Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

Kedd, 1970. június 2. ÉSZAKrMAGYARORSZÁG 3 ——i <8> (5 Kö&éppo us építmipmr Előzetes megbeszélés az új ötéves terv irányelveiről Az utóbbi években egyre erősödő jó kapcsolat alakul ki a minisztériumok és a me­gyei párt-, illetve tanács ve­zetői közt. Tegnap, június 1- én délelőtt a megyei tanács vb-termében tartottak meg­beszélést a IV. ötéves terv irányelveiről. A tanácskozá­son részt vett Szabó János, az építés- és városfejlesztési miniszter első helyettese, a minisztérium több osztályve- zető-helyetese. A megye ve­zetői közül ott volt a megbe­szélésen Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Drótos László, a Miskolci Pártbizottság osztályvezetője, Rózsa Kálmán, a Miskolci városi Tanács vb-elnökhe­lyettese, a megyei és városi tanács építés-közlekedési osz­tályainak vezetői, munkatár­sai, nagyobb építőipari válla­lataink igazgatói. Szabó János miniszterhe­lyettes elmondotta, hogy a negyedik ötéves terv előké­szítésének idején ezen kívül még egy alkalommal össze akarnak jönni a megye ve­zetőivel, hogy az elképzelé­seket. igényeket egyeztessék. A már korábban leküldött irányelvekkel kapcsolatban levélben is több megyei és miskolci specialitásra ráirá­nyították a tárca figyelmét. Így értették meg, hogy Mis­kolc különleges települési adottsága valóban indokolttá teszi a többszintes házak építésének nagyobb arányát. Szó esett a megbeszélésen az építőipari piaci helyzetről, az árváltozásról, az építő­ipar várható fejlesztéséről a megyében. Foglalkoztak mun­kaügyi, bérezési kérdésekkel, áz anyagellátás gondjaival. A megye és a város illeté­kesei nagyon konkrétan so­rolták észrevételeiket. Egyez­tették a nagyobb beruházá­sok számszerű adatait, így sok szó esett Leninváros IV. ötéves terven belüli tovább­fejlesztéséről. a házgyár ka­pacitásának kihasználásáról. s ezzel kapcsolatban a lakás­árakról. Rózsa Kálmán ta­nács vb-elnökhelyettes pél­dául hangsúlyozta, hogy a ta­nács rendelkezésre álló össze­gei fixebbek, mint az építő­ipari árak, s ez gyakran kel­lemetlenségeket okoz. Az egyedi beruházásokkal kap­csolatban hangsúlyozta, hogy korábban nagyon határozot­tan úgy egyeztek, hogy az új cementgyár építése után a jelenlegi formában megszűnik a termelés. Gyurák László osztályvezető, és még több hozzászóló a bérezés jelenle­gi gondjairól beszélt. Dójcsák János, a megyei pártbizottság titkára többek között arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a jövőben job­ban ügyeljenek az építkezé­sek során a határidők betar­tására. Nagyon hatékonynak mondotta a jelenlegi, és a még várható hasonló közös megbeszéléseket és egyezteté­seket. Ügy határoztak, október­ben kerül sor még egyszer ilyen tárgyalásra. Ünnepség a BAEV-nál az építők naoja aikaémáhól Zsúfolásig megtelt május 31-én, vasárnap a Borsod me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat selyemréti munkásszál­lójának nagyterme. Dues György, a vállalat szb-titká- ra köszöntötte az ünneplő építőket, valamint Tóth Jó­zsefet, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagját, az SZMT vezető tikárát. Varga Zoltánt, a Miskolci városi Pártbizottság titkárát, Emri Lászlót, az Építők Szakszer­vezetének megyei titkárát. Németh Antalt, a KISZ me­gyei bizottságának titkárát. Rózsa Kálmánt, a Miskolci városi Tanács elnökhelyette­sét. Az összejövetelen Molnár Lajos, a BÁÉV pártbizottsá­gának titkára tartott számve­tést a felszabadulás óta eltelt 25, s az építőipar államosítá­sa óta eltelt két évtized a lau elért eredményekről. Tiszte­lettel emlékezett az építők veteránjairól, akik bátran küzdöttek a felszabadulás előtt a nép igazságáért. Be­szélt a felszabadulás utáni el­ső évekről, a szocialista épí­tés hőskoráról. Azóta nagy fejlődés következett be. Kez­detben még csak földszintes házakat tudtak építeni, s ki­csiny volt az építőszervezet. A vállalat hatalmassá, nagy- gyá fejlődött; házépítő kom­binát, modern építőgépek egész sora áll a rendelkezésre. Nagyszerű építmények egész sora dicséri a BÁÉV dolgozói­nak, vezetőinek munkáját, olyanok, mint a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, az Egye­temváros, az ózdi, miskolci új lakótelepek, a Győri-ka­pui épülő lakónegyed, a most készülő sportcsarnok. Az előadó megállapította; az építők megbecsült tagjai a társadalomnak. Ezt kemény munkával, nagy sikerekkel, emberségükkel érdemelték ki. S nincs nagyobb öröm a számukra, mint amikor a lakóknak átadják az új, mo­dern otthonokat, a dolgozók­nak az új üzemet. Az ünnepségen felszólalt Tóth József, az SZMT vezető titkára. Elismeréssel szólott az építők tevékenységéről, az áldozatvállalásról, s külön köszöntötte azokat, akik im­már két évtizede dolgoznak e szakmában. Vincze Géza, a vállalat ve­zérigazgatója az ünnepségen hat miniszteri kitüntetést, 125 szocialista építőmunkáért plakettet nyújtott át, kitün­tetést, s pénzjutalmat adott 130 embernek, aki 20. s két­száz embernek, aki 10 éve dolgozik a vállalatnál. II Bitiliiili ilpzill az árvízveszély Dél-Borsodban fokozódtak az átázások — Napi ezer tonna kő Tokajból — Ahol már mossák a homokzsákokat — Az esőzések okozta gondok Az elmúlt 48 órában a Ti­sza és a Bodrog gátjainak je­lentős részén nagyon sokat javult a helyzet. A Bodrogközben hosszú, nehéz küzdelem után, lé­nyegében megszűnt az árvízveszély. Erről a szakaszról már levo­nult a Bodrog és a Tisza fe­nyegető árhulláma. Az apa­dás itt már olyan jelentős, hogy az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság vezetője a VI-os védelmi szakaszon, a Bodrog gátjain, első fokúra csökkentette az árvízvédelmi készültséget. Zcmplénagárd és Tisza- karúd között teljesen megszűnt a készültség. Tokajig azonban még első fo­kú készültséget tartanak a Tisza gátjain. A taktaközi gátakon is csökkent már a veszély. Dél- Borsodban azonban, az apa­dás ellenére is, hatalmas víz­tömegeket tartanak a tölté­sek. Itt továbbra is nagy erők védekeznek, harmadfokú ké­szültségben. Tegnap is mintegy 48Í1ÍI árvédekező dolgozott a Tisza gátjain. Dél-Bor­sodban fokozódtak az át­ázások. A Tiszabábolna és Tiszavalk alatti szakaszon az elmúlt 24 órában több mint hétezer ho­mokzsákot építettek be a ve­szélyeztetett töltésen. Csak­nem négy és fél kilométeres gátszakaszon rőzseművekkel és fóliával védekeztek a hul­lámverés ellen. A védvonalon szinte min­denütt megnehezítették a munkát a záporok, valóságos felhőszakadás szerű esőzé­sek. A gátakon a közlekedés ismét „sárba ragadt”, s az anyagok kiszállítása csak a legnagyobb erőfe­szítésekkel biztosítható. A Tisza bodrogközi gátjain már megkezdték a „levonu­lást”. Kiürítik, majd kimos­sák és megszárítják a homok­zsákok tízezreit, sürgősen helyreállítják a védvonalak „sérüléseit”. Ez a gyors hely­reállítás egyben felkészülés is egy esetleges újabb árhul­lámra. Az előrejelzések szerint ugyanis újabb esőzésekre kell számítani a folyók vízgyűjtő területén. A .vizeseket” egy újabb ár- milám sem érheti várat­lanul. A Tisza árhulláma már Szolnok térségében is apad, Szegednél azonban még küz­delmes napok várnak az ár­védekezőkre. A tokaji vízügyi kőbányából is naponta ezer tonna követ indítanak útnak a Szegedet védő gátakra. A fakadó víz már a házak lábánál van Szegeden. Visszaköltöznek a kitelepített Kiküldött munkatársunk jelenti: A Tisza III. számú árvízvé­delmi szakaszának központ­jában, Leninvárosnál a május 23-án mért maximumhoz vi­szonyítva vasárnap délig több Háború homokzsákokkal Riadó! Behívóparancs. . Az emberek legtöbbjét édes álmából verte fel. Má­sokat munkahelyükön, éjsza­kai műszakban talált. Sokan családjuktól sem tudlak el­búcsúzni. Szólította őket a sürgető kötelesség. Ha nem félünk a nagv szavaktól. ígv is mondhatjuk: a haza. Nem tudták hová. és nem tudták mi lesz a dolguk, de elindul tak. Híven a katonai eskü­höz. Munkások és techniku­sok, tanárok és földművesek szabók és borbélyok. Zalkod- ról és Kazincbarcikáról. Szikszóról és Miskolcról, mindenhonnan a megyéből. Honvédek és hadnagyok, szá­zadosok és őrvezetők. Tartalékosok. A nolgári Órák alatt beöltöztek, s meg ugyanazon éjjel elhelyezked­tek a veszélyeztetett „front­szakaszokon”: Tokajnál, Ti- szapalkonyán, Ároktőnél, s mindenütt, ahol kellett. lm már két hete dolgoznak meg­feszített erővel éjjel és nap pal Só-súlyú homokzsákok tízezreit cipelik, fektetik a fóliát, építik a védőműveket. Járőrszolgálatban, fáklya- fénynél vigyázzák a gátak állapotát, vizsgálják a víz közelében épült, lakóik ál­mát őrző házak hajszálrepe­déseit. Gumicsizmás lábuk nehezen kapaszkodik a sár­ban, esők idején gőzölög raj­tuk a nedves ruha. Pihenőben tisztálkodnak. Frissen borotvában feksze­nek a falusi mozik deszka- oadlójára terített habszivacs derékaljakon, parázsló ciga- ettájuk fénye megvilágítja arcukat. Várják a levelet, mint egykor, kiskatona ko­rukban. Az egyik asszony arról ír. hogy férje egyetér­tését remélve vállalja két ár­vízkárosult gyerek gondozá­sát. A férfi büszke asszonyá­ra. Pedig nekik sem könnyű- a hirtelen jött katonáskodás nem jövedelemnövelő fog­lalkozás. Minden délben kéz­ről-kézre járnak a napila­pok. a távoli védvonalak hí­reivel. s csoportokban hall­gatják az ország szívverését 'áskará'U'űukon. wrzvmma! A falvak lakói segítenek: tejjel kínálják őket, vizet melegítenek a mosakodás­hoz, befűtenelc kályháikba, hogy hamarabb száradjanak az esőáztatta ruhák. A Tisza menti lakosság többsége tudja, hogy azért folytathatják meg­szokott napi munkájukat a földeken, az istállókban, az üzemekben, mert a kato­nák levették vállukról a leg­súlyosabb gondot: kitárta - nak a gátakon. Elöljáróik mindent meg­tesznek értük, ami a veszély- helyzetben lehetséges. Pa­rancsnoki kocsi viszi be a városi kórház szülészetére a tartalékos hadnagyot, hogy — hacsak pillanatokra is — láthassa újszülött gyermekét. S csaknem biztos, hogy ott lesz szakmunkás fia ballagás sán a miskolci gépkocsiveze­tő is. A vizsgázók pedig kel­lő idejű halasztást kapnak. Megérkeztek az eltávozási nyomtatványok. Ha rendkí­vül korlátozott számban is. de a legjobban helytállók, s a leginkább rászorulók né­hány órára ellátogathatnak családjukhoz. Aki nem kap eltávozási engedélyt, azt fel­kereshetik hozzátartozói. Va­sárnaponként a tanácsháza nagyterme, a községi párt­helyiség rendelkezésükre áll. Szükség van erre, hisz a ka­tonák még nem szerelhetnek le. A víz még mindig na­gyon magas, eső jöhet, szél­vihar, újabb árhullám. A gátakon még több hetes tar­lós védekezésre kell számí­tani. Parancsnokaik harcosok­nak nevezik őket. Ez nem túlzás. Háború folyik a gá­takon. Nem fegyverekkel; homokzsákokkal, terméskő­vel, lapátokkal, döngölőkkel. Háború az alattomos, pusz­tító ellenséggel, a nekivadult vízzel. Megyénk tiszai front- szakaszát a polgári védelmi alakulatok immár két hete megfeszített munkával vé­delmezik. Örködnek a lakos­ság életének biztonságán, mentik mindnyájunk vagyo­nát. Hősök? Nem. Apák és testvérek, fegyelmezett, fele lősséget érző dolgozó embe­rek. Esküjükhöz hű katonák. Takács Lajos mint egy métert apadt a fo­lyó vízszintje. A munka azonban nem szűnt meg a gá­takon. Mint Galambosi Gyu­la, a Sajóöröstől Tiszakesziig húzódó 28 kilométer hosszú­ságú gátgzakasz védelemveze­tője elmondotta, sikerült el­fogni a Rigós főcsatorna tor­kolatánál kialakult erősebb buzgárt is, ellennyomó me­dence kialakításával. A VITUKI ipari televízió­val vizsgálta a buzgár műkö­dését, a könnyűbúvárok pe­dig hordalékmintát vettek a két és fél méteres vízmagas­ságú buzgárból. Itt, és az egész védelmi szakaszon mű­ködik a figyelőszolgálat, foly­tatják a töltéskorona karban­tartását, s különböző véd- anyagokat tartalékolnak. Ti- szapalkonyánál, az 1200 mé­ter hosszúságban betonfallai megerősített gátszakaszt ho­mokzsákokkal terhelték le. Ebben a községben a hul­lámtérből és a betonfallal erősített gát mentett oldalá­ról 14 családot kellett kitele­píteni. mert a házak vizet kaptak. Csaknem 40 embert helyeztek el a község más házaiban, illetve a rokonok­nál. Három ház erősebben megrongálódott, közöttük az is, amelyben Maczó Pál TVK­dolgozú lakott bérlőként fe­leségével és három gyermeké­vel. Vasárnap 4 család költözött vissza lakásukba, közöttük Kiss Lászlóné, a Tisza sor 12. szám alatti vályogházába. — A mellettünk levő vá­lyogház majdnem összedőlt — mondja sírva a magános asz- szony. — Az én lakásomban térdig gázoltunk a vízben. Katonák hordták ki a bútort, én pedig a szomszédban hú­zódtam meg. A fal melletti padlóból jött a víz, és az iszap, pedig betonból van az alap. mert hatvannégyben teljesen összedőlt a ház, s akkor betont építettünk a fundamentumba. A lakásból lehúzódott már a víz. Kissné kihordta az iszapot, de a falak térdma­gasságig vizesek. A mennye­zet is ki van támasztva. Az asszony megtörli a szemét, és a tűzhelyhez fordul, közben azt mondja: — Azóta ma gyújtottam be először. Azt mondják, így jobban szárad a ház alja. A gátról visszanézve a hul­lámtérben a kéményen ki tó­duló füst volt az élet egyet­len jele a vízzel körülvett, megrongált vályogházaknál. Oravec János Ai'védelíező FekoFd A készenlétbe helyezet: tartalékerőkkel együtt most már 41 000 ember védi és őr­zi a Tisza menti gátakat. Ez a védekezési létszám újabb rekordja. Továbbra is tartós védekezésre számítanak, mert a vízügyi előrejelzések szerint Szolnoknál e hét vé­gén még az apadás ellenére is a maximum közelében ma­rad a vízszint. Szegednél va­lószínűleg ma tetőzik az ár­hullám, s az apadás lassúsá­ga miatt még szombaton is az 1932. évi maximum fölött lesz a víz. ki államosított építőipar 20 évének eredményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom