Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

Szerda, 1970. május 20. ÉSZAK-M AGY ARORSZAG 5 Végváriak között A földről és a levegőből O ; ' nszor huszonöt év Akkor kezdték, amikor niég ezer sebből vérzett az ország. Amikor egészen új Volt niég a szabadság, de máris alattomos erők lestek rá. Gyilkosok, háborús bűnö­sök szöktek, ártó szándékú banditák jöttek át a határo­kon, csempészek nehezítették a gazdasági talpraállást. Ak­kor kezdték, amikor születő­ben voltak a demokratikus fegyveres erők. Nehéz, ne­mes feladatot, szakadatlan harci szolgálatot vállaltak. Határvadászoknak és határ­rendőröknek nevezték őket akkor. Aztán később, az egy­séges határőrségben is helyt­álltak. Huszonöt éven át véd­ték, s ma is védik áinmlia- tárainkat, Gyalogosát Bálint Sándor határőr fő­hadnagy ma is Hidasnémeti­ben teljesít szolgálatot. Ott, ahol unnak idején a 26. szá­mú határvadász portyúzó szá­zad katonája volt. — Fogságban voltam. Ami­kor hazajöttem, mindjárt je­lentkeztem a hadseregbe. Kaptam egy kis szabadságok aztán bevonultam a határva­dászokhoz. Elég keservesen kezdtük. Ruhát nem kap­tunk, tisztességes fegyverünk se volt az eleién. Összeszed­tük azokat a puskákat, ame­lyeket a környékbeliek a ku­takból, meg ki tudja honnan kihalásztak. Volt szovjet pus­kánk, magyar, meg német. Magunk csináltuk spárgából a hordszíjakat. De lőszert már sehogy se tudtunk kerí­teni. És a többi felszerelés? Kinek félcipője, kinek ba­kancsa. vagy csizmája volt. Felváltva hordtuk a. csizmá­kat. Emlékszem, 1946. május 1-re kaptuk meg az első ki­utalást: egy kihajtón posztó­zubbonyt és egy nadrágot.... Az anyagszolgálatot vezet- 1c. Földet, béreltek, vízima­lomban őrölték a búzát, ser­tést hizlaltak. Még ma is ar­ra a legbüszkébb, hogy sike­rült bevezetnie a pontos anyagi nyilvántartást. Határ- szakaszuk igen mozgalmas volt. Főleg a csempészekkel kellett megküzdeniük. Hír­hálózat, járművek nélkül. Meg lovuk se volt. Bálint Sándor gyalogosan járta vé­gig a hozzájuk tartozó határ- szakaszt. Nem tudná meg­mondani. hányszor tette meg ezt a 120 kilométert. Sok volt. Bálint Sándor határőr fő­hadnagy a Kiváló szolgálatért érdem rend arany fokozatá­nak tulajdonosa. Hidasnéme­tiben teljesít szolgálatot. Fia gépésztechnikus, az NDK- batt tökéletesíti szaktudását. Kiskutya most érettségizik. Sorkoszlou Sátoraljaújhelyen érte a felszabadulás. Itt jelentkezett a demokratikus hadseregbe. — Korosra kerültem őrs­parancsnoknak — emlékezik vissza Üjfalussy. András tő- hadnagy —. a „mezítlábas hadsereghez”. A falubeliek­ből és a környéken lakókból alakult az őrs. Az ottaniak saját magukat élelmezték. Mi pedig sorkoszton éltünk: min­dennap más család adott en­nünk. Aztán kertészkedni kezdtünk. Vályogot vetet­tünk, abból építettük fel a konyhát. Később más őrsökre he­lyezték. — A csempészekkel sokszor gyűlt meg a bajunk. Főleg cigarettával igyekeztek kife­lé. Ide meg ruhaféléket hoz­tak. 1951 óta a kerületnél telje­sít szolgálatot. Soron kívül léptették elő tisztté. Helytál­lásáról számos elismerés ta­núskodik. ö is megkapta a kiváló szolgálatért érdem­rend arany fokozatát. Be­csülettel végigharcolta az el­múlt huszonöt esztendőt. Most nyugdíj előtt áll. Büsz­ke gyerekeire. A tanítónőre és a gyógyszerésztechnikusra. — Nehéz volt, fárasztó. De szép szolgálat a miénk. És mégis sikerüli — Heten voltunk testvé­rek. Én nagyon szerettem volna tanulni — szinte nem is mondja, inkább hangosan gondolkodik Perényi Barna­bás őrnagy, — A református egyházközség akkori vezetői ígérték, elküldenek a Sáros­pataki Tanítóképzőbe. Nem lett belőle semmi. A hábo­rú utolsó napjaiban bevittek a nyilasok: Németországba akartak vinni. Szerencsére si­került megszöknöm. A fel- szabadulás után beléptem a pártba. A Putnoki járási Pártbizottságtól kerültem aztán a bánrévei határren­dészeti kapitányságra, 18 éves koromban. „Elit” hely volt ez a kapitányság, volt horthysta tisztek, rendőrök, ludovikások voltak a parancs­nokaim. A kapitányság ak­kori vezetői nem győztek a lelkemre beszélni: lépjek Iá a pártból, akkor nagyra vi- hetem, még törzsőrmester is lehet belőlem. — Később, ahogy a politi­kai helyzet tisztázódott, meg­szabadultunk ettől a kétes társaságtól — folytatja. — 1953-ban tiszti vizsgát tettem. De csak ezután kezdődött meg az igazi tanulás. Ami ko­rábban nem sikerült, most valóság lett: felsőfokú tanító­képzőben szerezhettem diplo­mát. És azért a törzsőrmes- terségig is elvittem, azt hi­szem ... Perényi Barnabás határőr őrnagyot, negyedszázados helytállásáért a Vörös Csil­lag Érdemrenddel tüntették ki. Finnek Tibor Miskolc—Keszthely, 6 óra 48 perc Siorsvonat a Batatubc: .9 íijf tó tájékoztató a MA V Miskolci Igazgatóságán Tegnap, május 19-én az MTI, a rádió, a Borsod me­gyei üzemi lapolc, a Heves megyei Népújság, valamint az Észak-Magyarország új­ságíróinak jelenlétében sajtó- tájékoztatót tartottak a MÁV Miskolci Igazgatóságán a május 31-én, 0 órakor életbe lépő, és 1971. május 22-ig ér­vényben levő új, vasúti me­netrendről. A tájékoztatón dr. Pásztor Pál igazgató, va­lamint az osztályvezetők is­mertették az új menetrend­del kapcsolatos tudnivalókat, a vasút előtt álló feladato­kat, célkitűzéseket. Az igazgató elmondotta: huszonöt évvel ezelőtt az „arccal a vasút felé!” moz­gósító jelszó szellemében I munkálkodtak az ország vér­keringésének megteremtésé- | ért nemcsak a vasutasok, ha­nem szinte az egész ország, a mai állapotokat, törekvése- I két viszont egy újabb jelszó fejezi ki híven: „arccal az ; utasok és a szállítók felé!” ; Igaz. ennek a jelszónak fen­nen hirdetésére nincs olyan S nagy szükség, mint annak i idején, a huszonöt évvel ez­előttire, de ez fejezi ki leg­hívebben azt a szorgos mun­kát, melyet a vasút dolgozói feladataik minél pontosabb elvégzése érdekében végez­nek. Az új menetrend legfonto­sabb változásai közé tarto­zik, hogy május 31 -töl kez­dődően több, új vonat is köz- I lekedik, melynek létét bizo- I nyára szívesen, fogadja az utazóközönség. Például: a miskolci Tiszai pályaudvar­ról 6 óra 48 perces indulás­sal naponta megy vonat Keszthelyig, mely 8 óra 45 perckor ér a budapesti Ke­letibe, majd 12 óra 54 perc­kor Keszthelyre. (Ez a vonat szeptember 7-től csak Buda­pest Keleti ' pályaudvarig közlekedik.) Az ellenvonat ugyancsak mindennap 15 óra 56 perckor indul Keszthely­ről és 22 óra 13 perckor ér­kezik Miskolcra. A Miskolc—Bánréve—Űzd vonal egy vonatpárral gazda­godott, a rudabányai vonal ugyancsak bővült egy vo- matpárral. A Szerencs—Hi­dasnémeti vonal egy pár sze­mélyszállító vonattal gyara­podott. A Szerencs—sátoral­jaújhelyi vonalon a Lillafü­red expressztől október 26-ig naponként lesz közvetlen csatlakozás Sátoraljaújhelyre. (Sátoraljaújhelyről továbbra is igénylik a közvetlen bu­dapesti gyorsvonatot, ez azonban addig nem lehetsé­ges, amíg a vonalon a meg­engedett sebesség — techni­kai okok miatt — csak 50 ki­lométeres.) A rendkívül precíz, nagy munkát igénylő menetrend készítői figyelembe vettek minden szükséges tényezőt, többek között az ötnapos munkahéttel összefüggő uta­zási igényeket is. A közön­ség tájékoztatása az eddigi gyakorlatnak megfelelően hivatalos menetrenddel, az állomásokon kifüggesztett is­mertetőkkel történik? A harc a tovább A BODROGKÖZNÉL TETŐZIK AZ ÁRHULLÁM — AZ APADÓ VÍZ IS VESZÉLYES — AZ ELSŐ KITELEPÍTÉSEK ZALKODNAL — HELIKOPTER SEGÍTI A FIGYELŐSZOLGÁLATOT Kiküldött munkatársaink jelentik a Bodrogközből: A Bodrogközt védő több mint 120 kilométer hosszú gátrendszeren mindenütt nagy erővel védekeznek a tartós ár ellen az Eszakma- gyarországi Vízügyi Igazgató­ság dolgozói. Mint Stefán Márton és Fiala János, a VI., illetve VII. sz. árvízvédelmi szakasz vezetői elmondották, tegnap délben a bodrogközi Tisza felső szakaszán az or­szághatár közelében tetőzött a víz, lejjebb azonban még áradt. A tartós és magas víz­állás igen igénybe veszi a védtöltéseket, több helyen szivárgásokat, csurgásokat okoz. Ilyen esetekben termé­szetesen azonnal intézkednek. Ezért most erősítik a figyelő- szolgálatot és az ellenőrzést, A bodrogközi Tiszán három csomóponton folynak nagy erővel a védekezési munká­latok; Zemplénagárdnál, Ti- szakarádnál, illetve Cigánd- nál. A VI. számú árvízvédel­mi szakasz a Bodrogon veszé­lyesnek számít, Sárospatak keleti töltéskorrekciója, a vissi és a törökéri őrjárás, vala­mint a Balsa-Zalkod környé­ke. Az erős szél miatti hul­lámverés ellen mindkét sza­kaszon, de különösen a Bod­rogon fóliával és rőzsével védekeznek, kilométereken keresztül magasítják a gátak koronáját, körtöltést és nyúl- gátakat építenek. Nehezítette a munkát, hogy hétfőről keddre virradó éjszaka a vi­haros erejű szél a Bodrogon feltépte a gátra fektetett fó­liát. Szerencsére tegnap már javult az időjárás, csökkent a gátakra veszélyes hullám­verés is. Ez azonban egyál­talán nem jelenti azt, hogy lényegesen javult a helyzet. Sőt, az apadó szakasz is ve­szélyes, ha már átáznak a töltések. * Az összesen 120 kilométer hosszú gátrendszer nagy ré­szét bejártam. A töltést most nem lehet ember nélkül hagyni. Lépten-nyomon, éj­jel-nappal vízügyi dolgozók­kal, gépjárművekkel talál­koztam. Különösen kiemelke­dő munkát végeznek az Észak magyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói, de a falvakból kirendelt, úgyneve­zett közerő nagy része is. Saj­nos, a tanácsok nem minde­nütt világosították fel az embereket, ezért a munká­ért fizetnek, méghozzá 6 fo­rintos órabért és 30 száza­lékos veszélyességi pótlékot. Így tapasztaltam, hogy né­hány helyen húzódoztak a munkától, pedig tudhatnák, bőgj' a pénzen túl a saját biztonságukról van szó. Pél­dásan látják el feladatukat a gépkocsivezetők. Igv. idő­ben '‘eljutnak a szükséges anyagok a meghatározott gát- szakaszokra, munkaterületek­re. Elég volt látnom Szabó József gépkocsivezető fáradt szemét, borostás arcát, hogy elhiggyem, egy hete naponta 16—18 órát tölt a tehergép­kocsi volánjánál. Az árvízvédelmi munkála­tokat megtekintette Stelczer Károly kormánybiztos-he­lyettes, a VITUKI igazgatója, aki dicsérő szavakkal jelle­mezte a vezetők és a dolgo­zók áldozatos munkáját. * Cigándon helyezték el az Észak magyarországi Vízügyi Igazgatóság gépesített árvíz- védelmi részlegét. Sándor Sándor, a részleg vezetője elmondotta, hogy május 14- én mozgósították őket és 16- án éjjel vonultak át törzs­helyükről. Tiszupalkonyáról Cigándra. A felázott, rossz utakon a mintegy másfél ki­lométer hosszú gépkocsiosz­lop nehezen jutott cl rendel­tetési helyére. A vezetőkből, beosztottakból és gépkocsi­vezetőkből álló 85 fős rész­leg szigorú együtt-tartásban várja az esetleges bevetési parancsot. * A Bodrogközben tegnap délután került sor első eset­ben kitelepítésekre. Zalkod- nál, a Tisza árterébe épített néhány mélyfekvésű házból 16 családot kellett biztosabb helyre telepíteni. Sor kerül­het hasonló esetekre a Bod­rog jobb partján, Sárospatak­nál, Olaszliszkánál és Bod- rogolaszinál is. A szakemberek egyébként hdsszú ideig tartó tetőzésre számítanak, ami igen erősen igénybe veszi a védtöltéseket. Számítani kell tehát. arra. hogy még több embert és gé­pet kell felvonultatni a ve­szélyeztetett. területekre. Ez­ért helyes volna, ha az érin­tett községek boltjainak, ke­reskedelmi és vendéglátó egy­ségeinek ellátását megfelelő­en javítanák az illetékesek. Különösen az élelmiszerből, hentesáruból kell gondoskod­ni nagyobb mértékben és jobb választékban az után­pótlásról. * Keddén délelőtt az Eszak- magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság árvízvédelmi törzsé­nek néhány tagja, Vörös Vi­dor igazgatóhelyettes-főmér­nök vezetésével helikopteres őrjáratra indult a védvonalak fölé. A jókora gép gyomrá­ban, a kerek ablakok mellett jutott egy hely az újságíró­nak is. A navigátorral meghatároz­zák az útirányt, s közben al­kalom nyílik rövid beszélge­tésre a gép parancsnokával. Az előző napokban ez a heli­kopter is százak életét men­tette meg az árvízsújtotta Szamos-zugban. Szomorú él­mények. Az elmúlt vasárna­pon az ártengerből kiemel­kedő néhány négyzetméter­nyi dombocskákról, házak te­tejéről, fákról több mint 350 férfit, nőt, gyermeket men­tettek biztonságos helyre. A legtöbbjüket csörlő segítségé­vel, mentőkosárbnn kellett felhúzni a gépbe. Meg sem számolták, hány felszállásuk volt azon a napon. Most már a Tisza és a Bod­rog borsodi szakaszának ár­védelmi figyelőszolgálatát se­gíthetik. Nagy szolgálatot tesznek ezzel a „vizeseknek”, mert ezek a gyors és mindent látó légi őrjáratok adják a legpontosabb képet a műsza­ki tennivalókról. Miskolcot elhagyva előbb a Sajó, majd a Hernád most nyugodtan kanyargó, ezüstös szalagjában gyönyörködünk. De Tiszalúcnál már megpil­lantjuk előbb a Talcta, majd Inérhát felett a Sajószög és a Tisza szinte félelmetes hul­lámterét- Innen a Taktaközt védő tiszai gát felett kanyar- gunk Tokajig. Megnyugta­tóan Hat, hogy a félelmetes vízáradatot visszatartó, vé­konyka szalagként kanyargó gáton mindenütt látjuk az árvédekezők szorgos munká­ját. A figyelőszolgálat segéd­őrei mindenütt a helyükön. Tokajnál valóságos tenger tárul a szemünk elé. Az el­öntött lízvalahány ezer hold- nyi Bodrogzug és az ugyan­csak jókora rakamazi hul­lámtér. A Bodrogra nyíló, mély fekvésű tokaji utcák szélső házal is „lábvizet” kaptak már. Alattunk fürge sirálycsapatok, majd lom­hább szürke gémek, s már fel is tűnik Zalkod, Viss és Kenézlő. Valóságos félsziget­ként nyúlnak a hullámtér tengerébe. Tiszakarádnál gyors fordu­lat, halkul az eddig fülsike­títő motorzúgás, s néhány másodperc múlva már ott ál 1 un le a védvonal közelében, eg}' jókora vöröshere-tábla közepén. Amikor kiszállunk, parányi, tán kéthetes kisnyúl remeg a hatalmas helikop­ter mellett. Megnyugodva si­mul . tenyerünkbe, s hálásan pislog, amikor visszatesszük az egyik herecsomó alatti, még meleg nvúlfészekbe. Almássy Miklós, a tisza- karádi gátfelügyelő is kissé meglepődve jelent a szokat­lan módon érkező ellenőrzés­nek. Védvonal-szakaszán minden rendben. Így láttuk a magasból is. A gát feljáró­jánál kissé megrongált, hét­tonnás tehergépkocsit látunk. Szerencsés baleset volt. A gátról pottyant a Tiszába, de ott talpra fordult, s a pad­káról sikerült kihúzni. A gép­kocsivezető számára persze nem lehetett kellemes a für­dés. Ütunkat hamarosan folytat­tuk. Az irány Cigánd, Riese, Zemplénagárd. Ezen — a pillanatnyilag legveszélyezte­tettebb szakaszon — látni a legnagyobb védelmi erőket. Homokot szállító gépkocsik valóságos karavánja, s az az integető férfi, talán épp a földről tudósító kollégám, Oravec János, akivel fél órá­ja még Miskolcról beszéltem telefonon Oravec János Pozsonyi Sándor Hatalmas árvíz pusztít a Szamos és a Túr völgyében. 30 fa­luból mintegy 30 000 embert mentettek ki a honvédség és a munkásőrség alakulatai, és költöztettek biztonságos területre. A védekező- és mentőmunkálatok nagy erővel folynak. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom