Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Vasárnap, 1970. július t2. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ballada a félreérteit életre Tft 7 cm is nevezték mds- képpen a környéken, mint Biita János. És a keresztnevével kapcsolatban l0azuk volt, ö nem Jancsi VaQy Jóska, ez a név illett rá: JÓ7! os. A környéken butának tarolták, mert nem úgy élt, tthogy a keresetéből jutná. Egyszerű ételeket evett és nem ivott semmit. Egyszóval ■Akarnak is vélték. — Nem lehet normális — *}f>ndogatták róla —. más vidáman él és rá se köp a vi- ágra, , Egy szombat este a vendéglőben zene szólt. Kél har- °nikás muzsikált. Benn, a kocsmában nevettek a lányok. A városban lakó ba- Otnöjük Buta Jánosról me- Seh. Aztán a lányok kiszámolták, hogy ki lesz a tettes. Éppen abbamaradt a zene, dinikor megjött Buta János. ^ lányok izgatottan pusmogok. Egy fitos és szép barna Olállt és kiment a szobából. János már majdnem megette a levest, amikor a barna lány feltűnt az 'mában. Szokatlanul nagy Cs°nd volt. a helyiségben. A nityások lapjaikba mélyed- Ok, a lányok meg türelmet- enál tekintgettek az ajtóban a ló barátnőjük felé. A fitos Ve9re elszánta magát... Oda- az asztalhoz, ahol Buta an°s az utolsó kortyokat ka- ’Ol’izta, hirtelen megbotlott 6s Bttta János vállába kapkodott. Buta János kezéül kiesett a kanál, s nagyoaf csörrenve ugrált a padion A lakatosműhely vezetődi. je gyors léptekkel vá- m gott át az utca hótól 5 ft(L oldalára. Becsengetett, snb^°Siva várta, hogy kinyis- a kaput... ajtó recsegve lódult be. áll a^<JVal szemközt szekrény f> oldalt pedig az ágy. 0,1 feküdt Buta János üvey0C szemmel, mozdulatlanul. rí£*. asszonyka letette bő- ^ diet, kézenfogta a kislányt, és felment a házinénivel az emeletre. — Maga volt a felesége? — kérdezte a házi néni. — Igen — mondta az asz- szonyka. — Az övé a gyerek? — Igen. De van még egy fiú. Azt otthon hagytam. Bementek a szobába. A kisasztalon ébresztőóra állt. — Ezt majd az ingek közé teszem, nehogy útközben ösz- szetörjön — mondta az asz- szonyka. — Néha írhatott volna neki — mondta a házi néni. — Minek? — mondta az asszonyka. — Nagyon egyedül volt. Nem mondta soha, hogy elvált, azt sem, hogy gyerekei... — Pedig pontosan elküldte a tartásdíjat, és mindig többet. Az asszonyka letette a kislányt egy székre. — Lemegyek a bőröndért. Mikor felhozta a bőröndöt, sorra belerakta az ingeket, s lcözéjük az ébresztőórát. — Csak ennyi inge volt? — Ennyi — mondta a házi néni. Az asszonylca vállat vont, és tovább csomagolt. Már mindent becsomagolt, amikor megszólalt a házi néni. — Itt megebédelhet. A temetés csak három órakor lesz. — Indul vissza a vonatom, a következő pedig csak este megy. Én meg nem szeretek éjjel utazni — mondta az asz- szonyka, lekattintva a bőrönd zárát. — Gyere, Évike, menjünk! j kapuban letette a bő- röndöt és visszafordult a házi nénihez. — Köszönöm szépen — szólt, és a bőröndért nyúlt. — Nem marad itt a temetésre? — kérdezte a házi néni. Az asszonyka értetlenül bámult rá. — Minek? — mondta, és felemelte a bőröndöt. Nyitray Péter A hőmérséklet: 30 fok... Megjelent a Borsodi Szemle legújabb száma Megyénk ismeretterjesztő és helytörténeti folyóiratának, a Borsodi Szemlének a legújabb száma a napokban hagyta el a nyomdát. A folyóirat szép kiállításban értékes tanulmányokat ad közre ismét. Különösen gazdag a Napjaink kérdései rovat anyaga, amelyből mind időszerűségével, mind a témát átfogó, alapos és jól rendszerezett adattömegével valóban kiemelkedik Dudla József Borsod megye ifjúságának társadalmi-politikai helyzete című írása. Ifjúság- politikai és szociológiai kérdésekkel foglalkozik Kuzmá- nyi Gusztáv A munkás- és falusi ifjúság életkörülményei megyénkben, illetve Csordás Mihály Az ifjúság pályaválasztása és a társadalmi igényele találkozása című cikkében. Károlyi István a tízéves felsőfokú tanítóképzés eredményeit méltatja Tanító- képzés Sárospatakon című írásában. Figyelemre méltó megállapításokat összegez Tóth Árpád A művelődés városi problémái című írása, amely a szocialista művelődéspolitika városi szintű problémáit vizsgálja, s kitér a közművelés intézményhálózatának strukturális és funkcionális kérdéseire is. Tímár László az élettársi közösségről írt dolgozatában e kapcsolatok szocialista társadalmi viszonyok közötti szerepével, változásaival foglalkozik. A folyóirat Történelmünk rovatában Tóth Pál A Nehézipari Műszaki Egyetem hőskora címmel az egyetem létrejöttét, s működése első négy esztendejét e nehézségekkel, ellentmondásokkal teli hőskorszakot mutatja be. Horváth András Borsod megye népességének fejlődése a XX. században címmel közli demográfiai elemzését. A Művészet—Irodalom rovatban ezúttal egy írás, Benedek Miklós Töprengés a színházi évad végén című cikke kapott helyet, amely az elmúlt színházi szezon eredményei mellett több elgondolkodtató problémára is figyelmeztet. A lapszám anyagát Jegyzet és Könyvszemle egészíti ki, amelyekben Bacsók Gábor és Tóth Sándor írásait olvashat juk. A Borsodi Szemle legújabb számát Kiss Attila tus rajzai díszítik. ppl ... de a tó vize kellemesen hűsítő. Egyre népszerűbb a vízisízés, különösen ilyenkor, a kániku- > Iában. JÓ NAPOT, DUNA-PART! Két héfen át>cs*SS volt egy kedves lengyel kollégám és felesége. A férfival — akit egyébként a keresztnevén Mariannák hívnak, s mi Mariskának neveztük — tavalyi lengyelországi hivatalos utam során barátkoztam meg, s akkor határoztuk el, hogy az idén mi látjuk őket vendégül, jövőre pedig ők minket. A baráti kapcsolat még szorosabbra fűzésének nem volt akadálya, hogy különböző — de mennyire eltérő — az anyanyelvűnk, mert Mariska hozzám hasonló szinten beszéli a német nyelvet, így aztán körülírással, élénk taglejtésekkel, a nyelvtani szabályok felrúgásával (még tavaly megfogalmaztuk a jelszót: „Ohne Grammatik”) még arról is tudtunk csevegni, hogy a Zsubrovka nevű pálinkát abból a fűből főzik, amelyet Európa egyetlen ilyen jellegű rezervátumában a bölény legel. Hanem Hankával, a feleségével, már nehezebben boldogultunk. A bájos asszonyka nem beszél sem németül, sem oroszul (ez utóbbi nyelvhez is konyítok valamicskét), csupán angolul tud az anyanyelvén kívül. Ügy viszont én csak ezeket a kifejezéseket ismerem (fonetikusan írva): „gudnájt”, „allrejht”, „kipszmájling”, „ájlávju”, „kecseszkecskcn”, s már helyesen írva: „London, Churchill, Chamberlain, Wilson” stb. No meg ezt: „Bájnájtáj- fájn” — amiről viszont fogalmam sincs, hogy mit jelent. így aztán szegény Mariannák kellett mindig a gondolatainkat közvetíteni, ami eléggé strapás dolog, lévén pihentető üdülésről szó. Hankán azonban látszott, hogy törik-szakad, de rövid idő alatt meg akar tanulni néhány magyar kifejezést, amely a mindennapi beszélgetés során többször is előfordul. Már a második gélén a konyhában kifejezésteljes gesztikulálással afelől faggatta feleségemet (aki szintén csak németül tnd), hogy mit jelent ez: „Duna- pot”. Holtponton állt a kérdés- felelet játék, amikor betoppantam. — Segíts már! — így nejem. — Du napot? Hát Duna- part — válaszoltam a többféle nyelvben járatos fölényével, s a bábeli nyelvzavarra szintén a konyhába lépett Mariannák máris fordítottam: „Donauufer”, mire ő lengyelre ültette át az ösz- szetett szót, amitől Hankának akkorára nyílt a szeme, mint a gyümölcsöstálban mosolygó alma. Rövid tanakodás a férjével, aki németül megkérdezte tőlem: —■’Mié'rt mondjátok- ti, roaEgyik a sok közül. A Balatonra utazván, a Keletiből taxival mentünk át a Déli pályaudvarra. Amíg hordár hiányában a csomagokat liferáltuk a Helikon expresszhez, Hanka az utolsó szállítmányig ott maradt a taxinál. A sofőr beszédbe akart vele elegyedni, de nem értvén, az asszonyka értésére adta: gyarok, egymásnak, ha találkoztok, hogy Duna-part? Hanka megfigyelte. — Ah, a jó napot-ot értette úgy. A két hét alatt se szeri, se száma nem volt az efféle „leiterjakaboknak”, ami együttlétünket — nem nagy- zolok, ha így mondom — csak megaranyozta. — Ja Lásló. (Azaz: „Én László vagyok.” Ügy hitte ugyanis, hogy nyelvünkön ez a szó jelenti — a lengyelt.) Nosza, ezt a megmosolyogtató bakit tovább gombolyítottuk. Mivel Hanka néhány nap múlva az időjárás, a kvártély, a koszt minőségét firtató mutogatásainkra mindig ezt mondta: „Dobzse” (vagyis: jó), elneveztük Dobzse Lászlónak. Egyszóval: ő lett a magyar történelem második ilyen nevő alakja, mivel egy volt már nem egészen félezer éve, bár az királyi trónon ült, és a férfinemhez tartozott. Persze, barátaink sem jártak különbül velünk, főleg velem. Érdeklődésemre próbáltak lengyelül tanítani, de nem sok sikerrel. Kezdtük a jázminnal. Óh, az egyszerű, náluk jásmin ez a virágfájta. — Nem jásmin, hanem já- simin — magyarázta Marian. Én aztán mondtam jási- minnak, jásziminnak, még jáhiminnak is, de két hangzó közül mindig hiányzott egy nyolcad, vagy tizenhatod lágyító zönge, vagy túlságosan sok volt az erős —amin ők éppen olyan jót derültek, mint mi rajtuk. (Mert egyébként Marian is megpróbálkozott egy-két magyar szóval, s így lett a sörből szőr, ■? Hévízből Hejvejz, és így tovább.) a bendzse szót ngyeaui ejtettem jól, ami lesz-t jelent, s nekem módfelett tetszett. mert amúgy magyarosan lehet kimondani. (Különben valahogy úgy írják, hogy az e betű alá egy farkincát ka- nyarítanak.) így aztán megegyeztünk, hogy jövőre, s már az ő hazájukban, lengyel nyelvtan- folyam számomra ismét lesz — azazhogy: bendzse. Tarján István 1970 Őszibarack-, bor^kőrbemutató, virágkiállítás lóap k°rábbi évekhez hason- tézö Szegedi Fesztivál In- ,z°ttsága idén is meg- ösy, Zl a már hagyományos 4]iju“jack-, bor- és likőrki- kcW: , .> valamint a nemzet- Vlrágparádét. l-én, a Horváth lomT*y utcai kiállítási pariéi , an nyűik meg az italok t>é^Z őszibarack bemutatója. í,t . 12 órakor dr. Bencsik Oi-fJT a Hazafias Népfront kár lg°s Tanácsának főtit- ürírf nn°nd ez alkalammal bevezetőt. A fcihttőVUgUsztus 4-ig tekint- meg. kerüiyan^bban a helyiségben •Hatos k auSusztus 8-tól az Setkövi 0ernntatóra. A nem- ^°r°nt Jjó'áR bemutatót dr. ’óinioy. Mihály igazságügy- ^ Wr nyitja meg. órav ®rUsztns _8-án, délelőtt 11 ban ,„a kiállítási pavilon- bemutatóval tart ^Pan saí tóté jékozta- 1 a rendező bizottság. mondta, kettő van belőle a világon. — Most szeretlek? — Tudod, hogy a pety- tyes rosszul áll nekem ... Nyertem két milliót a lottón. — Most szeretlek? — Mondd, te tényleg azt hiszed, hogy engem pénzért meg lehet kapni?!.,. Átmentem a másik szobába svungot venni, s adtam neki két olyan pofont, hogy azokat ki lehet vinni a Nemzetközi Vásárba, — Nem elég, hogy nem szeretsz, most már ütsz is...!? Feladtam. Felé se néztem két hétig. Ma szól a telefon. Sírás hangon 6: — Hát már nem szeretsz? Deák Gusztáv — Szeretsz? — Szeretlek! — Bizonyítsd be! — Hogyan? — Azt neked kell tudnod. Elmentem az idegenlégióba. öt év múlva i'isz- szajöttem a Szal-a-Ma- Leikumi maharadzsa 248 karátos gyémánjával. — Most szeretlek? — Aki öt évig itt tud engem hagyni egyedül, az nem szeret... Megkaptam az irodalmi Nóbel-díjat. A nyakába akasztottam: — Most szeretlek? — Kedves, de ez ma már nem divat. Cseréld be valamire... Megmásztam a Himaláját és lőttem neki valami szőrős dögöt. A szűcs azt Szerelem
