Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Vasárnap, Í970. järmrs 7. GSBHW4MGMROGSSMG 7 Tanácskozás az építési anyagok kiszolgálásáról Újszerű tanácskozás volt tegnap, június 6-án szomba­ton dr. Sass Tibornak, a NEB megyei elnökhelyettesé­nek vezetésével Miskolcon. az építőanyagipari vállalatok és a forgalomba hozó keres- Kedelmi szervek — TÜZÉP, MÉSZÖV — képviselői vitat­koztak róla, hogyan lehetne egyszerűsíteni és meggyorsí­tani a művi (a közvetlen) ki­szolgálást. Az ügy napirendre tűzését a sajtószervekhez és a népi ellenőrzéshez juttatott pana­szok, észrevételek tették in­dokolttá. Ha valaki építkez­ni akar, többnyire csak sok tánjárással tudja megszerez­ni az anyagot. Mindenek­előtt meg kell keresnie az ál- ami vagy a szövetkezeti ÜZÉP-tclepet, ott befizetni az építési anyag árát. Ha sze­rencséje van, megkapja az anyagot, ha nincs, meg kell eresnie a gyártóművet, ha ott biztosítják, hogy kap nyagot, akkor a TÜZÉP-nél befizetheti az összeget, s a várból — ha van — elvihe­szűsággal jár, és olykor erő­sen kifogásolható az ügyin­tézés, illetve az ügyintéző magatartása. Más vonatko­zásban a gyártóművek arról panaszkodnak, nagy a roham, sok a követelőző, s a protek­ciót kereső. Máskor előfordul, hogy a megrendelő több hó­napi késéssel jelentkezik az anyagért. A baj fő oka végső soron az, hogy az igények váratlanul, rohamszerűén je­lentkeznek — s feltételezhe­tően az új lakásrendelet kiha­tásaként — növekszik az épí­tési szándék. örvendetesen, a gyártóüze­mek és a kereskedelmi szer­vek nagy megértést tanúsíta- ' nak e gond iránt. A variá­ciók, javaslatok egész sora hangzott el. Többek között az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese, a Kazincbarcikai Könnyűbe­Az ősi Peru tongyár egységvezetője, és a TÜZÉP igazgatója ígéretet tett arra, hogy fokozottabb figyelmet fordítanak a lakos­sági igények soronkívüli ki­elégítésére, a minőség továb­bi javítására. A TÜZÉP meg­vásárol a gyáraktól bizonyos készletet, így kisebb igénye­ket azonnal ki tud elégíteni. Elhangzott olyan ígéret, hogy a vevőket értesítik az áruki­adás napjáról is. A gyártó- üzemek, a TÜZÉP-ek és az ÁFÉSZ-ek szocialista szerző­dést kötnek a lakosság gyor­sabb, szervezettebb kiszolgá­lására. Tárgyalásokat kezde­ményeznek a közhasznú fu­varozási vállalatokkal, az anyagok házhoz szállítására. Reméljük, hogy e helyes tö­rekvést a vevők mihamarább a mindé”----életben is érez­h etik. Cs. B. művészete-i. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a közvetlen iszolgálást a kisemberek, az níteni akarók érdekében ózták létre. Az több vonat­ozásban előnyös. Egyrészt a evő olcsóbban szerezheti be az árut, mint a TÜZÉP-tele- oen, s ha a vállalattól, vagy más úton kedvezményes fu­varhoz jut, illetve a téglagyá­ri termékeket saját maga '•akja fel a járműre, többszö­rös előnyhöz jut. A'.közvetlen anyagbeszer­zés azonban rengeteg bősz­Penie Sok szó esik mostaná- < . ban a háztáji kertekről, i ' zöldségesekről, gyümöl- ) I esősökről. Nemcsak 5 azért, mert számottevő- < en hozzájárulnak az el- < látáshoz, hanem egyéb- 1 ként is kellemes foglal- > kozás a kertészkedés, s Frissítő pihentető ki- jj kapcsolódást jelent az < üzemi, irodai munka ? ) után a városi embernek. ^ i Azt is gyakran sürgetik j i az illetékesek és az ér- i ( dckeltek, hogy az ipar, a / kereskedelem adjon ? ; kedvet a kertészkedés- í ) hez azzal, hogy alkalmas 5 í szereket, eszközöket ! ; gyárt, forgalmaz a kert- ! > tulajdonosok számára. S í í ennek a jószándéknak í i egyre több bizonyítékát l > tapasztalhatjuk az utób- ( bi időkben. Ilyen pél- 5 dául egy igen ügyes kis > permetezőkészüléknek a í gyártása és árusítása. í Könnyű műanyagtar- í tályból és jó erős nyo- j mású szórófejből áll az > egész felszerelés, alig 10 s liternyi permetlé fér be- < le, de hát ahhoz a né- ? hány gyümölcsfához. í szőlőtőkéhez meg rózsa- S bokorhoz bőségesen ele- < gendö ez a liliputi per- í metező, cl is nevezték > találóan — Permiké- > nek. Sajnos, túlságosan í korai volt az öröm. mert $ az a néhány darab, \ amelyhez az AGROKER í jóvoltából hozzá lehetett ? jutni, hamar elfogyott, > és március vége óta s egyetlenegy Permike < sem kapható. Időszerűt- 5 len tehát a kis fémla- > pocslcán olvasható fel- S irat. miszerint „forga- s 1ómba hozza az AGRO- < KÉR”. Tessék talán ? múlt időbe tenni ezt a 5 merész állítást, vagy pe- s dig — aminek az érdé- < -.eltek jobban örülnének í — gondoskodni most, a > permetezés szezonjában S ■jahb Permikék árusí- i 'fisáról. s (hej) í A Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Perui Köztársaság | budapesti nagykövetsége és a Kiállítási Intézmények Az ősi Peru művészete címmel kiállítást rendezett. Képünk a kiállí­táson készült. Ma már hevés oiyan köz­ségünk van, ahol az utóbbi tíz év alatt ne épült volna új presszó, büfé, vagy cukrász­da. Hol minek nevezik. Ahol ilyen nincs, ott pedig heve­sen követelik, mondván, hogy a fejlődő, kulturálódó falu életéhez ez ma már elenged­hetetlenül hozzátartozik. Hogyan használják ki ott, ahol van? A napokban erre kerestünk választ, sorra jártunk néhány községet, benézegettünk az üzletekbe. „Erről ne írjon!” Egyetlen helyiségből áll a presszó, s hozzá kétszer ak­kora raktár. — Kell ez a nagy raktál* a sör miatt — mondja a bolt. vezető. Később a vendégekről kér­dezem. — Arról jobb, ha nem be­szélek ... különben is ne ír­jon a mi boltunkról, mert csak rosszat tudnék mondani. Szombaton, vasárnap itt a NAGVEVŐ Napjaink nagy evőjét ne képzeljék „nagy” embernek. Nem igaz, hogy a nagyevők testesek. A gyárban gyakori, hogy néhányon együtt készítik el a reggelit, s közösen esznek. Történt egyszer, hogy Nagy- evő munkahelyén éppen reg­gelihez készültek. Rántottat akartak sütni. A nyers, már lábasba ütött tojást az ab­lakba tették, öten reggeliztek volna tizenöt tojásból. Mindenki serénykedett. Hagymát pucoltak, szalonnát vágtak, egyszóval lázasan dolgoztak a reggeli rántotta elkészítésén. A nagy igyeke­zetben még azt sem vették észre, hogy megjelent Nagy­evő. Nágyevő szimatolni kez­dett. Először csak finoman, mert ingerlő illatok lopakod­tak feléje. Feltartotta orrát a levegőbe. Aztán, mint a vizs­la, amelyik szimatot kapott, megindult. Egyenesen az ab­lak felé. Feltartóztathatatla­nul. Az ablaknál megelégedet­ten vette tudomásul, hogy az orra még kifogástalanul szol­gálja. Leemelte a lábast, és szájában összefutott a nyál. Beleszagolt a lábasba, hosz- szasan élvezte a mennyei il­latot. Aztán szájához emelte a lábast és komótosan ki­kortyolta a tojást... Szömyülködtek az éhesen maradottak, de mit tehet­tek? Volt tojás, nincs tojás. Nagyevő megitta nyersen. Persze, nyomban bosszút es­küdtek. Szalonnasütésre készültek az üzemben. Nagyevő is köztük volt. Az öt bosszúálló összedugta fejét, és elhatá­rozta, hogy most visszaadja a kölcsönt. Mivel a szalonna­sütés egyikük szőlőjében lesz, itt a soha vissza nem térő alkalom. Majd hagyják, hadd egyen Nagyevő, amennyit csak tud, de közlik vele, hogy elfelejtettek savanyúságot hozni. Nagyevő igen-igen kedvelte a savanyúságot. így is történt. — Nincs valami savanyú­ság? — kérdezte Nagyevő. — Hűnnye, az anyját, azt nem hoztunk! Már mindenki készült a mosolyra, hogy fog most Nagy evő mérgelődni! De Nagyevő nem szólt semmit. Felállt, a verandáról leemelt egy cserép virágot, s jóízűen falatozni kezdte az ötödik karéj kenyeret sült szalon­nával ... és muskátlival! A legendás Nagyevő leg­nagyobb kalandja nemrég esett meg. Az üzem egyik dolgozója megnősült. A lako­dalomba meghívta néhány munkatársát is. Nagyevőnek külön szólt. — Gyere előbb! Neked ko­rán kell kezdeni, hogy jól­lakj. Nagyevő megfogadta a ta­nácsot. Délután fél ötkor már megérkezett. Az újdon­sült asszonyka leültette, és beszélgettek. — Egyen már egy kicsit — kérlelte később, mert Nagy­evő váltig szabadkozott. — Csak egyen nyugodtan, ha nem is nagy lakodalom, de bőven van mindenből. Végül aztán kötélnek állt Nagyevő. Levessel kezdte. Már dirigált is. — Jó sűrűn szeretem. És forró legyen! Gyönyörű, nagy tányér le­vest tettek eléje. A tetején csak úgy sziporkáztak az aranykarikák. És sűrű volt. Tele csirke-, tyúk- és kacsa­aprólékkal. Nagyevő pillana­tok alatt bevágta az egészet. — No. jöhet a következő. És jött. A második, a har­madik, a negyedik, egészen a tizedik tányérig. Mikor ké­szen volt, nagyot sóhajtott, de tovább evett. Sorra „kós­tolt” mindent. És akár hi­szik. akár nem, a lakodalmas kosztot újra kellett főzni, mert Nagyevő úgyszólván majd mindent elpusztított. Nyitray Péter férjem is, így tudok rendet tartani. — Miért nincs valami zene a boltban? Legalább délután. Biztosan örülnének a fiata­lok. — Van, illetve volt. A föld- művesszövetkezeti főnökség azt mondta, már hatodszor nem csináltatja meg a lemez­játszót. Ugyanis mindenki hozzányúl, elrontják. Ez a boltvezető — mint na­gyon sok más — Miskolcon lakik, naponta jár ki. Kerestünk olyan' büfét, ahol helyi emberek dolgoz­nak. Hátha ott más a hely­zet? Pálinkái, sori — kulturáltan Nagyobb község, mint az előbbi. Millió forint körül van az új üzletház értéke, amelyben a büfé helyet ka­pott Eredetileg konyhát is terveztek hozzá, de mivel nem esik főútvonalra a falu, nincs idegenforgalma. Helyi ember pedig miért menne a vendéglőbe ebédelni, vagy va­csorázni? Legalábbis ezt mondják a bolt vezetői, akik szintén helyi emberek. A konyhát ki sem próbál­ták. Szép. korszerűen berende­zett. tágas, nagy ablakos, hangulatos a büfé. Mindent el lehet mondani róla. ami szép és jó. Valóban olyan lé­tesítményt adott az állam ennek a falunak, amely alap­ja lehetne egy kis kulturált szórakozásnak. Mégis mivé lett ez a ta­valy átadott büfé? — Sajnos, nem több ez, mint kocsma — mondja a boltvezető. — Most már há­rom van a faluban, no per­sze, a mienk a legszebb, meg itt fekete is van. — És mi van még? — Bor, sör, pálinka. Kinek legyen szívügye? Nem akarjuk elvitatni azt a jogos igényt, hogy kultu­rált szórakozóhely kell min­den faluba. Az állam már nagyon sok helyen teljesítette a kívánságokat, s kitűnt, hogy a községek zöme új kocsmát csinált a büfé és presszó fel­iratú helyiségekből. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a tanács vezetői törődnek a fiatalokkal, s ma­guk is igényesek, 'ott tudnak élni a szépen berendezett épületek adta lehetőségekkel. Sokszor egy rádió, egy tele­vízió is jó szolgálatot tesz. A. I. BurgoRyabogár, szövőlepke ás Enás kártevők Időszerű növényvédelmi teendők A Megyei Növényvédő Ál­lomás szakembereitől kapott felvilágosítás szerint az el­következő napokban több nö­vényi kártevő támadásaira kell felkészülni. A burgonya­bogár elleni védekezés leg­hatásosabb időpontja most kezdődik, amikor a fiatal lár­vák tömegesen megjelennek. A javasolt védekezőszerek a következők: Bi 58 EC (1 szá­zalékos), Ditrifon 5 Wp (0,2 —3 százalékos), Sevin 85 Wp (0,2 százalékos) és Fiiból E (0,3—0,5 százalékos oldata). Az amerikai fehér szövő­lepke fiatal lárváinak meg­jelenése is ezekben a napok­ban várható. A leghatásosabb védekezés a fertőzési gócok, a fészkek leszedése és elége­tése. Vegyszeres irtásra java­solt szerek: Ditrifon (0,2 szá­zalék), Fiiból (0,4 százalék), Safidon (0.2 százalék) és Se­vin 85 Wp (0.12 százalék). A burgonyabogár és a szövőlepke kiirtását különben miniszteri utasítás is kötele­zővé teszi. A gyümölcstermelők fi­gyelmét arra hívják fel a növényvédelmi szakemberek, hogy az almamoly és a szil­vamoly rajzása most a leg­erősebb. A védekezés azért is indokolt, mert a csapadé­kos, hideg időjárás miatt a rajzás elhúzódik. falusi cukrászdák

Next

/
Oldalképek
Tartalom