Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
Csütörtök, 1970. június 18. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 "7 p- ^ ^ r ' ^ ^ r-> r n r' _ Munkatársaink jelentése Szabolcs-Szatmarból Csendes, meghitt otthon. Nagygéeen, Csengersimán, Komlódtótfaluban, Csegöl- (iön, Jánkmajtison és a Sza- moszug harmincnál több községében csak keveseknek jut most meghitt otthon, és azok a kevesek is szótlanul kanalazzák a vacsorát a vízáztatta falak között. Az otthontalanok közül több százan élnek Csengersima közelében sátortáborban, kórhazakból, laktanyákból, üdülőkből ideküldött ágyakon. A szükség hozta létre ezt a tábort, ahol sóhajtozás az esti ima, és az egyetlen zaj a víz elől elmenekült kutyák ijedt ugatása. Szomorú előjellel vonult be a történelembe a szatmári háromszög. A víz rárohant a falvakra. Szamosbecsen még most sem ült el a rémület. Karácsony Lajos i) órakor még kinn Y°lt a gáton. Ö is, a többiek is megfeszített erővel dolgoztak, de már látták, hiába. — Hazaszaladtam, 9 tyúkot sikerűit egy zsákba ösz- szekapkodni, de akkor a kert felől már méteres magasságban jött a víz. A házban is ott volt minden érték, de oda már csak az ablakon tudtam bemászni. Az egyetlen biztonságos hely a háztető volt. Onnan vitt el a helikopter. A katonák Porcsalmára menekítettek bennünket. Délben mentem haza, hogy mit lehet még megmenteni, de akkorra a házam már összedőlt. Az ország pedig — Borsod is — megmozdult, hogy segítsen a bajbajutottakon. A napokban ellátogattunk a Szamosszög községeibe, hogy lássunk, halljunk ... Hosszú ideje nem szólunk már, most éppen a gerlét nézzük. Az útról röppent fel, a ház felé indult, kis ideig erősen csapkodott, körülbelül az egykori háztető magasságában — megszokhatta, hogy ilyen ívben kell a háztetőre repülnie —, aztán bizonytalan mozdulatokkal leereszkedett a romokra. Mert itt most nincs ház. Macska óvatoskodik a vályogromokon, nem is néz a gerlére, de az ijedten felröppen, a közelben látható egyetlen magaslat, a galambdúc felé száll, majd visszakering a rom fölé. Komlódtótfalun vagyunk. Sátor áll az egyik udvarban, a romok között. A sátor körülkerítve, a földhányás ledöngölve. Hosszabb időre rendezkedtek itt be. Előtte tűzhely füstölög, ar- rább, egy nagy fa árnyékában asszony hajol a teknő fölé. Mos. Tovább megyünk. Edények látszanak a romok alól, szekrénydarabok. Az útmenti árkokban, gödrökben állott víz. sajátos szagú állott víz. Az út mentén építőanyag. Az ország különböző részeiből ide szállított anyag. Benn, az udvarokon a romolt között kutató, némán dolgozó embereit. Jánkmajtison — körülbelül 300 ház pusztult el itt eddig — a tanácsházára megyünk. — Az elnök elvtársat keressük. — Jöjjenek! — mondja a megszólított ember. Nem kérdi, kik vagyunk, miért keressük. Sok idegen fordul meg mostanában ezekben a községekben, és valami módon mindenki segíteni akar. Megyünk utána. Mintha pékműhelyben lennénk, illatozó kenyerek között haladunk, majd belépünk egy helyiségbe. Az első, ami szembetűnik, egy hatalmas rekamié, végképp nem ide illő, és néhány szék, úgy rendezve, hogy alkalomadtán aludni is lehessen rajtuk. — Az a sovány gyerek az elnök! — mutat kísérőnk egy megtermett, legalább 90 kilós férfira, aki az asztal mögött szúmítgat, jegyezget Fáradtan nyújt kezet, hely- lyel kínál. — Borsodból jöttek? Borsodból sátrakat kaptunk — mondja. — Es persze, mást is, és másünnen is kaptunk több mindent. — Eleiem ? — Van. Jut mindenkinek. , eleget kapunk. Csak a pecsétet. ütjük rá a papírra, átvettük. Később valahogy majd rendeződik. — Nem láttunk gyerekeket . . — A gyerekek nincsenek itt. Üdülőkben vannak, meg családoknál, messze innen, ahol térnek. — Haza? — kérdi. — Egy óra alatt elpusztult mindenem. Nagyszekeresen volt házam, 63-ban építettem. Annyim maradt, amennyi rajtam van . .. Ö most mégis a más házát építi. Persze, az övére is sor kerül. Megígérte a vállalat, de előbb befejezik azt. amibe belekezdtek. Mióta a vízjárás első jeleivel találkoztunk, hosszú- hosszú kilométereket jöttünk. Irdatlan mennyiségű víznek kellett itt zúgnia, hogy ezen a végeláthatatlan síkságon is ablakokon bezúduló, azokon is túlnövő magas áradatként ömölhesItl ház volt. Elhasalt, földre esett házak. Az egyik utcában már szépen magasodik a ház. — Ne vágj már olyan képet! Mosolyogj, hogy szebb legyél a fotón! — szól társának a tetőn dolgozó ember. Negyvennyolc községet, csaknem 50 ezer lakost érintett a Szamos mentén a májusi katasztrófa. A legutóbbi adatok szerint 4100 lakás, három tanácsház, hat művelődési otthon, harminc tanterem, hét óvoda, öt egészségház pusztult el. Megrongálódott továbbá 4 ezer lakás és többek között a 360 ágyas fehérgyarmati kórház. Elpusztult 5500 szarvasmarha, 8500 sertés, 14 500 juh- fórőhely. A vízbe fúlt, vagy elveszett tehenek, sertések, aprójószágok számát még nem tudjuk. Ekkora természeti katasztrófa száz év óta nem érte az országot. De nem volt példa még ilyen összefogásra, segítőkészségre sem. Amerre csak jártunk, mindenütt hazatértek már a lakosok. Mentik, ami menthető. Az összerogyott házak törmelékei alól válogatják a használható értéket. Mert, értéke van most egy törött furikkeréknek is. össze lehet drótozni, valamire jó lesz. Csengerre, Vásárosna- ményre, Mátészalkára szinte óránként érkeznek a szerelvények. Jön a tégla, az építőanyag Borsodból és az ország minden tájáról. A Mályi Téglagyár, a Bodrog- keresztúri Épületelemgyár termékei most valahol egy Szamos menti faluban szereznek örömet. Áll már Szamosbecsen Karácsony Lajos haza is. Huszonhatan dolgoznak rajta. Köztük Varga .Antal’, az Építő- és Szerelő Vállalat anyagkezelője. Amikor vége van a napnak, mindenki hazaindul falujába. Varga Antal nem megy sehová. (Foto: Szabados György.) sen a falukra. De az emberek már itt vannak, dolgoznak. — Csak ezt a kocsmát vitte volna el, mást semmit! — mondja Zsarolyánban az italboltban egy idősebb, szikár férfi. — No, hiszen! Azt sajnálta volna legjobban — vág vissza a pult mögül a felszolgáló asszony. — Különben is, ki mondja magának, hogy jöjjön ide? A férfi kacsint egyet, hátratolja kalapját, majd más hangon folytatja. — Gyalázatos egy víz volt, az biztos. Kiszedte a krumplit is a földből, pedig már virágzott, kapálni lehetett volna. Kiszedte, elvitte. Máskor is szokott itt víz lenhi, tudtuk, hogy jön és elmegy. Nem csinált az semmit. De ez! — A földeken mi van? — Semmi. Ahol víz volt, ott minden elpusztult. Most a szárazabb helyeken dolgozgatunk. — Maga is kitelepült? — Nem. Aki akart, saját felelősségére itt maradhatott. Én is maradtam, vagy huszadmagammál. Az állatokat mentettük. Erről elmondok, magának valamit, amit sosem hittem volna. Egy bezárt 'disznóhoz mentünk, már magas vízben állt, feltartotta fejét, kapaszkodott, hogy legalább az orra szabadon legyen. Kiengedtük, akkor elkezdett úszni, kinézett magának egy szalmakazlat, felmászott rá, és ott letelepedett... De hát a víz sok mindent elpusztított. — Pénzt kaptak? — Kaptunk. Mindenki kapott gyorssegélyt. Többen is beleszólnak, mondják: mindenki kapóit. — Mi Borsod megyéből jöttünk, Miskolcról. Nálunk és biztosan más helyen is így volt, nem kellett megszervezni a gyűjtést. Amikor az emberek meghallották, hogy baj van, mindenki segített, ahogy’ tudott. Inkább csak az volt a gond, hová küldjük. Főképp ehhez kellett j a szervezés... Szótlanul ügyelnek. Hall- j gátunk. Aztán felemeljük a poharat. — No. majd csak vend lesz valahogy! — Lesz. Biztosan lesz! Innen néhány faluval árvább található a hajléktalanok részére épített sátortábor. A folyók újra nyugtalankodnak ezen a részen, fenyegetőznek, de talán nem lesz már nagyobb baj, nem .lön újra a víz. A táborban valakik, nyilván az asszonyok. virágokat ültettek a sátrak közé. fgy mégis szebb, otthonosabb a tábor. Egynyári virágok vannak a sátrak között. Egy nyáron virítanak. Remélhetőleg, mire elvirítanak, már nem lesz rájuk szükség. Ónod vári Miklós Priska Tibor A napokban Szabolcsban, árvízsújtotta területeken járt Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes, a minisztérium illetékes főosztályvezetőivel. A belkereskedelem vezetői elsősorban az építőanyag-ellátás helyzetét, problémáit vizsgálták. Az építőanyag-fronton mutatkoznak kisebb-nagyobb zökkenők, a megyében eredetileg négy nagy állami és 6 kisebb szövetkezeti TÜZÉP- telep működött, ezek hálózatát tíz szükségtéleppel erősítették meg. Mivel ez is kevésnek látszik, a minisztérium intézkedésére Nyírbátorban és Nyírmeggyesen is felállítanak állami építőanyag- telepeket. A megyei állami TÜZÉP-telepeknek egyébként 5000 ház újjáépítéséhez, 4000 ház helyreállításához, a szövetkezeti telepeknek 1000 ház felépítéséhez kell anyagot biztosítaniuk. Jelenleg mintegy 1500 vagon építőanyagot tárolnak, s ez az újjáépítés kezdetéhez elegendő. A Szovjetunióból felajánlott 38 000 tonnányi cementből mintegy 8000 tonna már a helyszínen van, s gépkocsival folyamatosan érkeznek az újabb szállítmányok. Gondot okoz, hogy kevés a tégla és a sóder. Isiét harmadfokú készültség . a dél-horsedi gátakon A Körösökön enyhült a veszély — Újabb borsodi segítség a Szamoshoz — Tokaj felett tetőzik a Tisza árhuilá- Tovább árad a Bodrog ma Szerdán több megáradt vízfolyás gátjain javult a helyzet, más folyószakaszokon viszont fokozódtak a gondok. Az újabb záporok, zivatarok is nehezítették a több mint negyvenezer védekező munkáját, ismét járhatatlanná vált több gáisza- kasz. A Szamos és a Krasz- na, valamint a Körösök felső ágai jelentősen megapadtak és a Hármas-Körös torkolati részén is tetőzött már az árhullám. A Körösök mentén több községbe megkezdődhet a lakosság visszatelepítése. A romániai gátszakadások következtében a magyar területek fele áramló mintegy 80 millió köbméternyi víznek útját állják az idejében kiépített lokalizációs töltések. Megyénkből tegnap újabb segítség, öt nagy teljesítményű szkréper és két dózer indult a Szamos romániai gátszakadásainak elzárásához. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság különben valóságos rohammunkával már a negyedik árvédelmi gépesített osztagot szereli fel. Két borsodi ÁKSZ-osztag ugyanis más igazgatóságok területén védekezik, s az elkövetkező napokban a Tisza borsodi szakaszán is nagy szükség lesz az ilyen jól felszerelt, ütőképes egységekre. A Tisza újabb árhulláma még csak a Tokaj feletti szakaszon tetőzik, de Dél- Borsodnál már a csütörtökre virradó éjszaka el kell rendelni a harmadfokú ár- vízvédelmi készültséget. Leninváros térségében ugyanis az újabb árhullám utolérte az előzöl. A dél-borsodi gátakon, amelyeket hosszú hetek óta áztat a Tisza árhulláma. már most fokozódó mértékben jelentkeznek a csurgások, átázások. A bodrogközi védvonalon is sok munkát ad a vízügyi dolgozóknak a magas vízállás. Itt továbbra is mindenütt másodfokú a készültség. A Bodrog is tovább árad. Felsőbereckinél ismét Jóval 5 méter feletti a vízoszlop magassága. A szerdai jelentések szerint további ezer holddal csökkent a belvízzel borított területek nagysága. Az újabb esőzések azonban megnehezítik a helyzetet a belvizes öblözetekben. kimagasló tervteljesítés a 7 iszai Veoyikombináíban A TVK müanyagfeldolgozó gyára a II. negyedéves, időarányos tervet 107 százalékra teljesítette. A dolgozók szép eredményt értek el a zsugor-konfekcionálásban is: 104 százalékos tervteljesítést produkáltak. Említésre méltó, hogy nőtt a tejfólia-gyártás. Jelenleg négy gépsor dolgozik. Eddig 250 tonna tejfóliát gyártottak. Június végéig újabb két gép érkezik az üzembe. A tervek szerint, a beruházási program befejeztével, összesen 12 tejtömlő-húzógépsor dolgozik a műanyagfeldolgozó gyárban. A TVK már eddig is nagy segítséget nyújtott az árvíz- védelemnek. Az utóbbi néhány hét alatt mintegy 200 tonna agrofóliát gyártottak le soron kívül. Romániai árvízi napló (2.) Menetből munka Csütörtökön este 9 órakor léptük át a határt, hogy az utasítás értelmében az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi részlege a Román Szocialista Köztársaság területén, a román árvízvédelmi egységekkel együttműködve megvédje az újra áradó Szamos és Krasz- na völgyében a román, illetőleg magyar falvakat. Az első kis település, Pe- tca, éppen olyan romos, mint néhány kilométerre a magyar oldalon Csengersima. Sötét van. Csak a gépkocsik reflektorai világítanak. A falu apraja-nagyja az út szélén áll, nézik vonulásunkat, integetnek. A villanypóznák tövében eső áztatja a romba- dőlt házakból kimentett bútort és a villanyoszlophoz kötött tehenet, kutyát. Alig érkezünk meg Szatmárnémeti közelébe, Doroltra, az árvíz- védelmi részleg egy része máris indul a gátra. Az a feladatuk, hogy a május 14-én átszakadt Szamos gátját helyreállítsák, mert az újabb árhullám hatására ismét kiáradhat a folyó, amely román, magyar területeket egyaránt veszélybe sodorhat. A gáthoz árvíz által megrongált úttesten jutunk el. A gát és környéke sártenger. A gátkoronán az út úgy csúszik, mint a szappan. Szó sem lehet róla, hogy gépjárművek közlekedjenek rajta. A gát lábánál, a mentett oldalon, kerékagyig süllyed az a magyar tehergépkocsi, amely üres homokzsákokat szállít a megrongált gátszakaszokhoz. Lánctalpas bulldózer vonszolja tovább, gyűri maga előtt a földet, aztán az is elakad. Egy másik lánctalpas járművet is eléjük kapcsolnak ... Az emberek, a helyi lakosság, a román katonaság és árvízvédelmi erők, miskolci, székesfehérvári és budapesti vízügyi dolgozók, a FÖLDGÉP vállalat beosztottjai és az 1. sz. EPFU munkásai szótlanul töltik a homokzsákokat a hideg, nyirkos, vízszagú éjszakai szélben. Sokan homokzsákot terítenek magukra csuklyaszerűen. Hajladozásuk olyan a reflektorok fényében, mint szerzetesek éjszakai szertartása. Szabó Józsefnek, az északmagyarországi ár- és belvíz- védelmi osztagok vezetőjének, valamint Sándor Sándornak, az árvízvédelmi részleg vezetőjének nyomában lépkedek a térdig érő sárban. Hűvös van. de úgy izzadunk, mintha nehéz fizikai munkát végeznénk. Nagy teher a sár és az eső. Nézem, figyelem, hogyan dolgozik a miskolci árvízvédelmi részleg, akiket már személy szerint is ismerek. Köztük van Nánasi Miklós technikus, aki nemcsak irányítja a munkát, hanem maga is dolgozik. Nem sokat beszél Tamás Gábor műszaki vezető sem, hiszen mindenki tudja, mi a teendője. Meleg Lajos, aki minden nehéz munkát szívesen vállal, úgy birkózik az átázott, csupasár homokzsákokkal. mintha kedvét lelné benne. És nem marad el mellette Molnár István sem, áld 61 esztendejével az osztag legidősebb tagja. Mindenki tudja, hogy újabb árhullám érkezik a Szamoson, és/addig az atszakadt gátakat ideiglenesen helyre kell állítani, nehogy a víz ismét kiáradjon. Éjfél után egy óra tájban eláll az eső. De hiába kéréséin a csillagok fényét, nem látom őket, nehéz, esővel terhes felhők vonulnak felettünk. A munka szakadatlanul folyik. Hajnali 4 órakor erős záporesővel kezdődik a nap. Az a nap, amelyre a szak- , emberek azi mondják, ez lesz a kritikus 24 óra, nemcsak itt, román területen, közel a magyar határhoz, hanem túl a határon, a Szamos menti magyar községek szempontjából is. Oravec János /
