Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
» ESZ AK - MAG VAR ORSZÁG 4 Csütörtök, 1970. iúiius 9. Reklám ^ a kuhtireseinényitek kutatásban A minap egy plakátot j hozott szerkesztősé- [ günknek a posta a ku- j riiyáni November 7. Műve- j lődési Háztól. A bányász- | szakszervezet e művelődési , háza nem gyakran ad hírt [ magáról, nem hívja fel magára a figyelmet rendszeresen jelentkező nagyobb rendezvényekkel. A hetvenszer százcentiméteres papírlepedőn, amely pontosan két színházi, vagy íilm-képesplakát nagysága, piros és fekete betűk hirdették a nagy eseményt: Focit foci tarka címmel műsort rendeznek, s annak keretében színésznők és a kurityá- ní női válogatott labdarúgómérkőzése szolgálja majd elsősorban az esztétikai élvezetet. A betűkkel nem szerénykedő nyomtatott lepedő felsorol hét miskolci nőnemű színházi tagot (s nem színésznőt!), táncost, énekest, a helybeliek részéről ugyancsak i hét hölgyet, meg három tar- j talékot. Ez a miskolciaknak j nincs. Utána műsor követke- ! zik a plakát szerint, miskolci színészek közreműködésé- j vei, de nem kell fé’.ni, nem lesz hosszú, mert fél óra múlva már kezdődik a színészek és szuhavölgyi öregfiúk labdarúgócsatája. Erre a színészek a tizenegy játékoson felül hét tartalékot, a helybeliek pedig a tizenegy játékos mellé tíz tartalékot jelöltek. Hogy ez az aránytalanság — akár a férfiaknál, akár a npknél — kicsit sportszerűtlen, azért nem ér- ! demel szót, mert nem sport - J mérkőzésről van szó. hanem a művelődési ház rendezvé- j nyéről. A második meccs j után ismét műsort adnak a j plakát szerint a színészek, j meg a Styrol névre hallgató j zenei együttes,t amely előzőleg bizonyára végigstírolja \ az épületes látványosságot. ! Ezt a sorozatot aztán bál fe- | jezi be, ugyancsak n Styrol ‘ közreműködésével. A „műsor”, meg a bál va- I lami olyan tevékenységet | sejtet, ami a művelődési ház I működési területén belül el- | fér, a színészek is a művelő- I dés fogalomköréhez tártoz- j mák, de a futball akkor sem j művelődési tevékenység, ha j többszörös Kossuth-díjas j professzorok csinálják. A láb- | darúgásnak megvan a maga j tisztes helye a sportéletben. Hogy az ilyenfajta mérkőzések a sporthoz is nehezen sorolhatók, az igaz, de semmiképpen sem olyan kulturális események, amik körül ekkora lepedős hirdetményeken kellene a propagandát kifejtenie — egy közművelődési intézménynek. A rendezvény már azóta j bizonyára le is zajlott. ! kellő esztétikai élvező- , tet hagyva a nézőknek és': kellő bevételt a rendező | szervnek. (bm) Szenvedélye az ipartörténet CSENDES, de mozdulataiban is határozott ember benyomását kelti Várkonyi János, akiről kevesen hiszik el, hogy már 75. esztendejét tapossa. Perecesen nőtt emberré, ott élte le élete javát, s már felnőtt, érett fejjel cserélte fel ottani otthonát a diósgyőri kis, kertes házra. Először a kohászatban dolgozott. Onnan vitték be katonának 1917- ben. A Tanácsköztársaság bukása után, amelyet vörös- katonaként harcolt végig, Lyukóbányán talált munkát. Negyvennyolc esztendőt húzott le Lyukóban. Tizenkét évvel ezelőtt nyugdíjba ment. Élete sokáig semmiben sem különbözött munkatársaiétól. Akkor sem, amikor már nyugdíjba vonult. De négy esztendővel ezelőtt egy tragikus esemény szinte teljesen megfordította életét. Egyedül maradt. — Ahogy meghalt a feleségem, nem találtam többé a helyemet. Féltem a magányos, egyedül élő emberek sorsától. Nem akartam kiülni, mint a többi nyugdíjas, a kispadra, nem akartam hirtelen, teljesen megöregedni. Mert láttam, hogyan öregszenek meg, mennek el a tétlenkedő magányos öregek. így kezdődött. Az akkor már 70 esztendőt megért embert különös, ritka szenvedély kerítette hatalmába. Korábban is szívesen olvasgatta az olyan könyveket és újságcikkeket, amelyek a kohászat, a bányászat múltjáról szóltak. — A történelem mindig érdekelt. Különösen pedig az ipartörténet. Elhatároztam, hogy időtöltésre, önmagam elfoglalására keresni fogom a múlt emlékeit. Érdekelt is, így azután a négy év alatt már sok mindent csináltam. A nyugdíjas szakmunkás nagy, történészeket is próbára tevő munkába kezdett. Előbb Diósgyőrvasgyár— LKM 200 éves történetéhez kezdett hozzá, foglalkozott a borsodi szénbányászat történetével, kutatta szülőhelyének. Perecesnek történetét is. Most ismét nagy munkába kezdett. A Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottságának felhívása nyomán a vasas-szakszervezet és a diósgyőri munkásszervezkedések emlékeit gyűjti össze. Gyakori vendége az ómassai múzeumnak, ismerősként üd- vözlik a könyvtárban, a levéltárban, elutazott már Egerbe, hogy a Fazola-csa- ládról dokumentumokat gyűjtsön, sőt, egy ideig a 14—20 éves f iatalok! A Magyar Rádió és Televízió szerkesztői fokozottabban szeretnének támaszkodni ifjú nézőik, hallgatóik véleményére. Ezért várjuk olyan, 14 és 20 év közötti, tanuló, szakmunkástanuló, illetve a mezőgazdaságban vagv az iparban dolgozó fiatalok jelentkezését, akik szálltunkra a televízió és a rádió műsorairól — időnként véleményt mondanak. A rendszeres értékelők között jutalomtárgyat, köztük televíziót, rádiót sorsolunk ki. Név: ................................................................................................ Lakcím: ............................................................................................ Életkor: ..................................................................,•....................... F oglalkozás: ................................................................................... A tanulókat kérjük: írják be, hogy milyen típusu iskolába (gimnázium, technikum, szakközépiskola, főiskola, egyetem stb.) járnak, a már dolgozók írják be legmagasabb iskolai végzettségüket: ■......................................... Otthonukban van-e rádiókészülék? ..................................... Otthonukban van-e televíziókészülék? ................................ K öszönettel: MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Tömegkommunikációs Kutatóközpont *A jelentkezési lapot levelezőlapra ragasztva, vagv levélborítékban, 1 forintos bélyeggel kérjük a követke x.ő címre küldeni: „Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, VIII., Bródy Sándor u. 5—7.” Soproni Levéltárban is kutatott. A véletlen is kezére játszott egyszer, Ömassán összetalálkozott egy Selmecbányái amatőr történésszel, akivel azután levelezni kezdett. oldalt TÖBB EZER sott olyavégig, szakkönyveket vásárolt. 1700 forintos nyugdíjából például megvette az új lexikont is. Sok-sok éjszakát töltött lámpafénynél, tollal a kezében, papír fölé hajolva. — Sokszor dobtam el, amit leírtam, sokszor kezdtem újra. Nagyon szerettem Volna, ha az, amit leírok, az helytálló és igaz lenne. Birkóztam az idegen szavakkal, a pontos nevekkel és évszámokkal, a magam érdeklődésének megnyugtatására kerestem a múlt tényeit. A fiam azt mondja, hobbym. Én úgy vélem, egészséges szenvedélyem. Elmosolyodik, amikor hozzáteszi : — Olvashatjuk, hogy ez, meg az a nagy ember megírja emlékiratait. Hát csak nekik lehet mondandójuk? Az LKM szakszervezeti bizottságának felhívásában az állt, hogy azok, akik ott voltak a szakszervezeti mozgalom bölcsőjénél, emlékezzenek a régmúlt eseményekre, írják meg „emlékirataikat”. Mennyi mindent lehetne elmondani, ha más is megtenné ... Az embernek, ahogy öregszik, eszébe jutnak a régi dolgok, fényképszerűén, és el akarja mondani. A szak- szervezet történetét az év végére már szeretném odaadni a kohászatnak. S talán egyszer az is elkövetkezik, hogy a többit is kiadom a kezemből. Ne vesszen el. Ha csak annyi értéke lenne ezeknek a dolgozatoknak, hogy összegyűjtve megtalálhatók benne régi dokumentumok, már szép érték. De hozzátette azt is, amire életéből még emlékszik, azokat az apró momentumokat, amelyek a nagy egész részét képezik. — A szemünk láttára változik meg minden. Csak azt vesszük észre, hogy ez is új, meg az is új. Figyelni kell erre is, de jó tudni a múltat A NYUGDÍJAS szakmunkás azt vallotta, hogy szeretne ötvenéves lenni, hogy sokáig kutathassa még a régi emlékeket. Négy éve hódol különös szenvedélyének. Szerszámokhoz szokott kezébe tollat fogott, érdes ujjaival könyveket lapozgat. Megtalálta nyugdíjas életének értelmét. Jobbára még csak magának készíti, de egészen biztosan találnak majd benne értékeket azok, akik egyszer hozzájutnak emlékirataihoz. Csutorás Annamária Filmjegyzet | Emlékezés Semm elwcisre Emlékülést tartottak a napokban a miskolci Semmelweis Kórházban a névadó születésének 152., halálának 105. évfordulója alkalmából. Semmelweis Ignác életét és munkásságát dr. Cseley Márton, a kórház osztályvezető főorvosa méltatta. Ismertette az ünnepi szónok az anyák megmentőjének felfedezését, s azt a hősies harcot, amelyet a fiatal orvosnak kellett annak idején megvívnia, kora maradi nézeteivel s a tekintélyüket védő. akkori orvosokkal. Halála után több, mint egy évszázad telt el, s a tudomány eredményei mind-mind Semmelweis felfedezésének igazát bizonyítják. Befejezésül arról beszélt az előadó, hogy a tragikus életű zseni a ma élő orvosokra nemcsak felfedezését, mélységes humanitását hagyta, hanem erkölcsi tisztaságát is. Az emlékülésen dr. Galambos László, a kórház igazgató-főorvosa a törzsgárda tagjait köszöntötte, s jutalmakat adott át. A vérellátó alközpont törzsgárda tagjainak dr, Jovanovics Milos adta át a kitüntetéseket, jutalmakat. Új óvodák, korszerűsítések Nemrégiben új óvodát adtak át rendeltetésének Inán- cson. A község pár napja megnyílt új létesítményében 25 gyereknek biztosítottak helyet. Az Encsi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága több, más községben, mint minden évben rendszeresen, az idén is nagy összegeket biztosit, az óvodák felújítására, korszerűsítésére. Ebben az évben a szikszói, a vizsólyi, krasz- nokvajdai óvodák felújítására juttatott nagyobb összegeket. Érdemes megemlíteni, hogy a járásban az óvodák, a napközik létesítése, felújítása érdekében az eddig használatos formákon kívül más módszerekkel is próbálkoznak. Az ide vonatkozó határozatok szellemében a tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya nemrégiben a tsz-elnökök részére tartott értekezletet, melyen a községek óvodáinak fejlesztéséről. bővítéséről, a munka hatékonyságának fokozásáról esett szó. A járási tanács képviselői felhívták a tsz-elnökök figyelmét arra, hogy a jövőben a szociális és kulturális alap felhasználásánál az óvodákat is vegyék figyelembe. Lány az országúiról Kelten a Lány az országúiról szerelmi háromszögéből. A harmadik, az országúti lány hiányzik a képről. Peter Hall filmje elsősorban színészi alakításaival lesz emlékezetes. Szabályos szerelmi háromszög, amelynek két csúcsát a. gyermek- telenség miatt egymástól lassan elidegenedő férj és feleség jelenti, a harmadikat pedig az országút stoppos vándora, egy tenyérbemászőan pimasz, de nagyon vonzó lány, aki pontos könyvelést vezet kalandjairól, még osztályzatokat is ad noteszében partnereinek, és életét négy dolog tölti ki: utazás, beszéd, evés és sex. Az egyszerű országúti kaland, amit a férfi csendes viszonyként szeretne folytatni, váratlan fordulattal bővül családi hármassá. A feloldódás eltér a hasonló történetek szokványától: a háromszög mindhárom ága, külön utat választ, felbomlik az amúgy is rossz házasság, és vége a viszonynak is. A filmbeli konfliktus ilyen feloldásával • nehéz egyetérteni, de az adott szituációban más megoldás is nehezen képzelhető el. Vajon a gyermektelen házasság, amelyben a szeretet helyenként már gyűlölködésbe is átcsap, törvényszerűen eredményezi a háromszögkeresést és a bomlást? Vajon a feleség szülei rossz házaséletének ismétlődnie kell? Vajon a harmadik szeszélyessége, a társadalommal való szembenállása mintegy társadalmi igazságtevőként ítélhet-e a házaspár felett? Az angol polgári életforma, a konvenciókra és látszatokra sokat adó emberek életének kegyetlen tükre ez a film. Három ragyogó színészi alakítás — Rod Steiger férjformálásn, Judy Geeson nagyon vonzó lányalakja és Claire Bloom csendes felesége —, az egész játék visszafogottsága, minden harsányságtól és érzelgősségtől mentessége, angol filmednél szokatlan sexuális töltése teszi nagyon emlékezetessé ezt az alkotást. Matrózszerelem A film címe és az előzetes reklám néhány kockája köny- nyű, nyárias szórakozást ígér. A néző pedig lát a szélesvásznú színes filmen egy sor érthetetlen hajógyári brigádproblémát, unos-untalan „vonalas” közhelyek áradatát, több részletben végignézheti az NDK haditengerészeinek kemény kiképzését, s tanúja lehet egy nagyon-nagyon vékonyszálú történetkének, amelyben egy hajógyári szerelőbrigád együtt megy hadi- tengerésznek, vezetőjük pedig nagyképű lesz, sértődékeny. szerelmével is szakít, de a végén minden jóra fordul. még tiszti iskolára is elküldik a megjavult matrózt. Nyári idényben ne legyünk túl igényesek a szórakoztató filmekkel, különösen ha címük is ennyire operettízű. De ne legyünk annyira igénytelenek sem, hogy szórakozta- túsnak egy ennyire nehezen összeíércélt tanmesét elfogadjunk, és ne bántsa fülünket az opereltkörnyezetbe ágyazott történetben a soksok tantétel hamis csikorgása. (benedek) Tájékozott olvasó Az ismeri történész-író az egyik nagyobb borsodi községben járt. A helyi könyvtár meghívására jött. hogy munkásságáról, a rádióban hallott és igen sok községbeli által is olvasott népszerű történelmi munkáiról, kutatásairól beszéljen, Nagy várakozás előzte meg szereplését. Megérkezése után a könyvtár vezetője több helybelivel össze- ismertelle, többek között egy idősebb, szikár külsejű férfival is, akit úgy mutatott be, mint a vendég műveinek legszorgalmasabb olvasóját a községben. Az író—olvasó találkozó a szokásos menetrend szerint zajlott. A történész- író sok érdekes apróságot, említett. a Horlhy-világ egyes időszakait feltáró művei kapcsán, elmondott néhány olyan részletet is, amely könyveiben nem jelent meg, de igen jellemző, a korra. Többen kérdezlek egyel cs mást, hozzászólta le a hallottakhoz. A legszorgalmasabb hozzászóló az az idős férfi volt, akit mint leghívebb olvasóját mutattak be az írónak. Felszólalásai meglepően nagy tárgyismeretről tanúskodtak. Egészen apró részletekben vitázott az íróval, igen szabatosan fogalmazott, általában a jóltájékozottság jellemezte szinte, minden mondatát, A találkozó hivatalos része után a történész-író megkérdezte tőle, honnan ismer ilyen jól mindent. — Olvastam az író úr könyveit, meghallgattam előadásait a rádióban — hangzott a kitérő válasz. — De hisz-olyanokat is elmondott, ami az én írásaimban nem szerepeltek. Azokat is meg kelleti valahonnan ismernie. — Hát, tetszik tudni, annak idején tudnom keltett . .. Én voltam ugyanis a járási csend őr parancsnok (bm) *
