Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Vosátrvop, T970. }ßfntsi5. £SZAK-MAG¥A*ORSZÁG 5 Pontozott sorsok A diplomák kiosztásával nem szakadt meg az ünne­pélyes pillanatok sorozata az egyetemen. Ismeretlen /arcok­kal, ünneplő ruhás lányok­kal és fiúkkal vannak tele a folyosók. Felvételizők. Az idegek játéka megmerevíti az arcokat; feloldódást a jól sikerült felelet hozhat. Katonaruhás fiatalember. Az árvíztől jött, Szeged mel­lől. 1968-ban érettségizett In. diában, ahol édesapja négy évig kiküldetésben volt. Édés- apja kohómérnök. Ö is az sze. retne lenni. Tanulmányi osztály. Dr. Vincze Endre docenssel be­szélgetünk a felvételiről. Fő szervezője és irányítója a felvételi bizottságoknak. Hat éve résztvevője ennek a fele­lősségteljes munkának. A szóbeli felvételi vizsgá­kat egységes írásbeli előzte meg az ország valamennyi megyeszékhelyén. Azok a pá­lyázók, akik a vizsgatárgyak­ból két nullás eredményt ér­tek el nem szóbelizhetnek teljesítményük alacsony szint­je miatt. A dolgozatok javí­tását a lehetséges legnagyobb pontossággal és felelősséggel végezték. Az eredmények összesítéséig minden pályá­zót szám jelölt, így még a dolgozatokat javítók sem is­merhették a készítő szemé­lyét. Az utóbbi három év során a felvételizők felkészültsége kimutathatóan növekedett, amely a középiskolai oktatási módszerek fejlődését jelen­ük. Különösen jól szerepeltek a szakosított osztályokban végzett tanulók, bizonyítva az ilyen arányú képzés létjo­gosultságát oktatási rendsze. rünkben. Az írásbelik során országosan 28 dolgozat jeles eredményű lett, ennek több­ségét, 19-et borsodiak készí­tették. Különösen szépen szerepeltek a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban és a Kilián Gimnáziumban érett­ségizettek. Vannak tipikusan gyenge iskolák is, de az évek vi­szonylatában az a tendencia érvényesül, hogy ha kis mér­tékben is, de növekszik az oktatás színvonala. A felvételi rendszer de­mokratizmusára és embersé­ges szellemére jellemző, hogy kétes esetekben a felvételiző számára kedvezőbb megol­dást választják. Erről beszél­getésünk során személyesen is meggyőződhettem. A régebben érettségizettek­nél abban az esetben veszik figyelembe az t érettségivel hozott pontokat, ha a pályá­zó számára kedvezőbb, ellen­kező esetben a felvételin szer­zett pontszámok felezése nél­kül születik döntés. Az idén jelentkezettek szá­ma 25 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Ennek az orszá­gos szinten is jelentkező ten­denciának megvizsgálása a közeljövő feladata lesz. Felvételi vizsgabizottság. Izzadságcseppek a vizsgázó arcán. A kérdező tanár köz­vetlen hangon igyekszik fel­oldani a feszültséget. A jól sikerült matematika felelet után a fizika következik. Té­telhúzás. A termodinamika törvényeinek ismerete jó vizsgajegyet eredményezett. Ez az ember pontszáma alap­ján nyugodtan mehet haza. .Jövőre mint egyetemi hall­gató vizsgázhat. Elnéptelenednek a folyo­sók, a vizsgabizottságok be­fejezték munkájukat. Hama­rosan kiderül, kik vették si­keresen az élet első, az érett­ségi után legjelentősebb aka­dályát. Mátó Gyula Elhagyták választott hivatásukat AMIKOR NÉHÁNY eve a ______________________külön­böző főiskolák, egyetemek aulájában esküt tettek, élet­re szólóan gondolták, komo­lyan tették. Mégis elhagyták tanult hivatásukat, pedig ma is szeretik. Mesterség-nosz­talgiájuk van, s adandó jó alkalommal gondolkodás nél­kül visszatérnének eredeti foglalkozásukhoz. Ismerőse­ink, munkatársaink körében, a rádió, s a tv műsoraiban gyakran találkozunk velük. Olykor több éves vívódás után döntöttek, vagy dönte­ni kényszerültek annak a ja- vára, amit nem szeretnek. A magányos fiatal tanár­nő naponta négy órát uta­zott, hogy a távoleső falusi középiskolában tanítson. Nagy lelkesedéssel — ha nem *s mindig hibátlanul — dol­gozott, tanítványai szerették. De nem juthatott lakáshoz, htert egyedül volt. Férjhez nienni pedig csak azért, hogy fakása legyen, nem akart, nem tudott. így aztán há­rem év után eljött. El, szülő­városába, a megyeszékhelyre, ahol egyik tantestületben sem volt számára üres stá­tusz. Tanácsi hivatalnok lett. Eleinte még örült; egyszerre négyszázzal több lett a fize­tése. De már ennek az „ele- Inté”-nek is két éve. Egyre lobban vágyódik a tanítás után, nem elégíti ki az érte­kezleteken ülés, az „aktato­logatás”. Az állattenyésztési szak- technikus is szerette a kí­sérleti gazdaságot. Vidéki gyerek, falun otthon volt. Munkájával elégedettek vol­tak felettesei. Eljött azonban az ideje, hogy nősülésre gon­doljon, s szeretett volna pénzt félretenni. De 1300—1400- -ból? Azt is szégyellte, hogy még mindig szülei segítsé­gére szorul. A közelben mű- anyagipari ktsz alakult. Gép­kezelőket kerestek. Néhány nap alatt betanították: most gombokat présel, s közben az elhagyott kísérleti gazdaság­ra gondol. Fizetési boríték­jában viszont 2600 forint van, s ez már jó kiindulás a családalapításhoz. AZ AGRARMÉRNÖKNÖ — mert „csak” nő — nem sokra becsülték a gazdaság maradi gondolkodású veze­tői. Nem kapott tudásához mért munkát. Nem volt ere­je hadakozni; a szülési sza­badság letelte után nem tért vissza. Most agrármérnöki diplomával a fiókjában sta­tisztikusként dolgozik. A ha­tár tágassága helyett egy számológépektől zajos, zsú­folt szoba a munkahelye. Ke­veset keres, de legalább meg­nyugodott. Az új környezet­ben nincs áskálódás: ahogy mondani szokás, jó a kollek­tíva. S a zilált idegzetű asz- szonynak ez a legfontosabb. Említhetnénk az elgondol­koztató példák hosszú sorát. A jogászt, aki bárzenésznek szegődött, a sofőrként dolgo­zó mérnököt, a tehetséges kutatónak indult nyelvészt, aki egy nagyvállalat tolmá­csaként keresi kenyerét. Fél­reértés ne essék, nem a fe­lelőtlenül állást változtató, csak a mának élő, minden eszközzel pénzt hajhászó fiatal diplomásokról van szó. Mert ilyenek is akadnak, de értük nem kár. Azokról be­szélünk, akik hivatásszere- tetük és pályaalkalmasságuk ellenére növekvő számban vesznek el a társadalom és sok esetben önmaguk szá­mára is. Elvész a taníttatá­sukra áldozott több százezret kitevő összeg, s elvész las­sacskán a'jövőnk munkálása érdekében szerzett szaktudá­suk is. visszahódí- tásukért, s tenni az ezután érkezők ma- j gatartásáért. Hogyan? A leg- hétköznapibb realitásokhoz alkalmazkodó neveléssel, a ■ fiatalok adott létfeltételeihez ' fokozatosan igazodó fizeté­sekkel, bizalommal és méltó feladatok kitűzésével: s a mindenütt hozzáértő, előíté- j letektől mentes, emberköz­pontú munkahelyi vezetés megteremtésével. Takács Lajos TENNI KELL Minél közelebb, annál nehezebb Húsz méterre a föld alatt Takács István igazgató, Szőke Barna frontaknász és Lcskó Béla brigádvezető. volt. A fronton KISZ-brigád dolgozik, akik 1952-ben még gyerekek voltak ... Víz van most is. A front elején, ahol négykézláb csú­szunk be a tárnok között, az egyik egység talpánál szabá­lyosan folyik a víz. A puha talpban elsüllyedt egy bizto­sító egység, s most emiatt nem léphet előre a többi U sem. Gumiruhában, térdepel­ve itt dolgozik Bai Pál vájár és Ruscsák István segédvá­jár. Az ő munkájuktól most sok függ. Ki kell ásni az el­süllyedt egységet, fölötte le kell robbantani a földet, hogy kiemelhessék a berendezést. Nézem izzadt, vizes, sáros ar­cukat. — Meg lesznek vele délre? — kérdem bátortalanul. Rám néznek, összenéznek. A föld színén látni, hogy a lucernaföld besüppedt. AÍat- ta húsz méterre vonul a Szu- hakálló II. számú akna 65 méter hosszú frontja. Erede­tileg ide nem terveztek gé­pesítést, de a munkaerőhiány, valamint a termelékenységi követelmény arra késztette a Mákvölgyi Bányaüzem ve­zetőit, hogy ezt a széritelepet is a legfejlettebb technikával műveljék le. Csakhogy a földfelszín közelsége követ­keztében a Dobson rendsze­rű biztosító berendezések egységeinek a teljes terhelést kell kivédeniük, s a nagy nyomás miatt a tárnok eldől­tek, a talpcsavarok elszakad­tak, ami igen sok problémát A front Bai Pál ás Ruscsák István az elsüllyedt egységnél. Laczó József felv.) okozott. Az üzem vezetői ek­kor olyan stabilizálót szer­kesztették, amelynek felsze­relésével, alkalmazásával ezek a gondok megszűntek. Egy hónapja nincs ilyen probléma a biztosító beren­dezéssel. Kritikus helyre hozták be ezt a nagy értékű berende­zést, vállalták a kockázatot annak érdekében, hogy ezt a széntelepet minél hamarább lefejtsék, mert alatta jobb viszonyok között teljes kapa­citással dolgozhatnak majd egy másik szénmezőben. Takács István igazgató nem sok időt tölt el mostanában az irodában. Az üzem problé­mái — a műszaki fejlesztés, a rossz geológiai viszonyok, a munkaerő- és vagonhiány — arra késztetik, hogy minden nap és a nap különböző sza­kában járja a nagy, tömeg- termelő munkahelyeket, öt kísértük el a Szuhakálló Il-es frontra. Abba a bányába, ahol az ötvenes évek elején az az emlékezetes vízbetörés aztán az egyikük ezt mondja: — Meg! Mellettem megszólal az igazgató: — Ha így lesz, kétszáz fo­rintot délután felvehetnek a pénztárban. Beljebb már szép a bánya. A KB—152Z típusú, nagy tel­jesítményű lengyel marógép egyenesre vágta a 160—170 centiméter vastag szénfalat. — Jó ez a gép — mondja az alig harmicéves Leskó Bé­la brigádvezető. — Nem is ezzel van nekünk bajunk, ha­nem a vízzel, a puha talp­pal, a nagy főtenyomással. De reméljük, kilábalunk eb­ből a hullámvölgyből is. Ez­után már csak jobb lehet, jobbnak is kell lenni, mert morognak már a fiúk az ala­csony kereset miatt, Pedig dolgozunk szakadásig. De hát nem akkor dolgozik igazán a bányász, amikor rendben fo­lyik a termelés, hanem ami­kor akadozik, akkor kell megkínlódni minden forin­tért. Ezen a munkahelyen most valóban kínlódást jelent a munka. De a KISZ-brigád re­ménykedik, hogy rövidesen jobb körülmények közé ke­rülnek. Reménykednek és dolgoznak is érte. Oravec János Miskolc: délutáni csúcsforgalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom