Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Vasárnap, 1970. május 17. ÉSZAK-MAG* ARORSZÁG 7 Kevesen tudják, mi az FCI (Nemzetközi Chinológiai Szö­vetség), amelynek 24 euró­pai és 14 tengerentúli tagja, közöttük a Magya'r Ebte­nyésztők Országos Egyesüle­te. Az FCI központja Brüsz- szelben van és magyar az elnöke, VU\ Sárkány Pál. Eb­ből is látható, hogy a kutya­dolgok komolyak. Az ember „A nevem Britta. Egy vagyok a boxerek közül.. hűséges társának tartása nagy divat hazánkban, me­gyénkben is. Miskolc a MEOE egyik szervezete. Tagjainak száma e pillanatban 350 körül van és 4 szakosztályba tömörül­nek. Végre új találkozóhe­lyük is van, a KIOSZ Szé­chenyi utca 61. szám alatti klubhelyiségében jönnek ösz- sze minden hónap első hét­főjén. Rengeteg a tervük a bor­sodi ebtenyésztőknek. A ma­gyar pásztorkutya-szakosz­tály tenyészszemlére készül, akárcsak a boxer-szakosztály. A két szakosztály felméri, kinek mennyit ér a kutyája, aztán vagy ajánlják tovább- tenyésztésre, vagy nem. A tudományos alaposságú fel­mérés komoly és nagy mun­ka, hiszen össze kell hason­lítani a törzskönyvi, szárma­zási lapokat, hogy tanácsokat adhassanak a tenyészpárok megválasztására. A német juhászkutyák — köznyelven farkaskutyák — kiképzése javában folyik a Vargahegyen. Az oktatásban vagy tizenöten vesznek részt, havi 50 forintért őrző-védő munkára nevelik őket. Hogy a többiek képzettek, vagy kerülik az iskolát, nem tud­ni, pedig nagyon hasznos do­log a tanulás. Kiképzés után vizsgát is tesznek a derék „tanulók” — a legjobbak pe­dig az esetleges versenyekre készülnek. Hogy mit tudnak a német juhászkutyák, azt, a tv jóvoltából többször lát­hattuk. A terrier szakosztály problémája, hogy műkotorék pályát kellene építeni, ugyanis a terrierek kiválóan vadásznak rókára és borzra. De hogy vadászni tudjanak, edzeniük kell. Reméljük, ha­marosan megoldódik az edző­pálya, azaz a műkotorék kér­dése, hiszen a jövő évben vadászati világkiállítás lesz Budapesten és a sok chino­lógiai rendezvény között nemzetközi műkotorék ver­seny is lesz. A legtöbb olvasót persze a kutyák ára érdekli. Miskol­con igen olcsón lehet pulihoz jutni — ezt a fővárosban is tudják, 2—300 forintért meg­veszik a kölyköt, aztán kül­földre kerülnek a magyar pásztorkutyák, minimum 50 dollárért. Miskolcon egy hat­hetes német juhász 1500 fo­rint, ugyanilyen korú boxer vagy terrier pedig 1500—2000 forint. Jó bornak is kell cégér — de milyen? m -m elyes és jó, hogy a különböző kereskedelmi vállalatok és egyéb intézmények különféle propaganda módsze­"*■ reichet és reklámokkal hívják fel a figyelmet a bőséges áruválasztékra, minőségre, vagy éppenséggel a takarékbeté­tek előnyére. Nem is ezek ellen tiltakozom, vagy emelek „vétót”, hanem a megfogalmazást és a módszert tartom oly­kor furcsának. Egyik nap kirakatszemlére indultam a miskolci főutcán és néhány figyelemre méltó reklámszöveget olvastam. E szöve­gek bölcs megállapításai némi töprengésre késztettek. Így pél­dául az egyik ruházati bolt kirakatában gyönyörű szép sely­mek, kelmék igézték meg az arra járó gyöngébb nem tagjait. A selymek minőségét az ismeretlen propagandista „különle­ges’' jelzővel illette. Érdekes viszont, hogy egyetlen selymet sem láttam, melyen az „egyszerű selyem” felirat díszelgett volna. Hiába, úgy látszik, mi csak „különleges selymeket" gyártunk. A lottó reklámfeliratai a nyerés lehetőségeit vázolják a jámbor szerencseüldözőknek, és egy mondatban summázzák ] a rendkívüli nagy élettapasztalatra valló bölcsességet: „Csu­pán csak az nyerhet, aki lottózik”. Ez valóban így is van. Vi­szont, aki nem lottózik, nem is veszíthet! Az egyik leleményes italbolt vezetője a következő szövegű táblát helyezte a helyiség falára: „Igyon sört, a sör folyékony kenyér”. Most már csak azt várom, hogy melyik kenyerbolt cégtábláján jelenik meg: „A szilárd sörök boltja” elne­vezés. Tpv c a legbűbájosabb reklámfeliratot a Bajcsy-Zsilinszky /J utcai, halüzlet falán láttam. A színes, nagy méretű plakáton búslakodó, könnyes szemű háztáji szarvas- marha látható. S rajta kínrímben írt szöveg: — Mondja, marha, mért oly bús? , — Mert. itt a jó pontyhús? — — Nohál! — döbbentem meg —, ritka marha lehet, ame­lyik a zöld legelő helyeit a vágóhídra kívánkozik! Klubkönyvtár avatása Négyesen Négyes község lakossága bizonyára szívesen és sokáig emlékszik majd vissza május 17-re. Vasárnap délelőtt ad­ják át ugyanis a lakosság­nak az új klubkönyvtár épü­letét. Az ünnepségen dr. Bucskó Mihály, a járási ta­nács vb-elnöke mond ünnepi beszédet, a kis község kol­lektívája nevében pedig Sán­dor Antal, a községi tanács vb-elnöke veszi át Négyes | legújabb létesítményét. Régóta áhított álom válik, ezzel valósággá: a négyesiek maguk is jelentős összeggel j járultak hozzá a klubkönyv­tár felépítéséhez, rendbehozá­sához. Az avatóünnepségen pedig egy rövid kultúrmű­sorral is köszöntik új műve­lődésügyi létesítményüket. Ez a walcsli-terrier szuka, Ancsa névre hallgat. Egyébként a borsodi ku­tyatartók legnagyobb gondja, hogy nem juthatnak olcsó kutyaeledelhez. Debrecenből lehetne szállítani — ott meg­oldották —, de ez a nyári időben lehetetlen és tilos. Nyitray Péter AZ El,MÜLT. zimankós- havas téli hónapokban több­ször is érkezett a hír az or­szág különböző részeiből: a Déryné Színház úton levő együttesét „befútta a hó”. Csodálatosképpen mégsem maradt el az aznapi előadás. A Komárom megyei Hanta községnek például apraja- nagyja kivonult, hogy a be­kötő utat estére szabaddá te­gye, s a művelődési ház programja ne essék kútba. A magyar „stadione-társu- lat”, a névadójának, Déryné Széppataki Rózának emléké­hez valóban méltó színházi krónikájában még sok-sok hasonló esetet őriznek, és nemcsak az idei, különösen kemény tél napjaiból. Gyak­ran előfordul, hogy a falu­ban, ahol estére előadást hirdettek, már reggel meg­kezdődik a sütés-főzés. Min­denkinek megvan a maga régebbről ismert, kedvelt művésze, akit azután jobbnál jobb falatokkal igyekszik traktálni. Ahol pedig egy fa­luban több tsz működik, va­lóságos versengés folyik kö­zöttük, melyikük hívja meg vacsorára az egész társula­tot. Huszadik, jubileumi évad­ját kezdi meg idén ősszel a színház, s az ünnepi előké­születeket már az elmúlt he­tekben több színvonalas be­mutató jelezte. Felszabadulá­sunk negyedszázados évfor­dulójának előestéjén mutatta be például a színház Darvas .íózsef Szakadék című drá­máját, amely első ízben 1942-ben, Pünkösti Andor rendezésében került színre. Ugyancsak a közelmúltban indult országjáró útjára Ni­colai Windsori víg nők cí­mű vígoperája — a színház saját régebbi hagyományát, a „gördülő operát” elevenítette fel. Az előadáshoz a Műve­lődésügyi Minisztérium külön 270 ezer forintos támogatást biztosított. Mindez és az új évad töb­bi bemutatója — közöttük Németh László Villámfény­nél című drámájának előadá­sa — már annak a műsor­politikának módosulását jel­zi, amelyet az utóbbi időben nem egy bírálat ért. A mű­faji arányok — amint a mos­tani évad előadásai mutat­ják — kezdenek helyrebillen­ni. S talán éppen ezért köny­velheti el a színház eddigi legnagyobb sikerét: az 1969 70-es évadra a tervezettnél S&as.'s? . , ­HAZAFELÉ • ..." 11 Foto: Sz. Gy. A HÓNAPOKIG tar­_________________ tó R öpülj páva vetélkedő érté­kes népdalaink továbbélését bizonyította. Kiderült, hogy napjainkban is megmaradnak azok a hagyományok és szo­kások, melyek életünket szí­nesebbé, gazdagabbá, szebbé teszik. A miskolci múzeum más intézményekkel közösen az idén is meghirdette a nép­rajzi gyűjtőpályázatot, s en­nek az ifjúság számára szóló része a napokban zárult. Az eredmény, akárcsak az elmúlt években, most is szép. A megyéből összesen 17 pá­lyamunka érkezett be, mint­egy hétszáz oldal terjedelem­ben. A pályázók a témákat szabadon választották. Négy fiatalt vonzott a leggazda­gabb népszokás, a lakodalom. A Hemádkak községi, a nagyrozvágyi, a pulnoki és a tardi lakodalmaiéról írott munkákban a ma is élő szo­kásokon kívül feledésbe me­rülő verseket, dalokat is jócs­kán találunk. Már csak a Hernádkakon lakó öregek emlékezetében él a „párta- felköszöntő” szokása a hozzá tartozó dallal: Mikor a menyasszonyi fektetni’ akarják akkor a vőlegényt az ágy alá dugják. Most gondold meg Julcsa elejét-utolját, hogy kivel kötöd be két szemed világát. Nem kölesön kenyér az, hogy vissza is adják <s nem apftd-anyád ő, hogy megcsókolhatnád. Lakodalmaktól a földrajzi nevekig imiiiiiiiiiiiiiiiHimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiimimiiiiiiiimimititiii’ Középiskolások néprajzi pályamunkáiról A nagyrozvágyi lakodal­mi dalokból igen kifejező az, amit az esküvőre menet éne­kelnek: Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van, Csak az a jó gazda, kinek hat lánya van. Szépen felneveli, szárnyára engedi, Keservesen nézi, hogy más üti-veri. A putnoki lakodalmi ver­sek közül a tréfás, vacsora előtti mondókát érdemes megemlíteni: Az első tál étel lesz bagolynycrftes Ezt fogja követni a kemence nyöszörgés Csirke onlltás, kis borjú , köhögés, Negyedik Iái étel lesz üres kocsizörgés .. . A babonás hiedelmek és történetek gyűjtése is vonzza a fiatalokat. A tudomány szá­mára hasznosak, a gyűjtő szá­mára szórakoztatónk a régeb­ben gyakorolt különféle gyó­gyító és rontó praktikák. Ilye­neket gyűjtöttek a putnoki gimnázium tanulói — akik először pályáztak — Vadná- ról, Upponyból és Putnokról. Igen érdekes, több évszáza­egyharmaddal több, pontosan 37 5Í5 bérlet kelt el, öt-tíz előadásra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a színház tizenegy társulatának, nem­csak minden előadására elő­re biztosított a közönsége, alig szükséges a pénztári jegyárusítás. De köszönhető ez a színház új „stratégiájá­nak” is. A jelszó: inkább ke­vesebb előadás, kevesebb he­lyen, de magasabb színvo­nalon! Az évi előadások száma kétezerről mintegy 1700-ra csökken, s kevesebb a rend­szeresen látogatott község is. De ez még mindig kerek 300 vidéki színpadot jelent, álló­vá a környező falvakból, ki­sebb településekről — ez a szervezés egyik lényeges újítása — a Volán Utazási Irodával kötőit megállapodás alapján külön autóbuszok hozzák be, majd viszik haza a közönséget. Abból, hogy a színház évi nézőszáma — átmeneti visz- szaesés után — az idén újra elérte, sőt, meghaladta a 600 ezret, örvendetes következ­tetés vonható le: az élő szín­házzal, a művészettel való közvetlen találkozást a vidé­ki nézők számára sem pó­tolja mindenben a képernyő; a tv rohamos térhódítása nem vonta el a közönséget a Dé­ryné Színház előadásaitól, sőt, bizonyos mértékig fokoz­ta irántuk az igényt. Az pedig, hogy egy-egy előadás átlagosan 150—170 alkalommal, nem kevesebb mint 50—60 ezer néző előtt kerül színre, gazdaságosabbá is teszi a színház fenntartá­sát, amire egyébként álla­munk évi mintegy nyolcmil­lió forintot fordít. EZ A BEFEKTETÉS két­ségkívül jó helyre kerül, hi­szen az, amit a színház a vi­dék színházi, irodalmi és ze­nei kultúrájának fejlesztésé­ért végez, népművelés a ja­vából. Neve a falvakban az elmúlt két évtized során fo­galommá vált, hozzájárult, hogy a művelődéstől sokáig elzárt tömegekben felkeltse az igényt a tudásra, a szel­lemi élményre. Legjobban jellemzi ezt a két évtized krónikájának talán egyik legkedvesebb epizódja: Ke­réktelekiben egy idős pa­rasztember a társulat, jóvol­tából látott színházat életé­ben először. Előadás után kertjében szedett, nagy vi­rágcsokorral kereste fel a fő­szereplő Jurilc Júliát, s ezek­kel a szavakkal adta át ne­ki: Isten éltesse, drága Dé­ryné elvtársnő! dós hagyományokat őriznek a tehenek rontásával kapcsola­tos történetek. Az alábbi, Futnokon 1970-ben feljegy­zett történet szerepelt már egy miskolci 1714-es boszor­kányperben: „Egyszer egy embernek volt egy szép tar­ka tehene. A tehén nem adott rendesen tejet, ha meg adott is, a tej alvadt volt... Egy jó barátja tanácsolta az em­bernek, hogy ha a tehén ál­tal adott aludttejet beleönti egy porcelánbögrébe, felteszi a kéménybe, s bárki kéri is, hogy vegye le onnan, nem veszi le, a tehénből eltávozik a rontás. Másnap az ember egy csészébe tette az aludt­tejet, és feltette a kémény­be. Kis idő múlva átment hozzá egy asszony, aki még nem is volt nála, és tojást kért az embertől. Az ember azt mondta, hogy neki nincs eladó tojása. — Hát — mond­ta azután az asszony — ve­gye le azt a szép új bögrét a kéményből, mert kormos lesz. De az ember nem vette le on­nan. S valóban, néhány nap múlva jobban lett a tehén, és rendesen tejelt.” Vannak a pályázatok kö­zött olyan témák is, melyek­nek gyűjtése sürgős feladat. A falu szocialista átalakulá­sa során ugyanis gyorsan el­tűnnek a régi gazdálkodási, teherhordási eszközök, föld­rajzi nevek. Földrajzi neve­ket gyűjtöttek a diákok Sa- jóvelezden és Serényi alván, a teherhordás és cséplés ha­gyományait Bükkzsércen és Szomolyán. A népi társada­lommal is foglalkoztak; az egyik pályázó a nagyrozvá­gyi dohányosokat, ketten pe­dig a mezőkövesdiek szokása­it és summáséletét írták meg. Értékes a bodrogközi Karosa kender- és vászonmunkáiról és a nagyrozvágyi baromfi­tartásról szóló pályamunka is. A PÁLYÁZATOKATj meg ez­után bírálják el. Az előzetes vizsgálódás azt mutatja, hogy fiatalságunk egy része a kö­zépiskolai szakkörökben, szakmunkásképzőkben érdek­lődik a néphagyományok iránt. A néprajzi, honismere­ti munka hasznos módszer a fiatalság szocialista hazafi- ságra való nevelésében. A pá­lyázatok eredményhirdetésé­re októberben kerül sor. Ad­dig azonban a felnőtt pályá­zók műveit várjuk, s ezekről júliusban szeretnénk majd számot adni. Bodgál Foren« 1700 előadás 300 helyen Miskolci chinológusok gondjai Kutya-házasságközvetítés? — Hol eddzenek a terrierek ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom