Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Hétfői 1970. május 4. Búcsú Béla bácsitól Egyszerű, kicsiny sír dom­borul a miskolci Deszka-te­metőben. Rajta koszorúk, pi­ros virágok, felíratok jelzik: Hajdú Béla újságíró és festő­művész — akinek hamvait tegnap fogadták magukba a száraz rögök — kedves volt nekünk. A gyászszertartáson ott voltak a megyei és a városi lap, a kiadóhivatal dolgozói, barátok, ismerősök, tisztelők, egykori művésztársak. Csépá- nyi Lajos, az Észak-Magyar- ország szerkesztőségének pártrovat-vezetője, a sajtó- alapszervezet párttitkára méltatta a 78 éves korában elhunyt Béla bácsi munkás­ságát. érdemeit. Azét az em­berét, aki az első világhá­ború forgatagában ismerke­dett meg a munkásosztály világnézetével, törekvéseivel, a Tanácsköztársaság idején a városi direktóriumban szor­goskodott. — A Tanácsköztársaság vérbefojtása után fogott tol­El a kezekkel (Folytatás az 1. oldalról) szabb tartózkodásról van szó. A „Blitzkrieg”, a villám- háború a történelemben nem sokszor vált valóra, rendsze­rint kiagyalóinak álma ma­radt. A legutóbbi esztendők délkelet-ázsiai tanulságai is amellett szólnak, hogy a Pentagon aligha hihet saját terminusában, x „hat-nyolc hetes” kam­bodzsai villámháborn- ban. Annyi bizonyos, hogy az amerikaiak aránylag nagy erőt vetettek be: csak a Ho­rogban harmincezer katoná­juk harcol. A kambodzsai agresszióval párhuzamosan nem szűnnek a Laosz elleni bombázások sem, sőt hosszú idő után a legsúlyosabb amerikai légi­támadást intézték a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság déli területei ellen. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa állásfoglalásban bélyegezte meg az USA újabb délkelet-ázsiai agresz- szióját: A magyar szakszervezetek (.•s dolgozók nevében mély­lat, ecsetet — hangzott —, ezzel kereste a vigaszt, a gyógyírt nemcsak a maga, hanem annak az osztálynak a sebeire, amelynek hiva­tását korán megsejtette... 1944. december 6-án, Miskolc felszabadulásának szinte másnapján pedig már ott lát­hatjuk a MOKAN-igazoi- vánnyal ellátva a Szabad Magyarország szerkesztőségé­ben, ahol újságírói pályájá­nak legértékesebb szakasza bontakozott ki. És Hajdú Béla szinte ha­lála napjáig szolgálta tollal a nép ügyét. — Bánatos szívvel búcsú­zunk mi, a miskolci újság­írók, a legközelebbi barátai és tisztelői. Emlékét mélyen a szívünkbe zárjuk, s a dol­gozó nép ügyéért végzett fá­radhatatlan, lelkiismeretes és odaadó munkáját tovább folytatjuk — hangzott a bú­csúztató, majd a volt kollé­gánk hamvait tartalmazó ur­nát örök nyugalomra helyez­ték. Indokínaiéi! séges felháborodással ítéljük el az USA kormányának a vietnami háború, újabb ki- szélesítésére irányuló agresz- sziós cselekményeit, az Egye­sült Államok elnökének az indokínai kérdésben elfoglalt álláspontját. A kegyetlen agresszió j következményeiért, ár­tatlan emberek ezreinek legyilkolásááért, legele­mibb jogaik semmibevé­teléért minden felelősség az USA vezetőit terheli. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsának' nyilatkozata egyebek közt rámutat: „Mély megdöbbenéssel és felháborodással vettük tudo­másul azokat a híreket, ame­lyek az Amerikai Egyesült Államok és a saigoni báb­kormány csapatainak kam­bodzsai intervenciójáról szá­moltak be. A magyar ifjúság a tet­tek szolidaritásával tá­mogatja e térség népei­nek és ifjúságának jogos harcát a végső győze­lemig! Követeljük: el a kezekkel In- dokínától!” 14. Dicstelen vég Április 29-én jut el a hír a Führer-bunkerbe a Wenck tábornok vezette 12. német hadsereg sorsáról. A terv, hogy ezt a hadsereget a nyu­gati frontró! keletre átdobva mentsék fel Berlint, már a megvalósulás során kudarcba fulladt. A hadsereget a szov­jet csapatok átcsoportosítás közben szétverték. Hitler utolsó reménysége nem létezett többé ... Weidling tábornok. Berlin katonai védelmének parancs­noka már ezt tudva számol be Hitlernek a helyzetről: — Április 29-én másfél óráig tartó jelentésben is­mertettem a Führerrel a hely­zetet, és hangsúlyoztam, hogy Berlinben a további el­lenállás lehetetlen. Hitler azonban még mindig nem hozott végleges döntést, de elvileg beleegyezett, hogy ha 24 órán belül nem sikerülne légi úton lőszert és élelmi­szert szállítani Berlin köz­pontjába, hajlandó elhagyni a várost, illetve megkísérelni a kitörést... Zászló a Reichstagon A harc már Berlin belvá­rosában folyt. Az 1. Ukrán Front előre­tört egységeit vissza kellett vonni, nehogy a kétirányú előretörés közben beleütköz­zenek az 1. Belorusz Front egységeibe. Ádáz küzdelem minden házért. Rzsevszkaja írja: „Amint közeledünk a vá­rosközponthoz. egyre nehe­zebb a levegő. Aki azokban a napokban Berlinben járt. ismeri ezt a füsttől és lőpor­tól átitatott, csípős szagéi, ködhomályos levegőt, ame­lyet, ha beszívtunk, homok csikorgóit fogaink között. A lerombolt házak falain ke­resztül törtünk utat magunk­nak. A tüzek még mindenütt lángolnak... A németek különösen meg­erősítették a Reichstag előtti teret (a Königsplatzot). Kö­rül lövészárkok, az épület­ben géppuskafészkek. A kör­körös védelemben 15 kísérőd A Reichstag védelmére ötezer hitleristát összpontosítottak. A Reichstagért folytatott támadás április 30-án korán reggel kezdődött. A szovje­tek 4 óra 30 perckor és 11 óra 30 perckor indított ro­hamait visszaverték. Véres harc kezdődött, mely kézi­tusába ment át. Május nagy ünnepét virágok és zászlódísz fogadta Borsod megye városaiban, községeiben. Színes felvo­nulás, ünnepi nagygyűlések, rendezvények sokasága demonstrálta a munka ünnepén megyénk dolgozóinak a szocialista társadalomba vetett hitét, bizalmát és meggyőződéséi. S a felvonulást, a gyűléseket, megem­lékezéseket vidám szórakozás, hangulatos majális kö­vette mindenütt a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén. Színpompás felvonulás Űzdon A felvonulás Ozdon 9 óra­kor kezdődött. Három ifjú- gárdista piros és nemzetiszí­nű zászlókat helyezett a díszemelvényen, majd az üzem egyik dolgozója kitűz­te a 125 éves jubileumát ün­neplő Ózdi Kohászati Üze­mek zászlaját. A díszlövések után Jirkovszki Imre, az Óz­di városi Tanács vb-elnöke mondott rövid ünnepi beszé­det. Méltatta a 26. szabad május elseje jelentőségét, majd arról szólt, hogy a 20 éve várossá nyilvánított Óz- don ez a tavasz bőven ho­zott ünnepet. S alig két hét múlva kerül sor a fennállá­sa 125. évfordulóját ünneplő kohászati üzem jubileumi eseményeire. Az ünnepi megemlékezés után a felvonulók sorát az ifjúgárdisták díszszázada nyi­Május ünnepe Leninvárosban jó időre számított mindenki, mert a május elsejei ünnepségek­nek szinte mindegyikét a szabadban rendezték. Reggel hat órakor zenére ébredt a város, a munkásőrség zene­kara ébresztette őket. A ma­jális, amelyet a zöldövezet­ben rendeztek, térzenével kezdődött. A város főterén gyermek aszfaltrajzoló-ver- seny volt ötven kisgyerek tóttá meg. Utánuk az úttö­rők díszszázadai, majd a vá­ros középiskolásainak fegyel­mezett sorai haladtak. A négy és fél ezer fiatal elvo­nulása után következtek az ÓKÜ dolgozói. Elöl a múlt évben élüzem címet elnyert gyárrészlegek dolgozói ha­ladtak. A kohászati üzem dolgozói után a városi ta­nács üzemeinek dolgozói zárták a felvonulók sorát. A felvonulás után a hagyo­mányoknak megfelelően most is igazi majális-hangulat uralkodott a városban. Na­gyon sok szocialista brigád kollektiven ünnepelt, szóra­kozott Tegyük hozzá: a jó hangulat kialakítását segítet­te a jó idő is; az, hogy a ta­vasz, ha csak erre az egy napra is, megemberelte ma­gát T. í Leninvárosban versengett a jó helyezésért. Délután az ifjúsági parkban folytatódott az ünnep. Az üzemek dolgozói sátrakkal vonultak ki a fiatal erdőbe szórakozni. A művelődési házban bábszínházát láthat­tak a kicsik, a felnőtteknek pedig filmet vetítettek. A sportrendezvények után Vi­dám bállal zárult a lenlnvá- rosi május elseje Hegyalja Ruházati Szövetke­zet, a Hollóházi Porcelán- gyár, a Bodrogközi Állami Gazdaság, a kenézlői Dózsa, a sárospataki Kossuth, a sá­toraljaújhelyi Ü.i Erő Tsz, s a Tolcsvai Hárslevelű Szak- szövetség. Sárospatak fiatalodó város Sárospatakon a város fia- talodását demonstrálta az ün­nepi felvonulás és az iskola­kertben rendezett népes nagygyűlés. Eddig a köztu­datban Patak fiatalságát el­sősorban a diákság jelentet­te. S a május 1-i felvonulá­son az új üzemek — az ÉMÁSZ és a Csepeli Kerék­pár- és Varrógépgyár helyi részlegének —, valamint a megújult régi üzemek, vál­lalatok fiatal szakmunkásai együtt vonultak a nagy múl­tú iskolák, a gimnázium és a tanítóképző fiataljaival. A nagygyűlésen Bujdos János, a városi pártbizottság titkára üdvözlő szavai után Kovács Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. A hagyományos majálison a többszörösen kitüntetett Bod­rog népi együttessel az élen színvonalas műsort mutattak be a/ város lakosságának a közreműködő együtteseit. Majális ésKISZ-nap Kazincbarcikán Az ünnep reggelén hűvös, borús idő köszöntött a Tar- dona-parti szocialista város­ra. Ez azonban mit sem vál­toztatott az eredeti progra­mon: a kazincbarcikai üze­mek és vállalatok dolgozói családostól vándoroltak a város határában levő erdők­be, s ott, a zöldben ünnepel­tek. Sokan vettek részt ezen a napon is. az ország felsőfokú vegyipari tanintézeteinek ta­lálkozóján, amelynek máso­dik alkalommal Barcika adott otthont. A politikai, kulturális és tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön a vendéglátó iskola diákjai di­csőséget szereztek intézetük­nek és városuknak: összesí­tett eredmények alapján első helyen végeztek a magas színvonalú, nemes versen­gésben. 250 KISZ-tag fogadaíomtétele Emlékezetes ünnepség színhelye volt a proletariá­tus nagy, nemzetközi de­monstrációjának napján a Szerencsi Cukor- és Csoko­ládégyár művelődési otthona. Ott került sor mintegy 250 új KISZ-tag fogadalomtéte­lére. Tokajban színes felvo­nuláson vettek részt a dol­gozók. Részt vett a nagyköz­ség ünnepségén Imii Gyula, a Szerencsi járási Pártbizott­ság első titkára. A járás többi községében is megemlékeztek május 1. jelentőségéről. Tállyán nagy­gyűlést tartottak, Monokon a művelődési ház udvarán leg­alább ezer ember vett részt a megemlékezésen, majd a kulturális műsort tekintette végig. Abaújszántón egész napos sportműsort és vetél­kedőt rendezett az MHSZ. Nemzetiségi úttörő-találkozó Sátoraljaújhely és a járás ünnepe A járás székhelyén, Sátor­aljaújhelyen a város lakossá­gának több mint a fele, mint­egy 8 ezer fő vett részt az ünnepi felvonuláson. A nagygyűlésen Szakács Albert, a városi pártbizottság titkára köszöntötte a felvonulókat. Az ünnepségen szemléletesen összegezték a járás és a szék­Este hat órakor tüzérségi, tűz fedezete mellett tört be az épületbe, „hurrá” kiáltás közepette az első szovjet egység. Kisvártatva zászlók jelentek meg az épületen. Szjanov őrmester, a Szov­jetunió hőse így beszéli el a csata lefolyását: Amikor a széles lépcsőre értünk, golyózáporban kellett felfelé haladnunk. A németek minden ablakból tüzeltek... Minden füstbe és lángba bo­rult... Jermakov, a távbe­szélő raj parancsnoka nag%i- nehezen összeköttetést te­remtett. elsőként jelentette a Reichstagból, hogy behatol­tunk az épületbe és az épület belsejében harcolunk, s hogy Kantonja tizedes, valamint Jegorov szaltaszvezető már kitűzték a zászlót az épü­let kupolájára.. Jlíílcr halála Hitler halálánál: tényeit sokáig misztikus köd takarta. Időről időre hírek röppentek fel, hogy élve menekült a bunkerből. J. Rzsevszkaja haditudósí- tónö, aki maga is ott volt a Führer-bunker elfoglalásá­nál. a szemtanúk vallomása alapján rekonstruálta, mi is történt az utolsó nap, ápri­lis 30-án a Führer-bunker- ben. 14 óra 30. perc: miután a kitörési kísérletek hiábavaló­nak bizonyultak, s utánpót­lás sem volt várható. Hitler teljes cselekvési szabadságol ad a város katonai parancs­nokának, Weidling tábornok­nak. hely elért eredményeit. A já­rás területén hat ipari üzem és öt mezőgazdasági üzem kapta meg a pártbizottság el­ismerő vándorzászlaját —- köztük olyan országos hírű vállalat, mint például az ELZETT Fémlemezipari Mű­vek, vagy a Tisza Bútorgyár sátoraljaújhelyi részlege, a 15 óra 30. perc: Hitler és felesége. Éva Braun, a füh­ren. lakosztályban ciánkáli­val megmérgezik magukat. A szemtanúk vallomásai­ból; Rattenhuber, Hitler test­őrségének parancsnoka: „Körülbelül délután 3—4 óra felé bementem a szalon­ba, és erős keserümandula- szagot éreztem. Kérdésemre helyettesem, Hagel izgatot­tan közölte, hogy a Führer az imént végzett magával... Linge, Hitler személyi szolgája mondta el Ratten- bubemek: „.. .teljesítenem kellett a Führer parancsát, amely a legsúlyosabb volt egész éle­lemben ... Halála előtt Hitler megpa­rancsolta Lingének, hogy tíz percre menjen ki a szobából, azután újra jöjjön be. várjon ott még tíz percig, és telje­sítse a parancsot... Linge ezeknél a szavaknál pisztolyt tett az asztalra: külső megmunkálásáról fel­ismerhető volt: Hitler Walter mintájú pisztolya volt. Hitler ugyanis kételkedett a méreg hatásában. A hosszú időn át beadott injekció miatt félt. hogy nem végez vele kellő gyorsasággal. Ezért megparancsolta szolgá­jának, hogy lője agyon, ha a méreg elégtelen volna. Hitlernek e kételye első­sorban abból származott, hogy a próba alkalmával az egyik kutya sokáig viaskodott a halállal. Végül is golyóval kellett vele végezni. Linge teljesítette Hitler parancsát. Amikor a szobába vissza­tért. Hitler már halott volt. de Éva Braun sokáig kinló­A miskolci Járás legneve­zetesebb ünnepsége ebben az esztendőben Répáshután zaj­lott le. Itt a szlovák nemze­tiségű úttörők találkoztak: a répáshutaiak, a btíkkszentke- resztiek és a bükkszent- lászlóiak. Emlékezetes színes műsorral ünnepelt a sok-sok fiatal. Sajószentpéteren is nagy­dott. Linge golyóval végzett vele. A gödörbe taszították A továbbiakat Mengeshau- sen SS-legénytől tudjuk: „Április 30-án őrséget áll­tam a birodalmi kancellá­rián ... Egyszerre észrevet­tem. amint a bunker vészki­járatán át Günsche Sturm- bandführer, Hitler személyi segédtisztje és Linge Sturm- bandführer Hitler szolgája ki­hozzák Hitler holttestét, és le­teszik két méterre a kijárat­tól. Visszamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt, és őt is ugyan­oda helyezik. A holttestek mellett, két húszliteres ben­zines kanna állt. Günsche és Linge elkezdték leönteni a tetemeket benzinnel, és meg­gyújtották őket.. A bunker oltalmában, aho­vá az SS-őr nem láthatott. Göbbels, Bormann és dr. Stumpfegger állt_ Kezüket előrelendítve búcsúztatták vezérüket. Az erős szélben a tűz ki­aludt. Üjra leöntötték ben­zinnel és meggyújtották őket. Rattenhuber visszament a bunkerbe, hogy újabb ben­zint hozzon: „Hitler és Éva Braun teste rosszul égett, és én lemen­tem, hogy rendelkezzem a tüzelőanyag szállítása ügyé­ben. Mikor feljöttem, a holt­testek már be voltak szórva némi földdel, és Menges- hausen. az őrség tagja jelen­tette, hogy a lehetetlen bűz miatt elviselhetetlen volt posztján maradni, s más SS- ekkel együtt, Günsche utasí­tása szerint letaszította őket a gödörbe, ahol Hitler meg­mérgezett kutyája feküdt.. (Következik: Reménytelen próbálkozás). szabású ünnepség volt. Az üveg hír« hazájában több mint 5 ezer ember vcnalt fel az idei május elsején. Májusfa alatt Május elsején reggel ki­lenc órakor kezdődött a fel­vonulás. A 4500 felvonuló között ott voltak a környező községek termelőszövetkeze­teinek tagjai is. A dísztribü­nön a járás párt-, állami, és tömegszervezeti vezetői mel­lett kiváló bányászok, mun­kások és termelőszövetkezeti tagok foglaltak helyet A tri­bün előtt a fiatalok jelképe­sen májusfát állítottak. A felvonulás után az edelényi kastélykertben rendezett ma­jálison és munkás-paraszt ta­lálkozón szórakoztak az egy­begyűltek. Munkafelaíánlás a nagygyűlésen Mezőkövesden a község büszkesége a Matyó Háziipa­ri Szövetkezet és az ÁFÉSZ lett, ahol magas kitüntetése­ket adtak át. A Matyó szö­vetkezet elnyerte a kiváló háziipari szövetkezet címet, az ÁFÉSZ pedig a KPVDSZ és SZÖVOSZ vándorzászlajá­nak tulajdonosa lett. A Vastömegcikk-gyártó Vállalatnál, ahol több ki­váló dolgozó jelvényt osztot­tak ki, 14 brigád munknfel- ajánlást tett a X. pártkong­resszus tiszteletére. A járási székhelyen rende­zett ünnepségek közöl ki­emelkedik még az a jól sike­rült majális, amelyen az Ü.i Élet Termelőszövetkezet tag­jai vettek részt. A mezőke- resztesiek megtartották im­már hagyományos május el­sejei felvonulásukat. Mezőcsáton mintegy há­romezer ember vett részt a község főterén áthaladó fel­vonuláson. A tömeg a sport­pályára ment, ahol nagygyű­lést tartottak. Az ünnepség szónoka Fekete Zoltán, a községi pártbizottság titkára volt. Ugyancsak felvonulással köszöntötték az ünnepet az emődiek is. S3 ® Ünnepeltek Borsod tájain Lehoczky Alfréd: A iorú vége A i __________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom