Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

ÉSZAK-MAGYAROK SZAG 6 Vasárnap, 1970. július 5. Demeter Imre: Színházak a csillagos ég alatt Az él« színháznak kü­lön utánozhatat­lun varázsa van; nem pótol­hatja se film, se televízió. Már az előcsarnok is, meg a nézőtéri ajtók, a páholyso­rok és a sajátosan változó vi­lágítás megragadja a nézőt, még mielőtt felgördülne a függöny. De hat erről már sok cikk született, kivált olyan­kor,, amikor már nem lehet a színházi előadásokról írni, hi- szent a zárt ajtókra kikerült a tábla: „Nyári szünet". Ezt az időszakot ju'vták egykoron „uborkaszezonnak”: ez a fo­galom azonban már régen el­tűnt a hírlapírók kelléktárá­ból. Most már ugyanis a kő­tár: azokban a napokban Sze. ged mellett tetőzött a Tisza elszabadult áradata. Tíz és tízezrek küzdöttek az árral, a megvadult folyók mentén, egy ország szorongott, és sietett segíteni. Kí fiííVpí il-venkor n^á­m isgyci ri színházra. Dóm téri spektákulumra? Ki­nek van kedve a gyulai vár­játékokhoz is, amikor a Körö­sök áradata elől menekítik községek, falvak lakóit? Ki gondol a szabadtéren játszó­dó tragédiákra, amikor a va­lóságban ezer és ezer dráma és drámoiett követi egymást az országnak csaknem a har­madán? színházi évadot immár hagyo­mányosan követi a nyári sza­badtéri szezon, a fővárosban A szerkesztőségekben is ta­lálgattuk: vajon megtartják-e az idén, s ilyen drámai kö­drámákkal övezett város — Gyula és Szeged — készülő­déseiről, hanem hazánk más tájain is hirdetik a nyári mű­sorokat. (A Szentendrei teát­rumban éppúgy, mint Mar- tonvásáron, ahol Beethoven emlékét idézik a felcsendülő dallamok. S minden eszten­dőben újabb és újabb szabad­téri színházi eseményről szá­molnak be a krónikák. így került például Thália nyári szentélyei közé a szombathe­lyi ízisz-templom, ahol nya­ranként Mozart Varázsfuvo­láját hallhatják a hazai és a külföldi nézők. S így szapo­rodott idén nyáron is a nyári szabadtéri program: a fertő- rákosi kőfejtő barlangban Szophoklész Öidipusz királyát mutatja be a győri Kisfaludy Színház együttese. Nem az első barlang, amely színteret ad nyári művészeti eseménynek — az aggteleki cseppköbariangban például Bartók operáját, a Kéksza­kállú herceg várát mutatták be. Valóban festői környezet. Ügy látszik tehát, hogy be­vált címeinket se mindig használhatjuk, magunknak is gazdagítanunk kell szókin­csünket. Hányszor írtuk le ilyenkor azt például, hogy: „Díszlet: a csillagos ég.. Ezt ugyan a barlangjátékok­ról nehezen írhatjuk le — ám azt igen, hogy a díszlet mindig a természet adta táj, s ennek szépsége ad különös hangulatot, sajátos varázst a nyári évadnak. az idei nyári programban va­lóban sokfélét és sokszínűt találhatunk. Operettet és ze­nés vígjátékot, drámát és tragédiát, klasszikusokat és mait, prózát, táncot, operát — lesz tehát szórakozási alka­lom; több vidéki színházunk a balatoni fürdőhelyeket jár­ja majd, hogy sikeres előadá­saikat bemutassák az üdülő Huszonöt éve képviselő Dr. Ortutay Gyula akadé­mikus, egyetemi tanár Bács- • Kiskun megye országgyűlési képviselője. Az elismert köz­életi személyiség, néprajztu­dós, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tag­ja, egyetemi tanár, számos külföldi és hazai társaság al- elnöke, illetve tagja. Az egyetemi tanulmányait Sze­geden fejezte be, ahol Rad­nóti Miklóssal és a többi bal­oldali érzelmű szegedi fiatal­lal létrehozták a Szegedi Fi­atalok Művészeti Kollégiu­mát. Később alapító tagjaiéit a Magyar Történelmi Emlék- bizottságnak. A felszabadu­lás előtt jelentős néprajzi gyüjlőtevékenységével vál­totta ki a tudományos köz­élet érdeklődését. A „Székely népballadák” c. könyve és a „Kis magyar néprajz” c. kö­tete általánosan ismert alko­tások. Országos közéleti szerep­lése 1945 után kezdődött. Az elsők között országgyűlési képviselő. 1945—46-ban a Ma­gyar Központi Híradó elnöke. H)47—50-ig vallás- és közok­tatásügyi miniszter,' 1950— 53-ig a múzeumügy és mű­emlékvédelem vezetője. 1957 —68-ig. az EL.TE rektora, 1957—64-ig a Hazafias Nép­iront. Országos Tanácsának főtitkára, 1958-tól az Elnöki Tanács tagja. Tudományos munkássága többször része­sült nemzetközi elismerésben. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendet 1960-ban kapta meg. 1958 óta ismét ország­gyűlési képviselő, gyakran felkeresi választókörzetét. Nyáry István gazdasága Betekintés a diósgyőri uradalom egyik urának éleiébe és szerte az országban. S en­nek a nyári évadnak is külön varázsa van s természetesen ez is színházi varázs. A szerkesztőségekhez az idén, június első napjaiban eleddig szokatlan szövegű le­vél érkezett Szegedről, a Sza­badtéri Játékok igazgatóságá­tól. Ilyenkor mindig a sajtó­tájékoztatóra hívnak, jelez­vén, hogy hamarosan meg­szólalnak a fanfárok a szege, di Dóm téren. Ezúttal azon­ban elmaradt a sajtótájékoz­tató; a levél, szűkszavúan csak a körülményekre hivat­kozott, amelyek ezúttal meg­akadályozzák, hogy a Játékok rendezői idén is találkozza­nak a hírlapírókkal. Felesle­ges is volt minden kommen­A mezőkövesdi Matyó Nép­művészeti és Háziipari Szö­vetkezet eredményes munká­ját igazolja az évről évre nö­vekedő nyereség is. 1965-ben 4,3, az elmúlt esztendőben már 6,4 millió forintos nye­reséget ért el a szövetkezet. A növekvő nyereség lehetővé teszi a beruházások növelé­sét is. 1965-ben két millió, tavaly már 3,6 millió forin­tot fordítottak beruházások­ra. Az idén még nagyobb ősz- szeget költhetnek a szövetke- aet fejlesztésére. Legjelentő­sebb beruházásuk a szövet­kezet központjának. a Matyó­rülmények között is a szege­di és a gyulai játékokat? Megtartják. Nem valamifé­le „csakazértis” alapon, ha­nem mert az ország küzdel­mének szervezettsége és hét­köznapi hősiessége lehetővé tette, hogy e városok megme­neküljenek az ártól. A sze­gedi és a gyulai játékok ren­dezősége elkezdte a már ki­dolgozott tervek megvalósító, sát. A gyulai vár színpadán éppúgy, mint a szegedi Dóm­téren készülnek a díszletek, s a művészek Budapesten, majd a helyszínen elkezdték az elő­adások próbáit. A programokat már jól is­meri a közvélemény. Hírek, riportok számoltak be a ké­szülődésekről. S természete, sen nemcsak e két, külön háznak további bővítése. Egy új épületrész felépítésére, to­vábbi munkatermek, raktá­rak kialakítására, új szociális létesítményekre, a központi fűtés bevezetésére mintegy 2,6 millió forintot költenek. A megyei tanács 450 ezer, az OKISZ 600 ezer forinttal támogatja a Matyóház bőví­tését. Ezt a támogatást azzal érdemelte ki a szövetkezet, hogy vállalták a csökkent munkaképességű dolgozók se­gítését. Az új épületrészben 40 csökkent munkaképességű dolgozó állandó foglalkozta­tását biztosítják. közönségnek. Ez tehát az egykori híres „uborkaszezon”, amikor szinte mindenütt az országban sza­badtéri előadások pótolják a kőszínházi estéket. Az év­szakhoz illő könnyedséggel természetesen, de nem feled­ve azt sem, hogy a nehezebb műfajok egy-egy izgalmas alkotása' is szabadtéri szín­padra kerüljön, kihasználván a táj és a mű találkozásának előnyeit. Nyáry István szobájáról képet kaptunk az 1629. évi leltárból. Ismerjük annak berendezését, a nyo- szolyát. a királyi eredetű in­tarziás nagyasztalt, berakott lócáit, pohárszékét, és a többi ingóságot. A leltár további tételeiből láthatjuk, mivé lett a királyi várpalota minden egykori szépsége, amit a bécsi királyok feudális zálogbirto­kosai — közel száz év lefor­gása alatt — alaposan szét­hordták, elherdáltak. Pedig a híres hadvezér. Török Bá­lint fia — Enyingi Török Ferenc még reverzálist adott az összeírt királyi klenódiu- mokról 1568-ban ,.. De azt „mind elhattálc pusztulni és Romolni, kiről már keserves panasz volt is az Országa előtt...” Ez a reverzális el­veszett. a magyar történelem nagy kárára. De ez a Nyáry-leltár, a pusztulás kezdetének a lel­tára, megmaradt az utókorra. Hat résztulajdonos osztozik ekkor a diósgyőri uradalom­ban és a várban. Közülük Nyáry István, tart fenn ma­gának állandó szálláshelyet, hogy kisvárdai birtokáról őt­lovagolva, ellenőrizhesse a győri gazdaságot. A többiek, Nyáry Miklós és Zsigmond, a Homonnai Drugeth fiúk és a sógor, Haller György fia, j Haller Sámuel, csali rövid napokra veszik igénybe a vár déü szárnyában a számukra fenntartott szobákat. A hiányos palotatetőzet, az omló vakolatok, a bozótos faltövek — valóságos „spes- sarti fogadóvá” teszik a vár­palotát ebben az időbeni Nyáry Istvánnak a délke­leti torony és a kápolna kö­zött — lakószobája mellett egy „Ebédleő Palotája” is van. Ez a második szoba. A kápolna pedig a „Tárház”. A torony kamrája. Itt öt .középső” és hat süldő disznó szalonnája, három , ,sódarnélk ül val ó’ ’ és „ószalonna” lógott, meg „fe- . jestül egy egész orja”. Az éléstárt a vasszegekkel kira­kott ajtón nagy horgosiakat őrizte. Nyáry másik termény rak­tára az északi lovagterem alatti helyiség volt. A lovag­terem elekor a „prédikáló Palota” céljára szolgait, alat­ta volt az úr káposztás rak­tára. Négy hordó sós-hasá­bos és kéit gönci hordó ap­rított sós káposztája volt Itt- Húrom tartóban 12 köböl j rozsgabonája, egy „kisded liszteskádban” liszt, még egy; „gyöngyösi mérő”. A len zá­rná tasor végén álló „terhes házában” árpát és zabot tá­rolt, meg béklyókat, szászé- keket, s vízforraló üstöt. Amíg ez a felsorolás el­mondja a kisvárdai földesúri diósgyőri házatárát és élés-' tárát (ami bőséges, de nemi változatos étrenddel dicse-. keddit), a leltár további ré-j sze gazdaság történeti szem­pontból figyelemre méltó. Ma­jorságában a következő Iá- basjószágoltat írták össze: hat öreg fekete ökör. 61 öreg juh.* négy „verő juh”, ugyaneny- nyi kos. Tavalyi bárány 17. idei bárány 28. „öreg kecske” egy és kecskebak kettő. A disznók száma: „öregszámú”* 28, fekete ártány 3, süldó disznó 24, és szopósmalac <’■ A majorság pincéjében Ü teli hordó bor és 13 teli hor­dó lőre. Itt tartották a vas- lőcsös „fakó szekeret”, a jár­mokat, dézsákat, korcsolyá­kat. kádakat. A leltár felvé­telekor Nyárynak 16 „föld búpvetése”, Műhibán 3 „föld búzavetése” volt. Ezt diósgyőri köbölben számítva 54, illetve 23 köbölre vették. Március 5-cn tehát. 11 major­ságnak nem volt nagyobb készlete. De így is ké­pet kapunk arról a gazda­ságról, amit egyébként nehéZ lenne rekonstruálni. A kis­várdai gazdaságról nincs ha­sonló leltár. Szegényesnek i? mondhatnánk a majorság készletét, ha nem tudnánk: hogy ez a Nyáry is. jövedel­me fő részét szarvasmarha- exportból biztosította, és en­nek hasznából tartotta feni* azt a színvonalat, ami sza­bolcsi főispáni, királyi fó- ajtónállói és kamarási. majó Ica.ssa i főkapitányi tisztségé­hez kellett. Komáromy József A vízparton Czínfce Ferenc raj» GfagyebSt nyereség, több beruházás Kőv ét itt a matyó sxövetkexetet Segítség a csökkent munkaképességűeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom