Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Kedd, 1970. május S» Nagy színházak és körzeti színházak A napokban már közöltük, hogy a Művelődésügyi Mi­nisztériumban kidolgozták a vidéki színházi hálózat át­szervezésének tervét. Az alábbiakban néhány gondola­tot jegyzünk fel az átszer­vezés szükségességéről, cél­jairól, s várható megvalósu­lásáról. Magyarországon a felsza­badulás előtti időszakok szín­háztelepítési politikája nem mindig vette figyelembe a tényleges igényeket és lehe­tőségeket. Színházi épület, il­letve színház nem egy eset­ben ott és akkor létesült, ahol és amikor a helyi szervek, vagy egyes patronáló szemé­lyiségek ezt jónak látták és pénzügyileg támogatták. A felszabadult országban egy alapvetően hibásan telepített színházi hálózattal kezdődött újra a vidéki színművészeti élet. Üj színház nem létesült az eltelt huszonöt évben, sok területen viszont figyelmet érdemlő igény jelentkezett a színművészet iránt, máshol meg, ahol helyben volt a színház, ez az igény kevés volt a mindennapos játszás­hoz, nem indokolta a helyi színház fenntartását. A keve­sebb nézőszám egy-egy he­lyen döntő tényező, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy sok város pedig, ahol lett volna igény a szín­ház iránt, tájelőadásokat ka­pott, az esetek nagy többsé­gében csökkentett színvonal­lal. A tíz vidéki színház igen sok helyen tartott tájelő­adásokat, de ezek csak szín­házpótlók voltak, s nem szín­házat nyújtottak. Az a tájo­lás, ami a negyvenes évek végén hőstett volt, napjaink­ban már anakronisztikus próbálkozás. Szeretnénk olvasóinkat em­lékeztetni egy korábbi írá­sunkra. Március 6-án Debre­ceni vita — országos problé­máról címmel hírt adtunk róla, hogy a Hajdú-Bihari Napló ban országos vita in­dult a vidéki színházak hely­zetéről, jövőjéről, a színvo­nal emeléséhez elengedhetet­len szervezeti változások le­hetőségeiről. Az országos vi­tához mi is hozzászóltunk, ki­fejtve a tájolás elavultságát, valamint azt, hogy a tíz vi­déki színház és a Déryné Színház néhány társulata képtelen a fővároson kívüli teljes Magyarország színházi ellátását biztosítani. A teljes­ségről mindenképpen le kell mondani, nem lehet az or­szág minden községét színhá­zi előadással ellátni. Tudo­másul kell vennünk, hogy a színház nem olyan házhoz szállítható műveltségforrás, mint a könyv, vagy a hang­lemezre rögzített zene, vágj7 akár a film is, ami lényegi­leg azonos a fővárosi premier­moziban, vagy a falusi mű­velődési ház vásznán. Szín­háznak csak oda kell és sza­bad mennie, ahol valóban színházi előadást lehet tarta­ni, s nem a helyi kényszer­körülményektől szabottan an­nak csökkentett értékű vál­tozatát. Elmondtuk vélemé­nyünket arról is, miként kép­zeljük el a jövő vidéki szín­házi struktúráját, őszinte örömünkre szolgál, hogy a Hajdú-Bihari Naplóban már­cius 26-án publikált elkép­zeléseink lényegüket tekintve azonosak a Művelődésügyi Minisztériumban a debreceni vitától függetlenül, azzal párhuzamosan kidolgozott és április 29-én ismertetett ter­vekkel. A Művelődésügyi Miniszté­rium megállapítása szerint a vidéki színházi életben csak a hálózati rendszer megvál­toztatása hozhat javulást. Nem gazdaságossági célok vezetik a minisztériumot, ha­nem több nézőhöz szeretnék eljuttatni a jobb előadásokat, kevesebb terhet róni egy-egy színházra, szűkíteni annak profilját és növelni a szín­házi munka kultúrpolitikai értékeit. Kevesebb helyen, de több nézőnek, több előadást, magasabb színvonalon. Ez az alapvető cél. Az MSZMP Politikai Bi­zottsága már 1964-ben állást foglalt a vidéki színházi élet színvonalának emelése érde­kében a színházak összevo­nása mellett. Az állásfoglalás realizálásának kísérlete volt a miskolci és egri színház összevonása, amely a minisz­térium megállapítása szerint a színvonal emelésében jó ta­pasztalatokat hozott, de a né­zőszám növekedésében még nem hozta mag a várt ered­ményt, ezért további finomí­tásra szorul. A mostani szervezeti vál­tozást célzó tervek megsza­bása előtt a minisztérium sokrétű vizsgálódást folyta­tott, három különböző jelle­gű színházban brigádvizsgá­latot is végzett, majd szem előtt tartva, hogy a színház nem akkor olcsó, ha keve­sebbe kerül, hanem ha töb­ben nézik, arra a megállapí­tásra jutott, hogy nagy szín­házakra és körzeti színházak­ra osztja a vidéki teátrumo­kat. Nagy színháznak tekint­hető Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged színháza. Ezek vá­rosi jelleggel működnek, s csak a kijelölt területükön egy-egy városban, továbbá néhány kiemelt és színházi előadásra alkalmas helyen tartanak előadásokat. Miskolc esetében lényeges változást nem tartalmaz a minisztériu­mi terv. A székvároson kívül Egerben és Borsod, meg He­ves megye néhány más he­lyén tart színházunk a jö­vőben is előadásokat. A má­sik három nagy színház ope­ratársulattal is rendelkezik, a Miskolchoz hasonló területe mellett operaelőadásokat máshol is tart Békéscsaba, Győr, Veszprém és Kaposvár székhellyel körzeti színháza­kat alakítanak ki egy-egy nagyobb tájegység átfogásá- ra. Szolnok és Kecskemét struktúrája egyelőre válto­zatlan marad. Továbbra is országos feladatokkal dolgo­zik a Déryné Színház. Az el­ső körzeti színház Kapos­várott már ez év szeptem­berében megkezdi működését Dél-Dunántúl területén. 1971. júniusig elvégzik a további színházak átszervezését s 1971. szeptemberében minden körzeti színház működésbe kezd. A Pécsi Balett tovább­ra is országos jelleggel dol­gozik. A körzeti színházak nem naponkénti kiszállással mű­ködnek majd körzetük váro­saiban, hanem hosszabb idő­re, több hétre települnek ki oda. A vendégszereplésekre váró helyekről valamiféle színpadi katasztert kell elő­zetesen készíteni, hol, milyen színpadok vannak, milyen a technikai ellátottság, öltözők stb., milyen nagy a nézőtér, s az alkalmasak közül válo- gatandók ki azok, ahová a színházak rendszeresen el­járnak. Mindez eddig csak szervezeti probléma, aminek megoldását a minisztérium javasolja. A színvonal emelé­séhez a megfelelőbb műsor- politika kialakítása, a művé­szi személyi állomány meg­erősítése már helyi feladat. A végső cél — kevesebb helyen, de több és jobb elő­adást nyújtani több nézőnek — a minisztérium által ja­vasolt új struktúrával köny- nyebben elérhetőnek látszik, mint a korábbi, elavult tá­jolási rendszerrel. Benedek Miklós j Festette: Agárdy — Van valami hobbyja? — Ikonokat festek — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában, az \ Egri csillagok forgatásakor bele­szerettem ezekbe a pra­voszláv szentekbe, de sem­mi pénzért nem tudtam sze­rezni egyetlen darabot sem. Hát, akármi legyek, ha én nem tudok ilyet csinálni — mondtam magamban. — Es tudott? — Nézze meg. — A sajátjairól szeretnek írni, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények is itt a falon. — Affenét középkori! Én bütyköltem valamennyit, pi­henésképpen, ráérő éjszakai órákon. Egyszerű apró trük­kök sorozata az egész: vesz egy ócska deszkadarabot, a képzőművészeti szakkönyv­ből kiválaszt egy eredeti szentet, a lehető legprimití­vebb vonalakkal ráplngálja, aztán egy Ids égetés, gyer- tyázás, cipőpasztázás, miegy­más és kész a patina. Ja! Még egy kis gombostűszúr-, kálás. így lesz szúette. — Nem fél, hogy a hami­sítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanul­tam a cirill-botűs írást és a képen egy eldugott helyre alábiggyesztem a nevem. Kü­lönben is ajándékozásra ké­szül valamennyi. Mivel a ba­rátaim barátai szétszórtan él­nek, eljutottak ezek az ado­mányok már a'Föld legkülön­bözőbb részeire; Amerikába, Afrikába, a Fokvárosba. — S a megtévesztően ere­detinek tűnő naiv madonnák­ról mi a véleménye a szak­embereknek? — Nem dicsekedni akarok, de kaptam már ajánlatot hi­vatalos képzőművészeti szer­vektől, hogy dolgozzam el­adásra. Persze a legszebb azért mégis egy bécsi mű­kereskedő ajánlata volt: Hagyjon ott csapot-papot — mondta —, jöjjön át, nyitok magának egy kis antik bol­tot, ahol magyaros öltözet­ben dolgozhatna valahol az üzlet hátterében, még sejtel­mes fényt is derítenék a művészi miliőre, tódulnának a sznobok, eladnánk nagy pénzen az ikonjait, s bár én a maga munkájából lennék milliomos, de maga is az len­ne egy év alatt, azt garantá­lom. — Mit felelt? — Neid semmit, de itthon a színigazgatómnak elmesél­tem, hátha mérlegeli a kö­vetkező fizetésemelésnél. Ónody Éva FELVÉTELRE KERESÜNK: sütőipari szakmunkásokat, autó-motorszerelőket, asztalost, gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőkéi, férfi gépkocsikísérőket, női munkaerőket, takarítónői és raktári segédmunkás munkakörbe. Jelentkezés: Miskolci Sütőipari Vállalat, Miskolc, Hunyadi u. 56. Ózd májusi programja A májusi ózdi népművelé­si program központjában az Ózdi Kohászati Üzemek 125 éves jubileumi díszünnepsége áll. A Liszt Ferenc Művelő­dési Központban május 15-én rendezendő ünnepségen a népművelési intézmények csoportjai működnek közre. A jubileumhoz kapcsolódik a május 12-én nyíló, 125 éves az ózdi gyár című kiállítás is. Ugyanezen a napon nyitják meg a parkmúzeumot, amely a műemlék jellegű gyártörté­neti berendezések szabadtéri bemutatója lesz. Május 8-án nyílik meg a Kun Béla Mű­velődési Házban a IX. orszá­gos vasas fotókiállítás. A ju­bileumhoz kapcsolódik még a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar, valamint a Vasas Köz­ponti Művészegyüttes ének­kara május 16-i hangverse­nye, amelyen neves fővárosi színművészek és operaéneke­sek, balett-táncosok működ­nek közre, s amelyet Mura Péter és Va.ss Lajos vezé­nyel. Kétnapos országos tanács­kozást tartanak 20—2f-én Ózdon a vasas népművelők, 24-én pedig honismereti táj­konferencia lesz. Megrende­zik a járási népművelő na­pot, valamint a járási peda­gógusnapot. A Magyar Televízióban Fritz László rendező Irányításával készül a Televízió nagy sikerű sorozatának, az „Ezcrkcttedik éjszakádnak folytatása. A tv-játék főszereplői: Faluhelyi Magda és Juhász Jácint. A tóvá hbtm ui B orsodban közéj 11 ezer nyolcadikos fiú és leány készül, hogy bú­csút vegyen első iskolájától. Többnyire már elhatározták — hiszen a jelentkezési lap­jukat régen be kellett kül­deniük —, hogy folytatják-e a tanulást, vagy sem, s ha igen, akkor milyen iskolában tanulnak tovább. Kitöltötték és elküldték a jelentkezési íveket, a szakközépiskolába jelentkezők a felvételi elbe­szélgetések .alapján, no meg tanulmányi eredményük sze­rint, már azt is megtudták: sikerült-e a tervük, vagy sem. így aztán olyanok is vannak, akik túlestek az első nagy csalódáson. Mert sajnos — a tapaszta­latok ezt bizonyítják —, most sem mindig a reális lehető­ségek figyelembevételével je­lentkeztek a továbbtanulni szándékozó fiatalok. Néhány számadatot: az ipari szak- középiskolába jelentkezett közel 3 ezer fiatal közül, mintegy > 900-at tudtak fel­venni. Ez a hatalmas elté­rés mindenek felett abból adódik, hogy a finommecha­nikai műszerész tagozatokra több mint hatszor annyi fia­tal jelentkezett, mint ameny- nyit fel tudtak venni. Hason­ló a helyzet a közgazdasági szakközépiskolákban is. Az 1600 jelentkező közül 280 nyert felvételt. Itt a gép- és gyorsíró tagozatra volt közel hatszoros a túljelentkezés. Érdekes még megfigyelni, hogy amíg a régi — miskolci és sátoraljaújhelyi iskolába nagyon sokan kérték felvé­telüket, s éppen ezért sokan ki is maradtak, addig a Me­zőkövesden szeptemberben induló szakközépiskolába alig-alig volt túljelentkezés. Hasonló aránytalanságot ta­pasztalhatunk — bár jóval kisebb mértékben — a me­zőgazdasági és az egészség- ügyi szakközépiskoláknál is. A mezőgazdasági szakközép­iskolában elsősorban a kerté­szeti szakma csábította a fia­talokat. Bár a gimnáziumokban még nem született mindenütt döntés, az már biztos, hogy az alig több mint kétezer je­lentkezővel a férőhelyek csak mintegy 80 százalékát tudják betölteni. Hiszen a jelentke­zők közül nem mindenkinek felel meg a bizonyítványa a gimnáziumi továbbtanulásra. Idén is megismétlődik a sok­évi gyakorlat: csak a másod­szori jelentkezésre tudják megfelelő tanulmányi ered­ményt elérő tanulókkal be­tölteni a gimnáziumi férőhe­lyeket A végzősöknek közel 40 százaléka szakmunkásképző intézetekben folytatja tanu­lását így a fiúk pályavá­lasztása — ha némi döcce- nőlckel is — biztosítottnak látszik. Továbbra sem meg­nyugtató a helyzet azonban a középiskolából kimaradt lányok esetében: megyénkben kevés az olyan szakmunkás- képző intézet és munkaalka­lom, ahol elhelyezkedhetné­nek. A tapasztalat pedig ar­ra enged következtetni, hogy még a meglevő lehetősége­ket sem ismerik mindenütt V égzős általános iskolád saink továbbtanulásá­nak e néhány adata Is bizonyítja, amit oly gyakran mondanak el pedagógusaink. Ma már középiskolában to­vábbtanulni csak megfelelő bizonyítvánnyal lehet 3,5-es átlaggal már csak nagyon ritka esetben kerülhetnek be gimnáziumba, vagy szakkö­zépiskolába a fiatalok. Ezen túlmenően azonban ismétel­ten felhívja a figyelmet ar­ra is ez a jelentkezési statisz­tika: még mindig nem eléggé összehangolt, tervszerű isko­láinkban a pályaválasztás, az egyéni érdek, a lehetőségek, és a népgazdasági szükséglet koordinálása. Csutorás Annamária Felvételi felhívás! A miskolci Bcrzeviczy Gergely Kereskedelmi 6s Vendéglátóipar! Szakközépiskola felnőtt tagoza­tán az 1970—71. tanévben keres­kedelmi esti, kereskedelmi leve­lező, vendéglátóipari levelező ta­gozat nyílik. A kereskedelmi szakmunkásképző iskolát végzet­tek számára, ha az iskola „B” tagozatát végezték, kétéves esti kereskedelmi szakközépiskola I. osztálya indul. Felvételi feltéte­lek: 1. a népgazdaság bármely te­rületén kereskedelmi, gazdálko­dási, áruforgalmi (árkalkulációs stb.), vagy vendégláfcóipari mun­kakörökben fennálló munkavi­szony, 2. az általános iskola 8. osz­tályáról szóló bizonyítvány, 3. a beiratkozás napjáig a 17. életév betöltése, 4. kereskedelmi vagy vendéglá­tóipar! szakmunkásbizonyítvány, 5. szakmunkás képesítés nél­kül legalább 3 éves szakirányú gyakorlat, és vállalati javaslat. A jelentkezés „Jelentkezési Iap”-pal történik, melyet az is­kolától kell kérni (Miskolc, Hő­sök tere 1.). A végzettek tovább­tanulhatnak az iskolában műkö­dő Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola kihelyezett levele­ző tagozatán, sikeres felvételi vizsga után. Jelentkezési határ­idő: 1970. Június 30. Tudományos ülésszak, országos ankét, kórustalálkozó Kulturális hetek Patakon Május gazdag lesz kultu­rális eseményekben Sárospa­takon. A városi tanács mű­velődésügyi osztályán Föld­házi István népművelési fel­ügyelő adott tájékoztatót a tervezett tudományos és mű­vészeti rendezvényekrőL Az első jelentős tudomá­nyos esemény iránt országos érdeklődés nyilvánül meg. Május 7—9-én együttes iro­dalomtudományi ülésszakot rendeznek a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalom­tudományi Intézete, valamint a budapesti, debreceni és a szegedi tudományegyetemek irodalomtörténeti tanszékei. Az ülésszak a magyar iroda­lom manierista irányzatával foglalkozik, középpontjában Balassi Bálint és követői költészetével. Az előadók kö­zött olyan nemzetközi tekin­télyű akadémikusok, egyete­mi tanárok szerepelnek, mint Tolnai Gábor. Klaniczay Ti­bor, Bán Imre, Varjas Béla. Stílusosan egészíti ki a tudo­mányos rendezvényt a május 7-én „Idvezlégy én fejedel­mem” címmel sorra kerülő irodalmi-zenei est, amelyen Surányi Ibolya előadómű- vésznő Balassi-versekből összeállított műsorát adja elő. Az esten közreműködik Csen- gery Adrienn énekművésznő, valamint Kecskés András lant- és Stadler Vilmos fu­volaművész. A másik fontos tudományos rendezvény „Az olvasó nép­ért” mozgalom május 12— 13-i országos ankétja, amely­nek előkészületeiről már részletesen beszámoltunk la­punkban. Szép pataki hagyomány fel­újítása lesz a kamarakórusok találkozója május 17-én, amelyen részt vesznek a miskolci, a sátoraljaújhelyi, a szerencsi és a helybeli ka­marakórusok. Május 21-én bemutatói rendeznek Patakon a mis­kolci filmfesztivál anyagából. a filmek alkotóinak részvéte­lével. Ezt követően május 22- én is rangos kulturális ese­mény színhelye lesz a város: a Magyar Rádió irodalmi fo­lyóirata, a „Gondolat” nyil­vános felvételére kerül sor a művelődési házban. Közre­működik két pataki ihletésű író: Képes Géza és Fekete Gyula. Az előadóművészek között pedig ott lesz: Kohut Magda, Szemes Mari, Lo­renz Kornélia, Pécsi Sándor, Béres Ferenc, Benkő Gyula, Bodor Tibor, Újlaki László. Május 24-én képzőművé­szeti kiállítás nyílik a város­ban a Műcsarnok magyar grafikai anyagából. A kultu­rális eseményeket méltókép­pen zárja a Magyar Rádió Gyermekkórusának május 31-i hangversenye. t— ez)

Next

/
Oldalképek
Tartalom