Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 2

Szerda, 1970. jűfrtis 8.

Kedden eltemették az észak-írországi véres napok egyik halálos áldozatát. Belfastban készült felvételünk William Bnrns temetését ábrázolja.

gyász

Terror

és

A Lón Ncl-rezsim hadserege kegyetlenkedéssel, brutális terrorral áll bosszút azon vidékek lakosságán, ahol a szabadságharcosokat támogatják. Képünk a főváros közelében, Saang városban készült, ahol a kormány- katonák lábánál fogva felakasztották, és halálra kínozták áldozatukat. A Phnom Penh-i kormányzat csapatai kétnapos harcok után a fővárostól 35 kilométerre délre levő Saang városát visszafoglalták a partizánoktól. A UP1 tudósítójának jelentése szerint a harcokba a dél-vietnami légierő is beavatkozott. A Reuter Phnom Penh-i tudósítójának közlése szerint a partizánok, a jelekből ítélve, támadást készítenek elő Saang ellen.

A tokaji bor jövője

(Folytatás az 1. oldalról)

mogatás mértékétől és feltételétől is függ. Az bizonyos, hogy hatékony állami támogatás nélkül ezt a nagy munkát elvégezni nem lehet. A rekonstrukció meggyorsítása és befejezése népgazdasági érdek is.

Előadást tartott a Tokaj- hegyaljai Rekonstrukciós Bizottság tegnapi ülésén Miha- lusz Ferenc, a Magyar Állami Pincegazdaság vezérigazgatója, bizottsági tag, a to- kaj-hegyaljai borok exportra értékesítésének további lehetőségeiről. Elmondotta — többek közt —, hogy a tokajhegyaljai borok továbbra is keresettek a világpiacon, bár nehéz új piacokat szerezni. Mégis várható, hogy a külkereskedelem üzletszerző és propagandamunkájának eredményeként a borexport a következő években a mostaninak háromszorosára növelhető. A tokaj-hegyaljai borok értékesítésének belföldi Helyzetéről Mihók Antal, a MÁP tokaj-hegyaljai üzemének vezetője, bizottsági tag számolt be.

A TRB tagjai a jelentéseket megvitatták, és több javaslatot fogadtak el, amelye- kett továbbítottak a MÉM illetékes osztályaihoz.

(sz. j.)

....mir am.MA,. .trtnmnnvjNW: ■.1p,'..nnj.r, v. »xaii*n

A munka kultúrája

korszerűhh technika, kevesebb hal esel

Mint arról tegnapi számunkban már hírt adtunk, figyelmet érdemlő kiállítás nyílt meg hétfőn a Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnokában. A munka kultúrája címet viselő kiállítást az SZMT munkavédelmi bizottsága rendezte, elsősorban azzal a céllal, hogy segítsen megfogalmazni a IV. ötéves terv munkásvédelmi koncepcióit.

Több mint harminc borsodi vállalat tablóit, makettjeit láthatjuk a kiállításon. Kissé talán még szokatlanul hangzik, mégis igen találó a kiállítás címe. Hiszen arra utal, ami már az első tablóknál feltűnik: ezen a kiállításon nem csupán a hagyományos értelemben vett biztonsági berendezéseket, s a felvilágosítás propagandaeszközeit láthatjuk. A balesetek, a munkahelyen szerzett betegségek elkerülésének korszerűbb és sokkal hatékonyabb

módja a nehéz fizikai munka csökkentése, a, gépesítés, a modernebb technológiák bevezetése.

A téglaipar a „tenyérvé- ' dők'’ helyett a targoncák, a rakodógépek alkalmazásával csökkenti a veszélyforrásokat. Az erőművekben a vagonkirakás nehéz munkáját a vagonbuktatók veszik át, a cukorgyárban a hagyományos helyett új. automatikusan vezérelt kemencék dolgoznak, a járműjavító műhely szegecselő! a kézi kalapács helyett légkalapáccsal dolgoznak. A műhelyekben helyet kér a színdinamika, s a gépek, anyagok korszerűbb elrendezése is. Egyszóval mindaz, ami a munka kulturáltságát fokozza, ami nemcsak véd a balesetekkel szemben, hanem igyekszik megszüntetni azok forrásait is.

A kiállítás ideje alatt bemutatják a legújabb munka- védelmi filmeket is.

Jobboldali

manőverek

T

ársadalmi reformok megvalósítását sürgető általános sztrájkra készült Olaszország, s helyette kormányválságba jutott. Rumor lemondása annyira váratlan volt, hogy még minisztereinek egy részét is meglepte, és súlyos belpolitikai helyzetet teremtett az országban. Ezt követően, a három nagy szakszervezet felhívást tett közzé, amelyben felfüggesztette a július 7-re hirdetett általános sztrájkot.

Röviden ez történt július 6-án késő délután Olaszországban. A fordulat annyira váratlan volt, hogy az olasz rádió és tv esti adásában még kommentálni sem tudta az eseményeket. Csupán arra szorítkozott, hogy ismertesse Rumor Saragat államfőhöz intézett lemondó levelét, továbbá a politikai pártok első impresszióit a kormányválságról.

Hűvös nyár van az idén Rómában. Este pulóverben járnak az emberek, keddre azonban kiderült, hogy a hűvös nyárban is hirtelen felforrósodhat a politikai helyzet. Most úgy tűnik, ugyancsak neki kell gyürkőznie annak, aki Olaszország politikai problémáit rendbe szeretné tenni. A baloldal reggeli lapjai „sötét” válságnak nevezik a krízist. A kormányválságot nem előzte meg semmiféle parlamenti vita, s Rumor miniszterelnök koalíciós partnerei ' ül előzetesen még csak nem is tájékoztatta a szóéiul kát lemondási szándékáról. Római politikai körök szerint ebből az következik — amint ezt a baloldal lapjai meg is állapítják —, hogy a jelenlegi manőver jobbratoló- dást kíván előkészíteni az olasz belpolitikában.

A feszültséget növeli, hogy a kereszténydemokraták jobbszárnya és a szociáldemokrata párt mindezt oly helyzetben kívánná elérni, amikor a szakszervezetek, a baloldal, a népi erők, tehát a közvélemény nagy többsége egyre erősebb nyomást gyakorol a kormányra a reformok megvalósításáért, a szociális helyzet javításáért. A kormányválság pedig nyilvánvalóan hátráltatja bármiféle reform bevezetését:. A krízis kirobbantásának további oka valószínűleg az, hogy a kormány ki akar térni a szakszervezetekkel való tárgyalások elől, és szeretné meghiúsítani a szenátus tevékenységét, amely éppen a válás bevezetéséről tárgyalt.

A helyzet súlyos és aggasztó Olaszországban, de pillanatnyilag, még nem drámai. Az általános sztrájk elmarad, a reformokért harcra kész dolgozó tömegek várnak, hogy a következő kormánnyal szemben vívják ki követeléseiket. Római politikai körök a válság elhúzódására számítanak.

Nincs kizárva az sem. hogy új parlamenti választásokat írnak ki. Bárhogy is alakul azonban, az új kormánynak is szembe kell néznie az ország gazdasági és szociális problémáival, és nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az erőket, amelyek a baloldal pártjainak vezetésével Olaszország társadalmi megújulását követelik.

Borsod és az idegenforgalom

Szűkebb hazánk idegenforgalmi nevezetességeiről, s azok környezetének további fejlesztési koncepcióiról folytatott sokrétű, elemző vttSt tegnap, kedden délután az Észak-magyarországi Intéző Bizottság elnöksége Miskolcon.

Irta: Andrzej Zbych

33.

— Tudom. Az illegalitás nagy körültekintést követel — mondta idegesen a lány —, s mi óvatoskodunk, miközben nap mint nap az ellenség ügynökének adjuk át jelentéseinket, s fogadunk el tőle utasításokat.

— Miről beszélsz, Liza? — döbbent meg az orgonista.

A lány gyorsan, de a lehető legnagyobb részletességgel elmondott mindent, önmagáról, Helénáról, Horstról, Artúrról és a gestapós Pollenről. Helena halálával és az ő szökésével fejezte

be.

Az orgonista levette szemüvegét, de a lány rezzenésére azonnal visszatette. Tudta, hogy iszonyatos látvány szemüveg nélkül.

— Igen, igen. Pontosan így volt — mondta, s

gondolatban szinte másodpercekre visszamérte az időt, hogy igazolni tudja: volt-e ideje Artúrnak visszavonni a parancsot, vagy nem. Kisvártatva folytatta:

— Igaza volt annak az embernek — hangosan gondolkozott — Ha Horst lett volna az ásekí, ■aatoroennyiűket lefogták volna másé.

— Kinek volt igaza? —- kérdezte Liza.

— Annak az embernek, akit már soha többé nem fogok látni. Egy ember a központból.

— Rögtön értesítsd a központot — mondta a lány —, legalább ők tudják meg, miként hullott szét a csoport. Ök, akik még megbosszulhatják.

— Nincs már összeköttetésem. Ö visszavonta. Az idegen minden szálat eltépett, mert rájött, hogy Artúr az áruló.

Liza nem értette az időgépről szóló mondatokat, de az orgonista nem tudott most többet mondani, csak keserűen felsóhajtott:

— Ö, ezek a szemek! Ha látnék, még hajnal előtt megkeresném Artúrt. De most nincs más hátra, mint követni a parancsot és elutazni. Liza — fogta meg a lány kezét —, utazz te is velünk. A központ majd megkeres. Papírjaidat elintézzük.

— Nem, nem utazom. Ti csak menjetek. Nekem még van érvényes parancsom.

— A központ megkeres — mondta az orgonista. — Gyere velünk.

. — Népi; nem tudok megszökni. Nem tudni, hegy Artúr kiket adna még fel Pollennek, csakhogy mentse a saját bőrét. Azt hiszem ma is olyasvalaki jön hozzám, akit Artúr az áldozatok listájára szánt...

Néhány percig tanácstalanul álltak egymással szemben. Végül Liza búcsúzott:

— Vigyázzatok nagyon magatokra, nagypapa. Vigyázz Rudira és magadra. Isten veletek.

Csendben, zajtalanul csukta be maga mögött az ajtót. Zsebében ott lapult a fegyver, amelynek tárjábán mindössze három golyó volt. Tudta, hogy kétszer kell lőnie egymás után, hogy biztos legyen. A harmadikat utolsó lehetőségként meg kell őrizni — ismételte magéban az örök szabályt.

*

Poller várt. Egyik szivart a másik után szívta, s várt. Most már igazán csak be kellett: gyűjtenie türelmének gyümölcsét, a wrociawi csoportot. Egyetlen láncszem volt már csak ismeretlen, annak ellenére, hogy azt is a mai-kában tudta. Ugyanis Lipke már jelentette, hogy az összekötő találkozót adott neki az „Elizabet”-ben.

Gondolkozott. Szerette volna tudni, hogy az összekötő férfi, vagy nő? Katona, vagy ovii? Fiatal, vagy öreg? Poller csupa kíváncsiság volt. De várnia kellett. Töltött egy pohárka vodkát, és a telefonhoz nyúlt:

— Ellenőriztétek, hogy az „Bfizabet” pontosan körál legyen -vével

— Még egy egér sem surranhat ki a gyűrűből ■— hangzott a megnyugtató válasz.

Poller leoltotta a mennyezeti lámpát, s fiel- fegtwitoHa a vaífertó tenysaúrót. Bwncnnao ck*ga lesz a vakító fénynek — gondolta, s bármenynyire is nyugtatta magát, a győzelem mámora és a bizonytalanság izgalma felzaklatta. Szerette volna már lezártnak tudni ügyet, s lenyugtá- zottnak a dicséreteket, az előléptetést, s mindazt, amit ennek az ügynek lezárásától remélt.

*

Ebben az időpontban Kloss egy kis vendéglőben vacsorázott, nem messze a Lessing-hídtól. Német alapossággal számolta le az élelmiszerjegyeket a felszolgálónőnek, aprólékosan tépkedte le a különböző szelvényeket. Most pontosan olyan volt, mint egy szabadnapos tiszt, aki az utolsó napon már éppen úgy fogához veri a garast, illetve az élelmiszerjegyeket, mint a civilek.

Hans tudatosan játszotta most a kuporgató német tiszt szerepét. Gondosan vigyázott a látszatra, s gondoskodott róla, hogy a felszolgáló is pontosan megjegyezze. Ezt a lehető legegyszerűbb módon érte el: egészen minimális borravalót hagyott az asztalon, amikor háromnegyed kilenckor távozott.

A ruhatárban is adott borravalót az idős férfinak, aki poroszosán összecsapta a bokáját köszönetképpen .

Az étterem bejáratától néhány méterre virágüzlet volt. Éppen záráshoz készülődtek, amikor belépett. Három szál rózsát kért, s a szerelmes ember gondosságával válogatta ki a virágokat, s külön megkérte a kisasszonyt, hogy nagy gonddal csomagolja be. A kirakaton át ismét szemügyre vette az utcát, s furcsállotta, hogy Poller emberei most sem követik.

Sétálva tette meg a következő három-négyszáz métert a lány házáig. A kapualjban még egyszer konstatálta, hogy senki sem figyeli, senki sem őrködik a házban, s felsétált a lépcsőn.

Rövidem csengetett, de abban a pillanatban j nyílt az ajtó, s Liza idegesen mondta:

— Sajnálom, de váratlanul másként alakult a ) programom. Nem tudom az estét veled tölteni. Nagyon sietek.

Kloss, mintha semmit sem hallott volna meg az egészből, becsukta maga mögött az ajtót, s Liza kezébe nyomta a rózsákat.

— Köszönöm. Igazán nagyon köszönöm — mondta gépiesen a lány, s nem tudta, most mit tegyen. Aztán gondolt egyet, kinyitotta a szoba- ajtóin

— Bocsáss meg Hans, de csak beleteszem a virágot egy vázába, s rohanok. — De Kloss már a heverőn volt, s türelmesen mosolygott a lányra. Aztán kigombolta zubbonyát, rágyújtott, s úgy tett, mint aki azt várja, hogy a lány azonnal az ölébe Ä

Amint azt tájékoztatójában Heckenast Péter, a műszála és tudományos szak- bizottság vezetője elmondotta: a következő időszakban az idegenforgalmi létesítmények fejlesztésével párhuzamosan a megfelelő környezetkultúra megteremtése és a szolgáltatások biztosítása a legfontosabb. A természeti adottság, idegenforgalmi tőkévé csak akkor válik, ha körültekintéssel, előrelátó tervezés után megfelelő idegenfogalmi együttest alakítunk ki. Igazán ekkor válhatnak turisták, hétvégi pihenők számára vonzóvá a Bükk, Aggtelek-Jósvafő, s a megye fürdőhelyei.

Szó esett a tanácskozáson a negyedik ötéves terv idegenforgalmi fejlesztésének koncepcióiról, lehetőségeiről. Ezek szerint a következő években három súlyponti terület — Aggtelek-Jósvafő, Bol dogkővárai ja és a lázbérci víztároló környékének hasznosítása kerül sorra. Az országos településfejlesztési tervek Miskolcot a nemzetközi és az országos üdülő- és turisztikai idegenforgalom egyik szervező központjaként jelölik meg. A távlatokban tehát a nemzetközi idegen- forgalmi folyosó egyik megállóhelye lesz — bizonyos mértékben ma is az már — a megyeszékhely.

Az intéző bizottság elnöksége tegnap meghallgatta Tó- zsa Istvánnak, a Borsod megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala vezetőjének tájékoztatóját az elmúlt hónapok idegenforgalmi eseményeiről, és eredményeiről, majd Nagy Lajos, az intéző bizottság titkára javasolta szeptemberre egy plenáris ülés összehív»*

i