Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 Szerda, WCh junjus 17. Azok a gerillák, akik négy nappal ezelőtt utcai lövöl­dözés után elrabolták Nyu- gat-Németország brazíliai nagykövetét, Ehrenfield von Holleben-t, kedden hajnal­ban sürgős közleményben kértek engedélyt vezéreiktől a diplomata szabadon bocsá­tására. Ez néhány perccel azután történt, hogy Algé­riából hír érkezett: rendben leszállt a Varig légitársaság kék-fehérre festett külön- gépe, fedélzetén negyven politikai fogollyal, és az egyik fogoly-gerilla négy gyermekével. A foglyok sza­badon bocsátása volt tudva­Megcrkczctt Algériába az a 40 politikai fogoly, akit a nyu­gatnémet nagykövetet elrabló kommandó von Hollebeiiért cserébe követelt. Képünkön: á kiszabadultak a kínzások nyo­mait mutatják az összesereglctt újságíróknak és érdeklődők­nek. Ara m bili* u Ita iáiá ró 1 A május 29-én elrabolt Pedro Aramburu. volt ar­gentin elnököt június 1-én kivégezték. A közlemény szerint Aramburut egy „aktív kato­natisztek utasítására létesí­tett” törvényszék ítélte ha­lálra. A törvényszék elnöke egy magas rangú, nyugalma­zott tiszt volt, aki mellek J § két alacsonyabb rangú .-»*/ tív tiszt működött ' Aramburut K' " ^/■'közre. ták ki»t!: ...bűnösnek mond-. ZÍÍIJ <271 vádpontban, kö­ptük Juan Jose Valle pe­ronista tábornok és 30 másik személy kivégzésében, 2312 állampolgár megkínzásában (közülük sokan meghaltak), a rendszer iránt ellenséges újságírók bebörtönzésében. A bíróság vádjai közt g'yo. repelt az is, hogy el- ir­tásokat követe4*- •’ joszceni- ron holttér'-' ei Éva Pe­, - • sp ár közlemény azt írja, T.ogy a volt elnök jól tar­totta magát a per elején, „amikor azonban rájött, hogy a dolog komoly, és fel­ismerte a bíróság elnökét, elájult”. Orvosqk több ízben is adrenalin injekciót adtak neki. Kivégzése előtt ugyan­csak elájult, így sortűz he­lyett kegyelemlövést kapott. levőleg a feltétele Holleben visszaadásának. A repülőgép, amely a 40 foglyot szállította Algériá­ba, éjfél után egy órával ért földet Algír Dar-el-Be- ida repülőterén. Tíz perc telt el, amíg a gép ajtajában az első volt fogoly megje- ler ’. A késedelmet az okoz­ta, hogy mind a negyven ember keze össze volt bilin­cselve, és az őket kísérő húsz rendőrnek ki kellett őket szabadítani, mielőtt átadták volna foglyaikat az algériai kormánytisztviselőknek. Fér­fiak, nők egyaránt rövid uj­jú inget, kék börtön-overállt viseltek. A gépből egyen­ként kiszállva, igazolták ma­gukat az algériai külügymi­nisztérium megbízottai és a brazil ügyvivő előtt, majd sorjában — immár moso­lyogva és két ujjúkkal a győzelem „v” jelét mutatva —, bevonultak az előkelősé­geknek fenntartott váróte­rembe. A foglyok nevében Apo- lonio de Carvalho, a spa­nyol polgárháború és a francia ellenállás egykori hőse, elmondotta: tanulni akarnak az algériai forrada­lomból, s erőt gyűjteni ah­hoz, hogy harcukat otthon megint folytathassák. Egy másik brazil elmond­ta az újságíróknak, hogy fogalmuk sem volt a nagy­követ elrablásáról, nem tud­ták, hová fogják vinni Őket, s még olyan is volt, aki ki­végzéstől rettegett. Vera Silvia Araujo Magalhaes 22 éves lányt tolókocsin vitték a váróterembe, majd mentő­autó szállította kórházba. El­mondotta, hogy az elszenve­ded k-'-r,J~-k ■ —~M ■ t-Zben X. -mizasoK következei-' | mindkét lába megbénulása Más menekültek karját, mellét forradások csúfítot­ták el, a villanyozás félre­ismerhetetlen jeléként. Tájékozott algériai körök­ben elmondották, hogy azok a menekültek, alak Algériá­ban akarnak maradni, meg­kapják a politikai menedé­ket, azok pedig, akik vala­melyik más országba akar­nak távozni, útiokmányoíkat kapnak az algériai kormány­tól. A súlytalanság állapotában Több mint két hete kering Földünk körül a Szojuz—9. Ezzel Nyikolajev és Sze- vasztyjanov messze túllépte az űrtartózkodás amerikai világrekordját, amelyet Frank Borman és James Lovell tar­tott, akik 1965. decemberé­ben a Gemini—7 amerikai űr­hajón 13 nap, ÍR óra 35' per­cet töltöttek a világűrben. Szovjet részről a Szojuz—9 személyzetének huzamos koz­mikus utazását nem valami­féle rekordszempontok miatt tartják fontosnak. A szovjet tudományos körök fő kérdé­se továbbra is arra irányul: milyen hatással van a koz- -monauták szervezetére a kü­lönleges környezet, amely a világűrben veszi őket körűt. Mindenekelőtt arról van szó, hogyan viseli el az emberi organizmus tartósan a súly­talanság állapotát. Megalakultak árvízkárok felmérését és a helyreállítást intéző megyei szervek Tegnap, kedden délután fontos tanácskozást tartottak az Északmagyarországi Ár­víz- és Belvízvédelmi Terüle­ti Bizottság elnökének kezde­ményezésére Miskolcon, a megyei tanácson. Dr. Pusztai Bélának, a megyei , tanács vb-elnökhelyettesének elnök­letével tanácskoztak mind­azon tanácsi, vízügyi, pénz­ügyi és más szervek vezetői, akikre a napokban megje­lent 1017-es kormányhatáro-' zat szerint fontos feladatok várnak az árvízkárok felmé­résében, valamint a helyre- állítási munkák irányításá­ban. A tanácskozás részvevői megalakították a borsodi kárfelmérési és kármeg­Partizántámadástól tart Kambodzsa fővárosa Kedden hajnalban még mindig dúltak a harcok a Phnom Penh-től délre fek­vő Kompong Speu tartomá­nyi főváros birtoklásáért a kambodzsai népi felszabadí­tó erők és a légi támogatás­sal támadó kambodzsai és dél-vietnami kormánycsapa­tok gépesített alakulatai kö­zött. Űjabb Kompong tíőnevű kambodzsai város merült fel a katonai szóvivők hadijelen- féheiben •- » néni felszabadító k ja.?., ó’-.’y-wjTßi. 4^, kedden erők hétfon éjjel L, :.i* ■' hajnalban két támadást indí­tottak Kompong Chnang, a fővárostól 8 kilométerrel északra fekvő tartományi székhely ellen. Ezt a várost eddig nem érintették a har­cok. Savang ezredes, a kambod­zsai kormánykatonaság főpa­rancsnokságának szóvivője kedd délelőtti sajtóértekezle­tén bejéterrtette, hogy a hír­szerző szolgálat olyan érte­süléseket szerzett, amelyek szerint támadás várható a főváros ellen. Nagy sietve mind több kambodzsai kor- mánykatonát vonnak össze a fővárostól keletre, arra szá­mítva, hogy onnan éri táma­dás Phnom Penh-t, egyide­jűleg feszített ütemben épí­tik a főváros körüli erődít­ményrendszert. állapítási, valamint a helyreállítási albizottsá­gokat. Így ezek a fontos szervek már a kormányhatározat végrehajtási utasításának megjelenéséig is hozzálát­hatnak munkájuk alapos elő­készítéséhez. Az albizottságok munkájában helyet kapnak a megyei tanács illetékes osz­tályainak vezetői, a tsz-szö- vetségek, a vízügyi igazgató­ság, a pénzintézetek, az épí­tőipar és az Állami Biztosító, valamint az állami gazdasá­gok képviselői. Dr. Pusztai Béla tájékoz­tatást adott a megyét eddig ért súlyos árvíz- és belvíz­károkról. A közvetlen károk és a terméskiesés értéke me­gyénkben már eddig mintegy 344 millió fo­rint. Számos észrevétel, javaslat hangzott el az albizottságok munkájával kapcsolatban. Vezse Sándor vízügyi igazga­tó az árvízi és belvízi helyzet várható alakulását ismertet­te. Elmondotta, hogy különösen a dél-borsodi részeken még nagyon hosszan tartó árvédeke­zésre kell berendezked­ni. s főleg a hullámtéri elöntött területek művelésére, hasz­nosítására még sokáig nem kerülhet sor. Az albizottságok június 23- án tartják legközelebbi ülé­süket Terii észeti szépség és lehetőség Megyénk idegenforgalmát sokszor és sok fórum előtt megvitatták már. Legutóbb a megyei tanács közgazdasá­gi állandó bizottsága kétna­Irta : Andrzej Zbych Közben a rohamosztag átfésülte a lakást. Kloss teteme mellé egy öregasszony és egy lány holt­testét fektették. A szoba belső sarkában gránát­tal szétrobbantott adó-vevő roncsai hevertek. Alig távolabb kékes lánggal égett egy papírcso­mó. Amint itt ült szemben .von Langerrel, ismét végiggondolta mindezt, s tudta, hogy úgy, ahogy volt, soha nem fogja elmondani az ezredesnek. Végtére is az SD okos, az SD ravasz, az SD fi­gyelmét semmi el nem kerülheti. — Felhívom a figyelmét ezredes úr, hogy Kloss Abwehres tiszt volt, s csupán az SD éberségé­nek köszönhető likvidálása. Hendrieh Obergrup­penführer külön jelentést kér az ügyről. Langer most lapozott csak bele a dosszié anya­gába. önéletrajz, kérdőív, iskolai vélemény, Már­ta Becker vallomása, s a legutóbbi akcióról ké­szült jegyzőkönyv együttesen jelentették e ve­szélyes ügynök likvidálását — Hát akkor gratulálok. Ön nyert — mondta Langer, s kezet nyújtott Stadtkének. — Mióta szerepelt Kloss a gyanúsítottak listáján? — Az első perctől szem előtt tartattam. Igaz, időközben az Abwehr-iskolánál szerzett kitűnő igazolások majdnem eltérítettek a helyes nyom­ról, de szerencsére mi, az SS iskolájából kerül­tünk ki, s megtanultuk, hogy a legjobb tisztek a leggyanúsabbak. — Ad acta — mondta az ezredes, s visszaadta a dossziét Stadtkénak. — Nem szeretném, ha még egyszer visszatérnénk ehhez az ügyhöz. Senki sem szereti, ha az orránál fogva vezetik — tette hozzá. — Az SD-t nem lehet az orránál fogva vezet­ni. — Ki gondolta volna — tűnődött az ezredes. — Olyan igazi német katona volt. — Északi típus. Határozottan északi típus — helyeselt Stadtke. — Német vér folyt az erei­ben, az biztos, mert el kell ismerni, hogy alapos munkát végzett. Egy szláv ilyesmire képtelen lenne. -­Von Langer kutatva nézte Stadtke arcát, s azon töprengett, hogy ez a fickó tényleg ennyire kor­látolt, vagy csak tetteti magát? De a Sturmführer idióta arckifejezése változatlanul rejtély volt szá­A gép alacsonyrepülésben húzott el a táj fe­lett. Ezek a PO—2-esek mindig nagyon alacso­nyan szállnak. Elérhetetlenek a légelhárítás szá­mára, s gyorsan kikerülnek a gépfegyverek ható­sugarából. A német lövészárkokban csak sakál­nak nevezik ezeket a kis gépeket, mert nesztele­nül és váratlanul jönnek, végigpásztázzák a lö­vészárkokat a legváratlanabb pillanatban, s ahogy érkeztek, olyan váratlanul el is tűnnek. Most azonban nem felderítés és nem támadás volt a gép célja. A pilóta határozott parancsot kapott, hogy minden fegyveres összetűzést elke­rülve repüljön át a frontvonalon, s vegye fedél­zetére azt az embert, aki már itt fekszik, bundá­val letakarva a csomagtérben. A pilóta hátranézett, s megállapította, hogy utasa nyugodtan fekszik. Az imént váltottak ugyan néhány szót, de ez csak arra volt elegen­dő, hogy megállapíthassa: utasa nem orosz anya­nyelvű. * Sztásek csaknem két hétig bolyongott az erdő­ben, míg végre egy partizánegységre bukkant, amelynek szerencsére volt rádióösszeköttetése a „nagy földdel”. Nekik köszönheti, hogy éhségtől legyengült szervezete nem mondta fel a szolga­latot. Nekik, akik íratok és rendes ruha nélkül; szinte a vakságig kiéhezetten támolygó idegen­nek elhitték, hogy első és legfontosabb dolguk rádión felvenni a kapcsolatot a parancsnokság­gal, s közölni, hogy a J—23-as megérkezett. A rádiógramra ez a repülő volt a válasz. — Leszálláshoz felkészülni — szólt hátra a pi­lóta. — Kapaszkodjon erősen. Sztásek erőltette szemét, hogy valamit kive­gyen a homályos ablakon túli világból, de csak fákat látott mindenütt. A tábori repülőtér nagy­szerűen el volt rejtve az avatatlan szemek elől. Amikor kikászálódott a gépből, egy félbundás tiszt lépett hozzá, s csak ennyit mondott: — Átszállás. A másik gép már startra kész. Átaludta az utat Moszkváig. A kocsiban, amely a repülőtérről a városba vitte, ismét elszendere- dett. Néhány perc múlva ismét másik kocsiba kellett átszállnia. Kézről kézre adták, anélkül, hogy bárki is kérdéseket tett volna fel neki. Arra számított, hogy szállodába viszik, s ezért lepődött meg annyira, amikor gépkocsijuk egy hatalmas háztömb udvarán megállt, s a kocsihoz siető tiszt közölte vele: — Jakubovszkij ezredes várja önt. Éjszaka volt. Arra még csak gondolni sem mert, hogy Jakubovszkij ilyen időpontban is vár­ja. — No, idd meg, és beszélj — mondta Jaku­bovszkij, s nagy bögre kávét nyomott a hatalmas fotelbe süppedő Sztásek kezébe. Nem sajnálták a kávéból a rumot sem. — Beszélj, aztán mehetsz pihenni. Kipihened magad itt, Moszkvában, s aztán amint ígértem, mehetsz a lengyel hadseregbe. — Visszamegyek — mondta Sztásek. — Elha­tároztam, hogy visszamegyek. Ott van rám iga­zén szükség. — Hová mégy te? — nézett rá kétkedve az ez­redes. — Megőrültél? Elfelejtetted, hogy feléget­ted magad mögött a hidat? A lebukott hírszer­ző nem hírszerző többé. De — tette a fiú vállára a kezét —, amit csináltál, nagyszerű volt. És elég is. Lesznek, akik a helyedre állnak. — Nem — mondta Sztásek keményen. — Le­bukott egy vörösügynök, aki Hans Klossnak adta ki magát, és most megjelenik az igazi Kloss. Az igazi, akit a bolsevikok eddig börtönben tartot­tak, akinek sikerült végre megszöknie, aki döb­benten emlékszik vissza, hogy rengeteg értelmet­len kérdést tettek fel neki az oroszok Hilda néni reumájáról, gyermekkori emlékeiről, rokoni kap­csolatairól', s akinek százszor el kellett mondani életrajzát a legapróbb részletekig, s aki az egész­ből nem értett semmit, és beszélt, mert nem ka­tonai titkokat kérdeztek tőle. (Folytatjuk) pos tanácskozáson foglalko­zott ezzel a fontos témával. A sokoldalú megbeszélé­sek végső summája miftdig az, hogy megyénk természeti értékei nagyobb és jövedel­mezőbb idegenforgalmat ten­nének lehetővé, mint a je­lenlegi. Borsod meglehetősen nagy megye, s nevezetességei is szétszórtak, a- vendéglátás és -fogadás zöme mégis Mis­kolcon van. A látogatók ide érkeznek. De hogyan? Rész­ben a sok helyen még min­dig rossz 3-as országúton. Az út megyei szakaszára csak az elmúlt évben 255 millió forintot költöttek, de még mindig nem tökéletes. Joggal tették szóvá, hogy a vonaton érkezőknek miért nem áll rendelkezésükre olyan autóbusz, amely egye­nesen Lillafüredre viszi az utasokat? Előrelépést jelent, hogy az Avas-szállóban már lehet valutát beváltani. Fejlődik a kultúrált vendéglátóipar is, valamit nyertünk a Lídó- szállóval, de nem mondhat­juk még el, hogy Miskolc úgy fogadja az idegeneket, ahogyan Mezőkövesd, Tokaj, Aggtelek híre megkívánná. Folytatni lehet a sort az­zal, hogy vidéken még na­gyobb a szállodahiány. Az Idegenforgalmi Hivatal a körülményeknek megfele­lően mindent megtesz, hogy Miskolc és Borsod nevezetes­ségei megfelelő propagandát kapjanak. Ezt a célt szolgál­ja az Ezer kép Borsodról című fotódokumentáció, mely hamarosan elkészül. Évente szerződést kötnek rá, hogy az Aggtelek—Domiea határátlépő helyen fenntart­hassák az útlevél nélküli át­kelési lehetőséget. Különben az országban ez az egyetlen ilyén jellegű határátkelő- hely. Az állandó bizottság ala­posan megvitatta az idegen- forgalom helyzetét, s számos javaslat, észrevétel hangzott el, melyeket a jövő fejleszté­sénél érdemes figyelembe venni. Á foglyok Algériába érkeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom