Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1970. június 5. A Minisztertanács illése (Folytatás az 1. oldalról) menyeként jó ütemben ha­lad a gazdaságtalan bánya­üzemek felszámolása, a na­gyobb teljesítményű, hosz- szabb élettartamú bányák fo­kozott kihasználása. A kormány ezután megtár­gyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Minisztertanács áp­rilis lfi-i együttes ülésén a tanácsi munka javítására ho­zott határozatán alapuló elő­terjesztéseket. Elfogadta a pénzügyminiszternek és az Országos Tervhivatal elnö­kének együttes javaslatát a tanácsok gazdálkodásának és a tanácsi pénzalapok, illetve a területfejlesztés szabályo­zó rendszerének tökéletesíté­sére és utasította a javaslat­tevőket, hogy a részletes sza­bályozásra vonatkozó terve­zetüket terjesszék a kormány elé. A művelődésügyi és a munkaügyi miniszter együt­tes javaslatot tett a szakkö­zépiskolai és a szakmunkás- képző-iskolai szakmai taná­rok és oktatók heti kötelező óraszámának csökkentéséről. A Minisztertanács az előter­jesztést elfogadta. Eszerint a szakközépisko­lákban és a szakmunkáskép­ző-iskolákban folyó szakmai oktató-nevelő munka színvo­nalának emelése érdekében az 1971 és 1975 közötti idő­szakban a szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat taní­tó tanárok és oktatók heti kötelező óraszámát 10—15 százalékkal csökkenteni kell. Az óraszám-kiesés pótlására — ahol ez szükséges — első­sorban főhivatású tanárokat l és oktatókat kell alkalmazni. ‘ A kormány megtárgyalta és elfogadta a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter jelentését az élelmiszerek minőségének 1969. évi alaku­lásáról és a minőség javítása érdekében tervezett intézke­désekről. Zaj, por, balesetveszély (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő a szociális ellátás, nipcsenek megfelelő tisztál­kodási lehetőségek. Sok múlik a termelést köz­vetlenül irányító műszaki vezetőkön, s természetesen a gazdasági vezetők hozzáállá­sán is e kérdésben! Az üzemorvosi ellátás problémái massági vizsgálatát kell ellát­nia az orvosnak. Sokan tették szóvá, s arról beszélt dr. Adorján Imre, a városi üzemi főorvos is, hogy az egészségvédelem és a szer­vezett megelőzés csak a szak- szolgálat jó munkájával, a gazdasági vezetők, valamint a társadalmi erők intenzív együttműködésével, a szak- szervezetek fokozott ellenőr­ző tevékenységével lehet iga­zán hatásos. Érdeklődést váltott ki a BÁÉV üzemorvosának, dr. Hallgató Ferencnek a hozzá­szólása. Elmondotta, hogy az .üzemorvosi tevékenységet nagyban befolyásolja: az épí­tőiparban nagy a vándorlás, nem lehet figyelemmel kísér­ni egy-egy beteg állapotát, is­mét újabb munkások alkal­Elhangzott egy olyan javas­lat is: valamennyi építőipari üzemben vitassák meg az or­vosok és a műszaki vezetők az egészségügyi helyzetet — természetesen a helyi, spe­ciális problémák megoldása érdekében. (Gy. K.) ikre a legíoutosabbért Egy évvel ezelőtt — 1969. .június 5-én nyílt meg a kommunista és munkáspártok nemzet­közi tanácskozása. „Korunkban harc folyik a legfontosabbért: az emberi­ség jövőjéért... a háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényle­teknek mind az imperializ­mus politikájában rejlik a forrósa”. Ebből a felismerésből ki­indulva fogalmazták meg a kommunista és munkáspár­tok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanácsko­zásukon, hogy „a munkás- osztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek a né­peknek egyesülniük kell. és közösen kell fellépniük. Meg­fékezni az agresszort, meg­menteni az emberiséget az imperializmustól — ez a kül­detés jutott a munkásosztály és minden antiimperialista erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol”. Hogyan teljesítik ezt a kül­detésüket. a forradalmi erők? — hangzik a kérdés, egy év­vel a tanácskozás után. Bár az imperializmus megfékezése nyilvánvalóan nem egy esz­tendő feladata, bizonyos kö­vetkeztetésekre már ma is juthatunk, amelyek bizonyít­ják: a kommunista mozga­lom osztagainak túlnyomó többsége a közösen érlelt megállapodásoktól vezérelve tesz eleget internacionalista kötelezettségének, s az impe­rialista-ellenes harc élvona­lában halad. A kommunista és munkás­pártok az elmúlt évben ész­revehető erőfeszítéseket tet­tek összefogásuk, akcióegysé­gük megszilárdítására. Eb­ben vitathatatlan szerepe volt a moszkvai tanácskozás­nak, amelyen 75 párt nyil­vánította ki: „eltökélt szán­dékuk egységes frontban harcolni az imperializmus el­len”. Ami 1969. június 5-én még csak szándék volt, ma már érzékelhető valóság: a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásukkal és közös elhatározásaik fo­lyamatos valóra váltásával fellendítették az imperialista- ellenes harcot. Ezt az alapve­tő pozitívumot nem homályo- síthatja el, hogy a tanácsko­zás természetesen nem tett, nem is tehetett pontot sok­sok probléma, nehézség meg­oldásának végére. Sajnálatos módon még mindig érvényes a testvérpártok azon értéke­lése is, hogy az egység meg­teremtésének legnagyobb akadálya a kínai vezetők nagyhatalmi, soviniszta poli­tikája. Sok még a tennivaló, kemény és hosszan tartó lesz a harc. A tanácskozás adta fegyvert forgatva erre is ké­szülnek a pártok, ösztönzi őket, hogy sok tekintetben éppen mozgalmuk erejének növekedésétől, a kommunis­ta és munkáspártok akció­egységétől függ az emberiség jövője századunknak, a XX. századnak ebben az utolsó harmadában. Hét- és legelőgazdálkodás az újhelyi járásban zása, az öntözés fejlesztése, a (Tudósítónktól) A Sátoraljaújhelyi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap részletesen elemezte a járás rét- és legelőgazdálko­dásának helyzetét. Megálla­pították, hogy a mezőgazda- sági terület nagy részét ké­pező gyepterület terméshoza­ma évről évre nő, ami lehető­vé teszi az állatállomány ta­karmányigényének egyre jobb kielégítését. A termés­hozam növekedését nagyban segítette a legelők műtrágyá­szakaszos legeltetés beveze­tése és a ICISZ-fiatalok által végzett legelőápolás. A végrehajtó bizottsági ülés megállapította azt is, hogy a gyepterület vegyszeres gyomirtásában és az ár-, bel­vízvédelmében még sok a tennivaló. A vb célul tűzte ki az intenzív legelőgazdál­kodás megvalósítását, így a jelenlegi fűhozam háromszo­rosára növelését. Takács Imre Bodrogkeresztúri segítség a Számos-szögnek Lemondtak a szabad szomSmtról A Beton- és Vasbetonipari Művek bodrogkeresztúri gyá­ra. amelynek fő terméke a tufakőből gyártott, közked­velt falazóblokk, példamuta­tó vállalást tett az elmúlt napokban. A gyár termékeit már eddig is zömmel a sza- bolcs-szatmári községekbe szállították. A kis gyár kol­lektívája most elhatározta, hogy a tőlük telhető legna­gyobb segítséget nyújtják a Szamos-szög árvízsújtotta fal­vainak újjáépítéséhez. Már a hét eleje óta naponta 20—25 vagon falazóblokkot indítot­tak útnak Mátészalka. Csen- ger és Vásárosnamény felé. A termelést a maximumig fokozzák. Lemondtak a sza­bad szombatokról, s a szük­séges karbantartási időt- le­számítva, vasárnap is tarta­nak műszakot. Még az év vé­géig negyven millió normál téglának megfelelő falazó­blokkot küldenek az árvíz­sújtotta községekbe. Szerdán kooperációs tárgyalásokat kezdtek a bodrogkeresztúri tufakőbányával, hogy bizto­sítani tudják részükre a szükséges alapanyagot, az előző éveknél jóval nagyobb termeléshez. A bodrogkeresztúri gyár dolgozói a jelentős többlet- munka vállaláson felül egy­havi keresetük 5 százalékát is befizették az árvízkárosul­tak segélyalapjára. Sega! a társadalom Felajánlások az árvízkárosultak megsegítésére 20 ezer forint — Köveseiről A Szamoshoz árvíasúj tót­tá családjainak megsegítésé­re a Mezőkövesdi Sütőipari Vállalat dolgozói is felaján­lották hozzájárulásukat. Az idei részesedési alapból vala­mennyi dolgozó egynapi fi­zetésének megfelelő összeget — 20 ezer forintot — utaltak át a Vöröskereszt csekkszám­lájára. Úttörők ajándéka Ezer forintot gyűjtöttek össze a borsodsziráki Bartók Béla Általános Iskola úttörő­csapatának tagjak A gyere­kek a pénzt az egyik árvíz­károsult szabolcsi falu isko­lásainak küldik majd el. Négy község akciója Muhi, Nagy csúcs, Sajószö- ged és Sajóörös közös községi népfrontbizottságának kezde­ményezésére házról házra jártak és pénzt gyűjtöttek a helyi tanácstagok. Hat nap alatt több mint húszezer fo­rintot adott össze a lakosság az árvízkárosultak szánkká. Az országos felhívás alap­ján meleg takarókat, lepedőt és törülközőt vásároltak a pénzből, s eljuttatták Nyár­egyházára, a megyei tanács­hoz. \ Irta: Andrzej Zbych 5. Az ezredes mindössze néhány közbekérdezés- sel szakította meg vallomását, aztán közölte ve­le, hogy amíg helyzetét nem sikerül tisztázni, kénytelen lesz a szovjet hadsereg vendéglátását élvezni. Két hét telt el a kihallgatás óta, s ezalatt a leg­fontosabb információt a német mozgolódásról si­került ellenőrizniük. Nagyjából egyeztek a jelen­tések Sztásek vallomásával. Jakubovszkij úgy látta, ideje, lenne szabadon engedni ezt az em­bert. Bár a gondolattal már napok óta játszott, hogy ennek a fickónak német nyelvtudását még hasznosítani lehetne a jövőben. A közeljövőben — s a határ felé tekintett. — Ha Rumjanccv megengedi, akkor magam mellett tartom tolmácsnak — határozta el, s már­is nyakába terítette köpenyét, hogy az „öreg” beleegyezését kérje. A kapuügyeletes kérlelhetetlen volt. Néhány percnyi vita után is csak arra volt hajlandó, hogy telefonon felszóljon. — A parancsnok elvtárs tíz perc múlva fogadja önt — jelentette, majd, most már közlékenyebb hangon megjegyezte: — Valami svábot hallgat ki. Rágyújtott. Mélyen tüdőre szívta a füstöt. Há­tát nekitámasztotta a falnak, s a katona meg­jegyzésén gondolkodott. A parancsnoki ajtó nyikordult. Az ezredes fél­fordulatot tett jobbra, s majdnem kiesett szájá­ból a cigaretta. Az ajtón ugyanaz az ember jött ki, akit az imént visszavezettetett a fogdába. Ugyanaz a lengyel, akinek vallomásait órákig hallgatta az elmúlt hetekben. — Ugyanaz az ember — mondta félhangosan, s miután észrevette, hogy az őr furcsa arckife­jezéssel figyeli, gyorsan eltaposta csizmája sar­kával a cigarettát, s kissé félrébb húzódott, ne­hogy a lengyel észrevegye. De már késő volt. Rumjancev megjelent az ajtóban, közvetlenül a két szovjet katona által közrefogott lengyel há­ta mögött, s intett neki, hogy várja. — Nos, mi jó rémhíreket hoztál? — kérdezte láthatóan jókedvvel Rumjancev. — Mert nekem is vannak híreim számodra — mondta, s barátja vállára tette a kezét. — Ügy lehet, hogy odafönn mégiscsak ül valaki, aki meghallgatja a Jaku- bovszkijok imáját — intett az ég felé —, s oda- fönt is elolvasták a jelentéseinket — intett a fa­lon függő Sztálin-képre. — Megértem jókedvedet. De mondd meg, ho­gyan loptad el Moczulszkit? — Kicsodát? — nézett rá értetlenül Rumjan­cev. — A lengyelemet — mondta az ezredes, s to­vábbra is sóbálványként meredt az ajtóra, ame­lyen az imént kivezették a lengyelt. Rumjanceven volt a csodálkozás sora. — Kicsodát loptam én el? — Ne tettesd magad. Az a lengyel, ez a Szla- niszláv Moczuiszki az én madaram. Éppen azt akartam kérni, hagyd meg nekem német tolmács­nak, mert talán nem említettem még. perfekt beszéli a németet, s elég tűrhetően az oroszt. — Mondd, kipihented te magad igazán az el­múlt hetekben? — nézett az ezredesre Rum­jancev. — A lengyelemet hogy loptad el? — ismételte most már konokul a kérdést Jakubovszkij. Rész­letesen elmondott mindent a lengyelről, aki a krolewci táborból szökött meg. s akinek vallo­mása alapján felderítői megállapították mind az új német repülőtér építésének tényét, mind a tankhadosztályok felvonulását, mind a hatalmas benzintárolók létezését. — S mindezt az a Sztaniszláv Moczuiszki mond­ta el, aki az imént két katona őrizete alatt el­hagyta a szobádat. Az én Moczulszkim a te szo­bádat — mondta nagy nyomatékkal. — Fogóddz meg öreg harcos — mondta most már ismét mosolyogva Rumjancev. — Ez a ma­dár nem a te madarad, hanem született német tiszt, s a neve sem Sztaniszláv Moczuiszki, ha­nem Hans Kloss! Most Jakubovszkijon volt a csodálkozás sora. S mert valószínűleg nem vágott valami okos ké­pet, az „öreg” tréfásan megbökte a mellét: — Nincs jobb ital a világon az orosz vodká­nál, igaz? — Ember! Én ezt a fickót kihallgattam vagy hússzor. Ügy ismerem az életét is, mint a tenye­remet. S te azt hiszed, hogy két méterről most tévedtem ? — Rádköszönt? — kérdezte Rumjancev. — Nem. Nem köszönt — mondta az ezredes, s a bizonytalanság leheletnyi rezgése már benne volt hangjában. — De két ennyire egyforma em­ber nem létezik — mondta, s hozzátette —, ha­csak nem ikrek. — Ikrek semmiesetre sem lehetnek, mert az én madaram birodalmi német, s az Abwehr dörzsölt tisztje. Ezt be is tudom neked bizonyítani, ugyan­is megérkezett Moszkvából a leirat, hogy a né­metek felajánlották Hans Klossért cserébe az egyik hírszerzőnket, s amint a levélből kiveszem, a cserébe bele is kell mennünk, mert ebből a szó­fukar fickóból semmi kompromittálót nem tud­tunk kiszedni. —1 Kicserélni? Azt mondta, kicserélni? — kér­dezte Jakubovszkij, s agyában vadul kergetőztek a gondolatok. — Hasonlít rá? Azt mondtad, hogy hasonlít rá? — révedt el Rumjancev tekintete, s ujjával ütemesen dobolni kezdett az íróasztalon. Percekig csend ült a szobára. A két jó barát gondolatban megszületett tervei kezdtek össze­hangolódni. A csendet Rumjancev törte meg: — Azt mondtad, hogy perfekt beszéli a né­metet ? — A gdanszki tengerészeti főiskolán végzett. A németet éppúgy anyanyelvként beszéli, mint a lengyelt. — És harcolni akar a németek ellen, ugye, azt mondtad? Lehet, hogy meg tudjuk adni neki ezt a lehetőséget. Telefonálj csak gyorsan, hogy kí­sérjék hozzám azt a hogyishívják lengyelt. (Folytatjuk) Vasgyűjtésböl — segítség A Füzérkajutai Általános Iskola valamennyi úttörője felajánlotta: személyenként 30 kilogramm vasat gyűjte­nek össze, s árát elküldik egy szabolcsi iskolának. Egynapi kereset Az Erdei Termékeket lei- dolgozó és Értékesítő Válla­lat Szentpéteri-kapui üzem­egységének dolgozói is csat­lakoztak az országos mozga­lomhoz. Egynapi keresetük­nek megfelelő összeget adtak fel a csekkszámlára. A nyomdászok példamutató segítsége A Borsod megyei Nyomda­ipari Vállalat dolgozói és ve­zetősége az egynapi fizeté­seken kívül a nemrég vég­zett társadalmi munka érló­két, s a vállalati fejlesztési alapból is jelentős összeget — összesen így 73 ezer forin­tot juttatnak el az árvízsúj­totta embereknek. Ezenkívül vállalták, hogy a nyomda TMK-részlegének egyik szak­munkását egy hónapra elkül­dik a helyreállítási munkák­hoz, valamint elvégzik egy tsz gazdasági épületeinek vas- szerelési munkáit. Felajánlot­ta a nyomda azt is: egy ár­vízsújtotta község nyomtat­ványigényét, valamint egy község és egy tsz bélyegző­it egy alkalommal ingyen el­készítik. A vállalati üdülőből berendezési tárgyakat kül­denek el Szabolcsba. !

Next

/
Oldalképek
Tartalom