Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

Vasárnap, 1970. (juníus 28. ESZAK-MAGYARORSZÄG 9 Az érettségi és a matematika Néhány gondolat közös problémáinkról Köztudott, tapasztalható technikai for­radalom mind nagyobb szám­ban igényel természettudo­mányban — és főként a ma­tematikában — jártas szak­embereket. A természettudományos képzés vitathatatlan alapja a matematika. Az élet vele szemben támasztott igényét mi sem jellemzi jobban, mim az, hogy felsőfokú oktatási intézményeink férőhelyeinek több mint 70 százaléka olyan, hogy az oda jelentkezőknek vagy matematikából, vagy fi­zikából, vagy mindkét szak­tárgyból felvételi vizsgát kell tenniük. Láthatjuk tehát, hogy az objektív fejlődés a matematika fokozott előtér­be kerülését követeli. Napjainkban zajlanak le a szóbeli érettségi vizsgák kö­zépiskoláinkban. Megállapít­hatjuk, hogy az érettségiző osztályok matematika átlagai jóval elmaradnak az érettsé­gi átlagától, s ez a lemaradás oly számottevő, hogy okainak _ legalább vázlatos — vizs­gálata szükségszerű. A z alábbiakban elemezzük azokat a tényezőket, melyek meghatározzák, illetve befo­lyásolják a matematika je­lenlegi szerepét. A szülők egy része nem látja a matematika fokozott előtérbe kerülését korunk­ban. Sokuknál a fiatalkori iskolai élmények negatív ha­tása érvényesül. Gyakran ta­lálkozunk olyan szülőkkel, akik „tisztelik, de félik” a matematikát. Lépten-nyo- mon akadnak olyan édesapák és édesanyák, akik nyíltan hangoztatják gyermeküknek a matematikában való gyen­gesége kapcsán: „Tőlem örökölte, nem várhatok tőle sem többet”. Ez kényelmes álláspont, mely felmenti a szülőt felelőssége alól e te­kintetben, s szomorúbb en­nél csak az, hogy számos pe­dagógus is osztja ezt az „ál­láspontot”. Tény az is, hogy a sorozatos tankönyv-foldoz- gatások és az iskolareform azt eredményezték, hogy a szülők zöme sem általános iskolai, sem középiskolai szinten nein tud segítséget adni gyermekének, s legfel­jebb addig jut el, hogy vele együtt kesereg, értelmetle­nül. Közismert a házi fel­adatok megoldására összehí­vott családi „kupaktanács” tevékenysége, amely az ügy­nek többet árt, mint hasz­nál • sokszor eredménytelen „működése” a gyermekre lé­lektanilag károsan hat. A felnőtt általános véleménye az, hogy a mate­matika nehéz tudomány, annak művelése még közép­szinten is „különleges” te­hetséget igényel és tisztele­tet ébreszt. E sorok írója nem egy esetben elhallgatta szakképzettségét a társas érintkezésekkor éppen azért, hogy a közvélemény alapo­sabban és körültekintőbben megismerhesse és sokszor került anekdotákba illő, mu­latságos helyzetbe. lény: korunk rohamos tu­dományos-technikai haladása egyfelől kedvezően hat, mert az emberek figyelme mind­inkább a hírközlés, az- auto­matika, s kibernetika, az asztronautika és az iparfej­lődés kérdései felé fordul, s legyen az ezekre vonatkozó tájékoztatás a sajtó, rádió, tv révén bármennyire is népszerű, előbb-utóbb a ma­tematikára való hivatkozásba torkollik. Másfelől azonban éppen a rohanó élet lélekta­nilag káros befolyást gyako­rol' a fejlődés irama nem kedvez az ismeretek rögzí­tésének, elmélyítésének, gya­korlásának; erre kevés le­hetőség adódik, mert ul:g fogja fel az egyén az egyik új tudásanyagot, sorozatban zúdul rá a többi, s nincs idő a „kristályosodásra”. Meg kell vizsgálnunk rö­viden az általános iskolai és a középiskolai tanterv je­lenlegi. törvényeit. Tény: az abban történt reform azt eredményezte, hogy az el­végzendő anyag — es az. azt tartalmazó tankönyvek — terjedelme megnőtt, és mi­vel az egyes órák és a ta­nítási évek száma nem vál­tozott, kevesebeb idő maradt az alapismeretek gyakorlásá­ra és elmélyítésére. Várható, hogy a jövő generációk látó­köre ugyan szélesebb, de tu­dása mélységében és alapos­ságában bizonytalanabb lesz. Ezt látszanak bizonyítani a most folyó érettségi vizsgák tapasztalatai is. Felmerül a gondolat: nem volna-e cél­szerűbb mind az egyén, mind a társadalom és nem utolsó­sorban az egyetemek-főisko­lák szempontjából, hogy ha a követelményeit szőkébb területekre korlátozódnának, de jobban igényelnék az ala­posságot, az ismeretek biz­tos tudását. A tanulók gSSá»a; tárgyalt probléma nem je­lentéktelen tényezője. A fia­talság lendülete, merészsége, tudásvágya vitathatatlanul előnyös irányban hat; más kérdés az, hogy mennyiben társul ez a kitartó és logi­kus gondolkodásra való tö­rekvéssel. Tapasztalhatjuk, hogy a 14—18 évesek ez utóbbira kevéssé hajlamosak, viszonylag ritkán kerülnek ki olyanok, akik erre türel­mük és adottságuk révén ké­pesek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körül­ményt sem, hogy a matema­tika — természeténél fogva — kevés hangulatkeltő ele­met tartalmaz, és a humán tárgyakkal ellentétben kis- sebb mértékben képes a fia­talok fantáziáját megragad­ni. Annak oka, hogy fiatalja­ink tekintélyes része nem szereti a matematikát: az, hogy feladják a feladatmeg­oldás küzdelmes harcát, mert annak során vagy elfárad­nak, vagy — mivel munká­juk eredménye nem reali­zálódik olyan hamar, mint más szaktudományokban — türelmetlenné válnak, elked­vetlenednek. Az elméleti anyag megértésétől a feladat- megoldó készség elsajátításá­ig a szakadatlan gyakorlás fárasztó munkáján keresztül vezet az út, az eredmény pe­dig esetenként csak hosszú idő múlva és lassan mutat­kozik. A matematika sajá­tos természetéből következik, hogy a vele foglalkozáskor előadódó rövid elernyedés is nagy visszaesést eredményez­het. Ezt helyrehozni sokszor igen nehéz, a sikertelenség pedig könnyen előrevetítheti árnyékát. A körültekintő szaktanári irányításon alapuló rendsze­res, szívós gyakorló munka gyümölcse azonban — ha lassan is — elkerülhetetlenül beérik, és a sikerélmények sorozata feltélien megked- velleli a matematikát az ar­ra érdemes fiatalokkal. Jó, ha a pedagógus ez irányú törekvéseit a szülő is segíti: nem fukarkodik a dicsérettel akkor, ha gyermeke, aki ed­dig az elégséges szinten mozgott, szerez például egy közepes osztályzatot. Helyte­len, ha ilyenkor a szülő ezt kevésnek tartja. Jól jegyez­zük meg: az eredmény a matematikában csak fokról fokra lassan, igen lassan ja­vulhat, és minden, bármilyen kicsi eredményt is elisme­réssel kell nyugtázni és buz­dítani a még többre! A pedagógusmik k*r?j: mények és az eredményesség biztosítása érdekében tartóz­kodnia kell a túlterheléstől. Figyelembe kell vennünk tanítványaink matematikai teljesítőképességét és azt. hogy szaktárgyunkon kívül még jó néhány tudomány alapjait kell elsajátítaniuk, és ahhoz is időre van szük­ségük. Tudomásul kell vennünk: az érettségi vizsgák mate­matikára vonatkozó jelenle­gi egyáltalán nem megnyug­tató — összképén csak együttes, szívós munkával változtathatunk eredménye­sen. A cél eléréséhez a felső tanügyi szervek és a peda­gógusok, a társadalom és a szülők, s nem utolsósorban a fiatalok közös, tervszerű, összehangolt és megértő erő­feszítésére van szükség. Kalló János Tiltakozunk a zajok ellen, mégsem tudjuk elvisélni a csendet. A sarkkutatók mag­nószalagra rögzített városi zaj mellett tudnak csak el­aludni. a gépészt idegesíti az otthon csendje — a pedagó­gus a gyerekek lármáját igényli. — Az ember nehezen tud alkalmazkodni a változások­hoz.' Engem most zavar en­nek az épületnek a csendje. Ezekhez a falakhoz nem illik a hangtalan"' ti» Panyi Jár. a miskolci Petőfi Sándor Középiskolai Fiúkollégium igazgatója kér­vények. sajnálkozó, elutasító levelek, besorolási adatlapok és a majdani kollégisták le­veleinek halmazában próbál eligazodni. — Hiányoznak a fiúk. Szo­katlan munka nekünk, pe­dagógusoknak, nevelőknek a levelezgetés, a gazdasági ügyek intézése. De hiába, ilyen a nyári kollégium. Július elsejétől augusztus 15-ig asztalosok és kőműve­sek dolgoznak majd: vala­mennyi ablak helyére újat szeréinek. A régiek • elavul­tak már, befújt a szél, té­len hidegek voltak a szo­bák. Az idei építkezés a diákokért lesz, a jövő nyári a városért is. Kell is a szépítkezés, javí­tás, mert a fiatalok igénye­sek. A kollégium kérdőívet intézett a leendő elsősökhöz. A kérdések között egy ilyen is szerepelt: „Milyennek képzeled a kollégiumot, és milyennek szeretnéd?” A vá­laszok: „Tágasnak, ragyo­góan tisztának, barátságos­nak, hangulatosnak, kényel­mesnek, otthonosnak képze­lem, remélem ilyen is”. — Miért volt szükség a kérdőívekre? — Érdekelte a nevelőket, hogy milyen képességű, mennyire művelt gyerekek lesznek az új kollégisták. Eszerint dolgozunk majd ősszel. Bár csak ősz lenne, amikor fegyelmezni, csendre inteni kell! © * , , A Hámán Kató Középisko­lai Leánykollégium gondnok­ságán is a csendre panasz- ( kodnak, noha ők nincsenek j ennyire egyedül. Dunántúli, 1 alföldi diákok lakják az ódon! épületet. Jelenleg döbrőközi, | paksi és tótkomlós! diákok a vendégek. A döbrőközi általános is­kolások még csak az autó­busz ablakából látták a vá­rost. Az éjszaka utaztak. — Merre van Döbrőköz? — Tolna megyében. Ilyen messze még sohasem utaz­tunk. Csak a térképről is­mertük ezt a vidéket. — És hogy tetszik a kollé­gium? — Ilyenkor, nyáron a le­hető legkellemesebb intéz­mény a magamfajta, kis­pénzű iskolás számára. Lévay Györgyi Abbahagyom a dohánysást M ost, hogy a Mundial iz­galmainak is vége, s nincs többé napközi alvás a hivatalban, majd éj­szakai tv-nézést követő, haj­nalig tartó gyötrődés, több csomag cigarettával, — min­den előfeltétel megteremtő­dött, hogy abbahagyjam a dohányzást. Ennyi tömény izgalom után ugyanis, — legalábbis remélhető — a hi­vatali izgalmak eltörpülnek, a Mundial izgalmaihoz ké­pest relatíve jelentéktelenek, az izgalmak valóságos ubor­kaszezonja következik. Most tehát eljött az idő, amikor az ember komolyan elhatároz­hatja, hogy abbahagyja a do­hányzást. Ennek már komoly jelei mutatkoznak. Az elmúlt na­pokban például már csak negyven cigarettát szívtam, ennek is csak a fele volt fil­ter nélküli, a többi Sympho- 11ia. Ezenkívül, már jó ideje gyűjtöm a dohányzás ártal­mairól szóló cikkeket, tanul­mányokat, s most, hogy ősz- széf űzettem őket — csinos kötet —, úgy döntöttem, hogy magammal viszem sza­badságomra és a nyári kri­mi helyett olvasni, tanulmá­nyozni és jegyzetelni fotjoin. Mellesleg megjegyzem, anél­kül, hogy meggyőződtem volna ezeknek a cikkeknek, tanulmányoknak ■ tartalmá­ról, feltűnt nekem, hogy eme írások megjelenésével egye­nes arányban javult a ciga- rettacllátás. Ügy tűnik a je­len pillanatban, hogy a do­hányzás ártalmairól szóló ta­nulmányok ösztönzőleg hat­nak a dohányipar termelé­sére. Ami nem is rossz öt­let, úgy általában, mert min­dig azt csináljuk, amitől óv­nak bennünket. Ennek ellenére érik ben­nem az elhatározás, hogy ab­bahagyom a dohányzást. En­nek további jeleként mutat­kozik, hogy a filteres ciga­rettákat már csak félig szí­vom el. (Nem ízlik.) A filter nélkülieket viszont tövig (ez ízlik), mert egyébként nem vagyok hive a pocsékolásnak. A szomszédtól is kaptam egy jó tanácsot, amire magam­tól valószínűleg nem jöttem volna rá, hogy ugyanis nem kell minden slukkot mélyen leszívni, lehet fújni is a füs­töt, mert legtöbb esetben nem a szívás a fontos, ha­nem a fújás, tehát a meg­szokás. Viszont amire ma­gamtól jöttem rá, hogy ciga­retta helyett lehetne cukrot rágni, ha nem is helyette, de két cigaretta között minden­esetre, bár az még nem elég világos előttem, hogy ettől miként csökken az ember dohányzásra való hajlama. M indenesetre arra na­gyon kíváncsi lennék, hogy mi az összefüg­gés az édesipar és a dohány- termelés között. Nincs kizár­va, mielőtt tovább csökkcn- teném a napi negyven ciga­rettát, megvárom, míg vala­ki megírja ezt a tanulmányt. Aggaszt, hogy komoly érte­kezést erről még sehol nem olvastam, viszont úgy látszik kevésbé aggaszt, hogy ko­moly légcsöhurutom van a dohányzástól, minthogy ed­dig még orvosnál nem vol­tam. Nem is leszek. Nem kell ugyanis, hogy engem eltilt­sanak a dohányzástól, abba­hagyom én azt magam is, amit máris bizonyít, hogy napi negyven cigarettánál tartok. Ezenkívül pedig, le­het vagy tíz éve, már egyszer abbahagytam a dohányzást. Három napra. Pedig, akkor még csak napi öt cigarettát szívtam és ha jól emlékszem, akkor még nem is szenved­tem a dohányzás ártalmai­tól. Ha akkor volt hozzá erőm, miért ne lenne most. r\hhez igazán nem kell se Jr. orvos, se tanulmány, se jó tanács. Vélemé­nyem szerint ugyanis van egy olyan lehetőség, amely- lyel biztosan cl lehet érni, hogy az ember nullpontra szálljon a naponta elszívott cigaretták számát illetően: egyszerűen nem kell rágyúj­tani. Hogy ez eddig nem jutott eszembe!... Kerekes Imre MEGFELELT A háremőr felvételi vizsgája. Madarak paradicsoma • A Balatonon nyáron a ke­vésbé zajosabb helyeken ta­nyáznak a víziszárnyasok. He­lyük nyugalmának és bizton­ságának fenntartására nem­régen védett területté nyilvá­nították a tó nyugati — Fe­nékpuszta környéki — sávját. A parti madarak, amelyek nem vizen ütnek tanyát, az utóbbi időkben . meglepő he­lyeken választják ki fészkelő helyüket. Siófokon az egyik üzlet neonrcklámjának „O” betűjében rendezett be ké­nyelmes fészket egy veréb- család. A balatonfüredi vas­útállomás kijáratának meny- nyezetéhez rögzített fénycsö­veit építették körbe a fecs­kék. A korszerű világítású fecsketanyán — megfigyelők szerint — nyaranta több száz fióka lát nap, illetve „neon- világot”. Balatoníöldváron az egyik üdülőház vízpartra nyú­ló társalgójának eresze alatt csaknem kétszáz fecskecsalád épített fészket. Több Veszp­rém megyei községben a tele- vízióantennákat választották tartózkodási helyül a gólyák. Veszprémben, a külső-pálya­udvarhoz közeli erdészlaká­sok egyikeben még a lél hi­dege elől menedéket keresve, a levelesládába költözött egy cinkecsalád, de a „föbérletet” azóta sem hajlandó elhagyni. A veszprémi vár egyik laká­sában a hálószoba csillárján ütöttek tanyát a fecskék. A fecskepár tavaly költözött be a lakószobába, és az idén is­mét megkereste régi fészkét. Balatonszenlgyörgyön a ro­mos és lebontásra váró régi házak kéményéről a legtöbb gólyafészket áttelepítették. Az ember-formálta fészkeket a visszatérő gólyák elfogadták és az idén is itt költik fiókái­kat. Tűnődések rövid pórázon £ Kovács Kálmán aforizmáiból Ha kéthetes SZOT-üdülés dályoz a nagy alkotásban. És után hazautazunk, az olyan, ha panaszkodás helyett dol- mint midőn az akvárium- goznál? ból a halakat visszatelepí- tik a tengerbe. * Szüntelenül panaszkodsz, hogy az élet rövidsége aka­Aki ok nélkül féltekém- emiatt megcsalhatják. * A zsarnok csak akkor dia­dalmaskodhat, ha a leigázott megalkuszik vele. * Szoros kooperáció van a két tanszék között: ha elfogy a kávé, egymástól kérnek kölcsön. * A nagy halottnak sok a barátja. * Esküvői nadrágod túl bő­nek, öregurasnak találva ki- csöveztetted. hogy jobban passzoljon 60 éves fiatalsá­godhoz. Kollégiumok — nyáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom