy kocsi és kevés kíséret. Birszuk és Éva az út két oldalára álltak fel. Az árokban hasaló fiú kibiztosította géppisztolyát. Még egy perc, már eS#k egy fél. . és Éva keze a magasba lendült: — Mi van itt? — kérdezte a tudós mellett ülő német tiszt. — Kruchka úr utazik önökkel? — kérdezte Lis, aki most lépett ki a bokorból. — Igen — emelkedett fel az ülésről Kruchka. A többiek csak erre vártak. Jól célzott lövések dör- rentek, s a németek, mint a bábuk, hullottak ki a tudós mellől. Kruchka halálsápadtan kiabálta, hogy ő tudós, neki nem eshet bánt.ódása. — Persze, hogy nem — mondta Éva, s karon- ragadta az öreget, s vonszolta magával az erdő­be. Néhány lépés után átadta a két fiúnak, s megállt. Lövéseket hallott az út felől, (folytatjuk) lemmel azon leszek, hogy ... vatali működésemmel a w, gyár Népköztársaság meget södését és fejlődését elöíá0' dílsam.” Harmincöt fiatal tanár ® káról hangzottak léi a hivr’1“1 los eskü szavai tegnap, szfll1' baton délelőtt a megyei ** nács művelődésügyi ős**3, lyán. A 35 fiatal túlnyo^, többsége az 1970—71-es 13,1 évben Borsod megye gi0111? ziumaiban kezdi meg okt®*^ nevelő munkáját, a több’ pedig a megyei művelőd ügyi osztály felügyelete *. tartozó alsófokú intézd1 nyékben dolgoznak majd. all® A pályájuk kezdeten ^ szakemberekhez Merényi zsef, a megyei tanács m^t- lődésügyi osztályának heuj , les vezetője intézett üd';® beszédet. Vázolta feladó­kat, s szólt az új közössé»^, be való minél előbbi bei1/ i kedés fontosságáról. Ezuta megyei KlSZ-bizottság n1'„f katársa, Rozgonyi Ttőf üdvözölte a fiatal pedag0?^ sokat, majd a fogadó isk^V KlSZ-esei köszöntötték vi>" csokorral ú.i tanáraikat. A most érkezettek elsÄ®,^, ban a kis, vidéki gimha?.jj;. mok tantestületeit eI'ósl • Borsod megye gimnáziu1*1 ;i nak szaktanár-ellátottság® j' 35 fiatal belépésével a k1 ■ nalmaknak megfelelően aJ kuli. Már csak néhány és német nyelvszakos l®,tt hiányzik. Vonzóerőt jele' ,jí hogy az új tanároknak mindenütt megfelelő biztosítanak. A fiatal P^e' gógusok közül tizenhatan Ér gyénk ösztöndíjasaiként jí tek haza. Az esküt ted j;- tanár kétharmada nő. ^ nem valamennyien a dfyjy oeni Kossuth Lajos rl N mányegy etemen tWV'-l’e diplomájukat. „ ... kötelességemet ponto­san, lelkismeretesen és a nép érdekeinek szolgálatával tel­jesítem, és minden igyekeze­Pedagógusok eskütétele A középiskolák tanár-ellátottsága megtelj

Next

/
Oldalképek
Tartalom