Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

ESZAK-WftGYÄRORSZÄG 2 Szombat, T970. janim 27. Befejezte munkáját az ország yűl és A magyar-szisdánl barátság álfára L átogatásuk rövid volt, de megelégedéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy ezzel a rövid idővel jól gazdálkodtunk.” Losonczi Pálnak, az Elnöki ' ’ Tanács elnökének a Ferihegyi repülőtéren mon­dott búcsúbeszédének szavait akár mottónak is tekinthet­jük. Magas rangú, messziről jött kedves vendégünk, Gaa- íar Mohamed Nimeri, a Szudáni Demokratikus Köztár­saság állam- és kormányfője, valamint a kíséretében ér­kezett személyiségek valóban rövid időt: mindössze há­rom napot töltöttek körünkben. Hetvenkét órás magyar- országi tartózkodásuk mégis szorosabbra fűzte a két. földrajzilag ugyan távoleso, céljait tekintve mégis bár kö­zelálló ország és népei kapcsolatait. Szívélyes, baráti légkör jellemezte a tárgyalásokat' a magyar és a szudáni vezető államférfiak között. A szu­dáni politikusoknak alkalmuk volt találkozniuk a ma­gyar kormány tagjaival, hogy beható megbeszélésekgn tisztázzák a két ország örvendetesen szélesedő kapcsola­tainak, időszerű kérdéseinek további lépéseit. Jóleső érzés, hogy a távoli szudáni vezetők — mint er­ről a látogatásuk alkalmából kiadott közös közlemény tájékoztat — a világ dolgairól velünk azonosan, illetve a mi álláspontunkhoz közelálló módon gondolkodnak. Ör­vendetes az is, hogy mindkét országban bátorítják mind­azon kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a mű­szaki-tudományos, a kulturális és a kereskedelmi kap­csolatok fejlesztéséhez, és megteremtik különböző fontos egyezmények megkötésének feltételeit, elősegítik a ma­gyar és a szudáni társadalmi szervezetek eddiginél hat­hatósabb együttműködését. Magas rangú vendégeink a jól végzett munka tudatá­val távozhattak hazánkból. Meggyőződésünk, hogy Nime­ri elnök és kíséretének magyarországi látogatása a két or­szág kapcsolataiban újabb, rendkívül fontos állomás. Egy­ben egyenes folytatása és következménye is annak az őszinte barátságnak, amely hazánkat az 1969. májusi for­radalom óta a Szudáni Demokratikus Köztársasághoz fűzi. Nem kétséges, hogy országaink gyümölcsöző, mindkét fél számára előnyös együttműködése, sokrétű kapcsolata Losonczi Pál majdani szudáni látogatásával tovább fej­lődik. Bizonyságául annak, hogy a két kontinens távoli országai között is épülhet a barátság sziklaszilárd hídja. Memorandum (Folytatás az 1. oldalról) magániparossal építtetők is igénybe vehessék. Hasonló­képpen javasolta, hogy az árvízkárosultak altkor is kap­hassanak kamatmentes hi­telt, ha ezt az összeget, a ré­ginél nagyobb lakás építése esetén, a sajátjukkal kiegé­szítik. Itt említjük meg, hogy aj pénz ".zyminiszter válaszában egy: rtett az utóbbi javas­lattal, mondván, hogy a na­gyobb szobaszám nem aka dálya a kölcsön felvételének: a szövetkezeti és magánszek­tornak azonban indokolatlan lenne a miniszter véleménye szerint építési dotációt adni. hiszen más árkonstrukcióban dolgoznak, mint az állami vállalatok. Az elnöklő Kállai Gyula Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter péntek dél­előtti hozzászólásában már beszámolt arról, hogy 17 in­tenzív terápiás osztály és számos részleg működik már a kórházakban, mintegy 700 ággyal az életveszélyes bete­gek ápolására és ehhez je­lentékenyen hozzájárultak a múlt évi költségvetés adta fejlesztési lehetőségek. A egyébként az országgyűlés elismerését és köszönetét fe­jezte ki mindazoknak, akik helytálltak és helytállnak az árvíz elleni küzdelemben. Erős hangsúlyt kapott a pénteki ülésen az egészség­ügy. Már az első nap dr. Vámos Erzsébet körzeti or­vos, Pest megyei képviselő zárta be a felszólalók sorát. Említést tett a rendkívül sok közlekedési balesetről, ame­lyek ma már, a betegségek közé sorolva, a lista harma­dik helyén állnak. Ezért az egészségügyi és szociális bi- <ottság véleményét tolmá­csolva nagyobb számú, lehe­tőleg gyorsjáratú mentő gép­kocsi beszerzését javasolta, valamint a kórházak úgyne­vezett intenzív osztályai, kórtermei számának növelé­sét. negyedik ötéves tervben to­vább növelik ezeknek a részlegeknek a számát. Ami pedig a mentőgépkocsikat il­leti. az országgyűlés által A felszólalók sorában ctv. Havasi Béla miskolci képvi­selő, a városi pártbizottság első titkára, aki főleg az elő­ző nap már oly sokoldalúan érintett beruházási kérdések­kel foglalkozott. Havasi elv­társ elmondotta, hogy, noha Miskolcon is küzdenek a szűk építési kapacitással, számottevően fejlődött az építkezés. Több lakást épí­tettek, mint tervezték, csak az a baj, hogy még mindig túlságosan hosszadalmasan épülnek a lakások. A kora délutáni órákban került sor a pénzügyminisz­ter válaszadására. Elsősorban a beruházási feszültségekkel kapcsolatos megjegyzésekre reagált. A feszültség csök­kentésére. mondotta, komoly lépések történtek már eddig is, és; Várhatunk a jövőben is, de teljesen kielégítő meg­oldás egy-két év alatt nem tavaly megszavazott 30 mil­lió forint pótlólagos költség- vetési juttatás jó részét, 180 új kocsi beszerzésére hasz­nálták fel. Elmondotta a miniszter, hogy az egészségügyi költ­ségvetés növekedésének eredményeképpen javult a kórházak gyógyszerellátása, létszámellátottsága, és jelen­tős mennyiségű értékes mű­szert szerezhettek be. Siófo­kon. Kazincbarcikán és Dom­bóváron 1600 ággyal, új kór­házat avattak. Ezzel orszá­gosan 83 600 ágy áll rendel­kezésre. de mivel a betegek száma kisebb arányban nö­vekedett, a kórházi ellátás javult, bár egyes helyeken még mindig igen nagy a zsú­foltság. Bővült a rendelőhá­lózat is, ám az igénybevétel csak Budapesten csökkent, vidéken emelkedett. Természetesen a pénteken felszólalt képviselők is visz- sza-visszakanyarodtak azok­ra a gazdasági kérdésekre, amelyek már a csütörtöki vi­tában is hangsúllyal szere­peitek. lehetséges. Mindenekelőtt, megfelelő korlátok között kell tartani a beruházási ke­resletet, és párhuzamosan bővíteni kell az építőanyag- ipar, valamint az építkezési lehetőségeket. Prágában pénteken nyil­vánosságra hozták a CSKP KB elnökségének Gustáv Husák által előterjesztett be­számolóját az 1969. májusi irányvonal teljesítéséről és a párt legközelebbi feladatai­ról. A CSKP KB első titkára átfogó képet adott a pórt egységének és akcióképessé­gének felújításáról, a gaz­dasági és állami élet fejlődé­sérő}, valamint a CSKP nemzetközi kapcsol ata inak Ugyancsak számos képvi­selőt foglalkoztat a vállala­tok fokozottabb pénzügyi együttműködésének problé­mája, aminek érdekébe^ a kormány további intézkedé­seket készít elő. Az a terv, mondotta Vályi Péter, hogy hatásosabb kereskedelmi kapcsolatok alakulhassanak ki az erők megfelelő átcso­portosításával, közös vállal­kozásokkal, a vállalatok köl­csönös hitelügyleteinek en­gedélyezésével. Végül az árellenőrzéssel kapcsolatos képviselői meg­jegyzésekre válaszolt — mondván, hogy az utóbbi időben ismételten előfordult, hogy több millió illetéktelen hasznot elvontak olyan vál­lalatoktól, amelyek jogtala­nul számláztak munkál, ame­lyet el sem végeztek, vagy árut. amelynél silányabbat szállítottak. összegezésül a pénzügymi­niszter megelégedéssel nyug­tázta, hogy a képviselők egyetértettek a múlt évi gaz­dálkodással, és azokkal a kedvező változásokkal, ame­lyek gazdaságunkban végbe­mentek. Egyszersmind rámu­tattak azokra a gazdasági problémákra is, amelyek je­lenleg elsősorban foglalkoz­tatják a gazdasági vezetést. Az országgyűlés tudomá­sul vette a múlt évi költség- vetés végrehajtásáról el­hangzott beszámolót. Ezzel az országgyűlés nyári ülés­szaka véget ért. alakulásáról. A párt megtisztítása — je­lentette ki — elengedhetetlen az egész társadalom érdeké­ben. Hisszük azonban, hogy sokan, akik éveken át be­csületesen dolgoztak, de a válságos pillanatokban meg­inogtak, hibákat követtek el, s ezért most viselniük kell a felelősség súlyát, a jövőben ráébrednek mulasztásaikra, s becsületes munkával jóváte- szik azokat. (Folytatás az 1. oldalról) zása, amely az európai biz­tonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozna. Az értekezlet tartalmával kap­csolatban a memorandum aláhúzza, hogy a Prágában javasolt két napirendi pont megfelel az európai bizton­ság megszilárdítása és az együttműködés fejlesztése ér­dekeinek. Ugyanakkor egy sor állam állást foglalt az ér­tekezlet napirendjének bőví­tése mellett. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a ma­gyar, az NDK-, a román és a szovjet kormány javasolja, hogy tűzzék az európai bizton­sági értekezlet napirend­jére az európai biztonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó szerv létrehozását is. A memorandumot elfogadó kormányok véleménye sze­rint az európai feszültség enyhülésének javára válna az európai államok terüle­tén levő idegen fegyveres erők csökkentésének megvi­tatása. Ezt a kérdést az eu­rópai biztonsági értekezleten, a létrehozásra javasolt szerv­ben, vagy más, az érdekelt államok számára elfogadha­tó módon lehetne megvitat­ni. Napirendi javaslatként veti fel a memorandum az emberi környezet problémái­nak vizsgálatát. Ilyen módon az európai biztonsági értekezleten meg­tárgyalásra kerülhetnének az európai biztonság megte­remtése, lemondás az erőszak alkalmazásáról és az erő­szakkal való fenyegetésről az európai államok kapcsolatai­ban, továbbá az európai ál­lamok közötti együttműködés fejlesztését szolgáló különbö­ző kapcsolatok kiszélesítése, az együttműködés kérdései­vel foglalkozó szerv létreho­zása. A memorandum befejező szakaszában kifejti, hogy bí­zik javaslatainak kedvező fogadtatásában az érintett kormányoknál. 13 javaslatok kiváltképp arra irányulnak, hogy megegyezést lehessen el­érni a napirendben, az előkészítésben. A feladatok teljesítéséhez már a legközelebbi időszak­ban hozzá lehet kezdeni. A memorandumot kibocsátó kormányok meggyőződése, hogy az összes érdekelt ál­lam közös erőfeszítésének eredményeképpen összehívás­ra kerülő európai biztonsági értekezlet jelentősen hozzá­járulna a feszültség csök­kentéséhez, az együttműkö­dés fejlődéséhez Európában. A memorandumot a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszteri tanácskozásé­nak megbízásából, a magyar külképviseletek vezetői, il­letve munkatársai június 26- án eljuttatták az érdekelt or« szágok kormányaihoz. Irta: Andrzej Zbych 24. Télies köd telepedett a városra. A néhány ut­cai járókelő felhajtott gallérral lépett ki a tej- szerű ködből, s úgy tűnt el. mintha a semmibe léptek volna ki. Liza Schmidt lakásán kellemes meleg volt. A széles heverő felett egyszerű, natúr keretben a Führer képe függött. Két mély fotel az asztal mellett, s a polcra helyezett telefonnál minden német egyetlen olvasmánya, a Mein Kampf. Kloss gondosan szemügyre vett mindent, s megálla­pította, hogy igen otthonosan rendezkedett be a lány. Csak a sarokban angyalhajjal borított fe­nyőfát nem értette néhány pillanatig. De gyorsan rendezte gondolatait, Lizához lépett, s átölelte a lányt. — Nagyon sietsz — mondta Liza, s noha hozzá­simult, Kloss érezte, hogy ellenkezés van a lány mozdulataiban. — Hogy tetszik a lakás? — kérdezte Liza,- s ki­fordult az ölelő karokból. — Nagyon. Nagyon tetszik nekem. Különösen az, hogy mindez veled együtt van — mondta, s újra a lányért nyújtotta karját. Liza ismét kicsúszott az ölelésből. Kloss kissé durcásan ült az asztalhoz, s kezébe vette a Füh­rer könyvét. A lapok eléggé elnyűttek voltak, látszott, hogy forgatják. Aztán a telefonra né­zett, s emlékezetébe véste az állomás számát: — Kétszázkilenc, tizenhárom — mondta han­gosan. — Nem fogom elfelejteni. A lány hallga­tott. Kloss megsimogatta a haját: — Ügy látszik, megbántad már, hogy meghív­tál. — Nem, nem — tiltakozott a lány. — örülök, hogy eljöttél, ezt meg kell ünnepelni. Készítek is valami inni- és harapnivalót. — Ünnepi tartalék? — Nem készítettem az ünnepekre — válaszol­ta Liza. — Hol töltőd az előestét? — kérdezte Kloss. — Miért gondoltál most erre? — nézett rá a lány. — Mert ez a fenyőfa — gondolkozott Kloss —, ez a fenyőfa ... hol is láttam ehhez hasonlót? — Nevetséges — mondta ingerülten a lány. — Fenyőfa az fenyőfa. Minden évben magam készí­tem el a fenyőt. — S mindig így? Nálunk egészen másként dí­szítik a fenyőt. Egyszerűbben, ridegebben, taka­rékosabban. Az összes német házban takaréko­sabban díszítik a fenyőt. — Nem értem, mit akarsz ezzel mondani? — Ilyen fenyőfát eddig csak Lengyelország­ban láttam, Liza. Csak Lengyelországban. Igen — mondta kis gondolkozási idő után —, ez len­gyel fenyőfa, Liza. Közben azon meditált, kicsoda tulajdonképp ez a lány? Valóban a Gestapo embere, vagy az övéké? Lehet, hogy arra specializálta magát, hogy frontról érkező német tisztekkel ismerkedik meg, aztán kiforgatja zsebeiket, kiszedi belőlük, ami a szervezetnek kell, s aztán egy elegáns húzás­sal még a Gestapónak is feladja őket? S ha mégis Artúrnak van igaza? S ha téved? — Azt akarod — kérdezte Liza —, hogy szed­jem le a fáról a színes papírokat? — Nem árt. Legalábbis remélem, hogy nem ár­tanak nekünk a lengyel fenyőfák. — Ne beszélj így, ilyen idegesítően! — Miért? Azt gondolod, hogy a német tisztek­nek nem tetszhetnek például a lengyel fenyő­fák? — kérdezte Kloss kötekedve. — És a lengyel lányok? — villant fel Liza sze­me. — Jártam Lengyelországban — mondta Kloss. — Ök gyűlölnek minket, Liza. Ezért ilyen nagy boldogság hozzátok simulni — mondta, s ma­gához ölelte a lányt. Unta már a játékot. Nagyon únta. Hirtelen ar­ra gondolt, mi lenne, ha most felállna, s egészen váratlanul lengyelül beszélne a lányhoz? Meg­csókolta, s észrevette, hogy Liza mereven lecsuk­ja szemét. — Engedj — rázkódott meg a lány. — Miért? — Ígértem valami harapnivalót — mondta, s már újra mosolygott. — Nem vagyok éhes ... — Nyugalom, kedves, van még időnk. Nagyon sok időnk van még — mondta a lány, s kisietett a szobából. Kloss leoltotta a nagyvillanyt, s felkattintot­ta a rádiót. Híreket mondott. Erős harcok Sztá­lingrád térségében... Kloss elmosolyodott, hi­szen Paulus hadserege már egy hónapja harapó­fogóban volt. Ledőlt a heverőre. A konyhából tányér és evő­eszközök zörgése hallatszott. Arra gondolt, hogy egy ilyen lánnyal igazán kellemesnek kellene lennie az estének. Behunyta szemét, aztán hir­telen felugrott. Átsétált a másik szobába, min­den apróságot alaposan szemügyre vett, bené­zett a képek alá, a bútorok mögé, de sehol sem találta nyomát annak, amit sejtett: a Gestapo lehallgató készülékének. Ismét végigdobta magát a heverőn, s ekkor döbbent rá, hogy tulajdonképpen már egy nap elmúlt, s még mindig nem jutott előbbre egy lé­péssel sem. * Liza - igazán jó háziasszonynak bizonyult. Ki­tűnő volt a paradicsomos kolbász, s jóízű a bor, amelyből Kloss már elég sokat felhörpintett. A vacsora romjait nézve az jutott eszébe, hogy Liza biztosan bőségesen kap élelmi szer jegyet, az al­kalmi vendégekre is számítva. Liza alig ivott néhány kortyot. Látszólag ér­deklődés nélkül folyt közöttük a társalgás, de Kloss gyorsan észrevette, hogy a lány rutinosan vezeti a beszélgetést. Megkönnyítette hát a dol­gát. Beszélt egy barátjáról, aki páncélos had­testével együtt a Donhoz került, egy másikról, akit Sztálingrádhoz vezényeltek... — És te? — kérdezte Liza. — Téged nem kül­denek? Kloss tettetett részegséggel felnevetett: — Nem tudom, Liza. De ha a hadosztályomat, a legjobb páncélos hadosztályt tényleg átvezé­nyelték Franciaországból a Volgához, akkor én is oda megyek. Oda, de hozzád visszajövök, kicsi Lizácska — mondta, s ráborult a lányra. (Folytatjuk) Dr. Szabó Zolién beszéde Dr. Ha vasi Béla felszólalása Gustav Hasak beszámoiója

Next

/
Oldalképek
Tartalom