Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-02 / 127. szám
Kedd, 1970. június 2. ÉSZAKrMAGYARORSZÁG 3 ——i <8> (5 Kö&éppo us építmipmr Előzetes megbeszélés az új ötéves terv irányelveiről Az utóbbi években egyre erősödő jó kapcsolat alakul ki a minisztériumok és a megyei párt-, illetve tanács vezetői közt. Tegnap, június 1- én délelőtt a megyei tanács vb-termében tartottak megbeszélést a IV. ötéves terv irányelveiről. A tanácskozáson részt vett Szabó János, az építés- és városfejlesztési miniszter első helyettese, a minisztérium több osztályve- zető-helyetese. A megye vezetői közül ott volt a megbeszélésen Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Drótos László, a Miskolci Pártbizottság osztályvezetője, Rózsa Kálmán, a Miskolci városi Tanács vb-elnökhelyettese, a megyei és városi tanács építés-közlekedési osztályainak vezetői, munkatársai, nagyobb építőipari vállalataink igazgatói. Szabó János miniszterhelyettes elmondotta, hogy a negyedik ötéves terv előkészítésének idején ezen kívül még egy alkalommal össze akarnak jönni a megye vezetőivel, hogy az elképzeléseket. igényeket egyeztessék. A már korábban leküldött irányelvekkel kapcsolatban levélben is több megyei és miskolci specialitásra ráirányították a tárca figyelmét. Így értették meg, hogy Miskolc különleges települési adottsága valóban indokolttá teszi a többszintes házak építésének nagyobb arányát. Szó esett a megbeszélésen az építőipari piaci helyzetről, az árváltozásról, az építőipar várható fejlesztéséről a megyében. Foglalkoztak munkaügyi, bérezési kérdésekkel, áz anyagellátás gondjaival. A megye és a város illetékesei nagyon konkrétan sorolták észrevételeiket. Egyeztették a nagyobb beruházások számszerű adatait, így sok szó esett Leninváros IV. ötéves terven belüli továbbfejlesztéséről. a házgyár kapacitásának kihasználásáról. s ezzel kapcsolatban a lakásárakról. Rózsa Kálmán tanács vb-elnökhelyettes például hangsúlyozta, hogy a tanács rendelkezésre álló összegei fixebbek, mint az építőipari árak, s ez gyakran kellemetlenségeket okoz. Az egyedi beruházásokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy korábban nagyon határozottan úgy egyeztek, hogy az új cementgyár építése után a jelenlegi formában megszűnik a termelés. Gyurák László osztályvezető, és még több hozzászóló a bérezés jelenlegi gondjairól beszélt. Dójcsák János, a megyei pártbizottság titkára többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben jobban ügyeljenek az építkezések során a határidők betartására. Nagyon hatékonynak mondotta a jelenlegi, és a még várható hasonló közös megbeszéléseket és egyeztetéseket. Ügy határoztak, októberben kerül sor még egyszer ilyen tárgyalásra. Ünnepség a BAEV-nál az építők naoja aikaémáhól Zsúfolásig megtelt május 31-én, vasárnap a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat selyemréti munkásszállójának nagyterme. Dues György, a vállalat szb-titká- ra köszöntötte az ünneplő építőket, valamint Tóth Józsefet, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, az SZMT vezető tikárát. Varga Zoltánt, a Miskolci városi Pártbizottság titkárát, Emri Lászlót, az Építők Szakszervezetének megyei titkárát. Németh Antalt, a KISZ megyei bizottságának titkárát. Rózsa Kálmánt, a Miskolci városi Tanács elnökhelyettesét. Az összejövetelen Molnár Lajos, a BÁÉV pártbizottságának titkára tartott számvetést a felszabadulás óta eltelt 25, s az építőipar államosítása óta eltelt két évtized a lau elért eredményekről. Tisztelettel emlékezett az építők veteránjairól, akik bátran küzdöttek a felszabadulás előtt a nép igazságáért. Beszélt a felszabadulás utáni első évekről, a szocialista építés hőskoráról. Azóta nagy fejlődés következett be. Kezdetben még csak földszintes házakat tudtak építeni, s kicsiny volt az építőszervezet. A vállalat hatalmassá, nagy- gyá fejlődött; házépítő kombinát, modern építőgépek egész sora áll a rendelkezésre. Nagyszerű építmények egész sora dicséri a BÁÉV dolgozóinak, vezetőinek munkáját, olyanok, mint a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, az Egyetemváros, az ózdi, miskolci új lakótelepek, a Győri-kapui épülő lakónegyed, a most készülő sportcsarnok. Az előadó megállapította; az építők megbecsült tagjai a társadalomnak. Ezt kemény munkával, nagy sikerekkel, emberségükkel érdemelték ki. S nincs nagyobb öröm a számukra, mint amikor a lakóknak átadják az új, modern otthonokat, a dolgozóknak az új üzemet. Az ünnepségen felszólalt Tóth József, az SZMT vezető titkára. Elismeréssel szólott az építők tevékenységéről, az áldozatvállalásról, s külön köszöntötte azokat, akik immár két évtizede dolgoznak e szakmában. Vincze Géza, a vállalat vezérigazgatója az ünnepségen hat miniszteri kitüntetést, 125 szocialista építőmunkáért plakettet nyújtott át, kitüntetést, s pénzjutalmat adott 130 embernek, aki 20. s kétszáz embernek, aki 10 éve dolgozik a vállalatnál. II Bitiliiili ilpzill az árvízveszély Dél-Borsodban fokozódtak az átázások — Napi ezer tonna kő Tokajból — Ahol már mossák a homokzsákokat — Az esőzések okozta gondok Az elmúlt 48 órában a Tisza és a Bodrog gátjainak jelentős részén nagyon sokat javult a helyzet. A Bodrogközben hosszú, nehéz küzdelem után, lényegében megszűnt az árvízveszély. Erről a szakaszról már levonult a Bodrog és a Tisza fenyegető árhulláma. Az apadás itt már olyan jelentős, hogy az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság vezetője a VI-os védelmi szakaszon, a Bodrog gátjain, első fokúra csökkentette az árvízvédelmi készültséget. Zcmplénagárd és Tisza- karúd között teljesen megszűnt a készültség. Tokajig azonban még első fokú készültséget tartanak a Tisza gátjain. A taktaközi gátakon is csökkent már a veszély. Dél- Borsodban azonban, az apadás ellenére is, hatalmas víztömegeket tartanak a töltések. Itt továbbra is nagy erők védekeznek, harmadfokú készültségben. Tegnap is mintegy 48Í1ÍI árvédekező dolgozott a Tisza gátjain. Dél-Borsodban fokozódtak az átázások. A Tiszabábolna és Tiszavalk alatti szakaszon az elmúlt 24 órában több mint hétezer homokzsákot építettek be a veszélyeztetett töltésen. Csaknem négy és fél kilométeres gátszakaszon rőzseművekkel és fóliával védekeztek a hullámverés ellen. A védvonalon szinte mindenütt megnehezítették a munkát a záporok, valóságos felhőszakadás szerű esőzések. A gátakon a közlekedés ismét „sárba ragadt”, s az anyagok kiszállítása csak a legnagyobb erőfeszítésekkel biztosítható. A Tisza bodrogközi gátjain már megkezdték a „levonulást”. Kiürítik, majd kimossák és megszárítják a homokzsákok tízezreit, sürgősen helyreállítják a védvonalak „sérüléseit”. Ez a gyors helyreállítás egyben felkészülés is egy esetleges újabb árhullámra. Az előrejelzések szerint ugyanis újabb esőzésekre kell számítani a folyók vízgyűjtő területén. A .vizeseket” egy újabb ár- milám sem érheti váratlanul. A Tisza árhulláma már Szolnok térségében is apad, Szegednél azonban még küzdelmes napok várnak az árvédekezőkre. A tokaji vízügyi kőbányából is naponta ezer tonna követ indítanak útnak a Szegedet védő gátakra. A fakadó víz már a házak lábánál van Szegeden. Visszaköltöznek a kitelepített Kiküldött munkatársunk jelenti: A Tisza III. számú árvízvédelmi szakaszának központjában, Leninvárosnál a május 23-án mért maximumhoz viszonyítva vasárnap délig több Háború homokzsákokkal Riadó! Behívóparancs. . Az emberek legtöbbjét édes álmából verte fel. Másokat munkahelyükön, éjszakai műszakban talált. Sokan családjuktól sem tudlak elbúcsúzni. Szólította őket a sürgető kötelesség. Ha nem félünk a nagv szavaktól. ígv is mondhatjuk: a haza. Nem tudták hová. és nem tudták mi lesz a dolguk, de elindul tak. Híven a katonai eskühöz. Munkások és technikusok, tanárok és földművesek szabók és borbélyok. Zalkod- ról és Kazincbarcikáról. Szikszóról és Miskolcról, mindenhonnan a megyéből. Honvédek és hadnagyok, századosok és őrvezetők. Tartalékosok. A nolgári Órák alatt beöltöztek, s meg ugyanazon éjjel elhelyezkedtek a veszélyeztetett „frontszakaszokon”: Tokajnál, Ti- szapalkonyán, Ároktőnél, s mindenütt, ahol kellett. lm már két hete dolgoznak megfeszített erővel éjjel és nap pal Só-súlyú homokzsákok tízezreit cipelik, fektetik a fóliát, építik a védőműveket. Járőrszolgálatban, fáklya- fénynél vigyázzák a gátak állapotát, vizsgálják a víz közelében épült, lakóik álmát őrző házak hajszálrepedéseit. Gumicsizmás lábuk nehezen kapaszkodik a sárban, esők idején gőzölög rajtuk a nedves ruha. Pihenőben tisztálkodnak. Frissen borotvában fekszenek a falusi mozik deszka- oadlójára terített habszivacs derékaljakon, parázsló ciga- ettájuk fénye megvilágítja arcukat. Várják a levelet, mint egykor, kiskatona korukban. Az egyik asszony arról ír. hogy férje egyetértését remélve vállalja két árvízkárosult gyerek gondozását. A férfi büszke asszonyára. Pedig nekik sem könnyű- a hirtelen jött katonáskodás nem jövedelemnövelő foglalkozás. Minden délben kézről-kézre járnak a napilapok. a távoli védvonalak híreivel. s csoportokban hallgatják az ország szívverését 'áskará'U'űukon. wrzvmma! A falvak lakói segítenek: tejjel kínálják őket, vizet melegítenek a mosakodáshoz, befűtenelc kályháikba, hogy hamarabb száradjanak az esőáztatta ruhák. A Tisza menti lakosság többsége tudja, hogy azért folytathatják megszokott napi munkájukat a földeken, az istállókban, az üzemekben, mert a katonák levették vállukról a legsúlyosabb gondot: kitárta - nak a gátakon. Elöljáróik mindent megtesznek értük, ami a veszély- helyzetben lehetséges. Parancsnoki kocsi viszi be a városi kórház szülészetére a tartalékos hadnagyot, hogy — hacsak pillanatokra is — láthassa újszülött gyermekét. S csaknem biztos, hogy ott lesz szakmunkás fia ballagás sán a miskolci gépkocsivezető is. A vizsgázók pedig kellő idejű halasztást kapnak. Megérkeztek az eltávozási nyomtatványok. Ha rendkívül korlátozott számban is. de a legjobban helytállók, s a leginkább rászorulók néhány órára ellátogathatnak családjukhoz. Aki nem kap eltávozási engedélyt, azt felkereshetik hozzátartozói. Vasárnaponként a tanácsháza nagyterme, a községi párthelyiség rendelkezésükre áll. Szükség van erre, hisz a katonák még nem szerelhetnek le. A víz még mindig nagyon magas, eső jöhet, szélvihar, újabb árhullám. A gátakon még több hetes tarlós védekezésre kell számítani. Parancsnokaik harcosoknak nevezik őket. Ez nem túlzás. Háború folyik a gátakon. Nem fegyverekkel; homokzsákokkal, terméskővel, lapátokkal, döngölőkkel. Háború az alattomos, pusztító ellenséggel, a nekivadult vízzel. Megyénk tiszai front- szakaszát a polgári védelmi alakulatok immár két hete megfeszített munkával védelmezik. Örködnek a lakosság életének biztonságán, mentik mindnyájunk vagyonát. Hősök? Nem. Apák és testvérek, fegyelmezett, fele lősséget érző dolgozó emberek. Esküjükhöz hű katonák. Takács Lajos mint egy métert apadt a folyó vízszintje. A munka azonban nem szűnt meg a gátakon. Mint Galambosi Gyula, a Sajóöröstől Tiszakesziig húzódó 28 kilométer hosszúságú gátgzakasz védelemvezetője elmondotta, sikerült elfogni a Rigós főcsatorna torkolatánál kialakult erősebb buzgárt is, ellennyomó medence kialakításával. A VITUKI ipari televízióval vizsgálta a buzgár működését, a könnyűbúvárok pedig hordalékmintát vettek a két és fél méteres vízmagasságú buzgárból. Itt, és az egész védelmi szakaszon működik a figyelőszolgálat, folytatják a töltéskorona karbantartását, s különböző véd- anyagokat tartalékolnak. Ti- szapalkonyánál, az 1200 méter hosszúságban betonfallai megerősített gátszakaszt homokzsákokkal terhelték le. Ebben a községben a hullámtérből és a betonfallal erősített gát mentett oldaláról 14 családot kellett kitelepíteni. mert a házak vizet kaptak. Csaknem 40 embert helyeztek el a község más házaiban, illetve a rokonoknál. Három ház erősebben megrongálódott, közöttük az is, amelyben Maczó Pál TVKdolgozú lakott bérlőként feleségével és három gyermekével. Vasárnap 4 család költözött vissza lakásukba, közöttük Kiss Lászlóné, a Tisza sor 12. szám alatti vályogházába. — A mellettünk levő vályogház majdnem összedőlt — mondja sírva a magános asz- szony. — Az én lakásomban térdig gázoltunk a vízben. Katonák hordták ki a bútort, én pedig a szomszédban húzódtam meg. A fal melletti padlóból jött a víz, és az iszap, pedig betonból van az alap. mert hatvannégyben teljesen összedőlt a ház, s akkor betont építettünk a fundamentumba. A lakásból lehúzódott már a víz. Kissné kihordta az iszapot, de a falak térdmagasságig vizesek. A mennyezet is ki van támasztva. Az asszony megtörli a szemét, és a tűzhelyhez fordul, közben azt mondja: — Azóta ma gyújtottam be először. Azt mondják, így jobban szárad a ház alja. A gátról visszanézve a hullámtérben a kéményen ki tóduló füst volt az élet egyetlen jele a vízzel körülvett, megrongált vályogházaknál. Oravec János Ai'védelíező FekoFd A készenlétbe helyezet: tartalékerőkkel együtt most már 41 000 ember védi és őrzi a Tisza menti gátakat. Ez a védekezési létszám újabb rekordja. Továbbra is tartós védekezésre számítanak, mert a vízügyi előrejelzések szerint Szolnoknál e hét végén még az apadás ellenére is a maximum közelében marad a vízszint. Szegednél valószínűleg ma tetőzik az árhullám, s az apadás lassúsága miatt még szombaton is az 1932. évi maximum fölött lesz a víz. ki államosított építőipar 20 évének eredményei
