Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Vasárnap, 1970. május 31. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ^I/TO.-IHOTOR Szovjet autók IMem adok kölcsön AZ ELMÚLT ÉVBEN több mint kétszázezer személy- gépkocsit gyártottak a Szov­jetunióban, de a közeljövő­ben ez a szám ötszörösére nő. A szovjet ipar számol az A „Volga” nemcsak a Szovjetunióban vívott ki el­ismerést. hanem más orszá­gokban is. Az új modellt — a „GAZ—24”-et azonban még kevesen ismerik. A Korszerű karosszéria, nagyobb kényelem és megbízhatóság jellemzi az új Volgát. egyre szélesedő autópiac le­hetőségeivel. Felújítják a moszkvai, gorkiji és ulja- novszki autóüzem termelé­sét és épül egy új autóipari nagyüzem a Volga mentén is, Togliattiban. Az izsevi üzemben már megkezdték a „Moszkvics”-ok szerelését. Megjelentek az utcákon az új, korszerűsítettebb „Volga”, „Moszkvics” és ' „Zaporo- zsec” modellek. A szovjet személygépko­csikról külföldön is jó véle­ménnyel nyilatkoznak. Nyu­gat és Közép-Európa, Afrika, valamint Észak-Amerika végei, növekvő érdeklődést mutatnak a szovjet autóipar exportlehetőséged iránt. Az „Autóexport” külkereske­delmi egyesülés 67 országban ad el „Volga” és .-.Zapora- zsee” személygépkocsikat. Míg korábban elsősorban kí­váncsiságból állták körül a külföldi kiállításokon és vá­sárokon a szovjet személy­autókat. ma már üzleti szem­mel néznek rájuk: minden szempontból értékelik a ko­csikat. megjegyzik a kor­szerű karosszériát és a sze­relvények nagy megbízható­ságát. Az elmúlt évben a Lenin Komszomol nevét viselő Moszkvai Autóüzem meg­kezdte a viszonylag kisfo- gyasztású „Moszkvics—412” gépkocsik sorozatgyártását. A kocsi motorja négyhengeres, soros, 1478 köbcentiméteres hengertérfogattal. A motor teljesítménye percenként 6 ezer fordulat mellett 75 ló­erő. Az autó maximális se­bessége 150 kilométer órán­ként. Két változatot is kidol­goztak az új „Moszkvics” alapján — az „Universzal”-t és a „Furgon”-t. „Volga-GAZ—24” nagyobb kényelmével és a modern esztétika követelményeit ki­elégítő korszerűbb karosszé­riájával különbözik elődjé­től. Száz lóerős motorja több a „FIAT—124” típusú gép- j kocsi képezi. A szovjet j „VÁZ—2101” típusú kocsi a ' szovjet út és időjárási viszo- j nyolchoz való jobb alkalmaz- 1 kodóképességével különbö­zik olasz elődjétől. A konst­rukció módosítását szovjet és olasz szakemberek közö­sen végezték el. A „VÁZ— ( 2101” gazdaságos, és jó el­rendezésű autó. Az ötszemélyes kocsi 60 lóerős motorja segítségével óránként 140 kilométeres sebességre képes. A gépnek zárt hűtése van, a hűtőfolya­dékot két évig nem kell cse­rélni. Az autó erős fagyban való hosszabb várakozás után is „készségesen engedelmes­kedik” az indítónak. A „VÁZ—2101” sorozat- gyártásában a KGST orszá­gok is részt vesznek. Ma­gyarország készíti az autó­rádiókat, Lengyelország a rugózatot, Bulgária pedig az új szovjet autó akkumu­látorait szállítja. A gépkocsit több változatban akarják gyártani, és már megkezdték a következő VAZ-modell ki­dolgozását is. A VOLGÁI AUTÓÜZEM építésének befejeztével jelen­tősen megnövekszik a Szov­jetunió személygépkocsi ter­A gyorsan népszerűvé vált új „Zaporozscc” kisautó. mint 130 kilométeres sebes­séget biztosít óránként. Hamar megnyerte a szov­jet és a külföldi közönség tetszését a „ZAZ” emblé­más virgonc kisautó, az új „Zaporozsec” is. A ZAZ— 966 elegáns külseje, új, lég­hűtéses U-alakú motorja, se­bességváltó mechanizmusa és a főtengelye vonta magára a szakemberek figyelmét. Ez a kisfogyasztású kocsi 120 kilométerre tud felgyorsul­ni, benzinfogyasztása 100 kilométeren, az utazási se­bességtől függően 8,5—10 li­ter normál benzin. Hamarosan megjelenik az utakon a Volgái Autóüzem újszülöttje is. Mint ismere­tes, az üzem házismodelljét melése — ami a növekvő életszínvonalat figyelembe véve, teljes mértékben szük­ségszer’'' Frédinek, esSLaít­nak emberfeletti emlékezőte­hetsége volt. Valóságos me móriazseni. Visszaemlékezett a legielentéktelenebb ese­tekre, és emlékezete soha nem hagyta cserben. Már az iskolában rengeteg hasznát- vette csodálatos memóriájá­nak. Nem kellett tanulnia, egyszeri olvasás után a la­in szótár egész oldalait is- nételte el gondolatban. S livel a tanulást „kiküszö- ölte”, könyvekre sem volt züksége, és az értük kapott oénzt hasznos dolgokra: ci­garettára, parittyára fordít­hatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy vállalathoz ke­rült, ahol — különösen az igazgatót — valósággal el­kápráztatta memóriájával. 1 hamarosan az igazgató sze­mélyi titkára lett, s ettől kezdve háromszor olyan gyorsan ment az igazgatói személyi ügyek kezelése, mint Giziké, a gépírónő idején. Nem kellett az akták között turkálni, fejből vágta ki, mi­kor. milyen ügyben járt a , vállalatnál, s az ügy milyen iktatószámon fut. Csak ép- , pen feketekávét nem szol­gált fel, és nem illegettc magát mosolyogva az ügyfe­lek előtt, mint Giziké. Emlí­tésre méltó még, hogy Frédi, volt iskolatársamnak fejé­ben volt az egész magyar menetrend. Minden évben, menetrendváltozáskor újra elolvasta, és tudta, hogy pél­dául hány órakor kell fel­ülni a vonatra, hogy este 7- re megérkezzen Zalaszent. grótra. Nem emlékszem rá, hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memóriá­id barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossz néven, meg vagyok szorulva: adj kölcsön 300 forintot. A zsebembe nyúltam, és ldnyáiaztam neki három pi­rosat. Édesmindegy — gon­doltam —, hogy az én zse­bemben van-e a pénz, vagy nála. Ügysem költőm el. Az idő pedig telt. Pár hó­nap múlva célzásokat tettem a kölcsönre vonatkozóan, de Frédi ártatlanul nézett rám: nem értett belőle semmit. Megdöbbentem. Lehetséges volna? Ez a tökéletes memó- riájú Frédi nem emlékezne a kölcsönre? Tegnap aztán újra felemlítettem neki a kölcsönt, mire a szemembe nézett és fahangon ennyit mondott: — Egészen szép. kirándu­lásra alkalmas idő van. — Nem addig az! — vág­tam vissza. — Az a 300 fo­rint, amit fél éve kölcsön­adtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább. Re­mélem, emlékszel rá, hogy tartozol ? Azt vártam, hogy zavartan dadogni fog. bocsánatot kér feledékenységéért. és a zse­bébe nyúl. Ehelyett azon­ban gúnyosan felkacagott: — Látod, ez vagy te! Ilyen memóriád van neked. Hát te nem emlékszel, hogy holnap­után lesz három hete, dél­után fél négykor összetalál­koztunk a Bumbedlin utcá­ban. a 47-es számú ház előtt, az úttesten éppen egy sörös­ládákkal megrakott teher­gépkocsi porzott el, rendszá­ma LX 76—04, a vezetője pörge bajuszú 40-es férfi, a túloldalon kint állt a bor­bélyüzlet előtt az a csinos lányka, én zsebbe nyúltam, és átadtam neked nagy hálá­val a kölcsönt? Pontosan két százast, három húszast és négy tízest?! Hát nem em­lékszel rá, barátom? Erre a fejbevágóan pontos adathalmazra nem lehetett nemet mondani. Mindenesetre legnagyobb' emlékezőtehet­séggel megáldott embernek sem adolí kölcsön. Dénes Géza A kávét persze elfelejtette! Shell benzinkút Veszprémben Az országban hatodikként létesült veszprémi Shell benzinkút építésére 16 millió forintot fordítottak. A műszerekkel kivá­lóan felszerelt benzinállomás igényesen látja cl szolgálatai­val a hazai és külföldi autósokat. Hamarosan Miskolcon is megnyílik a cég új benzinkútja. Éttermi füstölgés Szomorújáték három fogásban, epilógussal i. VENDÉG: Kérek egy adag sertés­bordát Dubarry módra, meg hozzá egy kovászos uborkát. PINCÉR: Igenis, egy Dubarry ková­szos uborkával. Küldöm az italost. VENDÉG: Egy pillanat! Ez a Du­barry, ugye, nem más, mint egy szelet sertéshús, a tetején egy darabka kar­fiol, az egész leöntve besammer már­tással, és egy kicsit átpirítva. PINCÉR: Ügy van, a kedves ven­dég nagyszerűen kiismeri magát az ételek között. (Elmegy.) (Eseménytelenül eltelik vágj’ hét- nyolc perc. A vendég idegesen dobol ujjaival az abroszon.) PINCÉR (visszatér): Tessék valami mást rendelni. A Dubarry elfogyott. VENDÉG: Ilyenkor? Hiszen még déli egy óra sincs! PINCÉR: Elfogyott. Tessék mást kérni. VENDÉG: Ezt szerettem volna. Egyáltalán, hány adagot készítettek belőle, hogy ilyenkor már csak az ét­lapon van, a valóságban nincs? PINCÉR: Ebből nem szoktak sokat csinálni. Hátha nem fogy el. Ezt nem lehet eltenni holnapra. VENDÉG: Nem is kell eltenni: Mégis, szeretném tudni, hány adag készült ma? PINCÉR: (a vendég füléhez hajol): A kedves vendég törzsvendégünk, hál elárulom, de ne tessék senkinek el­mondani: ötöt. VENDÉG: Ebben a nagy étterem­ben? PINCÉR: Ebben. Tessék mást-kérni. VENDÉG (az étlapot böngészi!: Le­gyen akkor — finom falatok jó'asszony módjára. IL ÉTTEREMVEZETÖ (a tálalónál el­fogja a pincért): Mit murizott az az izé? PINCÉR: Semmi. Csak höbörög, mert már nem jutott neki Dubarry. Morog, miért csinált a szakács ilyen keveset. ÉTTEREMVEZETŐ: Hallatlan! Ezek a törzsvendégek miket képzelnek! Ve­lük van mindig a legtöbb baj! Mindig nyavalyognak, azt hiszik értenek min­denhez, meg azért, mert itt esznek naponta egy ebédet, van valami külö­nös előjoguk. Még az se tetszik nekik, ha rendezvények miatt néha nem tud­juk őket megzabáltaini. PINCÉR: Hát. az bizony megesik. ÉTTEREMVEZETŐ: Hányszor?! Leg­feljebb szezonban hetente kétszer-há- romszor. No és? A rendezvényekből élünk barátom, nem a menüt rendelő törzsvendégekből. Ki figyel oda. ha egy törzsvendég elégedett, vagy elége­detlen, de ha van itt egy tíznapos szimpozion. és itt kosztol a társaság, az igen. Szép tálalás, meg minden, ami belefér, s nem baj, ha cgy-cgy minisz­terhelyettes, meg egyéb fejes vissza­emlékezik, hol evett valami jót, mi­egymás. Érti? No, vigne ki neki azt az izét, már biztosan kihűlt. III. PINCÉR (a vendég elé rakja az ételt). VENDÉG: Bocsánat. Arról volt szó. hogy finom falatok jó asszony mód­jára. PINCÉR: Igen. Ez az! VENDÉG: Ez nem az! PINCÉR: A konyhán annak adták ki. VENDÉG: De ez akkor sem az! A Venesz-féle receptkönyv, a maguk bibliája nem így írja elő. PINCÉR (vállat von, fanyalogva): Jól van a kedves vendég tájékozódva. Egyébként visszavilietem. VENDÉG: Ne vigye, mert akkor so­hasem ér ide. egy újabb étel. PINCÉR (újabb vállvonogatás után elmegy). ÉTTEREMVEZETŐ (bejön): Ízlik, kérem tisztelettel? VENDÉG: Nem, Nem ezt kértem, de megeszem, mert éhes vagyok. Egyéb­ként rágós, hideg. ízetlen, ÉTTEREMVEZETŐ: Furcsállom, ké­rem, Tegnap itt ebédelt Iksz elvtárs, tetszik ismerni bizonyára. No, ugye? Szóval, itt eb'édelt Iksz elvtárs, a fő­hivatali föföfö. Ugyanezt ette. Neki nagyon ízlett. Meg a kísérőinek is. Meg a múltkor itt volt, kérem szépen, egy delegáció Bumburnyákiából. Hát azok a bumburnyákok sem győzték eléggé dicsérni. VÉNDÉG: Lehet, hogy Iksz elvtárs­itok ízlett, de én Ipszilon elvtárs va­gyok, és bumburnyák sem vagyok. Ez a lényeg. De ha Iksz elvtárs már teg­nap ette, ez az étel azóta kihűlhetett. ÉTTEREMVEZETŐ: A kedves ven­dégnek kicsit szekánt hangulatban tet­szik ma lenni. VENDÉG: Nem ma. Mindig, ha így szolgálnak ki. Legszívesebben nem ■tenném be ide többé a lábamat. Fi­zetnék! ... UTÓJÁT ÉK PINCÉR (a vendég távozása után az étteremvezetőre hunyorít): Nem teszi be a lábát. No bumm, és akkor mi van. Megeszi más vendég. Nem marad meg. Egyébként még imn jócskán eb­ből a micsodából. Mit csináljunk vele? ÉTTEREMVEZETŐ: Csigavér! Hol­nap beirjttk az étlapra: sertésjava Esze Tamás módra. Ki emlékszik rá, hogyan ette az öreg kuruc a, disznó- húst?.' ... Benedek Miklós \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom