Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

Vasárnap, 1970. július 19. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A Fcrr: V J és Gomolyiló Vállalat új székházba külíir.öli. A cso­dapalotába, ahogy az. város­szerte emleget.!:. Volt abban minden. Temérdek Másztál, telexmasina, sokféle telelőn, sőt ünnepi í magas vendéget vártér, tö­rülköző is aktuli a ::'.’Uhe- lyiségekbcn, csak éppen le­vegő nem volt, mert az eeti­lét szellőzéséről a tervezők és a kivitelezők elfelejtet gondoskodni. De hál < .-n nem egyedüli’1'.ó t nyesitők új ollhonr. K-. v-n valami nem volt. i:e.:i roll büfé. De lett. Az illetéke.: vendéglátóim- ri szervek többrendbeli tár­gyalás után hozza járultuk, hogy cégérük álcát gébül és büfé lengén a felhőfényesi- tök székhazában. Megtették ezt a szívességet. Kedves tő­lük. Először ugyan arról volt szó, hogy szeszmentes legyen a büfé, de erre nem adódott■ széles e honban gebines, meri hiszen mi az üzlet egy olyan büfében, ahol nem isznak. Végül a tárgyalások ered­ményre vezettek. Megszüle­tett a kompromisszum, \ amelyben a vendéglátósok el- j fogadták a meghívást, a fii- ! tést, a világítást, az ingyen- j helyiséget, a vízszolgáltatást. látások szemrevételezték a. telepet. A büfével szemközt nagy méretű terem volt, amely tanácskozási és okta­tási célokat szolgált. Nem nehéz kitalálni, hogy hama­rosan a büfé nagyterme lett az oktatási teremből. Ekkor meg raktározási gondok je­lentkeztek. Először a folyo­só egy részéi kerítették el raktár céljaira, aztán jobb­nak bizonyult, ha az elkerí- ■ tett folyosórészen is vendég­lő van, s utána mindössze három. hivatali helyiséget kellett feláldozni, hogy le­gyen hol raktározni az inni­valót. Ennyi munkához már természetesen, ilfább admi­nisztráció is kellett, ahol pe­dig adminisztráció van, ott íróasztal és adminisztrátor is szükségeltetik. Nosza, egy újabb irodahelyiség a ven­déglátás nemes céljaira, fi fejlődött a bűje, MjtZt ijtiSS £s a hozzá kap­csolódó miegyéb. Az admi- nisztr odoroknak már vol 1 gépírójuk, aztán lett még egy hivatalsegéd, a gebinesnek több alkalmazottja, s mire a f elhő fénye sítők észbe kaptak, a büfé már három teljes emeletet elfoglalt a csoda­palotából. Mivel a további terjeszke­dés előrelátható volt, nem volt mit tenni, a Felhőfénye- sítő és Gombolyító Vállalat újabb székházat építtetett. Volt abban minden. Temér­dek íróasztal, telexmasina, sokféle telefon, sőt ünnepna­pokon, amikor magas vendé­get vártak, törülköző is akadt a mellékhelyiségekben, csak éppen levegő nem volt, mert az épület szellőzéséről a ter­vezők és a kivitelezők elfe­ledkeztek gondolkozni. Es volt az új épületben büfé. Gebines. Betelepítették a hű­tőpultot, és elfoglalták a bü­fé ’ melletti szobákat. A fo­lyamat megkezdődött. És ment minden elölről úgy, mint az előző épületben. Már tervezik ai?*hJí: tő és Gombolyító Vállalat új, harmadik székhazát. A vendéglátósoknál meg már nagy találgatások, sőt fojto­gató' versengések kezdődtek, vajon ki lesz a harmadik ge­bines. (benedek) Ä végső megoldás a takarítást. és magi, ■--dia munkáját a hőn várt műin­tézet. Meghozták a büfé hűtő­ymUját. Valami nagyobb vendéglőből selejtezhették ki korábban. A szállítása, kü­lönösen pedig a 12. emeletre való felvitele maga is nagy gondot jelentett, de alig há­rom falbontás után végül is elhelyezték, s elfoglalta egy jókora ülésteremnek több -iránt felét. Már csak öt asz­tad fért el mellette a büfé­ben, abból egyet elfoglalt a gebines adminisztrációja, egyet meg a mindenkori el­lenőrzést gyakorló vendéglá- té&pari központi közegek -né­pem hada. A helyiség elég hamar Jci- «dwirtfc lAzonynlt. A vemiég­Thor Heyerdahl elérte eóliát Néhány napja szenzációs hírt röpítettek világgá a rá­dióállomások. A- Thor He­yerdahl vezette nyolctagú ex­pedíció a Ra—-2 papiruszha­jó fedélzetén partot ért Ame­rikában. Egy évvel ezelőtt — noha akkor a Ra—1 építési hibák következtében vízzel telítődött, s az amerikai vi­zeken, a cél előtt elsüllyedt — az már bebizonyosodott, hogy Heyerdahl hipotézise nem volt alaptalan. Az Új­világot Kolumbus utazása előtt többször is fölfedezhet­ték, föl is fedezték már. Er­re vallanak a Labrador terü­letén feltárt leletek, amelyek normán viking kolónia ma­radványai ; nyomait találták annak is, hogy Ázsiából Alaszkába 'jutottak el ván­dorló északi néptörzsek. Hatscpszut és a tengeri utazások Ilyenformán egyáltalán nem fantasztikus idea volt feltételezni, hogy a legfej­lettebb ókori népek hajósai is eljuthattak Amerika partjai­ra. Közép- és Dél-Ameriká- ban már korábban találtak olyan leleteket, amelyek léte csak egyiptomi, illetve föní­ciai hatás révén magyaráz­ható meg. Az óvatos régé­szek és történészek azonban mindeddig kizárták érveik­ből annak feltételezését, hogy Amerika őslakói, és az ókori Egyiptom, majd Fönícia kö­zött közvetlen kapcsolat jö­hetett létre. Inkább magya­rázat nélküli tényékként, s talányokként regisztrálták ezeket az emlékeket. Az ókori Egyiptom fenn­maradt írásos emlékeiben több «taJáeí tedfíkmV a*rsa vonatkozóan, hogy a fáraók nemcsak szárazföldön, hanem tengeren is vezettek hódító hadjáratokat, illetve messzi utakra küldtek fölfedező ex­pedíciókat. A híres Hatsep- szut királynő nevéhez fűző­dik a távoli Puntba küldött tengeri expedíció. Puntban, némely kutatók véleménye szerint, a középkor legendás ..fűszerszigetét”, Ceylont kell látnunk. Márpedig a Ceylon­ba vezető tengeri utazás nem kis dolog, mint ahogy bámu­latra méltó teljesítmény az is. hogy a föníciaiak elme­részkedtek — igaz végig a partok mentén hajózva, s csak Gibraltáron túl kény­szerülve nyílt tengerre — a Kanári-szigetekig, ahol ál­landó telepük volt. Nos, a nagyszerű norvég tudós, akinek nevét, bátorsá­gát a nem kevésbé híres Kon-tiki expedíció kapcsán már megismerte a világ, mind e tények, ' bizonyított, vagy bizonyítatlan utalások, régészeti leletek alapién .ju­tott arra a következtetésre, hogy lehetett, s volt is kaD- csolat Afrika és Amerika ókori civilizációi, az egyipto­mi és a tolték kultúrák kö­zött. E kapcsolat persze csak a tengeren keresztül, hajózás segítségével jöhetett létre. Tudott, hogy mind az egyip­tomi, mind a tolték kultúrá­ban mily kiemelkedően nagy szerep jutott a csillagászati ismereteknek, s mily jelen­tős csillagászati tájékozott­sággal rendelkeztek e civili­zációk. A csillagászatnak a fundamentális szerepe ezek­ben a kultúrákban nem ma­gyarázható csupán azzal, hogy mezőgazdaságuknak veit szüksége az évszakok változásának, a folyók ára­dásának pontos ismeretére. : Andrzej 2! by eh Lothar előszobájában szinte csak másodperce­ket kellett várnia. Klosst nyugtalanította most ez a pontosság, s az az udvariasság, amellyel Lothar fogadta. Tudta, hogy Lothar a sértődött emberek csoportjához tartozik, s akit az előléptetések el­maradásából fakadó keserűség elszánttá tett. El­szánttá és veszélyessé. Lothar a felfordulás, vagyis Hitler uralomra jutása előtt egy kozmetikai gyár ügynöke volt, minimális sikerrel. Ügy mondják, első SD-s mű­ködései. közé tartozott., hogy egykori kenyéradó- ját sajátkezűk'e; lőtte agyon Hamburg alatt, az egyik internáló táborban, s volt. is némi kelle­metlensége belőle a Wehrmachttal. Lothar ettől kezdve gyűlölte a Wehrmacht embereit. Ha ki­csit többet ivott, szívesen nevezte a nemzetáru­lók gyülekezetének a Wehrmachtot. s bizony­gatta. hogy a Führer sem hisz nekik. A ' Lothar előírásosan magasba lendítette karját, majd a fotelre mutatott. Kloss türelmetlen volt. Tudta, hogy idegtépő és semmitmondó fecsegés yezeti be a tényleges beszélgetést, s közben ro­ten az idő. Lothar Henning professzorról kezdett beszélni. Megemlítette, hogy nem kerülte el figyelmét Kloss és Berrita lassan alakuló kapcsolata sem. Pimaszul kérdezte, hogy erre a flörtre Kloss parancsot kapott-e főnökétől, vagy csak úgy, ma­gánszorgalomból udvarol? Arra is kíváncsi volt, hogy Rechte ezredessel szoktak-e Henning pro­fesszorról beszélgetni? Kloss társalgásnak fogta fel a dolgot, s vagy vállat vont válasz helyett, vagy egyszerűen nemet mondott. Időközben megállapította, hogy már tizenegy óra, s Lothar még semmit sem mondott. Elhatározta, hogy véget vet a tapogatózásnak, s röviden vázolta a, következőket: Benitával kedv­telésből sétál, de ha ez nemzeti érdeket sért, sza­kít a lánnyal. Rechte ezredessel — közölte — egyetlenegy alkalommal, a fogadáson beszéltek a professzorról, s akkor is olyan formában, hogy az ezredes közölte vele: Henningék védelme tel­jes egészében a Gestapo dolga. Elmondta, amit akart és várt. Tudta, hogy kér­dést nem tehet fel kockázat nélkül, s itt semmit sem akart kockáztatni. Már csak azért sem, mert az idő rohanó léptekkel haladt, s szeretett volna minél előbb szabadulni, s biztosítani Anna talál­kozását Rupperttel. Ruppert? Érméi a gondolatnál megállt, s vala­mi sejtés azt súgta neki, hogy Ruppertról fog­nak beszélni. S nem is tévedett. Félórai tapoga- tódzás után Lothar feltette az első kérdést, s a hangsúly és hangerősség változtatásából Kloss azonnal megértette, hogy egészen bizalmas dol­gokról lesz szó. — Arról van szó, főhadnagy úr, hogy szeret­nénk kiegészíteni információinkat Ruppert szá­zadosról — kezdte Lothar. Kloss érezte, hogy szíve a torkában dobog, de uralkodott magán, s látszólag szórakozottan rágyújtott egy cigarettára, s utána, ahogyan Rechte utasítása szólt, semmitmondóan válaszolt: — Ruppert századosról az Abwehr semmivel sem tud többet, mint a Gestapo.­— Világosabb választ kérek, főhadnagy úr! Ez túlságosan Abwehr-iskola ízű kitérés volt. — Alaptalan vádaskodás ez, Herr Sturmband­führer — vágott vissza hidegen Kloss. — Egyéb­ként sem lehet a fejemben az Abwehr teljes archívuma. — Élég! — csapott az asztalra Lothar. — Ta­lán csak nem akarja azt mondani: az Abwehr- nek fel sem tűnt az a lényegtelen momentum, hogy Ruppert a háború előtt már dolgozott a len­gyel kémelhárításnak? — Ruppert? — Kloss arca egészen elváltozott. — Nem, biztosíthatom önt, hogy Ruppertröl nin­csenek ilyen .jellegű információink, s ha önök ezt felderítették, ha Ruppertet letartóztatták, gra­tulálok a sikerhez. Kloss óvatosan az órájára nézett, s látta, hogy mindössze nyolc perc van hátra. Nyolc perc Anna és Ruppert találkozásáig, s ha ez a beszélgetés addig nem fejeződik be, Annának vége. Idegfeszítő pillanatok következtek. Kloss már attól félt, hogy Annát és Ruppertet akkor veze­tik Lotharhoz, amikor ő még itt lesz, ennél a vadállatnál. Végre Lothar ismét megszólalt: — Igen, lelepleztük Ruppert üzelmeit, s ezek szerint a maguk segítsége nélkül — hangja gú­nyos volt és megalázó. — S ebből az ügyből is­mét leszűrhetik a tanulságot: az Abwehr egy sóhivatal. Ezt megismételheti a parancsnokának! — Ha szabad kérdeznem — mondta Kloss ingerülten —, ki osztotta be Ruppertet Henning professzor mellé? És kinek volt kötelessége ellen­őrizni Ruppert múltját? — Kloss az órájára né­zett, s Lothar észrevette a mozdulatot: — Set nagyon, főhadnagy úr? — Igen, sietek. Rechte ezredes vár. Mit adha­tok át üzenetként e beszélgetésből? — Már há­romnegyed tizenkettő volt. — Pár perc türelmet kérek még — Lothar hangja ironikus volt. — Néhány személyes jelle­gű kérdést, hiszen ön Ruppert barátja volt! — Túlzás ezt állítani — mondta Kloss. — Egy­szerűen csak ismertem, mint egyik tiszt a mási­kat. — Sokat beszélgetett vele Henningék érkezése­kor. — Fogadást adtak, meghívta!:. Mint önt is. S ái Benita kedvéért mentem oda. Ruppert már biztosan ott van a presszóban — gondolta Kloss, s már csak arra a találkozásra tudott összpontosítani. — Lothar biztosan nem tartóztatta le. Kiszedett belőle mindent, amit tudni akart, s most azért ilyen magabiztos, mert tudta, hogy néhány perc múlva Anna is a kezé­ben lesz. Anna is, mert Kloss már sehogyan sem érhet oda, hogy figyelmeztesse, hiszen tíz perc múlva tizenkettő. — Letartóztatta Ruppertot? — kockáztatta meg a kérdést Kloss. — Idiótának néz engem, Kloss? Egyébként mondja meg Rechte ezredesnek, hogy nézze át még egyszer az archívumát, s ha van valami Ruppertról, küldjeát. És azt is mondja meg neki. hogy magától nem tudtam meg semmit. Kloss felállt. öt perce maradt. Öt rövid perce e végtelenül hosszú folyosóra, lépcsőkre, s a presszóig vezető útra. Az SS-es felemelte az emeleti folyosót el­záró rácsot. Futni kéne — gondolta Kloss, de le­hetetlen. Mennyi esélye maradt még? — medi­tált —, hiszen három perc múlva 12 óra. , " (Eohylaiguk) egyáltalán a megbízható idő­számításra. Ezek a népek ha­józó népek is voltak egy­ben; a hajósoknak pedig ma is figyelembe kell venniük a tájékozódásban a csillagászat útmutatásait. Hát akkor, amikor a navigáció egyetlen eszköze a csillagok állásának ismerete volt, hogyne övezte volna tisztelettel ötvözött tu­dásvágy az égi vándorokat! Nyolcán né«Jíy kontinensről Ez szép — mondták mind­mostanáig a szkeptikusok, az óvatos pozitivisták —, de mivel tették meg ezek az ókori hajósok a hatalmas tengeri utakat? Építhettek-e egyáltalán olyan hajókat, amelyek átjutottak az Atlan­ti-óceán vizén az afrikai par­toktól az amerikai partokig? Erre a kérdésre válaszolt most igennel Thor Heyer­dahl expedíciója, s a külsőre igénytelen, törékeny lélek- vesztőnelc tűnő papiruszhajó, a Ra—2. A marokkói Safi kikötőjé­ből indult el, mint elődje, a Ra—1 1969. májusában. Fe­délzetén egy olyan legény­ség, amely képviseli a föld négy kontinensét. A marok­kói. Madani és az egyiptomi George Sorial Afrikát, He­yerdahl, az expedíció veze­tője, Jurij Szenkevics, az Antarktiszon járt szovjet or­vos és újságíró, s az olasz Carlo Mauri, a kiváló alpi­nista, egyébként filmopera­tőr és újságíró Európát, a mexikói Santiago Jenoves antropológus és filozófus, va­lamint az USA-beli Norman Baker, aki hivatásos ten­gerész, rádiós Amerikád, a japáp Kel Ohara, a neves filmóperatőr pedig Ázsiáit képviselte az expedícióban. A legénység ilyen összeválo- gatásával Heyerdahlnak az expedíciója példázza a népek összefogásának erejét is. — Az a fő — mondta egyik induláskor adott nyilatkoza­tában —, hogy megmutassuk a világnak, hogy. különféle földrészek különböző meg­győződésű fiai összefoghat­nak, összebarátkozhatnak és közel kerülhetnek egymás­hoz a békés alkotómunká­ban, a közös nemes cél el­érésére irányuló igyekeze­tükben. Jurij Szenkevics, mint or­vos, egyben az expedíció pszichológusa is volt, s mint elmondta, összegyűjtött meg­figyeléseiből könyvet szán­dékozik írni arról, hogyan viselkednek, hogy reagálnak egyénenként és együtt, kö­zösségben az emberek ilyen kivételesen nehéz, bonyolult helyzetben, mint ez az expe­díció volt. Könyvet ír az út­ról feltehetően Thor Heyer­dahl is, akinek a Kon-tiki expedícióról szóló könyve vi­lágsikert aratott. Láthatjuk talán az olasz és a japán filmoperatőr filmjeit, s ol­vashatjuk magyarul is mind ,a norvég, mind a szovjet uta­zó könyvét. Újabb lendüld a tudományos kutatásban A tapasztalatok, élmények tudományos értékű feldolgo­zása nyilván hosszabb időt vesz majd igénybe. De az máris biztos, hogy az az igen, amelyet immár bizonyíték­ként erősít ez a nagy bátor­sággal, emberi hősiességgel végrehajtott expedíció, újabb lendületet ad annak a tudo­mányos vizsgálódásnak is, amely az ókori civilizációk kapcsolatainak kutatását és bizonyítását tűzte célul maga éléi rapp Lajos Kör főig ás Eh eípdlcií tirlíisete Révben a Ra—2 — Nemzetközi összefogással igazolt történelem — Okultak a, Ra—1 hibá jából

Next

/
Oldalképek
Tartalom