Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1970. máius 10. mm Yalétaűapok előtt Áz egyetem és a város Csárdáskirálynő Húszesztendős fennállása óta a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem összeforrt a várossal. Professzorai aktív közéleti tevékenységet fejtenek ki, tanáraival gyakran találkozhatunk a különböző fórumokon. A város és az egyetem elszakíthatatlan egymástól — a nehézipar egyik fellegvárában ez nem lehet a véletlen műve —. mégis azt kell mondanunk: a város lakói nem nagyon tudják, mi minden történik az egyetemen, mit csinálnak az egyetemisták. Pedig látjuk őket a városban, megszoktuk felvonulásukat diplomaosztás előtt, s többé-kevésbé még azt is tudjuk: a hallgatók közül jó néhányan nemcsak szakmájukkal törődnek, más területek is vonzzák őket. Igen, mindezt nagyjából tudjuk. De az igazság azért mégiscsak az: nem használtuk ki eléggé azt a hatalmas lehetőséget, hogy a városnak egyeteme van. Talán azért, mert műszaki egyetemről van szó, nemigen léptünk fel olyan igénnyel, hogy aktívabban kapcsolódjék be a város kulturális vérkeringésébe. Ámbár miért ne! Az elmúlt hetek során is bizonyították az egyetem fiataljai: nemcsak szakmájukat sajátítják el az egyetem öt esztendeje alatt, hanem kulturális és művészeti tevékenységet is kifejtenek. A közelmúltban megrendezett felsőfokú oktatási intézmények művészeti fesztiválján több első, második és harmadik díj fémjelezte: érdemes odafigyelnünk egyetemistáink kulturális és művészeti tevékenységére is. Mégis, tegyük szívünkre kezünket: hányán vannak olyanok, akik csak hallomásból ismerik a Silány Kin- padot, akik el sem tudják képzelni, mi minden foglalkoztatja — igen eredményesen! — a miskolci egyetemistákat, Többé-kevésbé külön világ maradt az egyetemé, s ez! magyarázza elhelyezkedése is. De sokan nem akartak beletörődni. Főként az egyetemisták nem. Többször megpróbálták feltörni ezt a válaszfalat — kisebb-nagyobb eredménnyel. Idén pedig, szerény keretek között, egy nagyobb rendezvénysorozatta1 Május 20-tól 23-ig — ilyen formában először az egyetem 20 éves történetében — valé- tanapokat rendeznek. A várostól és az egyetemtől búcsúzó. végzős hallgatók hagyományos ballagását, karneválját és bálját bővítették kerek egész programmá. Igaz, így a valétanapok nemcsak a végzősök búcsúünnepségei lesznek, hanem az egész egyetemi ifjúság életét és tevékenységét reprezentáló eseménysorozattá. Az egyetem és a város különböző pontjain levő művelődési házak adnak otthont a valétanapok rendezvényeinek. A PHDOX zenekar műsorától a Silány Kínpad és az irodalmi színpad előadásáig, sok minden helyet kapott a programban. Ifjúsági találkozó lesz az egyetemen, amelyre a város középiskoláinak és gyárainak küldötteit várják. A Pedagógus Szakszervezet Kossuth utcai székházának nagytermében mutatják be az egyetem 20 éve című kiállítást, amely kiegészül a fotó- és képzőművészeti kör tagjainak legjobban sikerült alkotásaival. ízelítőt adnak szakmai munkájukból is: május 21—22-én konstrukciós és technológiai szekcióban megrendezik az Anyagmozgatás és gépei speciális tudományos diákkonferenciát. Erre öt hazai és négy külföldi egyetem hallgatóit várják. Természetesen változatlanul megtartják a hagyományos valétarendezvényeket is: a karnevált, a bált, az Oktatók—Szigorlók labdarúgómérkőzést. A három nap gazdag programját nehéz lenne felsorolni. Egy biztos azonban: akik figyelemmel kísérik majd e rendezvénysorozatot, elég sokrétű bepillantást nyerhetnek az egyetemi ifjúság életébe. Mert bár az ő feladatuk itt elsősorban a tanulás, a pályára való felkészülés, mégiscsak aktívabb kapcsolatot szeretnének kiépíteni a várossal, melyben öt esztendőt töltenek el. Csntorás Annamária ÖTVENHAT Képek és költészet Kalász László: Parttól partig Vékonyka könyv. Mindösz- sze nyolcvanegynóhány oldal Kalász László második kötete, a Parttól partig. S ötvenkilenc vers. A két'1 szám mindjárt rá vall Kalász költészetének egyik tulajdonságára; általában rövid, 10—30 soros verseket ír. A szám azonban nem minősít, legfeljebb jellemez. A versek nemcsak rövidek, de tömörek, szűkszavúak, a kifejezés markáns pontosságára törekvőek. Valamely szemérmes férfiméltóság fegyelmezi a lélekből előtörő, s szavakba gyűlő érzéseket, indulatokat. Sokat végigélt, befelé forduló, önemésztő lelkialkat a Szalonnán élő tanítóé. Kínlódásai, kínzó érzései, gyötrődései átsütnek a természeti képeken éppúgy, mint embert dolgaiban látó helyzetdalain. Szédülős félelemmel vág neki — mint minden hegyek között élő ember — magasságoknak és mélységeknek, s büszke öntudattal vall e szorongás fölötti győzelméről; világegyetem egy házkörüli veteményeskert növényei képében; az ember megroppanásának tragikuma egy talp alatt összeroppanó dió keltette képzettársításban; s a megoldódások, a konfliktusokból való szabadulás emberi viszonylatai: szerelem és szeretet, barátság és azonosulás a többiekkel, de mindenekelőtt a természetben való boldog, gyönyörködő megnyugvás. Ezek az érzések, ez a közvetlen emberi reagálás a környező világra, mely szűk körében is egyetemessé lehet: íme, Kalász László második kötetének legjobb erényei. S nem hagyhatjuk szó nélkül kiváló szóalkoló leleményét, ritmusteremtő, a verses kifejezés új lehetőségeit mutató invencióját sem. Nem lévén elhivatott, vagy épp magának ezt az elhivatottságot tulajdonító kritikus, inkább csak megérzéseimet, s ha szabad így mondanom, a teljességből hiányzó rész keltette zavaromat fogalmazom meg, amikor mondom: Kalász újabb versei erényeikben éppoly egyenletesen, éretten hasonlóak, mint gyöngéikben. Végigolvasom a kötetet; aztán mégegyszer, s keresek valamit, ami talán több, mesz- szebbre látó, mint amekkora távolság van egy folyó két partja között. Kalász verseiben egy képből, egy hasonlatból, metaforából indul ki mindig; vallja is, ha önnön művészetéről néha megnyilatkozik. József Attila verisszerkesztése is ezt az utat járta. Csakhogy —, s ez a Kalásznál hiányzó rész — József Attilánál az egy kép kibontása szolgálja egy gondolatmenet általában építkező, Induktív godolat- menet költői megjelenítését. A versek izzását, erejét épp az adja, hogy a kibomló költői kép azonos a kifejtett, s ezért világkép-érvényű költői eszmével. Nos, Kalász meg tudja valósítani magas művészi szinten a feladat egyik felét, gondolatai azonban sokszor csak tézisek, kinyilatkoztatások, vagy néha ugyan élettapasztalat diktálta igazságok, de nem először, s nem új módon fogalmazottak, megállapodott érvényességükben olykor szinte közhelyszerűek. Eszközei, a megtalált szavak, formák, ritmusok dolgában érett, kiforrott, s vonzóan egyéni világ Kalász László verseinek világa. A gondolatok, a gondolkodás mélysége, s eredetisége tekintetében nem még. Nem receptet akartam adni, mégcsak nem is tanácsokat. Erre gondolom, nincs is szüksége. Talán maga is érzi verseinek, költői világának az intuitív voltából eredő hiányait. Maga mondja: még keres, még próbálkozik, s azóta, hogy e könyv verseit írta, sokat végzett már ebben a kereső erőpróbában; készülő harmadik kötete hisszük, meggyőző bizonyítása lesz az útkeresés sikerének. Papp Lajos esztendős a Csárdás- királynő, a Kálmán Imre komponálta világhírű nagyoperett. A címszereplő csárdáskirálynőnek nincs és nem is lehet kora. Örökifjú, mint ahogyan elnyűhetetlenül az maga az operett, a sok-sok népszerű melódia. 1914-ben írta Kálmán a muzsikát Stein és Jenbach szövegéhez, 1915-ben mutatták be Becsben, 1916-ban Magyarországon és azóta szerte a világon állandóan műsoron van. Sikere páratlan. Ha egy dráma nagy tetszést kelt, ha folyamatosan nagy a közönség- sikere, azt szokták mondani, hogy a prózai művek Csár- dáskirálynője. Ha egy színházat valahol szerte a nagyvilágban kevesen látogatnak, mindig előkerül a Csárdáskirálynő és megtelnek a széksorok. A régi operettet Békeffy István és Kellér Dezső porolta át már ugyancsak régen, versszövegeit meg nem kisebb ember, mint Gábor Andor írta. A felszabadulás után hazánkban újabb hódító útjára indult az érzelemdús játék. Sikerdarab, egyben állandó „ellenpont” is lett. Aligha van még színpadi mű, amelyet annyiszor emlegettek volna pejoratív kicsengéssel, amely annyiszor lett volna a tévesen értelmezett sekélyes ízlés példája, mint éppen a Csárdáskirálynő. S miközben csaknem bűnnek tartották színpadra állítani, rajongóit meg átok-szitok érte, sikersorozata töretlen volt. Itthon és szerte a nagyvilágban. Hozzá kéül tenni: nem érdemtelenül. A csacska történet csak keretül szolgál, hogy újra, meg újra hallhassuk a széles áradású muzsikát, a nagyszerű dalokat, s a színpadról áradó levegő, a Ferenc József-i világ márré- gesrégen csak nevetésre ingerlő karikatúra. A kritikus, aki már igen sok és sokfele előadásban látta a Csárdáskirálynőt, félre kell, hogy tegye komolykodását, félre a fontoskodó mérlegelést, s megpróbál nemes veretű oporettmuzsikára szomjas nézőként ülni a nézőtéren. Nem mérlegeli a cselekmény fordulatait, hanem arra gondol, hogy a Csárdás- királynő a maga műfajában igen előkelő helyet foglal el, s az előadásnak ezt az előkelő helyet kell újra megerősítenie. A MISKOLCI I <-'loaclás e§y ______________j kicsit a nők p rodukciója. A rendező debreceni vendégművész: Fényes Márta. Miskolci bemutatkozása fényes siker. Jó ritmusú, eleven sodrú előadást produkált. Nem volt a színpadon üresjárat, jól ültek a poénok, s ha a harmadik felvonásra egy kicsit meg is fáradt a játék, hát kérem szépen, éri még eddig minden Csárdáskirálynőnél így volt, itt biceg kicsit az öreghölgy születésénél fogva. A zenekart Herédy Éva vezényelte. Kitűnően tartotta kézben az együttest és a színpadi énekeseket, valójában az ő kezében volt az egész játék gördülékenységének a biztosítéka. Ragyogóak voltaic a nyitányok, a közzenék, kitűnő az énekszámok kísérete. Kálmán Imre muzsikája méltó tolmácsolóra talált. A tánckar az első felvonásban szerepelt a legtöbbet, aztán lassan elapadt a teendője, de a Koboz Ágnes koreografálta táncok nagyon széliek, emlékezetesek, ötletesek voltak. Kár, hogy a második felvonás balettjéhez már csökkentett számmal állt ki a tánc- kar. A főszereplők Hruby Mária tervezte kosztümjei pazar bőkezűségről tanúskodtak, többségükben nagyon szépek voltak, talán két megjegyzés azért idekívánkozik: Szilvia második felvonásbeli ruháján a flitter sok volt, csillogása zavart, s előnytelenül tükröződött a primadonna arcán is, azonkívül a kisebb szereplőkre is több gond fordítandó — még a harmadik felvonás tisztjeinek öltözetére is. A női gárda felsorolását most megtöri Sulci Antal neve, aki a századfordulót jól idéző szecessziós díszleteiket tervezte. j NOS, ILYEN FÉNYES | segédlettel kelt hát életre Miskolcon a Csárdáskirálynő. S ha a néző kicsit cinikus és azt kérdezi, „mi ebben a felújításban a báni?" — máris adott a válasz a kérdés helyesbítésével: „nem mi, hanem ki ebben a Bóni?” A Bóni, azaz Báni gróf pedig a bemutató előadáson Markaly Gábor volt. Vele kezdjük a szereplők felsorolását. Nemcsak az előbbi szójáték kedvéért, hanem mert a bemutató talán legnagyobb és legkellemesebb meglepetése a sok-sok prózai szerep után ilyen felszabadult jókedvvel, sok-sok játékossággal megformált operettszerepben látni a fiatal színészt. Kama- szos sutasága, kellemes énekszámai és táncai emlékezetessé tették alakítását. S ha már Bónival kezdtük, folytassuk a hajdani Bónibói Miska főpincérré „változott” Fehér Tiborral, aki roppant mértéktartó módon, de szinte minden mondatával harsány derűt keltve, nagyon is élő embert formált az öreg lokálpincérből, az operettigényen túlmenően mutatva fel annak emberi vonásait. Várhegyi Márta nagyszerű énekszámaival, kellemes játékával tette emlékezetesen vonzóvá Szilviát, a roppant férfias, visszafogott indulatokat sejtető játókú kitűnő énekes Rózsa Tibor pedig nagyszerű párja volt Edwin alakjában. Nagyon jól jellemzett figura volt Füzessy Ottó formálásában az orfeumtöltelók öregedő író, a kedves Kerekes Ferkó, s nagyon-nagyon tetszett a sokféle szubrettsze- repben mindig valami újat is hozni tudó Komáromy Éva Stázija. Kissé túlrajzoltnak tűnt Kanalas László Leopold herceg karikatúrája, méltóságteljes Pálffy György Ferdinand főhercege, figyelmet érdemlő Sárközi Sándor öreg közjegyzője. Feljegyzésre kívánkozik Györváry János tábornoka, a három volt férj alakjában Somló István, Csiszár Nándor és Bősze Péter, egy párbajsegédként Szilágyi Lajos, Kendeffy Gyula és Bodonyi László kettőse egy halhatatlan komikus testvérpár sikertelen utánzását juttatja eszünkbe. A táncosok közül Füsti Molnár Ágota, Poroszlay Éva, Bodrogi Zoltán és Borbély György kíván feljegyzést. VÉGÜL, de nem utolsósor- . ban szólni kell a címszereplőről, Máthé Éváról, aki olyan sok és olyan sokféle nagyszerű alakítás után most ebben a parádés szerepben ismét megcsillogtathatta sokszínű tehetségét, emberi közelségbe hozva Cecília alakját. Szép volt, vonzó, méltóságteljes és derűs. Eszményi csárdáskirálynő, valóban az egész játék központja. A kritikus végül mégis kritikát írt. Ilyet. Tetszett a Csárdáskirálynő miskolci új bemutatása. Bizonyára másoknak is. Benedek Miklós Miskolc májusi zenei programjából Elmarad a japán karmester koncertje Május még hátralevő három hetének Ígéretes miskolci zenei programjából egy koncert sajnos elmarad. A miskolci szimfonikus zenekar május 11-re a színházba hirdetett hangversenyét a japán vendéglcarmester, Hiroyuki Ivaki megbetegedése miatt kénytelenek voltak elhalasztani. A későbbi időpontról a Filharmónia értesíteni fogja a bérlőket és más érdeklődőkéi. A diósgyőri várban május 31-én a miskolci szimfonikusok koncertet adnak. A Beethoven műveiből összeállított hangversenyt az együttes igazgató karmestere, Mura Péter vezényli. Május 20-án a Bartók-te- remben Konstanty Kulka lengylei hegedűművész kamaraestje szerepel a programban. Jerzy Marchwinsky zongorakíséretével és Pertis Péter közreműködésével Bach, Beethoven, Debussy, Itavel és Paganini műveket szólaltat meg. Az avasi műemlék templomban május 25-én a Miskolci Kamarazenekar, a Miskolci Kamarakórus, Lehotka Gábor orgonaművész és Kovács Dénes hegedűművész mutatja be Vivaldi két művét, valamint Händel orgonaversenyét. íájak és emberek Pereeesi fotósait sikere Egerben A MÉSZÖV által Egerben Tájak és emberek címmel megrendezett országos fotó- kiállításon a pereeesi bányász fotóstúdió kollekcióját a zsűri egyhangú döntése alapján első díjjal tüntették ki, A pe:ecesi stúdió 7 fotós 22 nagyméretű képét — közöttük Laczó Józsefnek, az Észak- Magyarországban is megjelent alkotásait — küldte el a kiállításra.
