Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
Csütörtök, 1970. június ti, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vállalati lakásépítkezések helyzetéről tanácskoztak az ÉDOSZ elnökségi ülésén. Megállapították, hogy az élelmiszeriparban a vállalatok jelentős része különböző okokra hivatkozva, nem mutat hajlandóságot a vállalati lakásalap létesítésére, nem egyszer pedig kifejezetten elzárkózik előle. A fennFormakészítők Az idén kezdik — jövőre átadják ii. Például a cement... Azt mondják a szakmai berkekben jártasok, hogy nálunk hol túl sok a cement, hol meg kevés. A malidét is rejtő vélekedés nem alaptalan. A cement példája valóban jól illusztrálja az építőanyag-ipar helyzetének ellentmondásosságát, s azt, hogy nem volt képes rugalmasan követni az igényeket. (Amiben ágazaton kívüli tényezőknek is nagy szerep jutott.) A cement karrierjét a világtermelés adatai érzékeltetik igazán. 1939-ben a világon 84 millió tonna cementet állítottak elő, annyit, amennyit 19G6-ban a Szovjetunió egymaga ... Tíz év múlva, 1949-ben csupán harminc százalékkal volt több a termelés, 1969-ben viszont meghaladta az 500 millió tonnát...! A huszadik század második harmadának egyik legjellemzőbb anyaga kétségtelenül a cement. Idehaza egy kissé megkésve eszméltünk erre. A felszabadulás után a hejőcsabai aknake- mencés kohósalakcementgyár felépítésén, valamint a lábatlani cementgyár bővítésén kívül — amelynek eredményeként az évi kapacitás 50 ezer tonnáról félmillióra emelkedett — egészen a hatvanas évekig alapvető változás nem következett be a cementiparban. Ténylegesen csak a Dunai Cement- és Mészmű 1963-ban történt üzembe helyezése eredményezett jelentős kapacitás- növekedést. Akkor úgy tűnt: még sok is lesz a cement... Hegycs-völgycs grafikon gyedik negyedben zúdult bőven az anyagáradat, amikor felhasználni kevésbé lehetett, raktározni annál inkább kellett... (1969-ben negyedmillió tonna cementtel, 200 millió téglával, 600 ezer tonna zúzott kővel maradt — a többi között — adós az ágazat. Több, mégsem elég Bűvös körnek, rossz varázslatnak látszik: mindenből többet termelnek, s ez a több egyre kevesebb? Ez a több azonban csak az ötvenes évekhez mérten nagyobb mennyiség ... mert például égetett téglából 1965-ben 1783 millió darab készült, 1969- ben 1822 millió, égetett mész- ből 709 ezer, illetve 691 ezer tonna. Nem nőtt jelentősebben az égetetteserép-terme- lés — 1965: 191 millió darab, 1969: 237 millió —, az azbesztcement tetőfedő pala előállítása. Nőttek azonban az igények! Mert míg a falburkoló csempe hazai termelése 1965—1969 között mindössze 46 ezer négyzetméterrel bővült — 1969-ben 640 ezer négyzetméter volt —. addig az import nulláról 1969-ben 1 193 000 négyzetméterre, tehát a teljes hazai termelés kétszeresére (!) emelkedett. Hasonló a helyzet a húzott síküvegnél is. S mivel a szocialista országok hozzánk hasonló gondokkal küzdenek az építőanyag-termelésben, az import egyre erőteljesebben a tőkés beszerzésekre kényszerül alapozni. Drágább ár, sűrű áringadozások, szállítási bizonytalanságok forrása ez, ami tovább növeli a belső piac feszültségeit, s ellentmondásait. A legcsímyább szó ~ j A vérbeli kereskedő a legcsúnyább szónak tartja azt, hogy: nincsen. Az építőanyag-kereskedelemben évek óta sűrűn elhangzik e kifejezés. Annak ellenére, hogy egészében növekedett az építőanyagok kiskereskedelmi forgalma. 1965-ben 3241 millió forint értékű építőanyagot vásárolt a lakosság, 1969-ben a forgalom 4288 millió forintra rúgott. A teljes kiskereskedelmi forgalomban csupán három-négy százalékát teszik ki az építőanyagok, ám akinek háza javításához, törött cserepeinek cseréjéhez cement, illetve új cserép kellene, nem arányokat számolgat, hanem azon dühöng: nincsen, amit keres. Arról már nem is beszélve, aki új ház építésébe kezd mert hiába van meg minden I anyaga; ha néhány tucat kúp- l cserepet nem kap a tető ' befejezéséhez. 1969-ben 615 ezer tonna cement, 272 ezer tonna égetett mész, 133 millió darab égetett cserép, s 931 millió tégla talált vevőre a kiskereskedelem építőanyag-telepein, Mint a kereskedők állítják: hozzávetőleg 25—30 százalékkal többre lett volna szükség majd’ minden anyagból, de minden negyedik, ötödik vevőnek csak azt mondhatták: nincsen, talán egy hét, vagy egy hónap múlva lesz. Valóban: lesz-e, mikor, s főként hogyan e várt, óhajtott, követelt több? Mészáros Ottó (Következik: Lassú léptekkel) Nagyméretű honiokformákat készítenek öntéshez a Benin Kohászati Müvek vasöntödéjében. Képünkön pneumatikus íö mörítővel döngölik a homokot az öntöde formakészitő munkásai. Kóbor Pál felvétele. Az elmúlt évben az BM Miskolci Tervező Vállalat elkészítette Leninváros módosított beépítési tervét. A tervező a városközpontra. továbbá a 2. sz. szomszédsági egységre (a második tízezres lélekszámú városrészre — szerk.) és a városközpont lakóterület ének kialakítására dolgozott ki részletes javaslatot. Üjszerű a tervben, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően a leendő városközpontban lakásokat is építenek, mintegy 300-at. A városközpontban — amely az eddig felépült és a létesítendő másik városrész között terül el — négy ötszintes, továbbá három ki- lencemeletes lakóház elhelyezésére kerül sor. A munkát már megkezdték. Az ÉM Közmű- és Mélyépítő Vállalat néhány héttel ezelőtt felvonult Leninváros ban, s azóta éjjelnappal dolgozik a cölöpverőgép az említett hét lakóház alapozásán. A három kilencemeletes, valamint a négy ötszintes épületekben összesen 278 lakást alakítanak ki. Valamennyi lakóházat házgyári termékekből szerelik össze. A lakásokat a jövő évben adják át a tulajdonosoknak. Kulturális murwa a kórházban Az edelényi tüdőkórház vezetői, az orvosok tudományos kutatómunkájának ösztönzése mellett, gondoskodnak az egészségügyi közép- káderek továbbképzési lehetőségeinek megteremtéséről is. Rendszeresen tartanak szakmai előadásokat. Nem feledkeznek meg az intézetben olykor hosszú hónapokat töltő betegek egészségügyi felvilágosításáról, általános műveltségének gyarapításáról sem. Éves terv alapján — külső előadók és öntevékeny kultúrmunkások segítségét is kérve — hetenként rendeznek a kórházban a betegek számára filmvetítéseket. zenei, képzőművészeti, irodalmi, történelmi, politikai és földrajzi előadásokat. Az intézet KlSZ-szer- vezetének tagsága szintén élénk kulturális tevékenységet folytat: gyakran szórakoznak a fiatalok műsoros klubesteken, házi vetélkedőkön. Ezért, hogy a termelés, a felhasználás, s az import adatai alkotta grafikon igencsak hasonlít a hegyek-völgyek váltakozására. Túl sok volt az esetlegesség a számításokban, s mire ez kiderült, a cement krónikusan hiányzó áruvá vált. 1965-ben — termelt már a DCM! — 2 383 000 tonnát tett ki a cementipar teljesítménye, s ebből 402 ezer tonna exportra került, míg akkor az import: nulla volt! Két év múlva viszont — s ez igazolja az előrelátás hiányát — 2 656 000 tonnás hazai termelés mellett már 480 ezer tonna cement behozatalára volt szükség. 1969- ■ ben pedig — sajnos, csökkenő, 2 564 000 tonnás hazai teljesítmény kíséretében — 620 ezer tonnát tett ki az import. 1970-ben ötven százalékkal növekszik a behozatal — majd’ egymillió tonna importcement köt le szállítóeszközöket, vasútvonalakat stb.! —, s mégis; a cement előreláthatóan még mindig hiánycikk marad, ahogy finoman fogalmazzák: az ellátás nem lesz zavartalan. A cement természetesen példa, bár tagadhatatlanul jó illusztráció gondok s összefüggések bemutatására. Hasonló ingadozások szép szám- mai találhatók más építőanyagok . termelésénél is. 1966-ban és 1967-ben az előző évhez mérten az ágazat több. mint tíz százalékkal növelte termelését — a második ötéves tervben megvalósított beruházások fizették a ..kamatokat" —. 1968-ban v .’/.ont mar csak egy százalékot tett ki az emelkedés. ’Mo-ben pedig öt százalékkal csökkent az építőanyag-ipar termelése minden lényeges anyagból — a cementtől az égetett, téglán fit a zúzott kőig — kevesebbet termeltek. mint egy évvel korábban. (Ezért a rendelése' részbeni teljesítése is áthúzódott egyik negyedévről a másikra, s végül télen, a neLassan halad a vállalati lakásépítkezés álló rendelkezések pedig lehetővé tennék, hogy a vállalatfejlesztési alapból lakás- építési alapot képezzenek és erre a célra az alapnak tíz százalékát használják fel. Ugyanakkor a vállalat a lakásépítéshez még a részesedési alapból is hozzájárulhat, de sokfelé ezt sem teszik. Az építkezéseknél sok a gond. az adminisztráció: a vállalatoknak kell intézkedniük a telek kijelölésétől kezdve, úgyszólván a kulcsátadásig mindenről, ezért a dolgozók lakásépítését nem az építést szolgáló fejlesztési alapból, hanem — az egyszerűbb megoldást választva — a részesedési alapból képzett összegből. kölcsönnel támogatják. Az ÉDOSZ elnöksége megállapította, hogy a vállalati társasházépítési akcióban, a természetbeni és pénzügyi támogatásban részesülő igénylők 60—80 százaléka fizikai dolgozó. Az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű, vagy nagycsaládos munkások azonban szinte ki vannak zárva ebből az akcióból, mert a törlesztéseket nem tudnák rendszeresen fizetni. Éppen ezért az elnökség a vállalati lakásépítkezések fellendítésére több javaslatot tett. Egyebek között kezdeményezték, hogy a kis- és középüzemek, ahol nem’képződik elegendő alap az építkezésekhez, igyekezzenek társulni, építési közösségeket létrehozni. Felül kellene vizsgálni a telekárakat is. valamint a tclckkijelölési módszert. Arra lenne szükség, hogy a nagyobb vidéki városokhoz, így a Miskolchoz közeleső területeken egy-két évre előre jelöljék ki a beépíthető telkeket és a szabad termieteket ajánlják fel az üzemeknek. Új feladat A Miskolci Köztisztasági Vállalat ez év január elseje óta új feladatot is vállalt — az utak karbantartását. Ez azt jelenti, hogy kijavítják a járdákat, s helyrehozzák a gázművek, vágj' a villany- és vízvezeték-szerelők után a felbontott úttestet. A vállalat gondja ebben a/ évben a KRESZ-táblák elhelyezése, gondozása, újrafestése is. Jelenleg 28-an dolgoznak az új részlegben, de a megnövekedett feladatok szükségessé teszik a létszám emelését. A vállalat vezetősé- 'ge szeretné 50-re emelni az útkarbantartók számát. Szükséges is foglalkozni ennek a munkaterületnek bővítésével, mert Miskolcon sajnos, elég sok feladat vár még rájuk. V ilágszín vonalon Az Egyesült Izzó Ií( adócsőgvárábnn S'O k'lovva'! teljesítményű, gözhűtéses, thőriumos kaíódű adócsövet készítettek a Kossutk-adó szánván. Mintegy 5 millió forint ráfordítássá’ született meg a világszínvonalon álló, egyenként 250 ezer forint értékű adótrióda. Képünkön: Bátorfi Géza művezető és Mártonhcgyi János műszerész az első elkészült adócsövei. Élet a százalék mögött fiz építőanyag-ipar tegnap, ma és hnlnap
