Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

Kedd, 1970. június 16. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Lesgólos vereség Mexikó - VB BKV Előre—Ózd 1:0 (0:0) Budapest, 300 néző, vezet­te: Mohácsi. Ózd: Csank (7), Rá.si (fi), Murányi (!)), Vávkonyi (6), Abuczky (5), Machai (6), Do- lezsál (6), Sullor (5) (Szend- rei, szünetben, 6), Egri (6). Fükő (li), Váradi (7). Edző: Dobó Zoltán. Ezen a fővárosi kiruccaná­son az egyik pont megszer­zése volt a cél. Ragyogó idő­ben játszottak a csapatok, sokáig a két 16-os között pat­togott a labda. Lövésre is alig-alig vállalkoztak a csa­tárok. Az Előre védelme ar­ra törekedett, hogy Fükőt ki­kapcsolja a játékból. Ez csak részben sikerült, bár a mezét is letépték róla. A múlt szer­dán Abuczky a mezőny egyik legjobb játékosának bizo­nyult, ezen a találkozón vi­szont sok hibával játszott. A csatársor tagjai hullámzó teljesítményt nyújtottak. Fű­kön kívül csak Váradi jó já­téka számít meglepetésnek. [ A gólt a hazai csapat az 57. percben, másfél méteres les­helyzetből szerezte. A Kohász ezen a találko­zón esélyes volt a döntetlen­re. Jók: Csank. Murányi, Fükő. Vinczc Zoltán A küzdelem dominált Leninvárosi MTK— Sátoraljaújhelyi Spartacus 2:1 (0:1) Leninváros, 2000 néző. Ve­zette: Hoffer. LMTK: Varga (6) — Bakos (6) , Homródi (8), Kecskó (7). Breuer (7), Tóth (8), Kiss (4) (Gulyás 6), Haisz (8), Zumpí ' (7) (Frits 5), Bodzsár (5), Gu- nics (7). Edző: Bán Nándor. S. Spartacus: Vakles (7) — Szűcs (6), Suszterics (8), No- szály (6), Toronyi (8), Kovács (8) , Séra (5), Telenkó (7), Szepesi (6), Jászter (6). Dut- kievics (7). Edző: Sipos F. Mindkét együttes a bizton­ságos védekezésre töreke­dett, így tartós fölényt hosz- szú időn keresztül egyik csa­pat sem tudott kiharcolni. Helyzetek viszont jócskán adódtak. A 43. percben Noszály a jó ütemben felugró Jászter fejére ívelt egy sza­badrúgást, s a labda nagy erővel vágódott a kapu bal felső sarkába. 0:1. Fordulás után a hazai kö­zéppályások jelentős feljavu­lása megváltoztatta a játék képét. Többet támadott az LMTK, s a vendégek szórvá­nyos ellentámadásai már csak ritkán jelentettek veszélyt Varga kapujára. A 46. perc­ben Zumpf csípett el egv rossz Spartacus-átadást. s mintegy 20 méterről nagy erővel lőtt a bal alsó sarok­ba. 1:1. Ezután gyakran ne­hezedett nagy nyomás a ven­dégek kapujára, de Suszte­rics, Toronyi és Kovács min­den helyzetet tisztáztak. A hajrára mindkét együttes el­fáradt. s már-már döntetlen­nek látszott a találkozó vég­eredménye, amikor a befeje­zés előtt 2 perccel Haisz jobb oldali szabadrúgását Gunics jó érzékkel fejelte a hálóba. 2:1. A rangadón inkább a küzdelem, mint a játék szép­sége dominált. , Csak szépítésre tellett Nagybátony— Borsodi Bányász 3:2 (2:0) Nagybátony, 400 néző. Ve­zette: Donibai. Borsodi Bányász: Veres (4) — Szakács (5), Katona (7). Lukács (0J. Benkő (6), Si­pos (7), Urban (6), Csipke (7). Bódis (5), Tátrai (6), Szűcs (5). Edző: Bánáti Rezső. A hazaiak rohamaival kez­dődött a mérkőzés, és két vé­delmi hiba következtében már az első percekben nagy helyzet alakult ki a Bányász kapuja előtt. A vezetést még­is lesből szerezte meg a ha­•ai csapat a 10. percben. 1:0. iúsz perc múlva, a késleke­dő Szakács mellett tovább növelte előnyét a Nagybá­tony. 2:0. Szünet után magá­ra talált a vendégegyüttes, és az 58. percben Sipos fejes­góllal szépített. 2:1. Az egyenlítés is a levegőben ló­gott. ám Veres elnézett egy 30 méteres lövést, s az ered­mény máris 3:1 lett. A len­dületesen támadó borsodiak erejéből már csupán szépítés­re tellett Tátrai góljával. A játék képe és a helyzetek alapján a döntetlen lett vol­na az igazságos. i^lyersii is Sehetett volna MVSC—Esztergom 2:2 (2:0) Esztergom, 500 néző. Ve­zette: Jaczina. MVSC: Vadas (7) — Krom- paszky (6), Árvái (5) (Mezei —), Hernádi (5), Takács (5), Szendrei (1), Kunfalvi (4). Petróczi (6) (Gulybán —), Sármány (6), Nagy (4), Bucz- kó (5). Edző: Szentmarjay Tibor. A három tartalékkal felál­ló miskolciak lendültek tá­madásba. A fiatal csatárok ügyesen tartották a labdát, s több jó helyzetet teremtettek a hazaiak kapuja előtt. A har­madik percben egyéni ala­kítás után Sármány a veze­tést is megszerezte. 1:0. Tíz perccel a gól után Petróczi „kopirozta le” csatártársa teljesítményét. 2:0. A játék képe továbbra is azt mutat­ta, hogy az MVSC két baj­noki ponttal tér haza. For­dulás után egy ideig még tar­tott a vendégek lendülete, azonban a félidő derekától érthetetlenül kapkodni kez­dett az együttes. A védelem bizonytalankodása, majd Szendrei kissé szigorú kiállí­tása, aztán döntő volt a vég­eredmény alakulására. A ha­zaiaknak két védelmi hiba következtében sikerült az egyenlítés. 2:l-nél ugyan még egyszer felcsillant a remény a nyerésre, ám Buczkó óriá­si helyzetben hibázott. Több önbizalommal az MVSC gó­lokkal megnyerhette volna a mérkőzést. Jók: Vadas, Krompaszky, Petróczi. Sár­mány. Még csak fél 10-re járt az idő. de már majdnem zsú­folásig megtelt a DVTK-sta- dion a Borsod Express ’70- re, azaz a miskolci SZÜR-ra. Végre kiderült a gyakorlat­ban is, milyen a diósgyőri stadion befogadóképessége. A Hlatkit — fogadta, akiknek kissé elcsépelt poénjai nem robbantottak túlságosan nagy nevetést. Brachfeld Siegfried. Gobbi Hilda és Kabos arattak nagy sikert, de kijutott a taps az énekeseknek, a zenekaroknak nagy derbire 25 ezer 100 je­gyet adtak ki, de majdnem kétezren a vörös salakon fog­laltak helyet. Reméljük, ha­marosan eljön az idő. amikor a DVTK mérkőzésein is eny- nyien szoronganak a lelátó­kon. , A pontos idő 9 óra 59 pere 50 másodperc — mondta a műsorközlő, s • pontban 10 órakor robbant az első bom- bá Diósgyőrött — azaz elsü­tötték az első petárdát, meg­kezdődött az attrakció! lís minden ilyen pontosan szer­vezetten pergett ezután. A petárdák már nem okoztak nagy ijedelmet, annál több volt a taps, az ováció és a nevetés, amikor jeles színé­szeink és előadóink pályára léptek — ki szamáron, lu kordén,' ki száguldó faládán, igazán már csak egy repülő- szőnyeg. csészealj, vagy űrha­jó hiányzott. És mindjárt sportese­ménnyel kezdődött a műsor. Óriási küzdelmet vívott egy­mással egy csacsi, egy út­henger és még néhány mo- , torizált mosóteknőféle. Az első viharos taps Hacsekct és Sajót — azaz Kibédit és És még három kapuin KV SE—Kislercnyci Bá­nyász 3:0 (0:0) Kazincbarcika, 1500 néző. Vezette: Gáli. KVSE: Fülöp (7) — Lip­csei (7), Ködmön (6), Csir- maz (6), Szitka (9), Várhelyi (6), Lázár (5) (Balázs —), Varga (5) (Szűcs —), Ver- bovszki (0), Ráczi (7), Cser- venka (8). Edző: Nagy György. Az első félidő lanyha iramú és alacsony színvonalú játé­kába csupán Ráczi és Szitka kapufalövése hozott némi színt. Szünet után erősített a Vegyész, és a játék is meg­élénkült. A 49. percben Cser- venka újabb kapufát lőtt, ám egy perc múlva Ráczi fejjel már a kapuba talált, 1:0. Ezután ismét ellaposo­dott a játék, csak a jól al­kalmazott cserék hozták is­mét lendületbe a hazai együt­test. A 81. percben Ráczi volt eredménye?, 2:0. Egy perc múlva, a két cserejáté­kos nagyszerű akciója után Balázs állította be a végered­ményt, 3:0. A Vegyész ezen a találkozón csak annyit adott ki magából, amennyi elegendő volt a biztos győze­lemhez. Jók: Szitka, Ráczi, Cser ven ka. is. Később befutott Schirilla is két labdával — amely az­tán eltűnt, így puha labdával fociztak a műsort követő szí­nészek—újságírók rangadón. Majd ismét robbant az „idő­zített'’ bomba, színre lépett Kloss kapitány, Stanislaw Mikulski! A lengyel színészt hatalmas ováció fogadta Mis­kolcon is, megdobbantak a leányszívek, megremegtek a fényképét tartó kezek és ro­hamra indultak a fotóripor­terek . No persze, mindez csak előjáték volt a mérkőzéshez. Mert megkezdődött az is, ép­pen amikor fejünk búbjára sütött a nap — így nyugod­tan Mexikóba képzelhettük magunkat, de a közönség is. Néhányunkal csak az külön­böztetett meg Petétől, hogy szemüveget hordtunk — mert például a cipőnkön ugyan­annyi slopli volt, mint az övén. Az első sikert külön­ben a szerelések aratták, a másodikat az első gól — mert lí&RtíT'. JCTX ÜW ■ ;J7T5PÍ« arra sokáig kellett várni, hiá­ba az akklimatizálódás! —, j és a pályárá lépő Mikulski, | meg Szepesi György. Az első 45 perc a színésze- I ké volt, hagytuk, hadd játsz- szanak. nehogy kedvüket ve- I szitsék, szóval 2:0-ra vezet­tek. Aztán a szünetben „ki- ■ dolgoztuk a taktikát”, mert j addig az sem volt. hiszen j Borbély Pál újságíró, szövet­ségi kapitánynak fontosabb j volt (!) valami mexikói fut­ballmeccs, mint az itthoni rangadó — persze, lehet, hogy játékosokat keresett. Lényeg, hogy kiegyenlítettünk s nehogy letörjenek a színé­szek, bevettünk egy újabb gólt, amelyről nem tehet­tem. Mindenki láthatta, hogy eldobtam magam, mikor el­zúgott mellettem Aradszky bombája. Mondtam is neki hogy inkább énekelni tanul­na. Aztán ismét kiegyenlítet­tünk, s 3:3 is maradt. Pedig nem volt bunda! Még a mez is sok volt. Én például majd elolvadtam a kapuban — mi lett volna, ha játszom!. .. Vé­gül is mindenki jól szórako­zott. Legközelebb megverjük a színészeket. Nyitray Pctcr A labdarúgó világbajnok­ságon vasárnap már az elő­döntőbe jutásért folyt a küz­delem. melynek hevességére jellemző, hogy az NSZK és Uruguay csak hosszabbítás után győzött. Elbúcsúzott a világbajnokság további küz­delmeitől a világbajnok Ang­lia, a hazai együttes, Mexikó válogatottja, a Szovjetunió és Peru is. Eredmények: NSZK—Ang­lia 3:2 (0:1. 2:2. 2:2). Brazí­lia—Peru 4:2 (2:1), Olaszor­szág—Mexikó 4:1 (1:1), Uruguay—Szovjetunió 1:0 (0:0, 0:0, 0:0). . A döntőbe jutásért ját­szandó találkozók párosítása: Brazília—Uruguay, Olaszor­szág—NSZK. ’'fcW.*' Az első igazán nagy meg­lepetés — bár sokan számí­tottak rá —. hogy a világ- bajnoki címet védő Anglia kiesett. Pedig a mérkőzés úgy kezdődött, hogy a szigetor­szág labdarúgói jutnak to­vább. Amikor az 51. percben Peter-; közelről a hálóba lőtt, s Anglia már 2:0-ra veze­tett. egy íityinget sem tet­tünk volna az NSZK győzel­mére. Grabowski csatasorba állítása azonban szerencsés húzásnak bizonyult, feltá­madt a német csapat, s Beckenbauer szépített. Ez­után még nagyobb lett a nyo­más. s az örökmozgó, elnyü- hetetlen Secler csúsztatott fe­jese már megpecsételte Ang­lia sorsát, hiszen az NSZK- nál a kiegyenlítés óriási lé­lektani előnyt jelentett. OLIMPIA. Csúcsként emel­kedik ki az úttörők sportéle­téből, s népszerűsége új feje­zetet nyitott a kicsinyek test­kultúrájának történetében. E nagy találkozó lett a hajtó­erő, a motor, melynek bűv­köréből senki sem vonhatja ki magát. A legnagyobb di­csőség, amit pirosnyakken- dős sportoló elérhet: a leg­jobbak között szerepelni, esetleg a győzelmi emelvény legmagasabb fokára kerülni! Mert az olimpiai eszme csodálatos érzése ugyanúgy rabul ejti a kicsinyeket is, mint a felnőtteket: nekik is lobog a láng, az ő szemük is áhítattal tapad az ötkarikás lobogóra. Igaz, nem Mün­chenben csillan még fel te­kintetük, de az úttörő-olim­pia hasonló fontosságú szá­mukra, mint a világ élsporto­lóinak a nagy vetélkedő. Ma a fanfárok Miskolcon szólítják nemes versengésre öt megye legjobb úttörő ver­senyzőit. Itt igyekeznek jogot biztosítani maguknak Hajdú, Heves, Nógrád, Szabolcs és a mi megyénk kis sportolói a szegedi, országos döntőn való részvételre. Az ünnepé­lyes megnyitóra ma délután 17 órakor kerül sor a DVTK- stadionban, s holnap 9 órá­tól minden sportágban meg­kezdődik a nagy verseny. , A megyék válogatottjai ma érkeznek, s a nyitányon már ők is felsorakoznak tábláik mögött a zöld gyepen. Kö- szönt.jük őket, s szívből kí­vánjuk: érezzék jól magukat városunkban, érjenek el jó eredményeket, szerezzenek sok barátot és egy életre szó­ló szép sportélményt e há­rom nap során. Természetesen valamennyi sportág versenyzőinek „szo­rítunk”, és reméljük, hogy a területi döntőről sok borsodi jut majd az „ígéret földjé­re”, az országos fináléra. Addig is: jó versenyzést, kispajtások! Monostori Gyula * A neveket böngésztük, és kerestük, ki juthat el az or­szágosra? Választásunk Ká­roly Zsuzsára esett, aki a Ságvári utcai Általános Is­kola növendéke, és 100 mé­teres síkfutásban indul a te­rületi döntőn. Eddigi pályafutása gyorsan ívelt felfelé. Mindössze 10 hó­napja sportol rendszeresen. Két évvel ezelőtt testnevelő tanára. Pesihy Györgyné fe­dezte fel Károly Zsuzsa vételcs képességeit, azonban egy évre Sárospatakra ke­rült. és csak ősszel foglalko­zott atlétikával. Októberben jelentkezett a Miskolci Sport­iskola toborzóversenyén. Ek­kor 13.6-ot futott. A szakosz­tály edzője, Ablonczy Berta­lan megállapította mozgásán, hogy egy nagy reményekre jogosító versenyző pályafu­tása indult el. Ettől kezdve az iskolában Pesthv György­né, a sportiskola edzésein pe­dig Ablonczy Bertalan fog­lalkozott vele. Zsuzsa gyor­san fejlődött. Tavasszal tagja lett a megyei váloga­tottnak, az úttörő-olimpia megyei döntőjét pedig igen jó eredménnyel. 12,5 másod­perccel nyerte meg. Azóta nap nap után folyik a szorgalmas készülődés, Ká­roly Zsuzsa az újságok sport­rovatait böngészi, keresi a többi megye pajtásainak eredményeit, latolgatja esé­lyeit. Nem tudja, ellenfelei milyen képességekkel ren­delkeznek, de a területi dön­tőn, hazai pályán szeretne si­kerrel szerepelni, továbbjut­ni az országos döntőre. Ami­kor esélyei felől kérdezős­ködtünk, csupán ennyit mon­dott: „Igyekszem gyorsan rak­ni lábaimat, és megelőzni el­lenfeleimet”. Reméljük, győz­tesként ünnepelhetjük a di­ósgyőri stadionban. Nemes Péter BORSOD EXPRESS *70 Szamarak és gólok*. Mu délután megnyitó a stadionban j / \ Jí versenyzést, kispajtások!

Next

/
Oldalképek
Tartalom