Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

ÉSZAK-MAGYARORS^AG 2 Vasárnap, 1970. jirlius 12. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szombaton fogadta Wil­liam Kashtan-t, a Kanadai Kommunista Pórt főtitkárát, aki rövid látogatást tett Ma­gyarországon. A találkozón eszmecserére került sor a két testvérpárt kapcsolatairól, a nemzetközi helyzet előtérben álló problémáiról, az impe­rializmus elleni harc, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A szí­vélyes elvtársi légkörben le­folyt beszélgetésen részt veit Komócsin Zoltán, a párt Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. S Meghalt Kiss árpád A borsodiak vezetnek Országszerte mind több szakember kapcsolódik be a különféle tudományos egye­sületek munkájába. A Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége nagy figyelmet szentel a vidéki hálózat fejlesztésének; jelen­leg az egyesületi tagoknak több mint a fele, körülbelül 50 ezer szakember dolgozik a megyei szervezetekben. 1970 végére valamennyi megyében megalakul a MTESZ helyi szervezete A megyei MTESZ-szerve- zetek közül a borsodi a 'leg­nagyobb. Tagjainak száma 1969 óta meghaladja az 5 ez­ret. A különféle konferen­ciákon, vitanapokon és az üzemekben megrendezett előadásokon azonban er.nél sokkal többen vesznek részt. A Tanjug jugoszláv hír- szolgálati iroda szombat es­te érkezett jelentése közölte a tragikus hírt: Kiss Árpád miniszter, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke életének 52. esztendejében autóbaleset ál­dozata lett. Kiss Árpád egy­hetes bulgáriai látogatását befejezve gépkocsin utazott át Jugoszlávián, a baleset a Belgrad és Nis közötti autóműúton történt. Felesé­gét, aki könnyebb sérülése­ket szenvedett, a szvetozá- revói kórházban ápolják. A 20. vasutasnap Az uljanovszki küldöttek programja Ma elutazik a szovjet delegáció Mint arról lapunkban már beszámoltunk, csütörtökön szovjet párt-, szakszervezeti ér ifjúsági delegáció érke­zett megyénkbe Lenin szülő­városából, Uljanovszkból: Ny. Ny. Kozükovnak, az uljanovszki területi szakszer­vezeti tanács titkárának ve­zetésével. A vendégek pénteken Le- ninvárosba és a Tiszai Vegyi­kombinátba látogattak, a délutáni órákban a küldött­ség megtekintette Sárospa­tak nevezetességeit. Tegnap, július 11-én, szom­baton délelőtt a Lenin Kohá­szati Művek gazdasági és szakszervezeti vezetői fogad­ták az uljanovszki delegációt. A gyár életéről folytatott baráti eszmecsere után a küldöttség megtekintette az LKM új, korszerű üzemeit és az épülő finomhengermű­vet.. Délután a szovjet vendé­gek miskolci városnéző kör­úton vettek részt. Uljanovszk küldöttei ma reggel vesznek búcsút Bor­sod megyétől. (Folytatás az 1. oldalról) A 20. vasutasnap alkalmá­ból szombaton délben a Ke­leti pályaudvar éttermében tartották a hagyományos ün­nepséget. A vasutasok legjobbjait dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter üdvö­zölte, s köszöntötte rajtuk keresztül a MÁV mintegy 150 000 dolgozóját. Az ün­nepségen 115-en kaptak „ki­váló vasutas”, négyen „érde­mes vasutas” kitüntetést. Ezenkívül a vasutasnap al­kalmából a szolgálati helye­ken mintegy kétszázan kap­nak „érdemes vasutas” jel­vényt és pénzjutalmat, s mintegy négyezerötszázan soron kívüli előléptetést. Az ünnepeltek és a kitün­tetettek .nevében Józsvai Ti­bor főintéző mondott köszö­netét. A közlekedés--és postaügyi miniszter a 20. vasutasnap alkalmából a vasúti közleke­dés érdekében kifejtett ered­ményes és példamutató mun­kájukért „kiváló vasutas” ki­tüntetésben részesítette Mis­kolcról: Csajka István főta­nácsost, vasútigazgatóság, Hídvégi István főellenőrt, járműjavító üzem, Kovács Sándor főintézőt, építési fő­nökség, Pataki László műsz. főellenőrt, vontatási főnök­ség, Palla Gyula főintézőt, Tiszai pu. állomásfőnökség, valamint György József gyár­részlegvezetőt, Özdi Kohá- ] szati Üzemek és Gál Sándor tanácsost. Emberi legek Sajtóértekezletet tartott Amilcar Cabral. Portugál* Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Párt*; jának főtitkára. Elmondta, hogy a szocialista országok se-; gítséget nyújtanak a portugál gyarmatosítók elleni füg* getlenségl harcban, s rámutatott — elítélőleg —, hogy egyes NATO-országok viszont katonai segítséggel támo*' gatják a lisszaboni gyarmatosítókat. Ugyanezen a napon az ENSZ emberi jogok bizottsága; újabb adatokat hozott nyilvánosságra a Mocambique-i eS; angolai portugál gyarmatosítók kegyetlenségéről, a dél*j afrikai fajvédők garázdálkodásáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Dél-afrikai; Köztársaság és Portugália is tagja. Tagjai a gyarmatosító.j a fajvédelmet a hivatalos állami politika rangjára emel*** és az ezeket az országokat fegyverrel és más módon tá'j mogató országok. Nyilvánvaló tehát, hogy ezeknek az oPj szágoknak, F,NSZ-tagságukho^ igazodva, az ENSZ emberi! jogok bizottságának álláspontjával kellene egy elérteniük; Csakhogy nem ez a helyzet. És nem csupán a fekete földrészen a még gyarmati sof'j ban sínylődő országokban tiporják lábbal az emberi jo'j gokat. Áz történt némely „teljesen fehér” európai ország'! ban is, például Görögországban, ahol immár több mint há'j rom éve gyakorolja terroruralmát a fasiszta junta. $ ugyanezen a napon hoztak újabb terrorítéletet Athéi] egyik katonai bíróságán, lábbal tiporva a vádlottak emberi; jogait. Még egyikük ügyvédjét is egyévi börtönre ítélték; s a helyszínen azonnal letartóztatták. „Con Son-tól Athénig, a .tigrisketrecektől’ az ezred®;! sek börtönéig mindenütt az amerikai .globális stratégia vívmányai láthatók. íme, a szabad világ, igazi arca!” írja, az athéni terrorpert kommentálva az Humanité esi*': törtöki vezércikke. A cikk idézett része csakugyan a világ politika egyik alapkérdésére tapint rá. Mert a neokoloni»'; lizmus és a görögországi neofasizmus egyaránt a mai ag'i ressziv imperializmus, s annak vezérképviselője: az Egy®'; sült Államok általános stratégiájának szerves része. Hangverseny a pataki várkan A sárospataki Rákóezi-vár történelmi nevezetességű lo­vagtermében az idén nyáron hangversenysorozatot ren­deznek. A Vörös-torony „öreg pa­lotája” különösen eszményi környezet a kamara jellegű rendezvényeknek. Az idei — négy előadásból álló — soro­zat elsősorban a fiatal zenei tehetségekkel kívánja megis­mertetni az igényes helyi közönséget, s a várasba láto­gató művészetkedvelőket. Az első hangversenyre jú­lius 13-án, hétfőn este hét órai kezdettel kerül sor. On- j czay Csaba gordonkaművész ; szólóestjén egyebek között Bach-, Haydn- és Kodály-' műveket szólaltat meg Bara- j nyai László zongora kíséreté- j vei A következő három hétfőn | fúvós szólisták és együttesek, í valamint fiatal énekesek mu­tatkoznak be a pataki vár- j ban. i Végei éri a COMPCOMTROL 7( nemzetközi honicren Dr. Szekér Gyula záróbeszédé Öt napon ót, 18 ország, több mint 700 szakembere vitatta meg a számítógépek ipari alkalmazásának külön­féle problémáit a Miskolcon megrendezett, COMPCONT- ROL ’70 című nemzetközi tu­dományos konferencián. A konferencia hat szekcióban vitatta meg többek között a számítógépeknek a vállalati vezetésben és a különféle tervezési folyamatokban, az tu hUtitkeztk Irta: Andrzej Zbych 37. A krupier frakkban volt, francia nyelven kö­szönte meg a kíséretei, s helyet foglalt egy sza­bad széken, három-négy méterre a játékasztal­tól. Igaz, a játék alig érdekelte, de a társaság minden tagját ismerte, s őket figyelte. Italt hoztak. A krupier maga mellé tette a kelyhes poharat, s közben visszamosolygott a lányra, aki törzsvendége ennek a játékbarlang­nak, s általában mindig a nyertessel hagyja el hajnal felé az épületet. Ruppert most is elegáns volt, akárcsak a moz­dulat, amivel egy marék zsetont dobott a 23-as számra. A krupier őt figyelte kitartóan, s ami­kor a játékmester beseperte a zsetonokat, tudta, hogy elérkezett az ő ideje. Ruppert színtelen arccal mosolygott, felállt az asztaltól, s elindult a bárpult felé. Az idős férfi tudta, hogy a százados szenvedélyes szerencse­játékos. Azt is tudta, hogy általában veszít, s ál­talában nagy téteket veszít. Most Ruppert után indult, s a pultnál melléje állt: — Jó estét, százados. Ruppert meglepetten kapta fel a fejét, hi­szen civilben volt, s tudomása szerint senki sem tudta róla a városban, hogy kicsoda. — Kicsoda ön? — kérdezte köszönés helyet!. — És miből gondolja, hogy katona vagyok? Uram, ön összetéveszt valakivel — mondta Rup­pert, és távozni akart. — Nyugodjék meg százados úr, én nem tévesz­tek soha senkit össze senkivel. És én nem gon­dolom, hogy ön százados, hanem tudom. Egyéb­ként a nevem Schmidt. — Ezzel a szájához emel­te a poharat, olyan mozdulattal, hogy Ruppert is ösztönösen ivott. — Schmidt, Schmidt... — gondolkozott Rup­pert. — Ne fáradjon, hiszen önnek ez a név nem mond semmit. Annak ellenére, hogy régi isme­rősök vagyunk. — Biztosíthatom, hogy életben először látom — mondta Ruppert hidegen. — És ha azt mondom, hogy ezerkilencszáz­harminchét? Ruppert elsápadt. — Először látom, ha mondom — erősítette to­vább Ruppert, s határozott hangjának ellent­mondott a lassan vörösre -változó arcszíne. — Sokat vesztett? — kérdezte a másik, zavar­talanul folytatva a beszélgetést abban a meder­ben, amelyben ő indította el. — Mi köze önnek ahhoz’ Egyébként is egy lo­kálban nem szokás ilyesmit kérdezni. — Bocsánat — mondta a másik —, csak azt szerettem volna tudni, mennyit veszített. Töb­bet, vagy kevesebbet, mint 1937-ben? — Mit jelentsen ez? — kérdezte Ruppert. s le­tette a poharat. — Ö, semmit. Igazán semmit. Csak érdekesnek tartom, hogy a történelem megismétli önmagát. Legalábbis egy ember sorsában. Ruppert elindult, de az idős férfi megfogta a karját: — Nem, Herr Ruppert1 Ez most az emlékezet felfrissítésének ideje és nem a haragszomródé. S hogy gyorsabban menjen a frissítés, hadd mondjam el, hogy harminchétben ön igen nagy segítséget nyújtott a lengyel elhárításnak. A százados arca megmerevedett. Jobb keze las­san lecsúszott a zsebéhez. Schmidt feszülten fi­gyelte, közben folytatta tovább a játékot. Sze­rette ezeket a pillanatokat, amikor egyetlen haj­szálon múlik, hogy az ellenfél tüzel, vagy beadja a derekát. S miközben zsebbe süllyesztette kezét, kedélyes hangon folytatta: — Ön altkor tizenkétezer márkái vett fel az A-tervek kópiájáért. Jóval többet, mint amennyit Molth bárónak ki kellett fizetnie kártyaadósság címén ... Ruppert végre kivette kezét a zsebéből, s rá­gyújtott. Az öreg nehezen tudta' titkolni győztes mosolyát. Már látta, hogy ezt a játszmát megint megnyerte. — Mit akarsz tőlem? — kérdezte Ruppert. — Nyugalom, nyugalom — intett Schmidt. — Előbb azt szeretném tudni, hogy érzi magát In­ga? Inga Ruppert húga volt, s a Wehrmacht-törzs­nél dolgozott. Ez külön adú volt Schmidt kezé­ben, s bár tudta, hogy már nem kellene kiját­szania, mégis kidobta ezt is, higgye a másik, hogy van még néhány ász a kezében. — Feleségül ment egy barátomhoz — mondta a százados. — Látja uram, mindenre emlékszem. Arra is, hogy Inga akkor a minisztériumban ... — Elég! — szakította félbe Ruppert. — Mond­ja meg, hogy mit akar tőlem, s hagyjuk Ingót. — Apróságot. Megint egy kis apróságot kér­nék. Igazán könnyű kis segítséget, amelyet aztán gyorsan elfelejtünk. — És ha most a Geslapóhoz fordulok? — A Gestapo közel van — bólogatott az öreg. — De azt gondolom, hogy ahhoz is elég közel, hogy beletekintsenek néhány nyugtába. Mert a nyugtákat nem lehet keresztüllőni. Különösen, ha azok megcímezve arra várnak, hogy haza­megy ek-e, vagy nem. Értjük egymást? — Kicsoda maga? — csikorgatta össze fogát Ruppert. — Mellékes. Az a lényeges, hogy én tudom, maga kicsoda. És az, hogy maga is tudja, mit kell tennie — és itt suttogóra fogta a hangját: — Minket most von Henning érdekel. És ugye­bár Henninghez Ruppert századost osztották be? — Ezt nem csinálom — mondta Ruppert, s csaknem kiabált már. — Halkabban — csitította a másik. — És csi­nálja. mert csinálnia kell. Nekünk szükségünk van a poligon terveire, s ezt ön holnapután szál­lítja is. Ruppert már csak hallgatott, és Schmidt pon­tosan megjelölte számára a helyet, ahová el kell helyeznie a kért dokumentumokat. Kezébe nyo­mott egy miniatűr fényképezőget, s felhívta a fi­gyelmét, hogy ismét kitűnő minőségű film van a kazettában, tehát nem kell külön megvilágí­tás, csak a szobai. Ruppert szinte élettelenül támnlygott l<i a/, ut­cára. (Folytaljuk) ipari folyamatszabályozásba*1 való alkalmazási lehetősége*"! A nemzetközi tudomány*' tanácskozás tegnap, 11-én, szombaton a déli órák; ban ért véget. A záró pl*31.5., ris ülésen dr. Szekér Gi/Ur a nehézipari miniszter eP helyettese értékelte a korrie rencia munkáját. Beszédéig rámutatott, hogy a COM*, CONTROL ’70 szekcióiig elhangzott előadások és vW, bebizonyították: „a számig gépek alkalmazása az ip& ban számos tevékenységi K mieten lehetőséget nyújt , hatékonyság növeléséi. Szólt dr. Szekér Gyula a s*1* mítógépek alkalmazásáig az országos jelentőségű & ruházósok tervezésében, műszaki tervezésben és kid® tásban, a vállalati irányít®5 ban való alkalmazásáról. A tervezés során a kül*>| féle lehetőségek közötti ^ lasztáshoz- nagy mennyis®»' információ feldolgozásé” értékelésére van szükS® Ehhez igen nagy segítsél, adhatnak az elektronikus mítógépek. A konferencia $ rán a magyar és a külf® il*>­előadók számos érdekes dolatot vetettek fel az cl®*1 ronikus adatfeldolgozásnak hatékonyság növelése ér® kében való felhasználásé” kapcsolatban. Többen rá dk tattak az információs re** szer tudományos megtéri zésének fontosságára. SZ® került a vállalati „adatb^ kok” létesítése, amely *F, nagy mértékben elősegíti. a vezetés hatékonyságát, íejezésül u nehézipari niszter első helyettese ha'*' súlyozta: igen nagy érd®®, a konferenciának, hogy 1 hetöséget nyújtott több 1 szag számítógépgyártói1*» és felhasználóinak mejfö szélésére és — ami kül% sen fontos — a felhaszn®1 közötti tapasztalatcserére.. F. *- ................ ^ K ivonják Mike Mansfield szénát®^ szenátus demokrátaP többségének vezetője, P^í ken este újságírók előtt j jelentette: Nixon elnök t*V hangsúlyul vége e\f az amerikai haderőt kivo*** Vietnamból. alkalommal előtte, hogy 1972 vége e>­Káliéi! jffiss fspdta a Kanadai K? Hátát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom