Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Keefcj, W>70, jöM«s 2ß. ÉSZAK-MAG YARGRSZ AG 5 A tokaji kikötőben _ Egy egészen friss statisz­tikai kimutatásban olvashat­tuk: 18 forint 30 fillért min­den 100 forintból ruházko­dásra költünk. Tehát ezek szerint, ha valakinek 1500 forint a fizetése, 274,5, aki 2000 forintot keres, az 366 forintot tehet félre havonta átlagosan ruhaneműre, vagy ennyi forint értékű ruhát vásárolhat magának. Ha ezeket az összegeket összevetjük a divatbemutató­kon felvonultatott, vagy a ki­rakatokban elhelyezett mo­dellekkel, a divat őrült tem­pójú változásaival, vagy a szalonok árjegyzékeivel, azt kérdezzük: miből, hogyan. Egyik képeslapunk divat ol­dala nemrég megpróbált reá­lis lenni. Fiatal divattervezők modelljeit sorakoztatta fel ■— kispénzű fiatal nők számára. Hát ott aztán volt minden! Olcsó kartonból varrt nagy­estélyi, ponchó, maxi ruha, stóla, nadrág stb. Szóval csu­pa olcsó, de csupa extra da­rab. ötszáz forintból még is lehetne valósítani ezt a nyá­ri ruhatárat. De kinek? Me­lyik dolgozó nő járhat ilyen öltözékben? A divatlapok szolidabb, elegáns ajánlatait pedig — magas áruk miatt csak nagyon kevesen tudják elfogadni. Az emberek mégis elegán­sak. Csak végig kell menni egy szimpla hétköznapi dél­előtt az utcán, bárki meggyő­ződhet róla. — ön hogyan öltözködik? A 28 éves, adminisztrációs munkát végző nő a követ­kezőképpen oldja meg ezt a „lényeges kérdést”. Tudni kell róla, hogy pedantériá­ját, ízlését mindenki elis­meri, azt is, hogy 1700 forin­tos havi fizetéséből albérlet­ben él. — Csak bizonyos mértékig követem a divatot. Időtálló tartós holmikat vásárolok. Olcsó ruhát nem veszek. Ke­vés ruhám van, de igyek­szem őket úgy válogatni, A Vöröskereszt még cselekedhet AZ IDEI árvizek és belvi­zek szinte vala­mennyi megyében károkat okoztak, elsősorban a folyók mentén, de a hegyvidékek völgyeiben is. A károk pon fos felmérése országszerte fo­lyamatban van. Az előzetes becslések szerint azonban máris. megállapítható a sor­rend: melyik megye meny- Pyi kórt szenvedett, s e listán Borsod megye — sajnos — meglehetősen elöl szerepel Az összesített károk alapján nem végleges adatok sze­rint — Borsod negyedik a megyék közt. A károk .jelentős részét a biztosító téríti meg, illetve a biztosítás alatt nem levő bel­vízkárokat a mezőgazdasági és állami üzemek részére az állam olyan mértékben el­lensúlyozza, hogy a kártétel a gazdálkodást ne zavarja. Ez viszont hatósági feladat és megfelelő rendelet írja elő a kártérítés, illetve az állami megsegítés módjait és felté­teleit. De nemcsak üzemek és vállalatok szenvedtek káro­kat az árvizek miatt. Borsod­ban például 101 ház össze- dőlt és további 191 lakóépü­let megrongálódott. Csalódok maradtak fedél nélkül, nem egy esetben súlyos helyzet­ben. Kis vagyonkájuk is az összedőlt ház. romjai alatt maradt. Ez a probléma az árvíz­károk helyreállításával fog­lalkozó megyei albizottság legutóbbi ülésén került szó­ba. Konkrét eseteket sorolva jelentette az. egyik bizottsági lag, hogy vannak a megyé­ben olyun családok, amelyek gyorssegélyre, vagy szociális segélyre szorultak volna mái az. árvizek idején. Az. segély szervezése a Vöröskereszt feladata lenne. A Vöröskereszt megyei ve­zetősége sok fontos munkát végzett az elmúlt hónapok-, ban. Szervezte a segélyezést Sz.abolcs-Szatmár megye ár­vízkárosultjai részére is. A bajbajutott borsodi családok­ról — talán éppen a sok munka miatt — valahogy megfeledkeztek. Oda figyel­lek. ahol nagyobb volt a baj ós jobban kellett a segítség. Előfordulhat ilyesmi. Néha éppen a legjobb szándék te­reli el az ember figyelmét olyan feladatokról, amely '.''zvetlen kötelessége lenne. V to KfcSO. A , bor' ___________;_______ sodi ár­vízkárosultak most és a jö­vőben is szívesen fogadják a V öröskereszt segítségét. Szé­gyenkezésre sincs ok. Borsod az árvízkárosult megyék kö­zé tartozik. Itt is vannak csa­ládok, amelyek nehéz hely­zetbe kerültek. Nagyon kel-1 lene nekik a segítség. A Vö- | röskereszt még cselekedhet, hiszen az árvízkárok felszá­molása tartós munkát és sok­irányú tevékenységet igényel. Többek közt: a súlyosan ká­rosodott szegény családok megsegítését is. hogy minden alkalomra le­gyen megfelelő. Évek múlnak el úgy, hogy cipőn, haris­nyán és fehérneműn kívül semmivel sem bővül a ruha­táram. Az elmúlt hónapban eladtam néhány kopottas holmimat. Az érte kapott né­hány száz forintot az össze­gyűjtött összeghez tettem. Vettem egy csodaszép nyári vászonkosztümöt, egy terlisz- ter szoknyát, néhány blúzt, csináltattam két jersey ru­hát. Most néhány évig nem költők ilyesmire. A húszéves szakmunkás I kislány egészen más öltöz­ködési politikát folytat. — Én nagyon szeretek kü­lönlegesen öltözködni. Min­dig csodálattal nézegetem a divatlapokat. Most láttam az egyik miskolci kirakatban egy szép sötétkék, olasz se­lyemből készült nadrág-tuni­ka együttest. De az nekem túl drága, én csak 1400 fo­rintot keresek. Inkább vet­tem egy 220 forintos tuni- kást. Nem szép, de vagány. Ezek az olcsó holmik nem soká tartanak, de nem is sajnálom, ha elkopnak. A 45 éves családanya el­lensége a konfekciónak. A gyerekek már nagyok, a férj jól keres. így havonta 500 forintot is magára költhet. — Sajnos, az én alakomra már nem lehet csinos kész­ruhákat kapni. Konfekcióból csak jó alakú nők tudnak öl­tözködni. Én úgy csinálom, hogy az egyik hónapban ki­választom az anyagot, a má­sik hónapban megvarratom. 500 forintból már lehet válo­gatni is. Nem törekszem rá, hogy minden ruhám drága szövetből, a legdivatosabb fazonnal készüljön. A leg­több egyszerű, de csinos. Mindig jól öltözött vagyok. (levay) Nem az OTP-n múlott Válasz 30 bányászcsaládnak Ormosbányáról kaptuk a panaszos levelet, amelyben többek között a következőket írják: köztudott dolog, hogy országszerte nagy a lakáshi­ány. Itt, nálunk. Ormosbá­nyán már némileg segítet­tek ezen. Ugyanis átépítettek két legényszállót, s a bánya­üzem vezetői a harminc da­rab lakást átadták az OTP- nek, hogy az adja el, mint szövetkezeti lakásokat. Az üzem már május 13-án. sor­solással kiosztotta a lakáso­kat a harminc jogos igény­lőnek. Az OTP-nek így már csak a kulcsokat kellett oda­adnia a harminc lakáshoz juttatott, de lakás nélküli családnak. Aláírás: Harminc hitegetett bányászcsalád. A panasznak utánajártunk, s a következő felvilágosítást kaptuk az OTP-től. A meg­oldás korántsem volt olvan egyszerű, hogy csak a kul­csot kellett volna átadni. Ugyanis kormányrendelet mond’a ki. hogv csak olyan állami tulajdonban levő épü­let adható el. amelyben nincs több 12 lakásnál, s hogy a Vé­telárat 15 év alatt ki kell fi­zetni. Ahhoz, hogy a harminc ormosbányai család megkap­hassa a lakását, felmentést kellett kapniuk a rendelet kötelezettségei alól. Mert a két épületben külön-külön több. mint 12 lakás van, ezenkívül kérlek, hogy a vé­telárat 25 év alatt fizethes­sék ki. A szükséges felmen­tést természetesen csak Cél - sőbb kormányszervek adhat­ták meg. S hogy a döntés* csak most, a napokban szü­letett meg, az nem az OTP-n múlott. B. I*. Az árvíz elmúltával sem csökkent a forgalom folyóinkon. Az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság motoros vontatói uszályokkal szállítják tokaji kőbányájukból a követ a gátak helyreállításához, a part megerősítési munkálatokhoz. Képünk a tokaji kikötőben készült. Laczó József felvétele. Miből Eesznek a bírósági ügyek? Felbolydult etyy falu A közérdek nem tűr halogatást, halasztást! Panaszos levél érkezett az Ózdi Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz Ariéból. A szűkre szabott, segítséget kérő sorok elkeseredett hangulatot árasztanak. Kitűnik belőle, hogy az egyéni és a közér­dek összeütközött. A falu­rész lakói sérelmének orvos­lása viszont több mint egy éve húzódik. Vázsó-árok A községet keresztben át­vágja a Vázsó-árok, mely a környező hegyek csapadékvi­zét vezeti le a Hódos-patak­ba. Az árok partján évtize­dek során keményre tapos­ták a gyalogutak Ahogy a faluban fogalmaznak: em­beremlékezet óta ezen köz­lekednek a „kisfalusiak”. A gyalogút jelentősége a munkásszállítás megoldása után is megmaradt, mert eb­ből a falurészből a mezőn átvágva, öt perc alatt elérik a buszmegállót, míg a köve­zett úton, szinte a községet megkerülve, csaknem két kilométert kell gyalogolni. Nos, már egy éve több mint Mecsek-pulyka A fogyasztásra szánt állatok nevelésénél alapvető szem­pont a növekvési idő és a takarmány-felhasználás csökken­tése. A boldogasszonyfai üzemegységben tenyésztik a „Me­csek-pulyka” szülőpárjait. Az angol Mathews-cégtől vásá­rolt nagyszülőket két „vonalban” nevelik tovább, külön vá­lasztva a későbbi anyák és apák csoportját. Az egyik vona­lon a jó takarmány-felhasználás tulajdonságát, a másik vo­nalon a gyors növekedés képességét alakítják ki. Kétévi kísérletezés eredményeként ez a fajta — minimá­lis takarmányozással — 12 hét alatt éri el a szükséges 4 kg súlyt. félezer embert kényszeríte­nek a gyaloglásra, mert a közterületen levő árkot és árokpartot — a gyalogú Ital — a két szomszédos telektu­lajdonos a portájához „csap­ta”, elkerítette. A közterüle­tet is... Valamikor az ároknak mindkét partján vezetett gyalogút. Többnyire a jobb oldalit használták. Am tíz évvel ezelőtt a jobb oldali szomszéd beültette, s elzárta az utat. Senki sem perleke­dett velük, a közterület mi­att sem emeltek kifogást, az emberek átszoktak a másik oldalra, öt éve a bal oldali telket Németh Ágoston kőmű­vesmester vette meg. Először csak zúgolódott, hogy arra járnak, tavaly aztán ő is el­kerítette az utat. A közhan­gulat érthetően ellene for­dult. Perben a faluval A népi ellenőrökkel végig­gyalogoltunk a fűvel benőtt, elhanyagolt árokparton. Ami rögtön szemet szúrt: az árok maximális szélessége legfel­jebb két méter lehet, s a térképen nyolc méter széles közterület van bejelölve. Ezek szerint tehát mindkét oldalon három-három méter széles árokpart a közé, a falu tulajdona. A térképen... Alig nézhettünk szét, elő­került a tulajdonos „éberen” figyelő édesanyja, Németh Ágostonná. — Mit keresnek maguk ott?! — kiabált nagy han­gon, hogy a tizedik szomszéd is felfigyelt. A népi ellenőrök nyugodt hangon elmagyarázták, hogy a feljelentést jöttünk kivizs­gálni, ám erre még feljebb emelte a hangját. — Vegyék tudomásul, itt nem lesz semmiféle út. Es ha még egyszer ide jön vala­ki utat intézni, fejszével vá­gom szét a fejét! — Ez közterület. Azelőtt is erre jártak — Itt nem volt semmiféle gyalogút (?!). Az árokban jártak gumicsizmában, mert a régi tulajdonos sem en­gedte meg. A gyalogutat egy eve nem használják, mégsem nőtte be a fü. olyan keményre ta­posták. mint a beton. Azért megkérdeztük Tengely Sán- dornét. a régi tulajdonost is. — Ugyan kérem, mióta az eszem tudom, mindig arra jártak. Még mondtam is, amikor a kerítést építették: te. Guszti, csak azt kerítsd be, ami a tiéd. ila aruk van, partjának is kell lenni, különben is ott járnak az emberek... „Egypartú” árok A faluban sok emberrel beszélgettünk. Amikor meg­látták az idegeneket, csopor­tosan jöttek panaszukat előadni. Az idősebbek mind azt hónytorgatták, hogy a múlt rendszerben is le akar­ta a.régi telektulajdonos zár­ni az utat, de megtiltották. Most viszont csak húzzák az ügyet, senki nem intézke­dik. Nos, a községi tanács in­tézkedett, de nem egyszerűen és határozottan. Az elmúlt év nyarán, amikor Németh Ágoston a kerítést kezdte építeni, a tanács felszólítot­ta. hogy hagyja abba a mun­kát, mert nem jelölték ki a kerítés helyét. A felszólítás­ban azt is írták, hogy egy méteres sáv kisajátítását ter­vezik — gyalogúinak. (Köz­területen?) Ez az intézkedés elejét vehette volna az az­óta tartó perlekedésnek, de az Ózdi járási Tanács épí­tésügyi osztálya hatálytalaní­totta a községi tanács hatá­rozatát, azzal az indokkal, hogy az intézkedésben túllép­ték hatáskörüket. Ez igaz. De az hiba volt, hogy az ügyben illetékes építési osztály csak megszüntette a régit, s nem hozott helyette érvényes ha­tározatot, Lehet, hogy ezt; külön kellett volna kérni a községi tanácsnak? De ezen túl sem látszik nagy törődés a félezer ember problémáié­val. Már egy éve bonyolódik az ügy, de a községi taná­cson még azt sem tudják, hogy a vízlevezető árok a község, vagy a vízügyi ha­tóság gondozásába tartozik-e. Eddig az üggyel annyira jutottak, hogy a földügyi hi­vatallal felmérették Né- methék telkét. Nem a köz­területet! A határkarót ép­pen az árokpartra ve tek le. Ezen az oldalon lehat nines partja az ároknak. A mási­kon viszont duplán van. hogv a nyolc méter közterület meglegyen ... De meg erről sincs készen a vázlr.trajz. in­tézkedni nem lehel. Ezután mi történik? A má­sik telektulajdonos sem nyugszik bele, hogy az ö ol­dalán dupla széles partja legyen az ároknak. Ö is fel­méreti. Ezután a bíróságra mennek. A bírósági szakértő is felméri. Tárgyalás, felleb­bezés. újabb tárgyalás. Az eddigi tempóban ez újabb két év. A félezer ember ro­vására. És nincs, aki közbelépjen... Tóth István Hát akkor hogyan? A divatos drága — az olcsó meg extra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom