Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
Szerda, 1970. május 6. gSZAK-MAGYARORSZAG 5 Milliós megtakarítás (jépesítik a külszíni anyagmozgatást A Borsodi Szénbányáknál már a múlt évben megkezdték a korszerű bányászkodásnak megfelelő külszíni anyagmozgatás kialakítását. A munkába állított Vörös Csillag forgórakodó dömperek például 1,4 millió forint tiszta nyereséget biztosítottak a vállalatnak. Az autódaruk és a különféle anyagmozgató berendezések összesen közel kétmillió forinttal csökkentették az önköltséget. Az idén folytatják ezt a munkát, elsősorban a bányászati speciális viszonyoknak megfelelő anyagmozgató eszközök. szerszámok kialakítását. Fontos feladat az üzembe állított berendezések részére a megfelelő munkakörülményeket biztosítani. A tervek szerint az idén az ösz- szes anyagmozgatási munka 29 százalékát már gépek végzik. Ez nagy mértékben megkönnyíti a dolgozók munkáját, és mintegy 2,5 millió forinttal csökkenti az önkölt- s'éget. Hely a tetőn 'sc y % „ Ü " ’' A- 1 Ví, • ' <, '. ........... . . ..A' : ■ " 's '' i V&Av > IpS« ' ■w Megfiatalodva várja látogatóit és kiállítóit a budapesti vásárváros. Űj pavilonok építésén kívül csinosítják a régi kiállító-helyiségeket is. A nehézipari pavilon korszerű alumi- niumtetőt kap, s a kiállítás főterén több kis méretű helyiséget építenek. Képünkön: utolsó simítások a nehézipari pavilon tetőjen. Többtermelés, béremelés az Ózdvidéki Szénbányáknál Az Ózdvidéki Szénbányák dolgozóinak jó munkáját dicséri, hogy az első negyedévben közel Cl ezer tonnával több szenet termeltek, mint az a tervben szerepelt. A vállalat legnagyobb termelő egysége, a kétalcnás egercsehi üzem átlagosan napi 1364 tonna szenet adott. A királdi üzem termelt a legmegnyugtatóbban és mintegy 10 ezer tonna szenet termeltek terven felül. A múlt évhez viszonyítva nagymértékben nőtt a farkaslyuki üzem termelése is. A putno- ki üzem ideiglenes visszaesését az okozta, hogy az év elejétől nagy erőkkel megkezdték egy komplex gépesj- tésű front előkészítő munkálatait, amely üzembeállításával majd sokat segít az üzem teljesítményén. A visszafejtés alatt álló somsályi üzem napi termelése az első negyedévben 751 tonna volt, ami a második negyedévben 590 tonnára csökken. örvendetes, hogy a vállalat aknáiban kedvezően változott a fás és az acéltámos biztosí- tású frontok aránya. A gazdaságosabb széntermelést segíti elő, hogy az idén több önjáró biztosító berendezést és jövesztőgépet helyeznek üzembe. Fontos kérdések megoldását várják azoktól a bérpolitikai intézkedésektől, amelyeket a vállalat pártbizottsága, szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése dolgozott ki. Eszerint április 1től átlagosan műszakonkénti ötforintos béremelést valósítottak meg. A bérek helyes kialakítása, valamint a jogosan kifogásolt bérfeszültség megszüntetése érdekében elsősorban a szakniányo- sok bérének emelését tekintették fontosnak. De emelték a föld alatti kiszolgálók közül azoknak a fizetését is, akik nagy fizikai megterheléssel járó munkát végeznek. Az alkalmazotti létszám szintén háromszázalékos béremelésben részesül. Az éves bérszínvonal háromszázalékos fejlesztése összesen 6,5 millió forintot tesz ki, amelyet a nyereségi alap terhére osztanak szét. Nagy gondot jelent a bezárás felé közeledő Somsályi Bányaüzem felszabaduló munkaerejének a vállalat más üzemeibe való átcsoportosítása. A somsályi dolgozók vállalaton belüli áthelyezése több ütemben történik. Az első ütem végrehajtásához május elsején kezdtek hozzá. A terv szerint fél- száz dolgozó kerül át az Egercsehi Bányaüzemhez. Az egercsehi üzem vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy az áthelyezés során kár ne érje a dolgozókat. Igyekeznek a régihez hasonló munkakörülményeket és bérszínvonalat .biztosítani és még arra is ügyelnek, hogy az eddig egy csapatban dolgozó bányászok ezután is együtt maradjanak. Természetesen nem biztos, hogy az új munkakörülmények, esetleg az új munkafeladatok nem fognak zavarokat okozni. Mindenesetre most arra van szükség, hogy a vezetők megfelelően fogadják az áthelyezett munkásokat, a bányászok pedig, akik új munkahelyre kerülnek, megértéssel, felelőtlen követelőzés nélkül foglalják el új beosztásukat. Lepn által a kereskedelem és ipar közt Beszélgetés dr. Ságliy Vilmossal, a belkereskedelmi miniszter első helyettesével Dr. Ságliy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese Miskolcon járt, hogy részt vegyen a megyei tanács vb-tilésén. A végrehajtó bizottsági ülés után néhány kérdésre kértünk választ tőle. R — Várhatunk-c 1970-ben stabilizációt az árak alakulásában? — Az bizonyos, hogy az elmúlt évben nagyobb ármozgás volt, mint amilyen indokolt lett. volna. Ez évben árstabilizációra törekszünk. Ehhez természetesen sok minden szükséges, s megfelelő intézkedések is születtek már. Többek között az, hogy a legfontosabb fogyasztási cikkek termelési árának emelését előzőleg be kell jelenteni, s indokolni kell. Minisztériumi intézkedésre 10—15 százalékkal csökkent az importáruk ára. — Előfordult, hogy a kereskedelemben áremeléssel jutottak nyereséghez. Ezt joggal nehezményezik a dolgozók. — Mi sem helyeseljük. Nem vagyunk ellene a kereskedelemben jelentkező nyereségnek, de ne az árrés növeléséből szülessék. Ha a jövőben ilyet tapasztalunk, az illető vállalat vezetői kerülnek majd anyagilag hátrányos helyzetbe. Az árpolitika alakításában különben is az eddigieknél többet várunk a kereskedelemtől. Pontosabban azt szeretnénk, ha intenzív áralkut folytatna kereskedelmünk az iparral. Ne fogadjanak el minden ajání latot. Az alku legyen a keres kedelem bevett gyakorlata. — Azt is jogosan kifogásolják a vásárlók, hogy bizonyos, olcsóbb áruk egyszerűen eltűntek 3 boltokból. Tudnak-c hatni ennek megváltoztatása céljából a kereskedelemre? — Ezt a jelenségét tapasztaltuk; jogos a vásárlók panasza. A központi intézkedésen kívül helyileg is sokat lehet tenni ebben az ügyben. Olyan premizálási rendszert kell életbe léptetni, amely rákényszeríti a vállalat- és boltvezetőket, hogy állandóan, elegendő készletet tartsanak az olcsóbb árukból is. Sajnos, még a helyes készletgazdálkodással sincs minden rendben. A kereskedelem az iparra panaszkodik, hogy nem termel, az ipar viszont joggal mondja; nem rendeltek nála. Nem értik még eléggé az illetékesek, milyen jelentős hatással lehet a kereskedelem az iparra. — Többször, több fórumon szóba került a vasárnapi nyitva tartás és a kereskedelemben dolgozók munkaidő- és szakember-gondja. Várhatunk-e a közeljövőben Q határozott intézkedést? — A vasárnapi nyitva tartás kiszélesítését, különösen az élelmiszerboltoknál, most szorgalmazzuk. Jó lenne azonban már elérni, hogy a boltokban korán reggel legyen tej és kenyér, s ugyanezt megtalálhassák a bevásárló asszonyok este, munkából hazamenet is. A jövőben tejautomatákat szeretnénk beszerezni, s ez is, valamint az, hogy vendéglátóipari egységek is áruljanak tejet és péksüteményt, segítene a vasárnapi beszerzési gondokon. Azt, hogy a kereskedelembe mikor tudjuk bevezetni a csökkentett munkaidőt, még megközelítőleg sem tudom megjelölni. A szakemberutánpótlás ügyében kidolgozott terveink vannak, többek között Borsodban kívánunk majd létrehozni egy 200 férőhelyes kollégiumot. — Végezetül még egy, megyénket érintő kérdésre kérjük válaszát: a kishatármenti áruforgalom megszervezését mikorra várhatjuk? — Ez Borsod áruellátásán is sokat lendítene, mint ahogyan a jugoszláv határmenti községek ellátásában is jól bevált. Ennek kialakításában sok múlik a helyi szerveken. Elvileg nincs akadálya már most sem, hogy Borsod éljen ezzel a lehetőséggel. Mi központilag sokat tettünk az import növeléséért. A behozatalt ebben az évben 35—40 százalékkal növeljük, s bizonyos áruból, mint például citrom és fűszerfélék, annyit hozunk be. amennyire igény van. Országosan jók a külkereskedelmi kapcsolataink. A kishatármenti áruforgalom további segítséget adhat a jobb ellátáshoz, de hangsúlyozom, ennek megszervezése és realizálása a helyi szerveken múlik. (Adamovics) folyóink még iianoroyiioü Az árvízveszély már elmúlt igyan, de folyóink még aindig háborognak. Az el- núlt napokban a Bodrog vízgyűjtőjébe hullott nagy csaladok okozott gondot az iszakmagyarországi Vízügyi gazgatóság dolgozóinak. A Bodrogon végigvonul íjabb árhullám miatt a Bodrogközt védő gátakon ismét cl kellett rendelni az elsőfokú árvíz,- védelmi készültséget, vedden estére a készültséget megszüntethették, de a gálákon továbbra is figyelő- szolgálatot tartanak. A Bodrogból érkező hatalmas víztömeg lelassítja a Tisza hullámtereiről a víz visszahúzódását. A Bodrogzug nagy része víz alatt van még. Tiszabábolna alatt az intenzíven művelt tiszai hullámtérről sem tudott levonulni a víz. A dél-borsodi tiszai gátak egy részén még tart az ár- vízvédelmi készültség. A főszerkesztő átadta a meghívót a rovatvezetőnek. a rovatvezető behívta az egyik munkatársat: mit csinálsz holnap? — Hát tudod — kezdte az újságíró —, aztán arra is lusta volt, hogy érveket keressen. — Értelek — mondta a rovatvezető. — Szólj valamelyik gyakornoknak. Kisvártatva jött a nyurgább srác. — Na fiú, holnap füröd- hetsz egyet a Tiszán. Nem bánom, viheted a kislányt is. Itt ez a meghívó ... Bütykölj össze harminc sort A gyakornokok nem mondhatnak ellent. A fiatal újságíró zsebre gyűrte a meghívót. Kinn a Tisza partján közben ácsolták a szabadtéri színpadot. A népművelési felügyelő ki motorozott a járástól, hogy ellenőrizze a munkát. Megfürdött, aztán udvarolt egy kicsit a csinos könyvtárosnőnek, megmutatta magát a tanácson és elment ebédelni az igazgatóhoz. A tsz ácsai közben ösz- szehozták a színpadot. Nem volt remekmű, de hát egy napra megteszi. Különben is kinek van kedve harmincfokos hőségben dolgozni? Munka közben — négyen voltak — megitták a liter kisüstit, amit a főkönyvelő felajánlott. Szóval az előkészületek megtörténtek. A nagy napon már hajnalban elindult a neves irodalomtörténész — az évforduló ünnepi szónoka — a fővárosból. Szeretett hűvösben utazni, s a kellemes suhanás közben — vasárnap egyébként sincs nagy forgalom — összeállt benne a beszéd is. Abban a megyében született, ahol az író, s ő készítette el az első jelentős monográfiát. Nem volt nehéz dolga. Mire a kisváros főterére bekanyarodtak, már pontosan tudta, hogy mit fog mondani, s mennyit, — Bőven van időnk — szólt a sofőrnek —, frissítsük fel magunkat egy kávéval. így történt, hogy a presszóban összetalálkozott a megye egyik legfőbb főemberével. Atyafiságosan megölelték egymást. — Mi járatban vagy? — kérdezte a főember. Az egyetemi oktató tes egész napját otthon akarta tölteni, de azért így válaszolt: Természetesen. Magam is készültem. Aztán gyorsan felcsörgette az osztályvezetőt, s szemére hányta, hogy a dologról nem tájékoztatták. Az osztályvezető hebegett-ha bogott, végül kibökte, hogy tud egy rövidebb utat, amelyen még megelőzhetik a főembert. Meg is előzték. Ütközben találkoztak a Hazafias Népfront vezetőivel, a főiskola igazgatójával, egy képviselőMindenki írója túlságosan jól ismerte a viszonyokat, nem ütközött meg a kérdésen. — Hát az ünnepség, tudod... — Persze, persze. A főember azonnal feltalálta magát. (Nem azért volt főember.) Emlékezett is a meghívóra, de hát kinek van ideje mindenütt megjelenni. Valami hirtelen jött bűntudat arra késztette, hogy imigyen folytassa: tudod mit, veled tartok. Ügyis régen jártam azon a tájon. Füzes, Tisza, vendégszerető emberek, meg aztán ennyivel tartozunk az írónak is. Persze előbb le kell mondani néhány dolgot. A főember hazatelefonált a feleségének, aztán szólt a gépkocsivezetőjének is, hogy pihenjen, ma nem lesz rá szükség... Mire az Írószövetség nagy kocsija kigördült a városból, már mindenki tudta, hogy a főember hová ment, miért, s kivel. A tanács elnöke felhívta az illetékes elnökhelyettest. Remélem, mi is képviseltetjük magunkat? Az elnökhelyet-X vei, elhagyták a nőtanács kocsiját, integettek a kórház igazgatójának, a gépgyár vezetőjének, s látták amint Trabantját nagy sebességre ösztökélve igyekezett a helyszínre a muzeológus is. A Tisza partján a kis színpad mellett neves és \ népes vendégkoszorú gyűlt össze. — Nagyon örülök elvtársak, nagyon örülök — készségeske- dett a falusi elnök, s azonnal ugrasztottá a helyettesét, hogy tízzel több ebédet rendeljenek, es küldjön a tsz a jobbik borából. Közben vége lett az istentiszteletnek, s jöttek az emberek a Tisza partjára. A legfőbb fóember az órájára nézett, s megkérdezte: hol vannak a járási elvtársak? A felügyelő tudta, hogy nem kerülhetik el a kérdést. Mikor meglátta a magas vendéget, üzent is azonnal. De vajon megkapták-e a járásnál? Megkapták. Kicsit későn. de megkapták. A járás gazdája — hirtelen haragú, kemény szavú ember volt — úgy káromkodott, mint egy hajdani káplár. A sarokba vágta a gonddal előkészített horgászfelszerelést, s rászólt a feleségére: a sötét ruhám azonnal! Útközben felvette az elnököt, s együtt méltatlankodtak, milyen hanyag az illetékes osztály ... Az emelvényen már nem jutott nekik hely. Ott ült a szónok, a legfőbb ember, a Hazafias Népfront, a nőtanács, a kórház, a főiskola, a múzeum, szóval a megye minden jelentős embere... Természetesen jutott hely a község vezetőinek is, még a pap is ott feszített az első sorban. Az irodalomtörténészt meghatotta ez a nagy érdeklődés. Lágy hangján arról beszélt a Tisza-parti csendben, hogy ez a piciny falu milyen nagy embert adott a hazának, hogy a nehéz éltű szülők mennyi gonddal nevelték fiúkat, akinek születési évfordulóján lám, most itt tiszteleg egy egész megye, melynek vezetői nagy kincsüknek tartják azt az örökséget., amelyet a paraszti sors legjobb magyar ismerője reájuk hagyott. A járási főember arra gondolt, hogy leváltatja a népművelési felügyelőt, a muzeológus azt latolgatta, hogy most végre közelébe férkőzhet a megye gazdájának, a kórház igazgatója magában büszke volt: rá, hogy mostani megjelenésével ís erősítheti közéleti funkcióját, a tanácselnök izgult, hogy elég lesz-e az ebéd, az újságíró-gyakornok pedig, miközben szorgalmasan jegyezte a hosszú protokollt, ezt gondolta: megfogtam az isten lábát. Végre teljes névvel jövök a lapban. Gyarmati Béla
