Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Szombat. WO. ftmnw*2?0. Mil íettünk az öregekért ßwsodb&n? Gondoskodás «ondókkal fez« viták, Étív részvétei ffesséfg'i’íís Fe/e* t. l&tvirnnal. «* (írsdi vmr&m-üsemi l*nrfbixottftáfí o»xtá(yrexe tödével Az átlagéletkor növekedé­sével mindinkább előtérbe kerülnek az öregekről való intézményes társadalmi gon­doskodás problémái is. Hiva­talos statisztikai adatok sze­rint hazánkban a nyugdíjas koron túli nők és férfiak 30 százalékának nincsenek olyan közvetlen hozzátartozói, akik gondoskodhatnának róluk. Az ilyen idős embereknek csak a szociális intézmények nyújt­hatnak biztonságos otthont. Mit tettünk eddig az öre­gek ügyében Borsodban? Megyénkben az utóbbi években, az anyagi lehetősé­gekhez mérten, számottevő a fejlődés a magukra maradt öregek intézményes gondozá­sában, de az elismerésre mél­tó hivatalos igyekezet ellené­re még mindig nagy az elma­radás az országos átlagszint­től. Míg országosan 10 ezer lakosra 24 szociális otthoni helyet számíthatunk, me­gyénkben — Miskolcot nem tekintve — mindössze 14,5 a mutatószám ebben a szociális ellátottságban. Tíz szociális otthon A megyei tanács szociálpo­litikai csoportjának kimuta­tása szerint jelenleg 10 tele­pülésünkön működik szociális otthon, s ezekben összesen 9.32 idős emberről gondoskod­nak. Valamennyi otthon ere­detileg más célt szolgáló épü­letek átalakítása útján léte­sült. Többségük korszerűsí­tésre, némelyike — Bodrog- keresztúron, Putnökon, Szik­szón — általános felújításra szorul. A legutóbbi két_ év­ben azonban már minőségi előrehaladásra is van példa. Tokajban különálló fürdővel, öltözővel, társalgóval, Sáros­patakon új, modem, kéteme­letes épülettel bővítették a szociális otthont. A bódvará- kói otthon általános felújítá­sa is befejeződött, s fürdő­mosdó helyiség, gondozónői és orvosi szoba is helyet ka­pott benne. A korlátozott adottságok­kal, s az általános túlzsúfolt­sággal számolva is igyekez­nek a vezetők, gondozók va­lóban otthonossá tenni ezeket a szociális intézményeket. Nagyobb közösség S hogy ne érezze tétlenség­re kárhoztatottnak magát senki, aki még hasznosítani szeretné szorgoskodásra való készségét — az hajlama, ked­ve s ereje szerint tevékeny­kedhet az otthon házi kert­jében. Nem egy helyütt annyi zöldségfélét, gyümölcsöt ter­mesztenek, hogy elegendő egész évre a konyhára, az ét­kezés változatosabbá tételére. Másutt a sertéshízlalás, a ba­romfitartás ad hasznos elfog­laltságot — s konyhára valót. Az asszonyok az otthonokban nagyon szeretnek varrni, ké­zimunkázni is. Művészi érté­kű hímzések kerülnek ki né­melyikük türelmes, fáradha­tatlan öreg ujjai alól. A nagyobb közösséghez tar­tozás tudata is megtartó erő. A különféle, személyes jelle­gű évfordulók mindig együt­tes ünnepet jelentenek az ott­honokban. De példás kapcso­latok alakultak ki helyi üze­mekkel, szövetkezetekkel, in­tézményekkel is. Ezek kül­döttei gyakran ellátogatnak az öregekhez, műsorokkal kö­szöntik őket, vagy beülnek szobáikba jóleső, kötetlen beszélgetésre. Napközi gondozás Üj gondozási forma is ki­alakult a legutóbbi években: az öregek napközi otthona. Itt a megfelelő lakással ren­delkező, de családi gondozás­ban nem részesülő öregek, csökkent munkaképességűok nappali elfoglaltságáról, ét­keztetéséről, kulturális igé­nyeik kielégítéséről gondos­kodnak intézményesen. A ta­nácsok és a gazdasági szer­vek, tömegszervezetek együt­tes tevékenységének eredmé­nyeként ma már 24 települé­Balesetveszély a földeken A statisztika szerint az állami gazdaságokban az üzemi baleseteknek jóval több, mint a fele a második és a harmadik negyedévben követke­zik be. A termelőszövetkezetekben a május eleje és a szeptember vége közötti öt hónap a legveszélyesebb. Tavaly ebben az időszakban a halálos balesetek száma több mint kétszerese volt a többi, héthónapi átlagnak. Alapvető, hogy az általános nagy veszélyforrás, a hő­ség ellen csak az óvó rendszabályoknak megfelelő mó­don szabad és kell védekezni. A gazdaságok lássák el dolgozóikat könnyű munkaruhával, szalmakalappal; a kombájnvezetőket ernyővel védjék a tűző napsuga­rak ellen, és legyen mindenütt szódavíz, vagy autoszi- fon, amellyel a helyszínen szódavizet készíthetnek az emberek. Egyébként Vízről mindenütt gondoskodja­nak, hogy az emberek munka közben mosakodással is hűlhessék magukat, ugyanakkor felhevült állapotban fürdeni szigorúan tilos és életveszélyes! Minden évben több halálos balesetet okoz, hogy felhevült testtel ug­ranak az emberek a hideg vízbe, vagy az úszni nem tudók bemerészkednek a mély vízbe. A sör és a sze­szes italok fogyasztása ebben az időszakban rendkívül káros, éppen ezért gondoskodniuk kell gazdaságaink­nak elegendő hűsítő italról, cukros teáról, gyümölcs­léről stb. Jó védelmet nyújt az eső ellen a munkába induló traktorral reggel kivontatotl autóbusz-pótkocsi, amely­be zivatar esetén bemenekülhetnek a mezőn dolgozók. Az állami gazdaságokban a halálos balesetek 65,4, a tsz-ekben pedig 57,6 százaléka a járművekkel^ kapcso latos. Megelőzésük feltétele egyfelől a járművek _ve zetőinek fegyelmezettsége és a józanság, másfelől a járművek, és nem utolsósorban az utak megfelelő kar­bantartása. a hibák azonnali kijavítása. A gazdaságok vezetőinek általában is gondoskodniuk kell a gépek megfelelő műszaki állapotáról és a szük­séges védőfelszerelésekről. A gépek felújításánál ne feledkezzenek meg a védőberendezések korszerűsítésé rői sem. A szakszervezet munkásvédelmi szakemberei külön felhívják a figyelmet a növényvédőszerekkel kap­csolatos veszélyekre. Meg kell jelölni és mindenki elő) le kell zárni a mérgezett területeket. A vegyszerszóró repülőgépeket csak reggel és késő délután szabad „be vetni”, a pilóták számára pedig megfelelő szállásról és ellátásról kell gondoskodni. Különös nyomatékkai utaltak a szakszervezet illeté késéi a gyermekek védelmére. Nemcsak az aratógép, a kombájn stb. közelébe nem lehet engedni a gyerekeket, hanem az érvényes jogszabályoknak megfelelően, ki is kell tiltani őket ezekről a veszélyes munkahelyekről sünkön működik ilyen nap­közi otthon. A gyors segítőszándék nyil­vánul meg abban, hogy már az idei tervek között szerepel Sátoraljaújhelyen a városi új napközi otthon megnyitása, amely remélhetőleg hamaro­san megoldja a jelenlegi itte­ni gondokat. Minőségi válto­zást jelent Mezőcsáton is a tanács által vásárolt 4 szobás lakásból átalakított korszerű napközi otthon megnyitása. A IV. ötéves tervben me­gyénkben újabb 12 napközi otthon létsítósére készített ja­vaslatot a szociálpolitikai cso­port. Elsősorban nagyközsé­geink jönnek számításba. Fontos feladat megteremteni a megvalósítás és a működ­tetés anyagi feltételeit. Berccz József Lapunkanunkatarsa a poli­tikai oktatási év tapasztala­tairól és az elkövetkezendő időszak terveiről beszélgetett Fejes F. Istvánnal, az Ózdi városi-üzemi Pártbizottság osztályvezetőjével. — Hogyan alakult a po­litikai oktatás iránti ér­deklődés az elmúlt tan­évben Özdon? — A politikai oktatás iránt az érdeklődés Ózdon is évről évre örvendetesen emelkedő tendenciát mutat. Ez már a jelentkezés időszakában az oktatás szinte valamennyi formájában megmutatkozott. Pártolctatáson — az előző időszakhoz képest 300-za! többen — 3500-an vettek részt. A szakszervezeti okta­táson több mint négyezer, a KISZ-okíatáson pedig több mint háromezer volt a rész­vevők száma. Ez bizonyítja azt is, hogy a területi okta­tási bizottságok a pártoktatás megszervezésén túl, a tö­megszervezetek oktatásainak segítésében is eredményes, jó munkát végeztek. A város és az üzem területéről így 11 ezer ember részesült politi­kai oktatásban, s ez megfe­lel a varas lakossága egyne­gyed részének. — Melyek voltak a leg­kedveltebb oktatási for­mák? — Talán a legnagyobb népszerűségnek örvendtek a káderképző oktatási formák, ezek közül is elsősorban az elméleti konferencia jellegű, folyóirat-tanulmányozó kö­rök. Erre többnyire marxis­ta esti egyetemet és közép­iskolát végzettek jelentkez­tek. A foglalkozásokat álta­lában az aktív vita jellemez­te. Egy-egy aktuális témá­ban a vitát egy foglalkozáson be sem lehetett fejezni. Ehhez hasonlóan kedvelt a mun­kásmozgalom tanulmányozó. • sa is. — Hallottuk, hogy Óz­don a pártoktatás több új formájával is kísér­leteztek. Melyek voltak ezek, s mik a tapaszta­latok? — A legjobban képzett propagandistáink vezetésével már második évben indítot­tunk szabad tematikájú ok­tatást. Ennek a lényege, hogy a tömegoktatási for­mákból tíz aktuálisnak látszó témát kiválasztottunk, azon­ban ha helyette időközben még aktuálisabb téma került napirendre, akkor természe­tesen a foglalkozásokon azt vitatták meg. Előnyé ennek, hogy a területeken mindig a legizgalmasabb téma került megvitatásra, a gyakorlat szerint az agitációtól maga­sabb igényességgel, a propa­gandához hasonló alaposság­gal, rendszerességgel. Üjsze- rű volt a marxista középis­kolán indított külön osztály, azok részére, akik KISZ-pro- pagandisták lesznek. A tan­anyagon túl a részvevők módszertani felkészítést is kaptak. — Milyen érdeklődésre számítanak a következő oktatási évben? — Ózdon évről évre nem kis gondot okoz, hogy az es­ti egyetemre háromszoros, a középiskolába pedig kétsze­res a túljelentkezés. Sajnos, így sok esetben a káderképző oktatásokon indokolt esetek­ben sem mindig lehet az igényt kielégíteni. Igaz, min­den évben vigyázunk arra, hogy csak annyi és olyan ok­tatási forma legyen, ahány jól képzett oktatót, propa­gandistát tudunk biztosítani. Ugyanis a mai bonyolult problémákra, kérdésekre csak jól képzett propagan­disták tudnak választ adni. örvendetes módon tovább javult a propagandisták kép­zettsége. 92 százalékuk ren­delkezik érettségivel, vagy egyetemi végzettséggel, s kö­zel 90 százalékuk valamilyen káderképző pártiskolát vég­zett. Tóth István Debrecentől a baktakéki akácosig vándorolt Idén nyáron I.acza László és méhészcsoportja. Képünkön: ellenőrzik a hordást. Foto: Szabados György. Miskolcot már , régen el­hagytuk. A Volga surrogó gumikkal rohan a Nyírség felé. A rádiótelefon kattan, s ez hangzik: — Légy olyan kedves, kér­dezd meg, hogy a Gömöri- ből elindult-e a lakókocsi a szovjet határra. Kis idő múlva a motor za­ját, a hangszóró sercegését távolból jövő hang üti át: — A lakókocsival már haj­nalban elindultak. Megy egy másik kocsi is. Sóderral. Valykó István kikapcsolja a rádiótelefont. Az igazgató láthatóan elégedett a válasz­szák Ügy látszik, hogy a program szerint sikerül a szovjet határ közelében ki­építeni a különleges telepet. i■nm Utunk a szovjet határig és vissza árvízsújtotta vidéken vezet át. Mátészalkától kezd­ve a házak százait látjuk ro­mokban. Kuttor István, az AKÖV forgalmi osztályának vezetője itt volt a nagy baj­ban. Jól ismeri az állapoto­kat. — Nézze csak! Itt is men­tettünk. Itt, az úton május 17-én csak kétéltűvel lehe­tett közlekedni... amott a vasúti töltést is víz borítot­ta... A miskolci 3. sz. AKÖV dolgozói sokat, segítettek a védelemben. Volt eset. ami­kor minden negyedik jármű­vük itt volt. A pilóták jófor­mán éjjel-nappal a kocsiban voltak, ott is aludtak, ha er­re idő volt. A romboló Szamos már ismét szelíd folyócska. Öt nap alatt 3 métert apadt. Összeroncsolt értékek, ha­talmas sártenger jelzi az ára­dat útját, A sártengerben nyomok tanúskodnak a ke­gyetlen küzdelemről is. És semmi nem rázott meg úgy, mint két öregember vi­selkedése. KB&ffiSSSfK A nagyhódosi tanács elnö­két keressük. Azt mondták, hogy Kishódosra ment át, az égjük borsodi üzemből jövő teherkocsival. A kocsit — amely a szikszói tsz tulajdo­na — az egyik romház előtt találjuk meg. A kétszobás ház csak romhalmaz. A két öregember ekkor jött ki on­nan. Egy kosárkában cipelt a túlsó oldalra, a romok alól kiszedett, elrohadt értéket. A kocsival jövők egyike, név szerint Hegedűs István ezt közli: — Jön a konvoj. Mi meg- elöztük őket. A Miskolci Pa- mutíonóból hoztunk két fa­házat. Az egyiket itt állítjuk fel az udvaron. Most meg­véd az esőtől, később talán jó lesz nyári konyhának ... A két hetven körüli ember rezzenéstelenül, örömtelenül fogadja az ajándékot. Pillan­tásuk folyton a romokra té­ved. A romokra, amelyekben benne van, benne pusztult két emberöltő küzdelmének eredménye. És ez szinte per­ceken belül lett semmive. Az AKÖV-túbort Nagyhó­dos tövében, az ismét csön­des Túr partján találjuk meg. A víz innenső oldalán a már megérkezett lakókocsi mel­lett gödröt ásnak, alapot ké­szítenek a villanyoszlopnak, a rádió adó-vevő toronynak. Innen vezetik majd a fényt a Túr töltésén levő lakósát­rak oa, az ut mentén álló ia- ko- es műhelykocsikba. Összesen 30 pótkocsis jár­mű van itt, üe egy Kivéte­lével most valamennyi a szovjet országutakon robog. Az itt levő járművön most Hegesztőnek valamit. A gep- Kocsivezető, Szegedi Ferenc 12 éve dolgozik a vállalat­nál. Miskolcon van a család­ja. Nem rossz távol lenni tő­lük? — Már hozzá vagyok szok­va. Itt meg nagyon kell a se­gítség. Naponta kétszer for­dulunk Husztról a kővel. A szovjet emberek nagyon ren­desek, segítőkészek. Mit csi­nálunk este? Szalonnát sü­tünk, vagy főzünk valamit. Aztán hamar lefekszünk. Mi holen lakunk egy sátorban. Ott van Kiss Ferenc, Kollár László, Simon László és ... mind rendes ember. Reggel korán kelünk, öt órakor már ott sorakozunk a határnál. A szerelők közben elké­szülnek. Az olajos, fáradt, poros emberek csak intenek. — Mehet. A határ nincs messze. Ta­lán egy kilométer. Az AKÖV- isták bátran mondhatják, hogy ez kizárólag az ő átke­lőhelyük. Rajtuk kívül itt nem jár át senki. A szovjet emberek azért hozták létre, hogy rövid legyen a kő út­ja. HGK535SE Hétfőn ismét 30 pótkocsis tehergépkocsi indul Mis­kolcról Nagyhódosra. A Szov­jetunió, mintegy 200 ezer köbméter kővel segít a tönk­retett utak, vasúti töltések rendbehozásában. Ebből 100 ezer köbmétert a 3. sz. AKÖV dolgozói szállítanak el. Száz­napi megfeszített munkára van szükség hozzá. A nagyhódosi tanácselnök elmondotta, hogy a hozzá tartozó négy kisközségben 163 ház pusztult el. Újjáépítésük érdekében most állítanak fel egy ifjú­sági tábort. Ezzel megoldódik az AKÖV-dolgozók egyik gondja is. Meleg ételre szük­ség van. A községben, az ét­keztetésre nincsenek felké­szülve, de az ifjúsági tábor­ban felállított konyha az ő étkezésüket is biztosítja. Csorba Barnabás f ii nap »laM « llíí ezer kölbnaétfer kő 8$ éÜLt!®|S^ISÍl?uliÉy)Í

Next

/
Oldalképek
Tartalom