Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

Vasárnap, 1970. május 10. 7 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Több joggal, kötelességgel Újjászervezett Bad Driburg — Lillafüred Érdekes zenei műsor hallható majd május 13-án, szerdán délután 16.15 órakor a Petőfi rádió hullám­hosszán. Lillafüredet és az NSZK-beli Bad Driburgot kötik majd össze az éter hullámai. A Kölni Rádió és a Magyar Rádió közös műsorában élő adásban hall­hatjuk két zenei együttes koncertjét. A németeket a Herzberger fúvósegyüttes képviseli, a magyar színeket pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A hatvanöt perces műsort két riporter vezeti: Bad Driburgban a magyar Polgár Dénes, Lillafüreden pe­dig Werner Höcker. Az érdekesnek ígérkező közös koncert magyar mű­sorában a miskolci szimfonikusok Mura Péter vezény­letével Kodály Háry János közzenéjét, Erkel Hunyadi László című operájának palotását, Weiner Diverti- mentoját és Dvorzsák Humoreszkjét szólaltatják meg. A különböző nemzetek művészeinek találkozása mindig hasznos, gyümölcsöző, a népek közötti barát­ságot elősegítő mozzanat. Ilyen jellegű találkozás az éter hullámain, nagyszabású koncert élő adásban egy­szerre a hazai és a külföldi közönségnek, újszerű vál­lalkozás a miskolci zenekar életében. Sok szép, egyéb jellegű szereplése után bizonyára most is méltón kép­viseli a magyar és szűkebb pátriánkat jelző művészeti életet. A győzelem zászlaja A második világháború 61 államot. 1 milliárd 700 millió ember hazáját rengette meg. Több mint 54 millió ember vesztette életét, és több mint 90 millió sebesült meg Zsukov marsall memoárja szerint 1945. április 30-án 14 óra 25 perckor a harmadik rancsnok jelentette Zsukov- nak: vörös zászló leng a Reichstagen! De a harc folyt tovább, a felső emeleteken, illetve a pincében megbújt ellenséggel. Május 1-re virradó éjszaka M. Jegorov és M. Kantarija ezredfelderítök harcolva fel­A vászon pamutfonalból i vé­szül, a legegyszerűbb és leg­erősebb szerkezetet biztosító alapkötéssel, amelynél a lánc. és vetülékfonalak sorrendben folyamatosan keresztezik egy­mást, tehát a vászon színe és fonákja azonos képet mutat. A Szovjetunió könnyűipará­mezőőr-cscspcxtok A győzelem zászlaja 1945. május 1-én Berlinben, a Reichstag tetején. Ötszáznál több mezőőr jár­ja ma már megyénk földjeit, hogy a maga sajátos eszkö­zeivel ügyeljen a rendre, óv­ja a vagyonbiztonságot és még egy sor más kötelessé­gének tegyen eleget. Mert megszaporodtak a kötelessé­gek is, joga is több lett a me­zőőrnek a tavalyi átszervezés óta. Hatósági személlyé vált a mezőőr, egyenruhával, jel­vénnyel, fegyverrel- Nem mindenütt teljes ugyan még a felszerelés, de ez már csak idő kérdése. A legnagyobb járásban A legtöbb mezőőr legna­gyobb járásunkban, az en- csiben található, összesen.105. Utánuk a sátoraljaújhelyi já­rás következik 88 mezőőrrel. Érdekesség, hogy még Lenin- városban is van mezőőr: kettő. Sok a betöltetlen állás:ösz- szesen 35. Főleg az ipari jel­legű vidékeken, ahol az em­berek inkább a gyárakban, bányákban keresnek munkát. A legtöbb betöltetlen mező­őri állás az edelényi járás­ban van: 22. A lövöldözés tilos Fegyver is van a mezőőr­nek, természetesen nem lö­völdözhet csak úgy kedvére. A kártékony madarakat is csak az illetékes vadásztár­saság engedélyével ritkít­hatja. Nincs mindegyik mezőőr­nél fegyver, de jelentős ré­szüknél igen. A megyei ta­nács illetékesei sokat törőd­nek azzal is: mindenki ismer­je a fegyverviseléssel járó kötelezettségeket, tudja, mi­kor mit szabad és mit nem. Tanulnak A képzésre, a tájékoztatás­ra külön is sok időt szánnak. A mezőőrök részére nemré­giben Telkibányán kéthetes, bentlakásos tanfolyamot szer­veztek, de számos konzultá­ció, tájékoztatás szerepelt már programon azóta is. Az idén megjelenik majd a Mezőőrök kézikönyve, a szükséges tudnivalókkal. A tervek szerint a harmadik negyedévben jelenik meg, de még nagyobb segítség lenne, ha jóval előbb kerülne a me­zőőrök kezébe. 1. Dobogó előtt Csermáknéban még itt, az iskolagyűlésen sem csillapo­dott az előző nap hajszolt- sága. A mehrleburgi mun­kásösszejövetel nem sikerült. Egy teljes napot utazott az elvtársak hívó levelére, s hiá­ba. A Madame büszkén sorolta az emelvényen iskolája ered­ményes munkáját, aztán rá­tért a jó tanulók dicséretére. Csermákné alig akart hinni szemének, fülének, mikor Pi­roska egy másik társával megállt a francia miniszter felesége előtt. Ök kelten vol­tak a legjobb tanulók. Vál- lukra kötötték a francia nemzetiszínű szalagot. Csermákné boldog volt. Az ő okos kislánya. A kis kül­földi bányászgyerek... meg­van! Minden rendben lesz! Másnap reggel így szólt Pi­roskához: — Kislányom, most engem bizonyára figyelni fognak, nem hordhatom szét a kom­munista újságokat. Beletesz- szük a táskádba, s te szépen elviszed mindenüvé, ahová én szoktam... tudod ugye, hogy vigyázni kell! Légy óva­tos, kincsem! 2. Kerékpáron A magyar bányászcsalád 1924-ben került ki Francia- országba, s a kolónia jóban- rosszban összetartott. Cser­mák Ferenc bányász és fele­sége már évek óta a Francia Kommunista Párt tagja volt, amikor a szomszéd telepen meghalt egy magyar bá­nyászasszony. Ketten kerékpároztak a po­ros úton. Csermákné és mö­götte Piroska. Űtközben az asszony hangosan beszélt. Nem a gyerekhez, csak úgy, magában. A kislány tudta, mire készül mamuskája. összeszoruló torokkal figyelt a szavakra. — Egy fiatalon elhalt asz- szony, anya koporsójánál ál­lunk, elvtársaim. Egy anya holttesténél, akit megnyomo­rított, korán sírba tett a ka­Mindencsetre alakul, for­málódik az újjászervezett mezőőr-csapat. Most, ebben az évben bizonyítanak majd: mennyire értették meg köte­lességeiket, mennyire képe­sek ezeknek eleget tenni. (Pt) pitalizmus. Sírba tett a sze­génység, a... Az asszony elakadt. Gon­dolkozott kicsit, majd újra- kezdte mondókáját, csiszolta, formálta a keserűség szülte szavakat. — Mamuska — szolalt meg halkan a kislány —, ezt tényleg el fogja mondani? El meri? Mamuska a sírnál elmond­ta a beszédet, a francia pap legnagyobb megrökönyödé­sére. 3. Piroskát hazaküldik A bányászlelepről három kommunista családot kiutasí­tottak. Köztük voltak Cser- mákék is. 1933-at írtak. Csermákné konyhájába ösz- szegyűlt a három család, s egy Párizsból jött elvtárs be­szélt hozzájuk. — A tagsági könyveket és pártiratokat ne vigyék ma­gukkal, küldjék erre a cím­re: Rue de la grande aux belles 33. Itthon. Rossz lakások, sze­génység, munkanélküliség. Mi legyen a gyerekkel? Cser­mákné elvitte az apácákhoz. Nincs érvényes magyar bi­zonyítványa, s már 12 éves. Mi lesz vele? Az apácák felvették. A kis­lány okos volt, kitűnő tanu­ló. Líceumba küldték, majd egy napon behivatták az anyát: — Kitaníttatjuk a gyereket, Csermákné. — Nagyon köszönöm... — Ha aláír egy nyilatko­zatot, hogy utána felszentel­hetjük a kislányt. — Nagyon köszönöm ..., de ilyen áron nem kell. Két nap múlva Piroskát hazaküldtek az iskolából. 4. Csendőrök közt 1940. A magyar bányászle- lepen sztrájk volt. Katonák szállták meg, s őrizték az akna lejáratát. Lenn doüvv- tak a sztrájktörők. csapásmérő hadsereg csapa­tai Berlinben elfoglalták a Reichstag nagy részét Igen elkeseredett és véres csata folyt, az utcákat a házakat, az épületeket erődítménnyé alakította át a 6 ezer embert számláló, harckocsikkal, ro- hamlövegekkel, tüzérséggel megerősített SS-egység. 15 óra körül Kuznyecov hadseregpa­a munkások, férfiak és nők a bánya bejáratánál. Sokan köveket dobtak a sztrájktö­rőkre. Csermákné is. Este katonák járták végig a kolónia kis lakásait. Ha másnap nem veszik fel a munkát, kilakoltatás lesz. — Adjanak rendes fizetést! Ennyi pénzért dolgozzon a tábornok, aki a parancsot aláírta! — Ki kiabál a sötét ud­varon? Ki lázit? — A Csermákné! Aznap este rettegve fe­küdtek le. Hajnalon megje­lentek a csendőrök. — Csermákné, öltözzön, ve­lünk jön. Piroska kiáltozni kezdett: — Engem vigyenek, nem engedem az anyámat! Nem engedem! Mamuska egy hónapot töl­tött a komáromi internáló táborban, mert lázított, aka­dályozta a haditermelést. 5. A dobogón A béke első napja. Hatal­mas tömeggyűlés volt a bá­nyászvároskában. A szónok Rajk László. — Mariska... menj csak te is ... szólt... már nekünk asszonyoknak is lehet... Menjen, Csermákné ... A nagygyűlés tömege meg se pisszent, amikor az egy­szerű bányászasszony mikro­fon elé lépett. — Én, mint édesanya, mint munkásasszony, megköszö­nöm a szovjet anyáknak, hogy fiaikat áldozták ezért, a mai napért. A szovjet anyáknak' köszönöm a bekét, szabadságunkat. Piroska, aki akkor már maga is anya volt, könnytől fátyolos szemmel, büszkén nézett a tapsviharban, éljen­zésben felmagasodó mamus- kájára, s magában ezt só­hajtotta: — Csak tudnék én is olyan lenni, mint 6! Olyan bátor, olyan rendíthetetlen, olyan tökéletes ANYA. Adamovics Ilona hatoltak a Reichstag tetejére, és kitűzték a győzelem lobo­góját. Ugyanezen a napon az altenaui repülőtérről felszállt a szovjet repülőgépek egy csoportja. Az egységet I. Ma- linovszkij az Első Vadász­repülő Gárdaezred parancs­noka vezette. Az őrnagy va­dászrepülőgépén volt egy vö­rös zászló, a következő fel­iratokkal: ..Győzelem” és „Di­csőség a Győzelem zászlaját Berlin felett kitűző szovjet harcosoknak”. Berlin központja felett a ! vezérgépről közvetlen a Reichstag tetejére leereszke­dett a vörös zászló. A győzelem zászlaja Miskol­con, 1970. április 25-cn. Május 1-jén estére teljesen megtisztították a Reichstag épületét. Berlinben ekkor már csak a Tiergarten és a kormánynegyed volt a fasisz­ták kezén. Május 2-án reggel fogságba esett Weidling tá­bornok, Berlin városparancs­noka, aki aláírta a kapitulá­cióról szóló parancsot. Az ép­ségben maradt házak abla­kaiban fehér zászlók jelen­tek meg. A textilipar a kapitalizmus kialakulásának kezdetén jött létre. A XVI. században ala­kultak az első manufaktúrák. A pamut nem más. mint a gyapot termésének feldolgo­zásával nyert szálas anyag. nak egyik legfontosabb ága a textilipar, melyet modern gé­pekkel láttak el. A pamut­ipar adja a textilipar terme­lésének körülbel'U <n ^-ráza- lékát. A vászon végigkíséri az ember egész életét, születésé­től haláláig. Vászonból ké­szülnek az ember szinte leg­személyesebb holmijai. De vászonból készüllek 1945 ta­vaszán a német kapituláció fehér zászlói és a világtörté­nelmi győzelem vörös lobogói is. Vajon a szovjet textilipar melyik gyáróriásában készül­tek a győzelmi zászlók? Ta­lán Ivanovo-Voznyeszenszk- ben, ahol Kovács János szen­tesi kubikos dolgozott hadi­fogságban, s ahol később vö­rösgárdista lett. Vagy talán Moszkvában, ahol az a kubi­kosból lett katona, hadifogoly, vörösgárdista megrokkant a Kreml ostrománál. De lehet, hogy Kolomna városában, a Nagy Honvédő Háború idején a hátországban szőtték a tex­tilgyár munkásasszonyai, ahol Jevdokija Ivanovna Darzima- nova is dolgozott. Az az asz- szony, akivel Mezőkövesden ismerkedtem meg, aki azért utazott hazánkba, hogy Szo- molyán hősi halált halt lá­nyának, Klávának a sírjához zarándokoljon. 1945 tavaszán talán repülő­gépen érkezett, talán vas­úton a hadak útjain, keresz­tül a romokban heverő Euró­pán a győzelem zászlaja Ber­linbe. Egy negyedszázad múl­tán ugyanaz a zászló nemzet­közi ifjúsági motoros menet és a háború veteránjainak kíséretében ismét végigjárta a hősök útját. A menet ke­resztülhaladt hazánkon, me­gyénkén is. Ekkor nézhettem meg közelebbről a legendás hírű ereklyét. Milyen is hát a győzelem zászlaja? Egyszerű pamutvászonból készült, fakóvörös színű, té­pett szélű. Rúdjáról is sok he­lyen lekopott a festék. A zászlóra fekete tustintával azoknak a harcosoknak a ne­ve, születési éve és születési helye van felírva, akik győ­zelemre vitték. A menet szovjet delegáció­jának vezetője, A. I. Rogyim- cev vezérezredes, a Szovjet­unió kétszeres hőse ezt mond­ta nekem a zászlóról: „A há­ború több mint 11 ezer 600 résztvevőjét tüntették ki a Szovjetunió hőse címmel. Es a Szovjetunióban több mint 7 millióan kaptak rendjele­ket, illetve érdemrendeket: katonák, munkások, párt- és komszomol-funkcionáriusok, kolhozisták, írók, művészek, partizánok. Mindazok, akik a győzelem zászlaját szőtték és győzelemre vitték. Oravec János ...../Hanuuka Műszak végén összegyűltek A jobb szó Igáltatásért A szerencsi járás községei­ben mind többen kérnék iparengedélyt a legkülönbö­zőbb szakmákban. A kisipa­rosok létszáma tavaly óta to­vább emelkedett, a magán­kisipari létszám tervszerű nö­velése azonban továbbra is szükséges, főleg az építő- és a szolgáltatóiparban. A leg­utóbbi felmérések szerint a járásban negyvennél több, újabb kisiparosra lenne szük­ség, hogy az eddiginél jobb legyen a lakosság ellátása. A témával nemrégiben a Szerencsi járási Tanács V. B. is foglalkozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom